Nagycenk
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: korboncnok
Ahogy Eszterháza az Esterházyakról és Joseph Haydnról híres, úgy az írásban először 1243-ban említett Nagycenk a Széchényi/Széchenyi családról. A kastély és a birtok ugyan kisebb, mint fertődi társa, Széchényi Ferenc és Széchenyi István neve azonban jobban cseng Magyarországon, mint az Esterházyaké vagy akár a gotterhalte atyjáé. A kastélymúzeum és a park mellett további látványosság Nagycenken a Széchenyi Múzeumvasút és az üzemelő kisvasút, messze földről látogatott emlékhely a templom fölött elhelyezkedő temetőben a Széchenyi-mauzóleum, maga a Szent István-plébániatemplom is és a hársfaallé.
Amennyiben Nagycenket tervezi bevalaki, egy napra elegendő kulturális programmal lesz gazdagabb, hiszen annyi értékes műtárgy van kiállítva és annyi elméleti muníció kísérőképpen, hogy szinte képtelenség befogadni. A kastélyon kívül azonban létezik más látnivaló is a településen. A múzeum végigjárása után elsétáltunk a plébániatemplomhoz és a családi mauzóleumhoz, majd kikapcsolódásképpen megnéztük a Széchenyi Múzeumvasutat, és felültünk a kisvasútra, hogy a fejünkben kavargó töméntelen információt egy kicsit megszellőztessük és kifüstöljük.
Nagycenk és a Széchenyiek
A birtokszerző érsek egy festményenNagycenk és a Széchenyiek nem a birtok nagyságáról híresek, hanem főként a család egyes tagjainak kulturális és gazdasági életben betöltött szerepéről. Nagycenk – Nagycenk és Kiscenk összeolvadásából jött létre – 1677-ben zálogjogon került az eredetileg a nógrádi Szécsényből származó család egyik tagja, Széchényi VII. György kalocsai érsek birtokába, majd a birtokot Lőrinc öccsének engedte át. Lőrinc fia, György 1697-ben grófi címet szerzett, s 1711-ben a birtokot örökjogon megváltotta. Az érsek végrendelete értelmében a birtokot – melynek központja ekkor Széplak – csak a család férfi tagjai örökölhették.
Gróf Széchényi Antal generális helyezte át székhelyét 1741-ben Cenkre, s hamarosan a kastélyegyüttes és a park építésébe kezdett. Utóda/fia, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc (1754–1820) Festetics Juliannát vette feleségül, a keszthelyi Georgikon alapítójának testvérét, s nagy értékű műgyűjteményt és könyvtárat hozott létre (1802-ben ajánlotta fel gyűjteményét az államnak, s a Nemzeti Múzeum mellett közvetetten az Országos Széchényi Könyvtár alapítása is a nevéhez fűződik). ő osztotta meg birtokait két fia között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott, aki már a családnévben a második e-t röviddel írta, s ebben utódai is követték.
Széchenyi István politikai, gazdasági, kulturális tevékenységének ismertetése szétfeszítené e cikk kereteit, azonban azt mindenképpen meg kell állapítani, hogy a külföldön látott újdonságok, módszerek, technológiák közül számosat megvalósított Nagycenken, s mintagazdaságot hozott létre az 1820-ban átvett birtokon. A birtok és a község 1945-ig volt a Széchenyi család birtokában.
A kastélyegyüttes
Széchényi Antal generális 1750 körül kezdett a barokk kastélyegyüttes és franciakert építésébe a korábbi majorház falainak felhasználásával. Az eredeti tervet Franz Anton Pilgram készítette, s bár nem valósult meg, később koncepciója alapján építették fel egyes részeit. (Az immár 250 éves és 2,5 kilométer hosszú hársfasor ültetése a gróf feleségének nevéhez fűződik.) Széchényi Ferenc 1783-ban költözött a kastélyba, s itt folytatta gyűjtőmunkáját. Könyvtára már ekkor betűrendes volt, s szakkatalógus segítette a keresést – ez még a mai google-s korszakban is elismerést válthat ki! 1791-ben Hefele Menyhért terve kétemeletessé változtatta volna az építményt, a gróf azonban elállt a nagyszabású és drága tervtől, s bár egyes elemeit felhasználta, az átépítéssel Ringer Józsefet bízta meg. Az 1800-ban befejeződött építkezés során a kastély kora klasszicista homlokzatot kapott. Atyja halála után Széchenyi István lett a kastély ura, s Hild Ferdinánd soproni építész vezetésével 1834–1840 között átalakíttatta a földszintes keresztszárnyat emeletes formában. A korban még ritka fürdőszobák és a vízöblítéses vécé csodájára járt az az országgyűlési követség (Deák, Eötvös, Klauzál és mások) is, amely 1840. augusztus 20-án a kastélyban köszöntötte föl nevenapján Stefferl grófot. Még Döblingből is utasításokat adott a kastély és a park gondozására. Halála, 1860 után a kastélyban már csak kisebb átalakításokat végeztek. Az új birtokos, fia, Széchenyi Béla az angolparkot dendrológiai (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága) kertté formálta, amely ma is négy világrész számos ritka fafajtájával büszkélkedhet: tulipánfa, vasfa, himalájai, kaukázusi fenyő, kaliforniai mamutfenyő stb. Az elpusztult barokk franciakertet, a hímzéses partert 1973-ban kezdték helyreállítani, s az 1760-as évek kompozícióit hozták itt újra létre.
A Széchenyi István Emlékmúzeum
Az egykori őrségépületek, azaz a bejárat elhagyása után gondozott barokk franciakertbe lépünk, s a tavasz a legszebb színeket hozta ki a növényzetből. A II. világháború alatt az épület is súlyos károkat szenvedett. „Széles körű, országos összefogás” eredményeként állították helyre 1969-ben a TKM aktuális füzete szerint – szép ez a megfogalmazás, de ne feledjük, hogy az államosítás után mindez az állam kutya kötelessége lett volna. Az emlékmúzeum 1973-ban nyílt meg a látogatók előtt. Az épületegyüttes egy részében, a keleti oldalon a méntelep, a nyugati épületrészt lezáró „Vörös kastélyban” a Kastély Szálló (szálloda, étterem, kávézó) kapott helyet.
A szépen helyreállított homlokzat oromzatán egy nagyméretű Széchenyi-címer fogad, s a bejárati ajtók mögött helyezkedik el a sala terrena, a fogadóterem. Az emlékmúzeum két részből áll: a földszint összenyíló teremszobákban korabeli enteriőrök között a Széchényi család történetét és Széchenyi István életét bemutató kiállítás vár számos értékes darabbal és érdekességgel. Az emeleten „a legnagyobb magyar” munkásságához kötődően gazdasági kiállítások kaptak helyet, egy termet kivéve már nem korabeli enteriőrökkel.
Gépesített idegenvezetés vár, mindenütt meg kell nyomni egy gombot, s hangszóróból mondják el a látogatónak, mire kell figyelni az adott helyen. Ez praktikus megoldás, hiszen aki nem akar, az nem él a lehetőséggel, aki pedig mélyebben szeretne megismerkedni egy-egy terem látnivalóival, kollekciójával, az többször is végighallgathatja a bemutatót. Így ezúttal az a kínos eset sem fordulhatott elő, mint a fertődi Esterházy-kastélyban, hogy bár a gyerekeimnek többször felhívtam a figyelmét a kulturált viselkedésre, azt nem sejthettük, hogy osztrák barátaink botrányosan fognak viselkedni: többszöri csendre intés ellenére harsányságukkal folyamatosan zavarták az idegenvezetést – ők lejöttek Eszterházára.
A termekben szabadon lehet fotózni, videózni. A kiállítás első része inkább a történelem, a Széchényiek iránt érdeklődőknek szól, megvallom, minket a gazdasági kiállítás (sokadszorra) számos érdekessége ellenére kevésbé kötött le. De az első rész! Különös érzés Széchenyi István és a család portréi, szobrai, a korabeli bútorok, használati eszközök, íróasztalok között sétálni, megnézni például az 1848-as minisztériumi dolgozószoba berendezését vagy a Casino 1828-as névjegyzékét őrző könyvet, egyes családi ékszereket. Sokadszor látom a Lánchíd alapkőletételénél használt díszes vakolókanalat is, de most is csodálattal tölt el, amint megrázó a döblingi évekre gondolva például az a lábbeli, amit az elmegyógyintézetben hordott. Számtalan, a családhoz és Steffl grófhoz köthető tárgy élővé varázsolja a múltat. Szubjektív vélemény, de számomra a nagycenki az egyik legszebb kiállítás az országban, ez nyilván a Széchenyi István iránti hódolatom és a kiállított relikviák gazdagsága és hangulata miatt van így. Aki erre jár, okvetlen nézze meg!
Si Deus pro nobis, quis contra nos – Ha Isten velünk, ki ellenünk?
„…minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű, de mégis elég tágas Isten házát…” (Széchenyi kérése Ybl Miklóshoz)
A Szent István-plébániatemplomba idő hiányában nem tudtunk bejutni, meg kellett elégedni a körüljárásával és az emlékével: utoljára 1991-ben, Széchenyi István születésének 200. évfordulóján, az emlékmisén jártam benn, akkor sokan nem is fértek be; a rendszerváltás idejének még éppen eufórikus ünnepei közé tartozott, s többek közt a család egyes tagjain kívül számos politikus is megjelent az ünnepségen.
A legnagyobb magyar döblingi tartózkodása utolsó éveiben határozta el, hogy a düledező, 1722–1724-ben újjáépített egykori középkori templom helyett újat építtet, s a tervezéssel 1860 februárjában az emiatt hozzá látogató Ybl Miklóst bízta meg. Már halála után, július 1-jén fogadták el a terveket, az építkezés fia, Béla felügyeletével fejeződött be, s a templomot pontosan négy évvel az alapkőletétel után, 1864. augusztus 20-án benedikálták.
Széchenyi István nemcsak azt kötötte ki, hogy minél egyszerűbb legyen a templom díszítése, hanem azt is, hogy a templomtorony ne a kapuzat fölé kerüljön, hanem oldalt. A homlokzaton a családi címer és a Széchényiek jelmondata látható: Si Deus pro nobis, quis contra nos. A templom háromhajós, a román stílushoz igazodó romantikus épület főhomlokzata felett kis huszártorony ül – olvasható a róla szóló kis füzetecskében. A belsőről, mivel ezúttal nem jutottunk be, majd egy következő alkalommal. Mindenesetre megnéztük a templom előtti téren Stróbl Alajos 1897-ben felavatott Széchenyi István-szobrát, melynek talapzatán a következő szöveg áll: „Magyarország nem volt, hanem lesz”.
„Voltunk mint ti, lesztek mint mi: por és hamu”
A család kriptája nem messze a templomtól, a Széchényi Ferenc kialakította temetőkertben kulturális zarándokhellyé vált. Amíg be nem telt, ide temetkeztek a Széchényiek, Széchenyiek, s ma is akad távolra szakadt családtag, aki bár nem vagy csak kevésszer járt Magyarországon, mégis a temetőben szeretne örök nyugalomra térni. A múzeumalapító 1778-ban barokk kápolnát építtetett a temetőben a család nyughelyéül, amit 1806–1810-ben klasszicista előtérrel bővítettek. A mauzóleum arany domborműve még nem volt restaurálva 1991-ben, örömmel állapítottuk meg, hogy ez is elkészült, amint a kápolnában az orgonát is felújították. Az ovális alaprajzú kápolnát kupola fedi, többek szerint Dorffmeister István freskóival. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló oltárkép Hess Mihály műve. A kriptába tartva, a lépcsőlejáró felett olvasható a fenti elgondolkodtató felirat.
Ezúttal is különös érzés kerít hatalmába, mint mindig, ha ilyen kultikus helyen járok, Széchényi Ferenc, Széchenyi István és a család többi nagyjai pihennek e kriptában. A főhelyen nemzetiszínű szalagok, koszorúk, virágok, egyéb tárgyak övezik Széchenyi István és felesége, Seilern Crescencia sírkamrájának zárólapját. Messzi vidékekről, kontinensekről érkeztek leróni kegyeletüket egyszerű és híres emberek, ünnepelt dívák és államfők. Az egyetlen koporsóban Széchenyi Pál kalocsai érsek múmiája látható (a Rákóczi-szabadságharc idején az udvarral egyezségre törekedett), eredetileg olyan száraz helyen temették el, hogy holtteste – mint ott nyugvó többi társáé – nem indult oszlásnak. A temetőben is számos Széchenyi nyugszik, őket már nem fogadhatta be a szűkösnek bizonyuló kripta. Aki először itt jár, és nem a kastélyban, annak figyelmébe ajánlom a hazatelepedett Széchenyi Péter által készített modern családfát a múzeumban.
Az emelkedett pillanatok után könnyedebb, levezető programot iktattunk be. Jegyet váltottunk a Fertőbozra induló kisvasútra. Piaci árak fogadtak, az úttörőfeelinget (a két egyedi stílusértékű kifejezés egybefésülve visszaad valamit az egykori úttörővasút hangulatából) meg kell fizetni: a gőzös füstje dupla annyiba fáj, mint a dízelüzeműé – kíváncsi lennék, vajon a környezetvédők mit szólnának az indításhoz, amikor az ember a füsttől alig kap levegőt, mindenestre mindenki élvezte. A hangulat kitűnő volt, már a jegyet is egy komoly gyermektől vettük a jegypénztárban, s az állomásokon is ők szalutálnak, indítanak, váltanak vágányt. A fergeteges tempó után megálltunk, s kinézve az ablakon időspirálba kerültünk: Barátság volt az állomás neve! Ez minden szempontból zsákutcának bizonyult, s meg kellet fordulnunk, hogy igazi célunk felé pöfögjünk. Fertőboz felé már szédületes sebességgel száguldoztunk, olykor elérhettük a 20 km/h-t is. A majd egyórás zötykölődés némileg emlékeztetett a nemrég halálra ítélt Vác–Romhány-vonalra, ahol hasonló sebességgel, körülmények között lehetett utazni a minap, de nem szórakozásból, és fájdalom, arra Barátság állomás sem volt. A gyerekek és a felnőttek is élvezték, csupán az utazás ára tűnt borsosnak (a felnőttjegy 1020, a félárú gyermekjegy a pünkösdi akció miatt „csak” 300 forint volt, családi jegy nincs).
A vonatra várakozva vagy az utazás után meg lehet nézni a Széchenyi István Múzeumvasút darabjait, az állomás mellett szabadtéren kiállított mozdonyokat, kupékat.
Nagycenk egész napos, tartalmas, változatos kulturális programot kínál, a megye azonban önerőből nem képes több pénz fordítani a fejlesztésére. Ez állami feladat lenne, s igazából a kastélymúzeumnak a Nemzeti Múzeumhoz kellene tartoznia. Természetesen nem én találtam fel a spanyolviaszt – legutóbb a Nemzeti Érdek című folyóiratban olvastam a megye múzeumfenntartási gondjairól (a többi megyében ugyanez a helyzet).
Felhasznált irodalom:
a Tájak, korok, múzeumok füzetei: 43., 72., 407., 417.
Nagycenk. Kastélypark; Nagycenk. Széchenyi-kastély; Nagycenk. Szent istván-plébániatemplom; Nagycenk. Múzeumvasút
