Kamarazene nagyteremre – Mesterek műhelye
Szerző: Lehotka Ildikó
Csodálatos koncerttel ünnepelték a Zeneakadémián Körner Tamás 80. születésnapját. Körner Tamás a magyar zenei élet meghatározó személyisége, a Budapesti Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatójaként, managereként dolgozott húsz évig, majd nyugdíjazása után a Classical Concert Agency ügynökség egyszemélyes vezetője. De ne feledkezzünk el a hol szellemes, hol a zenész- vagy managerélet nehézségeit bemutató Egy hályogkovács emlékei című sorozatáról, amely először a Papagenóban jelent meg, majd könyvben is kiadták.

Körner Tamás 70. születésnapját a Vigadóban ünnepelték, akkor Körner azt mondta, hogy a 80. évfordulót a Zeneakadémiába szervezzék, hogy ne kelljen annyi lépcsőt mászni. Ezt a történetet is felelevenítette a házigazda Batta András az idei, június 16-i koncerten. A koncert műsora öt darabot tartalmazott, két Beethoven-szonátát, két Dvořák négykezest, és a szünet után Mendelssohn fiatalkori versenyművét. A szólisták Körner ügynökségének művészei közül kerültek ki, a koncert a Mesterek műhelye sorozat egyik eseménye volt. A koncertet Baráti Kristóf és Magyar Valentin játéka indított, Beethoven 3., Esz-dúr zongora-hegedű szonátájával (Op. 12. no. 3.). Először hallottam a két művész közös játékát, de remélem, nem utoljára. Valódi kamarazenét hallottunk, az egymás játékára történő reflektálással, odafigyeléssel. Baráti olvadékony hegedűhangja mindig lenyűgözi a hallgatót, a művész a bécsi klasszika stílusának, műveinek egyik legjelentősebb előadója. Beethoven egy másik szonátája adta a keretet az első részhez. Az 5., D-dúr zongora-cselló szonáta (Op. 102. no. 2.) a duószonáták egyik legizgalmasabb darabja, és nem csak azért, mert a záró tétel egy remek fúgát tartalmaz.
A két szonáta rámutat arra világra, amely azt mutatta, hogy a szerző hogyan képzelte el a műfajt a korai és késői periódusában, érdemes volt rálátni és összevetni a művek jellegzetességét. Várdai István rendkívül szuggesztíven játszotta a szerző utolsó, Salierinek ajánlott csellószonáját, a mű érzelmi töltete bevonta a hallgatót a tolmácsolásba. A két műben nem csak a szerző és a műfaj azonos, mindkét mű jelölése zongora- és egy vonóshangszer párosítása (a billentyűs hangszer neve szerepel először a megnevezésben), hanem Magyar Valentin játéka. A fiatal zongoraművész első, hihetetlenül jó Rahmanyinov-lemeze https://papiruszportal.hu/2025/07/17/nagy-pillanatok/ már bizonyította tehetségét, de a bécsi klasszikus szerzők művei más kihívást jelentenek. Magyar Valentin remek stílusérzékkel, dinamikával tolmácsolta mindkét szonátában szólamát, nem tolakodott előre a hangszer nem adekvát szakaszaiban.
A két Beethoven-darab között Simon Izabella és Várjon Dénes játszott két Dvořák-művet, a Szláv táncok 2. és 6. darabját. A népszerű sorozat műveit leginkább zenekari változatban hallhatjuk a koncerttermekben. A két különböző hangulatú négykezes (e-moll szláv Op. 46. no. 2; D-dúr szláv tánc, op. 46. no. 6), bennük a dumkával és a sousedskával nagyszerű előadásban szólalt meg, a közönség szívesen hallgatta volna a sorozat további darabjait.
Szünet után Mendelssohn hegedűre, zongorára és vonós zenekarra komponált d-moll versenyműve (MWV O4) csendült fel. A darab a szerző 14 éves korában keletkezett, és ez volt a harmadik versenyműve. A kompozíció nagyon szép, de még érezhető az, hogy a szerző stílusa nem teljesen kiforrott. Mindenesetre remek előadásban élvezhettük a darabot: mind Várjon Dénes, mint Giovanni Guzzo élvezettel tolmácsolta szólamát, a Liszt Ferenc Kamarazenekar igényes, mesteri hangzása remek pillanatokat szerzett.
Körner Tamás ünneplése tehát méltó módon zajlott. Körner szívén viseli a zenei életet. Sosem felejtem el, hogy szükségem lett volna Richard Strauss József-legenda https://papiruszportal.hu/2024/01/15/a-jozsef-legenda/ című művének partitúrájára, de nem tudtam kölcsönözni az egyik könyvtárból. Körner Tamás jóvoltából kölcsönkaptam a tekintélyes méretű kottát, benne karmesteri jegyzetekkel.
Zeneakadémia, 2026. június 16.
Beethoven: 3. (Esz-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/3
Baráti Kristóf (hegedű), Magyar Valentin (zongora)
Dvořák: e-moll szláv tánc, op. 46/2
Dvořák: D-dúr szláv tánc, op. 46/6
Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Beethoven: 5. (D-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 102/2
Várdai István (cselló), Magyar Valentin (zongora)
Mendelssohn: d-moll versenymű hegedűre, zongorára és vonószenekarra, MWV O4
Giovanni Guzzo (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Házigazda: Batta András
