Névnapok: Marcell, Atanázia, Menyhért, Atanáz, Özséb, Miksa, Bere, Menta, Mikeás, Tanázia
Események:
1457 – három évvel a Gutenberg Bibliája után Johann Fust és Peter Schöffler nyomdászok kiadják a mainzi érsek által 
megrendelt Mainzi Zsoltárt. A zsoltár számos újítást vezetett be: ez volt az első könyv, amelyen kinyomtatták a megjelenés dátumát, nyomtatott kolofon (impresszum) található a végén, kétféle betűméret, nyomtatott díszítő iniciálék (első betűk) láthatók és három színben nyomtatták.
1590 – Christopher Marlowe angol drámaíró, költő és műfordító A nagy Tamerlán című drámájának megjelenése a londoni Stationers’ Company kiadásában (valószínűleg 1587-ben mutatták be először).
1880 – a kölni dóm (Szent Péter- és Szűz Mária-dóm) átadásának ünnepsége, amelyen I. Vilmos császár is részt vett. 1248-ban kezdték építeni, jelenleg Észak-Európa legnagyobb gótikus katedrálisa. Tornyai több mint 150 méter magasak, és csúcsával együtt 157 méteres magasságával Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma volt (1884-ig).
1975 – eltemették Dmitrij Sosztakovics orosz zeneszerzőt a moszkvai Novogyevicsi temetőben. Róla nevezték el az antarktiszi I. Sándor-szigeten található Sosztakovics-félszigetet.
1985 – Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvásárolja az ATV Music-ot (beleértve a Beatles szerzeményeinek legtöbb kiadási jogát). 10 évvel később 150 millió dollárért eladja érdekeltségének felét a Sonynak.
Megszületett John Galsworthy (1867–1933) Nobel-díjas angol író, a Forsyte Saga könyvek szerzője, több művét is 
megfilmesítették.
Első megjelent művét, a From the Four Winds című novelláskötetet 1897-ben adták ki. Ez és még több következő műve John Sinjohn írói álnéven jelent meg, és csak 1904-ben a A szigeti képmutatóktól kezdve publikált saját nevén. Első színdarabja, a The Silver Box sikert aratott, ezt követte ugyanabban az évben a A vagyon ura, a Forsyte trilógia első része. Noha egyaránt írt színdarabokat és regényeket, saját korában főleg drámaíróként szerzett hírnevet. A korszak más íróihoz, például George Bernard Shaw-hoz hasonlóan, darabjai társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Manapság sokkal inkább regényei, és különösen A Forsyte Saga révén ismerik. Ezek a regények a felső középosztály életét ábrázolják. Ezekben kritizálja az angol középosztály erkölcseit, drámáiban azonban „bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni”. Írásaiban kiállt a börtönök reformja, a nők jogai, az állatok jóléte kérdésében, de ezek csekély hatást gyakoroltak megírásuk korszaka után (Én vagyok a gyilkos, Modern komédia, Meghalni a szerelemért).
Meghalt Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) kétszeres Kossuth-díjas, nemzetközileg is ismert és elismert szobrászművész, kiváló művész.
Nagy tehetsége volt a mozgásábrázoláshoz, a karakterformáláshoz, a szimbólumok megragadásához, de ha a megrendelő úgy kívánta, akkor készített „valóságábrázoló” emlékműveket. Az Iparművészeti Iskolában 1901 és 1904 között tanult, ezután egy évig Bécsben. Hazatérése után Radnai Béla és Székely Bertalan voltak a mesterei a Mintarajziskolában. Első gyűjteményes kiállítása 1909-ben volt, 1912-ben a Rudics-díj segítségével bejárta Nyugat-Európát. Tökéletesen elsajátította Adolf von Hildebrand klasszikus fegyelmet sugalló esztétikáját, e hivatalos művészeti irányzat követelményeit, amelyet nála hamarosan oldottabbá tett a szecessziós áramlat iránti vonzalma, s saját romantikus lelkületéből fakadóan a neobarokk stíluselemek alkalmazása. Az 1920-as évektől számos első világháborús hősi emlékmű elkészítésére kapott megrendelést. 1921 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Portrészobrai kiemelkedően jelentősek, de a szobrászat többi területén is: aktjai, domborművei, kisplasztikái, érmei, porcelán figurái, de gyakran monumentális emlékművei is nagy formagazdagságot, s anyagismeretet, anyaggal való bánni tudást mutatnak (Szabadság-szobor, Szent Imre herceg, Hősök szobra).
Meghalt Bertolt Brecht (1898–1956) német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója.
Nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa. Már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába, végül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába és 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t (Kurázsi mama és gyermekei, Állítsátok meg Arturo Uit, A háromgarasos regény).
Meghalt Féja Géza (~ Sándor, 1900–1978) József Attila-díjas író, kritikus, szociográfus.
1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott. Részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. 1937-ben jelent meg Viharsarok című szociográfiája, ami után a magyar tájegység is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. (A léleklátó kutya; Szülőföldem, Felvidék; Erdély emlékezete).
Meghalt Elias Canetti (1905–1994) spanyol származású, német nyelvű Nobel-díjas regény- és drámaíró, esszéista.
Írásait az 1930-as évek közepén kezdte el publikálni. Amikor Németország annektálta Ausztriát, elhagyta az osztrák fővárost. Leghíresebb regénye, egyben az első hosszabb lélegzetű irodalmi alkotása is volt. A Káprázat visszhang nélkül maradt, német nyelvterületen figyelemre sem méltatták, csak az 1960-as években kezdtek felfigyelni rá, akkor, amikor más országokban iskolát teremtett. A Káprázat magyarul 1973-ban jelent meg. Színdarabjai is eltértek a kor ízléstől és ezeket is túl későn ismerte meg a nagy közönség. Mire kiadták vagy színpadra állították őket, már nem számított nagy újdonságnak az abszurd színház, és ami keletkezésük idején még új és merész volt bennük, ekkor már természetesnek hatott. Fő művének az 1960-ban megjelent Hatalom és tömeg-et tartotta, ezt a mindenkori hatalomról, a hatalom és a társadalom viszonyáról, a hatalom működéséről elmélkedő hatalmas esszé.
Ezen a napon született:
Pieter Coecke van Aelst (1502—1550)
németalföldi építész, szobrász, falikárpit- és üvegfestményrajzoló, teoretikus, V. Károly udvari festője, az id. Pieter Bruegel mestere és apósa. Sokoldalú egyéniség volt, az építészet, a grafika, a festészet, a gobelintervezés és az üvegfestés terén is megállta a helyét. Több nyelven írt és beszélt.
Claude Joseph Vernet (1714–1789)
francia festő, a Vernet festődinasztia második generációjának képviselője. Már tizennégy éves korában segítette apját, Antoine Vernet-t (1689-1753). Húsz évig élt Rómában és alkotta képeit kikötőkről, viharokról, holdfényes tengeri tájakról. Alaposan tanulmányozta a víz és a levegő ábrázolásának lehetőségeit, a fényhatásokat, kiemelkedőt alkotott az emberalakok és a tájkép egyesítésében. 1753-ban visszahívták Párizsba, ahol királyi megbízást kapott a francia kikötők ábrázolására. Munkái a kor konvencióinak szintjét nem lépték túl, de azon belül igen meggyőző pontossággal adták vissza választott témájukat és így összességében igen sikeres képeket festett.
Dolinay Gyula (Draskóczi ~, 1850-1915)
ifjúsági író, újságíró. 1869-ben megindította a Tanulók Közlönye című ifjúsági lapot és innentől fogva folytonosan az irodalomnak élt. 1880-ban az Írók és művészek társaságának titkára lett (Aranybánya az olvasni szerető ifjúság számára, Könyvet a népnek!, Hogyan mehetsz előre).
Tokácsli Lajos (1915–2000)
festőművész, az alföldi iskola jelentős alakja. Egy sikertelen kísérlet után, 1936 őszén maximális pontszámmal vették fel az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. 1939-ben behívták katonának, így csak 1941-ben fejezte be tanulmányait. 1943-45 között újabb, immár háborús katonai szolgálatát töltötte (Virágcsendélet, Öreg halász, Alföldi tanya).
René Goscinny (1926-1977)
francia képregényíró és humorista volt, olyan figurák atyja, mint Asterix és Lucky Luke. 1928-ban Buenos Airesbe költöztek szüleivel. A francia líceumban tanult, és kitűnt azzal, hogy képes volt mindenkit megnevettetni az osztályban, szívesen olvasott képes történeteket, hatásukra maga is rajzolni kezdett. Gyermekkönyveket is írt.
Ben Carruthers (1936-1983)
amerikai színész (A piszkos tizenkettő, New York árnyai).
Wim Wenders (Ernst Wilhelm Wenders, 1945)
német filmrendező, forgatókönyv-író. 1966-ban Párizsban festészetet tanult. 1967-ben visszatért Düsseldorfba, ahol 1970-ig elvégezte a Televízió és Film Főiskolát, mellette több lapba is írt. Nemzetközi áttörést A piszkos ügy című filmjével ért el 1982-ben (Berlin felett az ég, Lisszaboni történet, Buena Vista Social Club).
Steve Martin (1945)
amerikai komikus, színész, zenész. A világ egyik legismertebb bendzsójátékosa. Az 1960-as évek elején íróként kezdett dolgozni a televíziótársaságok számára. Hatalmas sikereket aratott, egyik műsoráért megkapta az Emmy-díjat is. Első két lemezéért Grammy-díjat kapott. A hetvenes évek végén fordult érdeklődése a játékfilmek felé, íróként és színészként is számtalan filmet jegyzett azóta. Hatvanéves korától kezdve gyakorta lép fel énekesként és bendzsósként különböző zenei eseményeken (A Riviéra vadorzói, Örömapa, A rózsaszín párduc).
Danielle Steel (Danielle Fernande Dominique Schuelein-Steel, 1947)
amerikai írónő, napjaink egyik legnépszerűbb írója. Eleinte reklámszövegíróként dolgozott, majd egy San Franciscó-i PR-cég alkalmazottja lett. Első könyvét 20 éves korában írta. Általában egyszerre több könyvön is dolgozik, nem csoda, hogy ilyen termékeny. Könyveiből eddig 570 millió példány talált gazdára, 47 országban olvassák, 28 nyelvre fordították le műveit. A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (Hosszú az út hazáig, Az idők végezetéig, Veszélyes játszmák).
Kovács János (1951)
Kossuth-, Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas érdemes művész, a Magyar Állami Operaház vezető karmestere, mesterművésze. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett karmesteri diplomát 1973-ban. A főiskola után rögtön a Magyar Állami Operaházhoz szerződött korrepetitorként, majd 1976-tól karmesterként. 1979 és 1981 között három alkalommal a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei asszisztense volt. 1987 és 1990 között az Operaház vezető karmestere, 2001-től Magyar Filharmóniai Társaság első karmestere. 2003-ban, illetve 2006-2007-ben megbízott főzeneigazgató, 2007 őszétől az Operaház első karmestere. Rendszeresen vezényel külföldön.
James Horner (1953-2015)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmzeneszerző. Zenei tanulmányait Ligeti Györgynél kezdte, majd a University of Southern California és a University of California Los Angeles egyetemeken folytatta. Karrierje 1982-ben a Star Trek II: Khan haragja című film zenéjének megírásával kezdett meredeken felfelé ívelni. Két Oscar-díját a Titanic című film zenéjéért a Legjobb eredeti filmzene és a Legjobb betétdal kategóriában kapta. Ő írta többek között A bolygó neve: Halál; A rettenthetetlen; az Apolló 13; a Viharzóna; az Egy csodálatos elme; a Trója; az Apocalypto és az Avatar zenéjét. Repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el.
Melis László (1953–2018)
Erkel Ferenc-díjas hegedűművész, zeneszerző. Hegedű szakon végzett a Zeneművészeti Főiskolán. 1978-ban egyik alapítója a kortárs zenét játszó és népszerűsítő 180-as Csoportnak. A kilencvenes évektől elsősorban komponálással foglalkozott. Írt többek között kamaraoperát, balettzenét, balettkantátát, nagyzenekari művet. Sokat foglalkoztatott film- és színházi zeneszerző volt. ––> Feketén-fehéren
Marcia Gay Harden (1959)
Oscar- és Tony-díjas amerikai színésznő. A figyelmet a Coen testvérek A halál keresztútján című filmjében keltette fel. 1993-ban debütált a Broadwayn. A mozivászonra visszatérve Diane Keaton, Goldie Hawn és Bette Midler mellett játszott a nagysikerű Elvált nők klubja című vígjátékban. Egy évvel később (1997) Robin Williams társaként játszott a Flubber – A szórakozott professzorban, majd 1998-ban felbukkant a Ha eljön Joe Black című filmdrámában, aminek főszerepét Brad Pitt és Anthony Hopkins alakította. (Titokzatos folyó, Pollock , A szürke ötven árnyalata).
Sarah Brightman (1960)
angol (opera-)énekesnő. Gyerekkorától kezdve készült a show világába. A ’70-es évek végén diszkólemezeivel vált népszerűvé a műfaj kedvelői körében. A ’80-as években musicalekben lépett fel nagy sikerrel. A ’90-es évektől szólistaként dolgozik, s változatlanul a világ egyik legkedveltebb előadóművészének számít. (Time To Say Goodbye, Pasión, A Winter Symphony).
Szilágyi Olga Beatrix (1960)
színésznő, operetténekes, tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énekművészként diplomázott 1981-ben. 1984-től a Dohnányi Ernő Alapfokú Művészeti Iskola tanára. 1988-tól a Fővárosi Operettszínház szubrettje volt. 1994-től Egerben, a Gárdonyi Géza Színház tagjaként főleg primadonna szerepekben lépett színpadra. 2013-ban mesterfokozatot és okleveles énektanár szakképzettséget szerzett a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán.
Janik László (1965)
színész, rendező. Gimnáziumi tanulmányait a Vörösmarty Mihály gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végezte 1983-ban. Színművész képesítését a Magyar Színész Kamarától, rendezőit a Művelődési Intézettől kapta. Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színház és a Veres 1 Színház tagja. Tanított több színészképző stúdióban, köztük a Kövér Béla Bábszínházban is.
Halle Berry (Maria ~, 1966)
Oscar-, Primetime Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, modell, szépségkirálynő. 2002-ben a Szörnyek keringője című filmjével megnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, a kategóriában első és napjainkig egyedüli afroamerikai színésznőként. A 2000-es években a legjobban fizetett hollywoodi színésznők közé tartozott és producerként is kivette részét több filmjének elkészítésében. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Kardhal, Halj meg máskor, Felhőatlasz).
Tatár Gabriella (1967)
színésznő. Színi tanulmányokat folytatott 1986-ig a Nemzeti Színház stúdiójában, színésznőként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1989-ben végzett. Pályáját a Madách Színházban kezdte. 1990-től az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja volt. 2008-tól szabadúszó színésznő. Az egri Érsekkerti Nyári Játékok alapítója.
Kálid Artúr (Majoros, 1970)
színész. 1988-ban a Ki mit tud?-on versmondásaiért jutalmazták. 1989-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, 1993-ban végzett. 1991-től a Vígszínház tagja, 1997-től pedig szabadúszó színész. Főképp színházban játszik, gyakran szinkronizál is.
Mila Kunis (Milena Markovna Kunis, 1983)
ukrán származású amerikai színésznő. 1991-ben családja az Egyesült Államokba emigrált, és Los Angelesben telepedett le. Kunis részt vett az iskolai színjátszókörben. A Kifutó a semmibe című, Angelina Jolie főszereplésével készült életrajzi filmben Jolie karakterének fiatalabb alakját játszotta. Karrierje 2008-ban indult el, a Lepattintva című komédiában Rachel Jansen szerepét játszotta. 2016-ban főszerepet kapott a Rossz anyák, majd 2017-ben a Rossz anyák karácsonya című filmekben mint Amy Mitchell.
Ezen a napon halt meg:
Id. George Colman (1732?-1794)
angol drámaíró, fordító, színházigazgató. 1757-ben avatták ügyvéddé, de már 1761-ben elhagyta a jogász pályát. 1767-ben negyedrészben megvette a Covent Garden színházat, amelyet hét évig vezetett. Átdolgozta és színpadra állította Shakespeare drámáit. 1776-ban megvásárolta a haymarketi Little Theatre-t. A színház vezetése alatt élte fénykorát (Polly Honeycombe, The Jealous Wife, Titkos házasság).
Jules Romains (Louis Henri Jean Farigoule, 1885-1972)
francia író, költő és drámaíró. Új irodalmi irányzatot teremtett, amely szerint az író a társadalmi csoportok közösségi tudatát ábrázolja, az egyént csak a társadalmi kapcsolatain keresztül mutatja be. Drámaíróként vált ismertté. A háború alatt emigrációba kényszerült. Először az Egyesült Államokban, majd 1941-től Mexikóban élt (Az autóbuszok rohama, A verduni csata, Ebéd Marokkóban).
Holló László (1887-1976)
Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész. Az alföldi iskola egyik jeles képviselője. A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (Kalapos nő, Sírba tétel, Kaszáló parasztok).
Karl Böhm (1894-1981)
osztrák karmester, zenei rendező, operaigazgató, a legnagyobb Wagner-interpretátorok egyike. Karmesteri pályája 1917-ben, szülővárosában indult. Bruno Walter támogatásával 1921-ben Münchenbe került. 1927-ben Darmstadtban, majd 1931-ben Hamburgban főzeneigazgató lett. 1945-ben a szövetségesek eltávolították a bécsi opera éléről a „náci rezsimhez való nagy közelsége” miatt és fellépési tilalmat vezettek be vele szemben. 1955-től másodszor is betöltötte hivatalát, 1956-ban lemondott. Utolsó nyilvános fellépése a Staatsoper társulatával 1981 tavaszán volt.
Walter Rózsi (Walter Rozália Mária, 1899–1974)
opera-énekesnő (szoprán), a „magyar Jeritza”. A Belvárosi Színházban volt színésznő egy évadon át. A Zeneakadémián Georg Antheshez iratkozott be 1916-ban, majd Milánóban tanult énekelni. Énekesi debütálása 1921-ben volt a Városi Színházban, hamarosan átszerződtette az Operaház, melynek 1948-as nyugdíjba vonulásáig egyik vezető énekese volt. Elsősorban Puccini és verista operák főhősnőit alakította rendkívüli temperamentummal és színészi készséggel, ezért is ragadt rá a „magyar Jeritza” jelző. Alkalmanként énekelt oratóriumokat is.
Jávor Pál (Jermann Pál, 1902-1959)
minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie. Beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben. (Halálos tavasz, Egy csók és más semmi, A szerelem nem szégyen).
Vincze Ottó (1906-1984)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karnagy. 1922–1929 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1928-tól a felszabadulásig színházi karnagy és karmester volt. 1945-ben az Igazolóbizottság megfeddte. 1957–1960 között a Budapesti Operettszínház, majd 1961–1966 között a Petőfi Színház zenei vezetője és karnagya volt. Sok filmzenét, komoly és könnyed jellegű dalokat írt zenekarra. Műveiből 8 hanglemez készült.
Schwott Lajos (1907-1987)
karikaturista, grafikus. Szőnyi István szabadiskolájában tanult, első rajza 1923-ban az Új Századok című tudományos lapban jelent meg. Kortársai közül számos költővel ápolt jó barátságot. Karikaturistaként több lapnak is dolgozott. A Ludas Matyinak 1945-től alapító tagja és belső munkatársa volt. Nyomtatásban megjelent rajzainak száma mintegy 8-9 ezer.
Czesław Miłosz (1911–2004)
Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tolmács, jogász. Első verseskötete 1930-ban jelent meg, ekkoriban a Lengyel Rádiónál dolgozott. A második világháború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. Embermentő tevékenységéért a Világ Igaza címmel tüntették ki. A lengyel kommunista állam nagyköveteként 1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban, 1960-ban az Egyesült Államokba telepedett le (Szülőhazám, Európa; A kétségbeesés tisztasága; A lengyel irodalom története).
Igor Ojsztrah (1931-2021)
ukrán hegedűművész, David Ojsztrah fia. Első tanára apja volt, de a háború miatt tanulmányai félbeszakadtak. 1943-ban kezdett újra tanulni, majd a moszkvai Központi Zeneiskolában tanult és 1948-ba mutatkozott be a közönség előtt. Tanulmányait 1949 és 1955 között a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta és ez idő alatt nemzetközi versenyeket nyert. Pályafutása során gyakran lépett fel európai és amerikai koncerteken.
Montágh Imre (1935–1986)
gyógypedagógus, logopédus, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense. Népszerű beszédművelő műsorok szereplője. Vácott siket gyerekekkel foglalkozott, majd amatőr színjátszók képzése kapcsán a beszédtechnika oktatásába kezdett. Régi álma, hogy színész legyen nem valósulhatott meg, viszont 1962-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tartott óraadóként előadásokat.
Kocsis Ernő (1937-2016)
festőművész. 1985-ben Ausztriában, Svájcban, Németországban, 1994-ben Hollandiában volt tanulmányutakon. Több szakmai szervezet tagja volt. Festészetében a tájból merítette művészi inspirációit, de készített absztrakt képeket is. Különösen a dél-szlovákiai, Duna menti síkság és a táj változásai jelennek meg a képein, egyre inkább stilizálva, mértani formákra egyszerűsítve. Képzőművészet-elméleti és művészetpedagógiai tanulmányokat publikált (Az ifjúság; Napfény, remény, szeretet; Virágzás).
Tonk Sándor (1947-2003)
erdélyi magyar történész. Egyetemi tanulmányait követően tudományos kutatóként helyezkedett el. 1969 júniusától három évig a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem történelem karára, ahol az egyetemes középkor történetét adta elő, vezette a magyar írástörténet kollégiumot, valamint a 16–17. századi erdélyi történelmi irodalomról tartott előadásokat.
Bruno Kirby (Bruno Giovanni Quidaciolu Jr., 1949–2006)
amerikai színész. Fontosabb szerepei voltak a A Keresztapa II., a Jó reggelt, Vietnam!, a Harry és Sally, az Irány Colorado! és a Fedőneve: Donnie Brasco című filmekben.
