Sírj, vagy nevess… Sanzonok – papiruszportal.hu

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Szabó Ildikó

Az ember manapság ritkán hallgat sanzont. Ez a műfaj már nem a mai emberek sajátja, háttérbe szorította a másféle könnyűzene. A sanzonok egyfajta figyelmet, intim odafordulást igényelnek, ez az, ami nincs meg sok egyéb dolog mellett. Magyarországon ez a műfaj egyébként sem tartozik az elismertebbek közé. Ezért is érdemes megvenni Kútvölgyi Erzsébet és Bardóczy Attila Sírj, vagy nevess… című lemezét, melyet a Convention Budapest Classic adott ki 2005-ben.

A sanzon már a középkorban létezett, a rövid, anyanyelven énekelt dalokat nevezték így, de jóval kevesebb maradt fenn, mint a latin nyelvű egyházi zene gregorián dallamaiból. A sanzon műfaja a későbbi korszakokban is virágzott, a 17. században vidám, szatirikus, gyakran szentimentális tartalmú strofikus dalok voltak. A 18. században már a forradalmi dalok is ebbe a kategóriába tartoztak, igen, a Marseillaise is egy sanzon. A 19. század közepéig utcai énekesek terjesztették a sanzont, a század közepétől kávéházakban hallhatta a szórakozni vágyó a rövid, hangulatos kis karaktergyöngyszemeket. A múlt század új stílust hozott, kabarékban, mulatókban maguk a szerzők adták elő. Igazán kedveltté Franciaországban vált, a nagy sanzonénekesek nevét a középkorúak jól ismerik, tévében is láthattuk őket (pedig nyugatinak számítottak). Közéjük tartozik az örmény származású Charles Aznavour, aki musicalt is írt, Gilbert Bécaud, Maurice Chevalier, Edith Piaf, a ’veréb’, aki 150 centis magassága és alig 40 kilója ellenére oly nagy volt a színpadon, Maurice Chevalier, Yves Montand és Mireille Matthieu.
Hazánkban a 20. században olyan költők írták a sanzonok szövegét, mint Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Heltai Jenő, Szép Ernő, Tóth Árpád stb., a dalokat Reinitz Béla, Nádor Mihály, Huszka Jenő, Szirmai Albert komponálták. Leghíresebb előadói: Medgyaszay Vilma, Sólyom Janka, Vidor Ferike, Gózon Gyula, Sennyei Vera, Nagykovácsy Ilona, Mezei Mária, Zsolnai Hédi, Császár Angéla.
A tizenkét francia sanzont hallgatva az embert a nosztalgikus érzések öntik el. Ezek a rövid kis dalok szívhez szólóak, dallamuk könnyen megjegyezhető. Igazából nem is a zene a fontos, hanem az előadás szuggesztív volta és a szövegek tartalma. Ezért énekelték a híres magyar színészek is nagy sikerrel, mert nem a hang minősége és tisztasága a lényeg, hanem az érzelmek, pillanatok magas fokú ábrázolása. Még a legnevetségesebb kis történetet is teljesen a magunkénak érezzük, ha azt jól adják elő, és a hangulatunk is enged a csábításnak. Belefeledkezve a cédé hallgatásába, egy kis Párizst varázsolhatunk magunk elé, a művésznegyeddel, az Eiffel-toronnyal, a virágáruslányokkal, a Szajnával, na nem a 2006-os vagy 2007-es komfortos, villanyvilágításos, turistáktól hemzsegő Párizst.
Kútvölgyi Erzsébet és Bardóczy Attila egy sanzoncsokrot nyújt át nekünk. A két művész felváltva énekli a darabokat, Kútvölgyi Erzsébet csak magyarul, Bardóczy Attila egy számot magyarul, a többit franciául. Mindketten szívhez szólóan énekelnek, a lehető legjobban éreztetik a dalok hangulatát, legyen szó a humoros szövegű, frappáns, csattanós, rövidke A hangya című dalról, vagy a komolyabb tartalmú, szomorkás, ismert Bécaud-számról, a Kezedben az ifjúságod-ról. Míg Kútvölgyi inkább a humoros szövegűeket, a vidámakat (Ilyen vagyok, A fejemet úgy elcsavartad), addig Bardóczy a komolyabbakat, komorabbakat választotta (La boheme, Kezedben az ifjúságod, Ne me quitte pas). A lemez talán legismertebb sanzonja egy Piaf-dal, a La vie en rose, ezt Bardóczy énekli.
A lemezen közreműködők között ki kell emelni Rátonyi Róbertet, aki zongorán játszik, a legapróbb rezdüléseket is érezni játékából, különösen az Ilyen vagyok én és a Szívem zengő hegedű című dalokban. A hangszerelést is ő végezte. Ugyanilyen elismerést érdemel Orosz Zoltán harmonikajátékával, az Et maintenant-ban hangszere el-elcsukló hangja, éppen csak ottlevése, egy-egy hang megpendítése, A fejemet úgy elcsavartad kezdésének jóleső ritmikája, vagy más számokban nem tolakodó jelenléte csak gazdagította a dalok hangzását. Ursu Gábor (gitár), Pengő Csaba (bőgő) és Szabó Ferenc (dob) játéka jó alapot adott a dalokhoz.

Mindkét művész meleg szavakkal ajánlja figyelmünkbe a lemezt:
„Ajánlom ezeket a dalokat Azoknak, akiknek valaha »zengett a szíve, mint egy hegedű«, mert szerelmesek voltak, Azoknak, akik egykor Hóembert építettek és a fűben hasalva lesték a Hangyákat, Azoknak, akik tisztelik a múltat élik a mát és reménylik a mosollyal teli jövőt, Azoknak, akiknek valaha is elcsavarták a fejét, akiknek fejlett a humorérzékük és Azoknak, akik szeretik a francia sanzonokat, ugye, sokan vannak?
Szeretettel:
Kútvölgyi Erzsébet

A francia sanzon óriási kincsestárából most néhány igazi drágakő kerül Önök elé. Ki hinné, hogy jó néhány dal már ötvenéves is elmúlt! De hát a drágakövek nem kopnak el.
Szóljon ez a lemez azoknak, akik most fedezik fel ezeket a szerzeményeket, és azoknak is, akik már rég felfedezték, továbbá azoknak, akik most fogják újra felfedezni. Vegyék kezükbe, hallgassák szeretettel! Hogy szívükben ragyogjanak tovább…
Szeretettel:
Bardóczy Attila”

Sírj, vagy nevess… Sanzonok
Convention Budapest Classic, 2005