Névnapok: György, Baján, Bebóra, Becse, Boján, Bojána, Bojta, Bojtorján, Bonifác, Bónis, Csaba, Csobád, Debóra, Egbert, Egberta, Egmont, Egon, Fidél, Fidélia, Gaszton, Gyöngyvirág, Györe, Györgyi, Györgyike, Györk, Györke, Honóriusz, Hunor, Hümér, Kardos, Kászon, Melióra, Melissza, Melitta, Nefelejcs, Sába, Sebő, Simon, Sion, Vajta, Vata
Események:
1800 – John Adams elnök törvénybe iktatja az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának alapítását.
1801 – először mutatták be Joseph Haydn Évszakok című oratóriumát Bécsben.
1961 – a 17. században Stockholm közelében elsüllyedt Vasa svéd királyi hadihajó kiemelése. Ez ma az egyetlen ilyen idős, épségben megmaradt hajó (ma múzeum).
1964 – Gene Roddenberry bemutatja Star Trek univerzumát az Amerikai Írószövetségnél.
Meghalt Daniel Defoe (Daniel Foe, 1660-1731) angol író.
Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe és a Moll Flanders. Defoe érdekelt volt a hazai és a külpolitikában. Első politikai pamfletje 1683-ban jelent meg. III. Vilmos angol király támogatója volt. Ebben az időszakban talán egyik legnagyobb eredménye a Review című kiadvány rendszeres megjelentetése volt. Ezt a szókimondó újságot gyakorlatilag egyedül szerkesztette 1704 és 1713 között. Az újság eleinte hetente, majd 1705-től három hetente jelent meg. Defoe még akkor is megjelentette, amikor politikai ellenfelei 1713-ban börtönbe záratták. 1714-ben megírta egyik legnépszerűbb munkáját, a The Family Instructor, ami 1715-ben jelent meg. Eddigi munkái talán nem biztosítottak volna számára irodalmi halhatatlanságot, de 1719-ben a prózaírás felé fordult, és elkészítette Robinson Crusoe című munkáját, ami részben utazók és száműzöttek visszaemlékezésein alapult. 1724-ben publikálta utolsó nagy munkáját, a Roxana című regényt (Bob kapitány, A londoni pestis, Jack ezredes).
Meghalt Tömörkény István (Steingassner, 1866–1917) író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
Sem érettségije, sem diplomája nem volt, így 1888-ban be kellett vonulnia katonának, mint a nem kiváltságos társadalmi csoportok minden tagjának, a parasztoknak és a munkásoknak. Szegeden, s elszegődött újságírónak, írónak a Szegedi Híradónál jóval frissebb szellemiségű Szegedi Naplóhoz. Reizner János könyvtár- és múzeumigazgató mellé került mindenes munkatársnak. Reizner mellett sajátította el a könyvtári és múzeumi teendőket, közben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége által szervezett szaktanfolyamokon is részt vett. Tömörkény munkásságát radikális és következetes ideológiamentesség jellemzi, az irodalomban a naturalizmus eszközeivel dolgozik, az általa kiválasztott világ embereit életmódjuk, gondolkodásuk, nyelvük egységében ábrázolja, kis történetek, esetrajzok, alkalmi észleletek végtelen sorában. Tömörkénnyel együtt dolgozó Móra Ferenc már megérezte Tömörkény kvalitásait, s mindenben együtt munkálkodott vele, a néprajzi anyag felgyűjtésében is. A múzeumi kiállítások megrendezésében is, amelyeknek nagy sikere volt (Jegenyék alatt, Hajnali sötétben, Gül Baba zarándokai). —» A ceglédiből szegedivé lett író: Tömörkény István
Megszületett Zenthe Ferenc (Rameshofer, 1920–2006) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1941-ben a Színművészeti Akadémia hallgatója lett, a háború miatt azonban, 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház, 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült. Indulásától a közönség szeretete övezte. A filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal „kényeztette el”. 1987–1999 közt a Szomszédok című teleregény szereplője (Taki bácsi). 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért” (A Tenkes kapitánya – minisorozat, Tüskevár, Jób lázadása).
Meghalt Madaras József (1937–2007) Kossuth- és Balázs Béla-díjas színész, rendező, érdemes művész, nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film 20. század utolsó két-három évtizedes történetében.
A lobbanékony természetű színésztanonc 1959-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. 1959–1960-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1960–1961-ben az Állami Déryné Színház, majd 1966-ig a Thália Színház, azután a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulata, 1969-től az Irodalmi Színpad, 1971-től a Nemzeti Színház, 1978-tól a Mafilm Filmgyártó Vállalat színtársulatának tagja volt. 1982-től rendezőként is tevékenykedett, filmekben 1957-től kezdve szerepelt. Szerepeinek sora az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robusztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté (Szegénylegények, Kántor – minisorozat, Az erőd).
Megszületett Barbra Streisand (1942) kétszeres Oscar-, háromszoros Golden Globe- és többszörös Grammy-díjas amerikai színésznő, énekesnő, zeneszerző, rendező, forgatókönyvíró és producer.
Azon kevés művész közé tartozik aki színész és énekesként egyszerre rendelkezik Oscar-díjjal, valamint listavezető számmal az amerikai Billboard Hot 100 hivatalos slágerlistáján. Világszerte több mint 140 millió lemeze kelt el. Szerepeiben főként akaratos, elszánt nőket alakít, drámai és komikus szerepek megformálásában egyaránt élen jár. Hollywood leggazdagabb üzletasszonyai közé tartozik (Hello, Dolly!; Funny Girl; Vejedre ütök).
Ezen a napon született:
Giambattista Martini (Martini atya, 1706–1784)
minorita szerzetes, olasz zenetörténész, zeneszerző. Templomi karnagy volt 1725 és 1743 között. Írásai közül a Storia della musica (Zenetörténet) – bár befejezetlen maradt – 3 kötetben megjelent 1757 és 1781 között (Az ellenpont nagy példatára, Szent Péter [oratórium], Salamon Izrael királya [oratórium]).
Bartal Antal (1829-1909)
klasszika-filológus, az MTA tagja, neki tulajdonítható az első magyar Philologiai Közlöny megindítása, azonban ez a folyóirat csak két esztendeig jelent meg és az érdeklődés hiánya miatt megszűnt (A classica-philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mívelése hazánkban, Latin gyakorlókönyv a mondattanhoz, Bevezetés az összehasonlító nyelvtanba különös tekintettel a classicus nyelvekre).
Carl Spitteler (Carl Friedrich Georg Spitteler, 1845–1924)
Nobel-díjas svájci író, költő. 1881-ben saját költségén adta ki a Prometheus und Epimetheus című művét, Carl Felix Tandem álnéven. A könyv észrevétlen maradt. 1892-ben Luzernbe költözött, itt írta további műveit. 1900 és 1906 között jelent meg a négykötetes epikai műve, az Olympischer Frühling. Kiállt a több kultúrájú Svájc semlegessége mellett.
Thorma János (1870–1937)
festőművész, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere. Életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus. Sokoldalú témaválasztása, a festészeti műfajokban való otthonossága szép munkákat hozott ki keze alól, életképeket, portrékat, aktképeket, csendéleteket tájképeket, figurális tájképeket (Talpra magyar; Aradi vértanúk, október hatodika; Tavasz Nagybányán).
Willa Sibert Cather (Wilella Sibert Cather, 1873–1947)
amerikai írónő. Elismerést szerzett azzal, hogy írt azoknak a telepeseknek a sorsáról, akik a nyugati államokba költöztek, sok közülük a XIX. századi európai bevándorló. Munkáiban gyakori témák a nosztalgia és a száműzetés (Az aranyszínű dóm, A félvér, Az elveszett kisfiú).
Huszka Jenő (1875-1960)
zeneszerző. Hegedűtanulmányait a szegedi Városi Zenedében végezte, ahol hamar kitűnt tehetségével. Önszorgalomból zongorázni is megtanult, bár erre szülei nem ösztönözték. Diákkorában két színpadi művet írt, az egyik a „Párbajhősök”, amit színházban soha nem mutattak be, de családi körben sikert aratott. Beiratkozott a Zeneakadémiára is, ahol Hubay Jenő és Koessler János tanítványa lett. Ebben az időben koncertszervezéssel is foglalkozott. 1898-ban volt első színpadi művének premierje: a Tilos a bemenet! című zenés bohózat. Megismerkedett az akkor még ismeretlen Fedák Sárival, és számára írta következő darabját. Az 1902. december 20-án bemutatott Bob herceg hatalmas siker lett, ez volt az első magyar operett, amelyet külföldön is műsorra tűztek (Gül Baba, Lili bárónő, Mária főhadnagy).
Herman Lipót (1884-1972)
Munkácsy-díjas festő, grafikus. Azok közé a művészek közé tartozott, akik a 20. század első évtizedeinek minden jelentősebb művészeti törekvéseinél meghatározó szerepet játszottak. Későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein – bár pontosan érzékelte a képzőművészet változásait – csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Éjszakánként naplót írt, vagy művészbarátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A század tanúja -a század közreműködő, valódi átélője. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le (Egy belső udvar tornácán, Modell a műteremben, Sámson és Delila).
Kósa György (1897–1984)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, érdemes és kiváló művész. Már gyerekként elkezdhette zenei tanulmányait. Zongoratanárnője hétéves korábban bemutatta Bartók Bélának, aki azonnal felfigyelt tehetségére. 1905-től 1916-ig a Zeneakadémián tanult. Diplomája megszerzése után, 1916-ban a budapesti Operaház korrepetitora lett. 1917-től zongoraművészként hangversenyezett. A klasszikus zene széles műfaji területein alkotott: kilenc szimfóniát, nyolc vonósnégyest, nyolc operát, nyolc balettet, huszonöt oratóriumot és kantátát, három misét, számos kamara-, kórus- és szólóhangszeres művet stb. alkotott, de dalai is művészetének fontos vonulatát jelentik.
Sándor Frigyes (1905–1979)
hegedűművész, karmester, pedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymestere, 1933-tól segédkarmestere volt. Az 1930-as évek közepén már elismert karmester volt, számos együttest dirigált. Főleg a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint a 20. század magyar zeneműveinek bemutatását szorgalmazta. Bartók Béla 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját Magyarországon elsőként adta elő. 1958 és 1975 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Józef Gosławski (Józef Jan Gosławski, 1908-1963)
lengyel szobrász- és éremművész. Érmék, emlékérmek és emlékművek alkotója, számos művészeti verseny díjazottja Lengyelországban.
Bernhard Grzimek (1909-1987)
német zoológus, filmrendező. Miután 1945 elején a Gestapo zaklatni kezdte arra hivatkozva, hogy bujkáló zsidó menekültek rejtőzködését segíti, Frankfurtba szökött, ami akkor már amerikai fennhatóság alatt állt. 1945-től a frankfurti állatkert igazgatója lett 29 éven át. Leginkább a Serengeti megmentéséért kifejtett tevékenysége révén vált széles körben ismertté, filmjeinek egyike 1959-ben elnyerte a dokumentumfilmesek nagydíját.
Jékely Zoltán (1913-1982)
Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író, költő, műfordító, könyvtáros, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. 1935-ben a budapesti egyetemen szerzett doktori fokozatot magyar irodalomtörténetből, művészettörténetből és művészetfilozófiából. 1935–1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt, 1941–1944 között a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozott, 1946-ban visszatért az Országos Széchényi Könyvtárba. 1954 után szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott (Oroszlánok Aquincumban, Az én országom, Az utolsó szó keresése).
Győrffy György (1920-1984)
színész, szinkronszínész. 1943-ban a Színiakadémia elvégzése után egy évre a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. Ezután a Pécsi Nemzeti, a szolnoki Szigligeti, a győri Kisfaludy és a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1957-től a Vígszínház, 1964-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt (A tanú; A palacsintás király; Barátom, Bonca).
Lelkes Ágnes (1924-2013)
színésznő, érdemes művész. 1943-ban végezte el az Országos Színészegyesület iskoláját. 1946-ban Győrben kezdte a pályáját. 1948-1949 között Miskolcon, 1949-1951 között Pécsett, 1951-1957 között a Magyar Néphadsereg Színházában szerepelt. 1957-től volt a Madách Színház tagja. Utolsó bemutatója 2000-ben volt.
Kokas Klára (1929-2010)
zenepedagógus, zenepszichológus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és karvezető szakán végzett 1950-ben. Később az ELTE pedagógia-pszichológia szakos hallgatója. 1973-tól a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense, s Európa és Amerika és Ausztrália számos helyére hívták meg vendégprofesszornak. Kutatási területei voltak: zenepedagógia, zenepszichológia, zeneterápia. A Kokas-módszer egész iskolát teremtett. Könyveit több nyelven közreadták, filmjeivel, videoműsoraival is sikereket aratott (Képességfejlesztés zenei neveléssel; Amerikában tanítottam; Öröm, bűvös égi szikra).
Richard Donner (Richard D. Schwartzberg, 1930–2021)
amerikai filmrendező, filmproducer. Az 1960-as években kezdte pályáját a televízióban, Hollywoodban az 1970-es évek közepén kezdtek felfigyelni rá (Superman, Halálos fegyver, Maverick).
Shirley MacLaine (1934)
Oscar-, Golden Globe-, Emmy- és BAFTA-díjas amerikai színésznő, író. Kétéves korától táncol és énekel. 1953-1954 között a New York-i Majestic Theatre kóristája, majd táncosnője volt. 1955-től szerepel filmekben. 1984-ben a Becéző szavak című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat (80 nap alatt a Föld körül, Ég és föld között, Acélmagnóliák).
Mártonffy Mária (1939)
színésznő. Pályáját a Magyar Néphadsereg Színházában kezdte. 1959-től 1982-ig az Állami Déryné Színház illetve 1978-tól a jogutód Népszínház társulatának tagja volt. 1979-től egy évadot a Békés Megyei Jókai Színháznál töltött. 1983-tól 1990-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésznője volt. Önálló műsorain irodalmi összeállításokkal, rendhagyó irodalomórákkal lépett fel.
Szegvári Menyhért (1949-2020)
Jászai Mari-díjas rendező, színész, az egri Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. 1968–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult. 1979–1982 között színházrendező szakát is elvégezte 1972–1981 között a Pécsi Nemzeti Színház színésze, főrendezője, vezető rendezője. 1992–1994 között a József Attila Színház tagja volt. 1994 óta az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője volt.
Dancsházi Hajnal (1951)
színésznő. A Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. 1971-től a Színművészeti Főiskola hallgatója volt, Horvai István színész osztályában végzett. Pályáját 1975-ben a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1976-tól József Attila Színház tagja volt. 1988-tól szabadfoglalkozású színművésznő. Drámapedagógusi diplomáját az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szerezte (Legenda a nyúlpaprikásról, Kojak Budapesten, Esti Kornél csodálatos utazása).
Ecsedi Erzsébet (1954)
Aase-díjas színésznő, rendező. Amatőr színjátszó csoportokban kezdett színészettel foglalkozni, majd felvételt nyert a 25. Színház stúdiójába, ahol 1977-ben végzett. 1983-tól a kecskeméti Katona József Színház tagja, 1986 és 1991 között a szolnoki Szigligeti Színház művésze. 1991-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője. Rendszeresen dolgozik a Soltis Lajos Színházban, illetve a Griff Bábszínházban. Tanítással és rendezéssel is foglalkozik. Díszlet- és jelmezterveket is készít.
Lukács Gyöngyi (Georgina Lukács, 1967)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Zenei tanulmányait a győri konzervatóriumban kezdte, majd a moszkvai Csajkovszkij Akadémia ének, zongora és zeneszerzés szakán szerzett művészdiplomát. 1988-ban, még akadémiai hallgatóként debütált a Magyar Állami Operaházban. A világ számos nagy operaházában vendégszerepelt.
Kardos M. Róbert (Kardos Máriusz Róbert, 1968)
Jászai Mari-díjas színművész, a nagyváradi Szigligeti Színház tagja. 1990–1994 között a marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. 1994–2002 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. 2002-ben hazaköltözött Nagyváradra. 2005-től meghívott színész a Temesvári Csiky Gergely Társulatban.
Egyed Attila (1969)
Jászai Mari-díjas színművész. 1990–1993 között a Bodnár Sándor Színiakadémia tanulója volt. 1993–1996 között a Budapesti Kamaraszínház, 1996–1999 között a kecskeméti Katona József Színház, 1999–2003 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2003–2008 között a Bárka Színház, 2008–2012 között a tatabányai Jászai Mari Színház tagja volt. 2012-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja (Üvegtigris, A zöld sárkány gyermekei, A besúgó).
Halas Adelaida (1977)
színésznő. 1996-tól a Pesti Magyar Színház színiakadémiáján tanult, ahol 1999-ben végzett, majd a Veszprémi Petőfi Színház színésze lett. Neves színházi szakemberek által rendezett prózai és zenés darabok sorában szerepelt.
Ezen a napon halt meg:
Zsutai János (1840-1871)
költő, lantos, dalai és kivált költeményei mély érzésre és jelentős költői tehetségre utaltak. Nagy jövőt jósoltak neki, azonban könnyelmű életmódja megakadályozta ebben.
Lucy Maud Montgomery (1874-1942)
kanadai írónő. Leginkább az Anne Shirley-sorozatról ismert, valamint a Váratlan utazás című filmsorozatról. Korán írni kezdett, 9 évesen megírta első versét. 1898-ban nagyapja meghalt, s ezért Cavendish-be ment, hogy gondoskodjon nagyanyjáról, haláláig, 1911-ig 13 éven keresztül segítette, ápolta. Cavendishben töltött évei alatt több száz rövid történetet, verset írt. Utána férjhez ment, lelkészfeleségi teendők mellett sem hanyagolta el az írást. Ekkor született az Emily-trilógia is (Anne otthonra talál, Az arany út, Avonlea-i krónikák).
Széchenyi Zsigmond (1898-1967)
író, vadász, Afrika-utazó. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyv gyűjteménye, mely jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg (Csui!…, Nahar, Afrikai tábortüzek).
Szergej Joszifovics Jutkevics (1904-1985)
szovjet filmrendező, filmteoretikus, forgatókönyvíró, filmpedagógus. Kezdetben festőnek készült, később díszlettervezőként dolgozott, majd néhány társával vándorszínházat szervezett. Filmrendezései mellett Jutkevics kiemelkedő filmpedagógiai és filmszervezői tevékenységet folytatott. Művészettörténeti és filmelméleti munkássága is jelentős, számos monográfiát publikált (Fekete vitorla, A puskás ember, Majakovszkij nevet).
Alejo Carpentier (1904-1980)
kubai író. Eredetileg zenét és építészetet tanult, de 1921-ben félbehagyta tanulmányait és újságírással kezdett foglalkozni. 1927-ben a diktátorellenes nyilatkozat aláírása miatt rövid időre börtönbe került. 1933-ban Madridban kiadta első regényét, a kubai néger szokásokat tükröző, lukumi nyelvű címet viselő Ecue-Yamba-O-t, ami annyit jelent: Dicsértessék az Isten. Hazatérése után Havannában egyetemi tanár, a Kubai Író- és Képzőművész Szövetség alelnöke, és a Kubai Országos könyvkiadó igazgatója lett. Műveit rendkívüli műveltség, bűvös atmoszféra-teremtő képesség hatja át (Embervadászat, Irodalom és politikai tudat Latin-Amerikában, Földi királyság).
Kelemen Éva (1921-1986)
színésznő. A Színművészeti Akadémia elvégzése után a Vígszínházban, majd a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1951-1986 között, harmincöt éven át a Madách Színház tagja volt. 1942-1984 között számtalan filmben kapott szerepet (Forró mezők, Fapados szerelem, Különös házasság).
Bors Béla (1924-2009)
színész. 1960 és 1984 között a győri Kisfaludy Színház színművésze volt. Jellegzetes alakja volt Győr sétálóutcájának. Fehér kalapja, mindig kifogástalan úriember öltözete és közvetlen stílusa sokakat rabul ejtett egy-egy beszélgetésre. Lételeme volt a közönség és a közösség.
Zám Tibor (Nagy Tibor Tihamér, 1929-1984)
író, tanár, szociográfus. 1957–60-ig a Hortobágyon, Parádon és 1967–69-ig Biharkeresztesen tanított, 1960–65-ben a Debreceni Megyei Könyvtárban könyvtárosaként, 1969-től haláláig Kecskeméten a Forrás kiadónál dolgozott. Pokoljárás című művét 1982. március 26-án bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház (Hortobágyi jegyzetek, Szeplős fogantatás, Kaparó Antal lázadása).
Soproni József (1930-2021)
Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zenepedagógus. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Műveiből több rádió- és hangfelvétel készült, főleg a Hungaroton kiadásában (Monológ, szólóklarinétra; Hét dal lator László verseire, énekhangra és zongorára; Dalok Ady Endre verseire).
