Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Mahler és Schönberg Archívum
  • Egy évforduló ürügyén – Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok Archívum
  • Úri muri Archívum
  • „Ifjú szivekben élek s mindig tovább…” Archívum
  • Pollack Mihály (1773–1855) Archívum
  • Író beszél – Írók egymás közt I. Archívum
  • Háromszor veri vissza Archívum
  • Beethoven, nyáron Archívum

Metalheart

Posted on 2024.03.03.2024.03.01. By admin Nincs hozzászólás a(z) Metalheart bejegyzéshez

az UDO Budapesten zárt

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: rotan

Udo Dirkschneider, az egykori legendás német Accept frontemberének zenekara, a United Dipstick Organization március 5-én a magyar fővárosban, az A38-ban fejezte be európai turnéját. Az UDO terepszínű ruhába bújt énekese-kulcsembere, a metálzene nagy öregje vezetésével a koncertajánló szerint kétórás műsorral érkezett bevenni a néhai szovjet katonai objektumot.

Stress – Salgóbánya, 1980?

Az időjárás mintha az északról érkező UDO-t követte volna, a márciusban kicsit szokatlan havazás azonban a fémzene kedvelőit nem riaszthatta el, hiszen különleges koncert és számos deci(bel) várta a nagyérdeműt este 7-re a hajó gyomrába. Az első fellépő a Stress zenekar volt. A két generációt átfogó együttes igazi alaphangulatot teremtett. A régi és új számok, metáltoposzok (Kísértetkastély, Neonlovagok, Rockváros) fergeteges tempóban, jól szóltak. A ritmusfelelős szinte minden szám után kihajította a közönség közé dobverőit (talán a hangszerboltvezetők szeretnék leginkább, ha a Stress nemzetközi hírűvé válna, s naponta több koncertet is adna), a végén már az egyik cintányér sem bírta, s önálló életre kelt.
Az énekes valahonnét ismerős volt, s az UDO-koncert végén, amikor az első sorokban mellettem állt, eszembe ötlött egy salgóbányai rockzenei tábor, ahol 1980 táján a többi zenekar között (Karthago, Rockwell stb.) feltűnt a Stress nevezetű egy fiatal, hirtelenszőke énekessel, aki a zárókoncerten a tarjáni művházban klasszikus Kádár-kori lila-fehér melegítőben lépett föl. A rock örök és…

Cry Free

A honlap hasábjain sok jót írtunk már a magyar Deep Purple Cover Bandről. Találgattuk, vajon mennyi időt kaptak, bő fél órát, mint a Stress, vagy valamivel többet. A koncert fő attrakciójához idomulva pörgősebb Mélybíbor-számokra számítottunk, s nem is csalódtunk. A Speed Kinggel kezdtek, s a szinte mindenki által ismert nagy nóták közül a Burn, a Black Night is felhangzott, a fellépések során tovább finomított/variált gitár-ének kettőssel. Utóbbit Atka, az együttes énekese előző nap született kislányának ajánlotta. Az egyik legjobb Purple-koncertdarab, a Perfect Strangers most is kitűnően szólt.
Élvezhette a nem kifejezetten a Cry Free kedvéért jött közönség is az előadást, hiszen újra megtelt a küzdőtér; és persze a zenészek is kitettek magukért, mindenki számára nyilvánvalóvá vált Kállai Jani bensőséges viszonya gitárjával, Soulavy megkísérelte folytatni a nagy elődök orgonamászó hagyományait stb. Jó kis buli kerekedett, Scholtz Attila még két szám eljátszását jelentette be, ám előtte megkérdezte a rendezőket, hogy még belefér-e. A rövid és tömör válasz után kurtán-furcsán kellett megszakítani az előadást. Nem tudom, mi állt a forgatókönyvben, több időt kaptak eredetileg vagy az együttest kapta el a hév, mindenesetre egy számban ki lehetett volna egyezni. De a show-business már csak ilyen, farkastörvények uralkodnak.

Mission 2006

Negyed 10 felé készülhettek el a roadok és a technikusok. Nemrég egy szintén nagynevű zenekar, a Marilyn Manson a sportarénában mindössze 80 perccel szúrta ki szép számú közönsége szemét. A nagy tömegekhez szokott Udo is így tenne az A38 a nagy koncertdobogókhoz képest valóban klubnak számító gyomrában? Meglepne, a következetes, évtizedek óta ugyanúgy dobbanó metálszív, a német alaposság és precizitás nem engedheti meg mindezt!
Lekerült a színpad hátsó fertályát beborító lepel, s végre dobogón állt a kellő kegyszerekkel (szegecsek, metálkellékek, napszemüveg stb. – a Judas Priest-énekes Rob Halford legutóbbi ittjártakor a PeCsában még több fémet aggatott magára) felvértezett élő rocklegenda.
Már a megjelenése elég volt néhány nézőnek, hogy elveszítse a kontrollt, s üvöltve rohanjon az első sorba pacsizni Udóval. A jellegzetes hang ugyanaz maradt, a figura is. A szakmájukhoz borzasztóan értő zenészek jól megkomponált fellépéssel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Jó gitárosokat és precíz dobost hallhattunk, akik ugyan nem hangszerük legeslegjobbjai, de ott lehetnek a képzeletbeli élmezőnyben, s nagyon értik/zúzzák a metált. Nem hiszem, hogy csak a körút utolsó koncertje miatt éreztem úgy, hogy még a szólók is forgatókönyv szerint mennek. Jól átgondolt, profi munka eredményét láttuk – és rengeteg decibelt hallhattunk. A nadrágom szára folyamatosan a dobbal élt, lüktetett. Akkor még nem tűnt föl, milyen elementáris erejű a hangerő, de a dobhártyám csak kedd délutánra akklimatizálódott, pedig nem ez volt az első rockkoncertem. Másfél órás fűrészelés, közös éneklés, csápolás után az UDO elköszönt. Egy lyukas garast se mertem volna tenni a kétórás műsorra. Aztán mégis annyi lett: a két ráadásban majd fél órát játszottak még, ha lehet, tovább fokozva a hangulatot. És nem utolsósorban együtt dobbant a szívünk a várva várt metálhimnuszra – hogy ehhez mit szólna Beethoven?! Mi mindenestre a színpad előtt Accept-álltuk.

Az A38-ban a fémzene örömünnepet tartott e késő téli napon.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: A kívülálló
Next Post: Brahms és Bartók

Related Posts

  • Hommage a Yehudi Menuhin Archívum
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél Archívum
  • Elektra Archívum
  • Brahms háromszor – a Nemzeti Filharmonikusokkal Archívum
  • Richard Wagner – Bayreuth varázslója Archívum
  • Lengyel est, a BFZ-vel és Witt-tel Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Widmann, Widmann, Widmann
  • A varázslatos hegedű
  • Dvořák, Perényi és Takács-Nagy Gábor
  • Az elfeledett Jean
  • Szerelem, erotika

Legutóbbi hozzászólások

  1. Szeptemberi hangversenyek Budapesten szerzője Widmann, Widmann, Widmann – papiruszportal.hu
  2. A kamarazene művészete szerzője Widmann, Widmann, Widmann – papiruszportal.hu
  3. Widmann, a zeneszerző, a karmester, a klarinétművész szerzője Widmann, Widmann, Widmann – papiruszportal.hu
  4. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  5. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  • Fokanov Anatolij, a bariton Archívum
  • Operakönyv angol szemszögből Archívum
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon Papiruszportal
  • December 6. Naptár
  • December 7. Naptár
  • Január 17. Naptár
  • „Mi az, hogy autista?” Archívum
  • Don Carlos és a lépcsők Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme