Max Ernst, az útkereső
a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: Eszéki Erzsébet
Megszoktuk már, hogy a bécsi Albertina folyamatosan jelentős kiállításokkal vonzza az érdeklődőket, talán olyanokat is, akik egyébként ritkán járnak múzeumba. Az Albertina nemrég megnyílt, 2013. május 5-ig látogatható időszaki tárlatán Max Ernst német festő művészetéről kaphatunk átfogó képet, a retrospektív kiállítás körülbelül 180 festményt, kollázst, szobrot vonultat fel.
A gondosan szerkesztett tárlaton markánsan kirajzolódnak Max Ernst útkeresései, alkotói fázisai. Aki nem ismerte eddig az életművet, az most teljes képet kaphat a művészi fölfedezések és kifejezőeszközök fejlődése mellett Ernst egyéniségéről is, hiszen a műveiből nagyon is személyes világkép rajzolódik ki.
Korai korszakában a szürrealizmus, a technikai újítók egyik úttörője volt. A különböző alkotói időszakaiban a kifejezésmód és a témák gazdagsága mellett jól követhető, miként vonulnak végig az életművön a számára alapvető értékek, fontos kérdések és gondolatok. A szabadság például egész életében foglalkoztatta, törekedett arra, hogy megszabaduljon a kényszerektől, a családi, a nemzeti és művészi kötöttségektől.
Képein 1919 után megjelenik a háború dühödt bírálata (ahogy például Otto Dix festményein is). A kritika mellett az irónia is helyet kap számos művén, így az Übü királyt megjelenítő, a rettegett hatalmasság magányát és a hatalom ingatagságát is érzékeltető képén, amelyen a magányos uralkodó bádogdobozba zártan egyensúlyoz egy vékony tűhegyen.
Útkereső, lázadó és kritikus szellemű művészként Max Ernst úgy érezte, hazájában nem értik meg, ezért 1922-ben Párizsba költözött, Paul Éluard költőhöz és feleségéhez, Galához. Hármójuk szoros, furcsa viszonyát szimbolizálja például a Beim ersten klaren Wort című képe. Később kétszer is internálták őt „ellenséges külföldiként”, végül 1941-ben menekült a tengerentúlra, ahonnan csak 63 évesen tért vissza Európába.
Izgalmasak az életén végigvonuló motívumok, azok ábrázolása a különféle életszakaszokban. Ilyen például a gyerekkora óta meghatározó sűrű, sötét, fenyegető erdő. Hasonló elveszettség jelenik meg a kevésbé komor, erőteljes színekkel festett, de indázó, áthatolhatatlan dzsungelt vagy a városokat ábrázoló „tájképein” is. A folyton kérdező, útkereső művész élettapasztalatai már az I. világháború óta nem engedik, hogy rózsás vízió alakuljon ki benne a jövőről. Elveszettség és fenyegetettség, valóság és álom, múlt és jelen keveredik ezeken az alkotásokon.
De miközben a tapasztalataiból keserűség és düh ered, van valami furcsán vonzó is a képein. Fenyegető és izgató egyszerre az a világ, amit megjelenít. Leginkább Az elátkozott környék cím illik életművére, René Magritte azon műve, amely egyébként éppen az Albertina állandó tárlatán látható.
Max Ernst komoly díjakat kapott, retrospektív kiállításokat rendeztek a műveiből, például 1975-ben átfogó tárlaton, a New York-i Guggenheim Múzeumban. Nem maradt el tehát életében a szakmai elismerés. A kiállítás láttán nem kérdéses, hogy ott a helye a XX. század jelentős képzőművészei, a nagy kereső és fölfedező alkotók között. A képek alapján egyértelmű, hogy Ernst úgy vélhette: a keresés folyamata soha nem zárulhat le, elveszett az a festő, aki úgy véli, hogy megtalálta önmagát.
Az élet furcsa fintora, hogy az 1891. április 2-án született festő 1976. április 1-jén, a 85. születésnapja előtti éjszakán halt meg.
A kihagyhatatlan Batliner-gyűjtemény
A különleges időszaki kiállítások mellett az Albertina évek óta bámulatosan gazdag állandó tárlattal is igazi csemegét kínál a látogatóknak: a mennyiségi és minőségi szempontból is az egész világon jelentősnek számító Batliner-gyűjtemény pár éve már állandó kiállításon látható a múzeumban.
2007 májusában az Albertina tartós letétként megkapta a gyűjtemény körülbelül 500 művét, amely átfogó képet ad a művészettörténet kiemelkedően izgalmas évtizedeiről, a klasszikus modernekről: Monet-tól Picassóig – ahogy az állandó tárlat címe is mutatja.
Mivel már négy éve folyamatosan látható ez a pazar anyag, nincs tömeg, kényelmesen nézelődhetünk. Sétálunk a termekben, a XX. század legfontosabb alkotóitól főművek sora a falakon. A francia impresszionistákat például Monet és Degas, a posztimpresszionizmust többek között Toulouse-Lautrec, Cézanne képviseli, a fauvizmust Matisse, és megcsodálhatók Picasso késői művei, Miró és Klee fontos alkotásai. De itt van a nagy szürrealista, Magritte egyik legizgalmasabb műve, az Ernst kapcsán említett Az elátkozott környék is.
A sokadik látogatáskor is újdonságokat fedezhetünk fel, ahogy a már látott, ismerősnek vélt műveken is. A festmények mellett nem tudunk betelni például Brancusi és Giacometti egy-egy szobrának látványával. Sétálunk, hosszan álldogálunk egy-egy kép vagy szobor előtt, és tökéletesen megértjük Herbert Batliner és felesége gyűjtőszenvedélyét.
Albertina
Albertinaplatz 1.
1010 Wien
Comment on “Az elátkozott környék”