Névnapok: Gizella, Bendegúz, Dalma, Domicián, Domitilla, Germán, Giza, Késa, Napóleon, Szaniszló
Események:
1794 – Ann Radcliffe Londonban kiadja leghíresebb, legnagyobb hatású gótikus romantikus regényét az Udolpho titkait.
1800 – Ludwig van Beethoven a Várszínházban tartotta egyetlen budai koncertjét.
1824 – Beethoven 9. (d-moll), utolsó befejezett szimfóniájának ősbemutatója a bécsi Kärtnertor színházban (ebben a műben hangzik el Schiller Örömódájának kórusra írt változata az utolsó tételben).
1846 – két példányt adnak el Emily, Charlotte és Anne Brontë Versek című első nyomtatott művéből amelyeket Acton, Currer és Ellis Bell álnéven adnak ki.
1888 – Édouard Lalo Ys királya című operájának premierje Párizsban.
1891 – megnyílt a Városligetben az első állandó jellegű budapesti cirkusz.
1912 – a Columbia Egyetem jóváhagyja a Pulitzer-díj odaítélésének feltételeit.
1925 – megnyílik az első kivetítéses planetárium a müncheni Deutsche Museumban.
1927 – Angelos Sikelianos görög költő és drámaíró megszervezi az első Delphoi Fesztivált.
1928 – Pulitzer-díjat kap Thornton Wilder a Szent Lajos király hídja című történelmi regényéért.
1937 – a szerző előadásában bemutatták Bartók Béla zongorára írt Mikrokozmoszát.
1941 – Glenn Miller felveszi a Chattanooga Choo Choo szerzeményét (RCA), ez lesz az első aranylemez.
1956 – Pulitzer-díjat kap dráma kategóriában Frances Goodrich és Albert Hackett az Anne Frank naplója című darabjukért.
1994 – Edvard Munch A sikoly című festménye három hónappal az ellopás után előkerül.
1997 – bemutatják a Luc Besson által írt és rendezett Az ötödik elem című sci-fit Bruce Willis és Milla Jovovich főszereplésével. Akkor a legnagyobb költségvetésű európai film volt.
2007 – Ehud Netzer, a Héber Egyetem munkatársa bejelenti, hogy felfedezte Nagy Heródes sírját a ciszjordániai Herodiumban.
2011 – a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című film, Johnny Depp és Penélope Cruz főszereplésével, megjelenések hétvégéjén 350,6 millió dollár bevételt könyvelhetett el.
Meghalt Antonio Salieri (1750–1825) olasz zeneszerző, tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc 
és Johann Nepomuk Hummel is.
Florian Leopold Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte a császárvárosba, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1788–90 között a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.
Meghalt Caspar David Friedrich (1774-1840) a német korai romantika egyik alapítója és egyik legjelentősebb festője.
Tipikusan romantikus, melankolikus, a világtól elzárkózó, a természethez kötődő, vallásos lelki alkatú volt, festményei azonban a tájat metafizikus-transzcendens módon ábrázolták. művészi világára nagy hatást gyakoroltak politikai nézetei. A német hazafiság akkoriban nagy fellendülésen ment keresztül, a napóleoni háborúk nyomán a német egység gondolata egyre erősebb gyökeret vert a társadalomban. Festményeinek alakjai pl. nemzeti viseletet hordanak, ami akkoriban a francia elnyomással szembeni ellenállás jelképe volt. Hazafiságával ugyanakkor össze tudta egyeztetni pomerániai lokálpatrióta, valamint svéd-barát érzelmeit is (A magányos fa, Rügeni krétasziklák, Vándor a ködtenger felett).
Megszületett Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő.
Titokban írt verseit barátja, Kis János lelkész elküldte a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek. Berzsenyi felbuzdult a széphalmi mester dicséretén, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután egyre kevesebbet verselt, Kölcsey Ferenc kritikája is kedvét szegte. Tanulmányokba kezdett, hogy költészetét a bírálattal szemben megvédhesse. Poétai harmonisztika című értekezésében fektette le a költészettel kapcsolatos nézeteit. A legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő és a klasszikus ódának nálunk legnagyobb mestere. Művészetét az erőteljes kifejezések, költői képek jellemzik. Versei egyéni érzései mellett általános gondolatokat is megfogalmaznak. Rímes versei közt az elegiafélék a legszebbek, így Búcsúzás Kemenesaljától, Levéltöredék barátnémhoz, Szerelem és Életfilozofia, melyekben a modernebb reflexiv költészethez hajlik, és a hangnak egyszerűbb költőiségével, az érzés közvetlenségével és természetességével hat. E költeményeiben magyar ritmusokat alkalmaz. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás (A közelítő tél, A temető, Napoleonhoz). ––> Olvas(s)atok, néz(z)etek – A táj mint poétikai szervezőerő Berzsenyi Dániel költészetében
Megszületett Vajda János (1827-1897) a márciusi ifjak egyike, költő, hírlapíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság 
rendes tagja.
1848-ban a Pilvax törzsvendégeként részt vett a pesti forradalomban, augusztusban önként jelentkezett honvédnek. A szabadságharc bukása után néhány hónapig szüleinél, a váli birtokon húzta meg magát. Életműve sokoldalú, gazdag. Számunkra legjelentősebb a költészete. Vajda keserűségének egyik oka az volt, hogy kenyérgondjai újságírói robotra kényszerítették, elvonták a lírától, s hogy verseit értetlenség, közöny fogadta. Az átmenet költője a magyar lírában, eszmei értelemben a Petőfi-féle polgári radikalizmus következetes hirdetője, többnyire jelentős művészi szinten tolmácsolja is azt. Stilisztikai-poétikai szinten a Petőfi-féle népdal egyszerűségétől jut el a szimbolisztikus-allegorikus ábrázolásig (Béla királyfi, Egy honvéd naplójából, Dal és beszély).
Megszületett Johannes Brahms (1833-1897) német zeneszerző.
A romantika korában élt, de tudatosan a bécsi klasszicista zenei formákhoz nyúlt vissza. Tizenhárom éves korában a kikötői negyed kocsmáiban játszott élelemért meg némi bérért. Tizenhét éves korában megismerkedett Reményi Ede magyar hegedűművésszel. Reményi egyike volt azoknak, akiknek a szabadságharcban való részvételükért menekülniük kellett. Brahms az ötvenes években alkotta meg első nagyobb szabású művét, az I. (d-moll) zongoraversenyt. Ma már történeti távlatból szemlélve működését, tisztán látható, hogy művészete költőiségének alapvonásaiban éppúgy vérbeli romantikus, mint Liszté vagy Wagneré, romantikus mondanivalóját azonban klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki. Valóban Brahms egész életművében azt a goethei egyetemességet kereste, amelyben egyensúlyba kerül a merészen egyéni mondanivaló a korszerű érzelemvilággal és nemes arányú építőművészettel. Dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodik, költészete végső értelemben saját érzelmeit visszhangozza (Akadémiai ünnepi nyitány, Német requiem, Magyar táncok). ––> Brahms háromszor – a Nemzeti Filharmonikusokkal
Megszületett Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) orosz romantikus zeneszerző, az egyetemes zenetörténet 
egyik legkiemelkedőbb, egyik legismertebb és egyik legközkedveltebb alakja.
Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni, tehetségének köszönhetően Nyikolaj Rubinstejn 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki egyébként korábban a tanítványa volt. Felhagyott tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét. Operaírással is próbálkozott. Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Munkássága bizonyos fokig ellentétben áll a híres orosz Ötökével. Művészetében a nemzeti romantika egyes elemei sokkal szorosabban fonódnak egybe az általános európai, illetve nyugat-európai romantika, főleg pedig az utóromantika stílusjegyeivel, mint az Ötök esetében (A hattyúk tava, Anyegin, II. c-moll szimfónia). ––> Csajkovszkij kétszer a Nemzeti Filharmonikusokkal
Megszületett Władysław Reymont (Władysław Stanislaw Reymont, 1867–1925) Nobel-díjas lengyel író.
Az Ifjú Lengyelország kritikai realizmusának egyik legfőbb képviselője, munkásságát naturalista elemek jellemzik. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. A chenstochowai pálos kolostorban novíciusnak állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált. Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. Négy kötetes Parasztok című regényéért, a „paraszti eposzért” 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott (Az ígéret földje, Népítélet, A vámpír).
Meghalt Romhányi József (1921-1983) költő, műfordító, a magyar nyelv művésze, érdemes művész, a 
„Rímhányó Romhányi”.
Eredetileg muzsikusnak készült, a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában tanult, brácsán játszott. 1951-től a Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott, 1960–1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője volt. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Számos magyar opera szövegkönyve került ki tolla alól. A nagyközönség elsősorban játékos állatverseit ismeri, ezeket halála után, Szamárfül néven adták ki, másrészt számos rajzfilm szövegének szerzőjeként emlékezhet rá. Az ő nevéhez fűződik például A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó, 1973–1974), a Mekk mester, (1973) valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. A mindezen műveiben megnyilvánuló sziporkázó verstehetsége nyomán hamar elnyerte a „Romhányi, a rímhányó” nevet. ––> Szamárságok a fülbe
Ezen a napon született:
Carl Heinrich Graun (1704-1759)
német barokk zeneszerző, korának jelentős és népszerű operaszerzője. miután a porosz udvarba került, szinte minden művét II. Frigyessel együttműködve készítette, aki maga is írt önálló zenedarabokat. Egyházzenei művei közül kiemelkedő De Tod Jesu című oratóriuma. Írt hangszeres zenedarabokat is (Polydorus, Angelica e Medoro, La Merope). ––> Graun és passiókantátája
Olympe de Gouges (Marie Gouze, 1748-1793)
francia irodalmárnő, drámaíró, női jogharcos, a Francia forradalom alatt politikus és polémista, tőle származik A női és polgárnői jogok nyilatkozata. Írásaiban síkra szállt a nők politikai és polgárjogaiért, a néger rabszolgaság eltörléséért. A rögtönítélő bíróság halálra ítélte. A nőmozgalom és a humanizmus szimbolikus alakjává vált. Az eszmék történetében játszott szerepét a közelmúltban újraértékelték, és fontosnak ítélték.
Robert Browning (1812–1889)
angol költő, drámaíró. Tennyson mellett a viktoriánus kor legjelentősebb költője. Elsősorban az emberi lélekben lejátszódó belső dráma érdekelte. Műveinek alakjai a félöntudat állapotában ontják monológjaikat, a lelkükben lezajló dráma mozzanatait epikus, színpadszerűtlen belső monologikus formában (Amerre Pippa jár, Egy erkélyen, Tébolyda-cella).
Rabindranath Tagore (1861–1941)
Nobel-díjas indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, aki életművével átformálta az indiai régió irodalmát és zenéjét. Ő volt az első nem európai irodalmi Nobel-díjas, 1913-ban kapta meg az elismerést. Költészetében spiritualitás és vibrálás érezhető. Személyisége és idegenszerű ruházata profetikus hírnevet szerzett számára a nyugati világban is. Stílusa, az elegáns próza és a mágikus költészet keveréke még ma is nagyrészt ismeretlen hazáján kívül (Gítándzsali, Női arc, Utolsó akkord).
Erdős Renée (Ehrenthal Regina, 1878-1956)
írónő, költőnő. 1894-től 1897-ig színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakította. Tehetségére Eötvös Károly figyelt fél. Első verseivel A Hét költőjeként indult, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. Szenvedélyes lírájával a közfigyelmet csakhamar magára irányította. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon. Legnagyobb sikerét a vatikáni pompát és római miliőt pazarul visszatükröztető Santerra bíboros című regényével érte el (Leányálmok, Római napló, Antinous).
Fjodor Markelovics Csesznokov (1896-1938)
erza író, drámaíró, a mordvin irodalom meghatározó alakja. 1922-ben jelent meg első elbeszélése Az öreg tanár, mely egy vidéki tanító lelkiállapotát tükrözi a szovjet uralom kezdetekor. Ezt követően számos mordvin nyelvű karcolata és elbeszélése jelent meg több kötetben. Elbeszélései mellett drámaíróként is jelentős, a mordvin nyelvű drámaírás atyjának tekintik.
Gary Cooper (1901-1961)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, aki természetes, hiteles és közérthető alakításainak köszönhetően vált híressé. Pályafutása 1925-től 1961-ig tartott, és e harminchat év alatt nyolcvannégy játékfilmben játszott fontosabb szerepet. Ő volt az egyik vezető amerikai filmsztár a némafilmkorszak leáldozásától egészen a klasszikus hollywoodi aranykor végéig. Már karrierje kezdetétől a nők kedvence volt. Huszonhárom egymást követő évben a tíz legismertebb férfi filmszínész és tizennyolc éven keresztül a legjobban fizetett színészek közé tartozott (Akiért a harang szól, York őrmester, Délidő).
Szabédi László (Székely László, 1907-1959)
erdélyi magyar költő, egyetemi professzor, műkedvelő nyelvész, a Bolyai egyetem tanszékvezető tanára. Kolozsvárott lett színházi dramaturg, 1931–1938 között az Ellenzék belső munkatársa is volt. 1942-ben csatlakozott a helikon közösséghez, és az ő kezdeményezésére indult a Termés című folyóirat is. 1943-ban ott volt a balatonszárszói találkozón. 1942-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1945–1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt. 1958-ban megírta főművét, A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel.
Földes Péter (1916-2005)
kétszeres József Attila-díjas író. 1936 és 1942 között a Színházi Élet, a Szabadság, a Képes Családi Lapok újságírója volt. 1945-től 1952-ig a Madách Színház, a Magyar Színház, a Vígszínház rendezője, illetve dramaturgja volt. 1952-től 1954-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1954–től szabadfoglalkozású író volt. 1967 és 1990 között az Írószövetség gyermek- és ifjúsági szakosztályának titkára volt. 1987-től 1990-ig az Írók Szakszervezeti elnökségének tagja volt (Felejthetetlen május, Az ősidők regénye, Szélvész és napsütés).
Anne Baxter (1923–1985)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A színiiskolát New Yorkban végezte el. 1935-ben gyermekként lépett a színpadra, 1940-től szerepelt filmekben. 1946-ban készült A borotva éle című film, amellyel elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Kállai István (1929-2015)
József Attila-díjas író, dramaturg, humorista. Számtalan nagy sikerű vígjáték, kabarétréfa fűződik nevéhez. Filmes és tévés forgatókönyvíróként is nevet szerzett magának. Idősebb korában szerepléseinél kezében tartott eszköze nyomán „a pipás Kállai” néven volt ismert. Munkáit Budapesten, vidéken és külföldön egyaránt játszották. Emellett több darabot fordított, illetve átdolgozott. 1970-től sorozatokat írt az MTV-nek, 1974-től itt dolgozott a Szórakoztató Főosztályon, melynek alapító-vezetője, később főmunkatársa volt. 1981-től a Vidám Színpad, 1998-tól a Fővárosi Operettszínház dramaturgja (A veréb is madár, Fuss, hogy utolérjenek!, Kojak Budapesten).
Harsányi Iván (Hirsch, 1930–2018)
történész, pedagógus, egyetemi tanár. 1990-től 10 évig a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának modern kori történelem tanszékén egyetemi tanár volt. 2000 óta emeritus professzor. Kutatási területe Spanyolország 19–20. századi történelme. A 20. századi spanyol-magyar kapcsolatok, a spanyol politikai rendszerek, szellemi és politikai áramlatok (A spanyol népfront, A Franco-diktatúra születése, Fölbolydult világ).
Szemes Mari (1932–1988)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. 1949-ben állt először felvevőgép elé. 1954-ben a Petőfi, 1955-től a József Attila Színház, 1984-től haláláig pedig a Nemzeti Színház tagja volt (Ludas Matyi, A harangok Rómába mentek, Kár a benzinért).
Sugár András (1933–2021)
író, újságíró, az MTV első utazó tudósítója. 1958-tól a Magyar Távirati Iroda külpolitikai fordítói-újságírói munkatársa volt, majd 1961-től moszkvai, 1966-tól pedig londoni tudósítójaként dolgozott. 1971-ben került az Magyar Televízióhoz mint főmunkatárs és lett a televízió első utazó tudósítója. 1994-ben nyugdíjazták. 102 országban forgatott riport- és dokumentumfilmeket, tíz könyve jelent meg itthon, Londonban, New Yorkban és Torontóban.
Angela Carter (Angela Olive Stalker, 1940–1992)
angol regényíró, novellaíró, költő és újságíró volt, aki feminista, mágikus realizmusáról és pikareszk műveiről ismert. Legismertebb a The Bloody Chamber (A kínkamra és más történetek) című könyve, amely 1979-ben jelent meg. 2008-ban a The Times Cartert a tizedik helyre sorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján.
Kocsis István (1940)
József Attila-díjas erdélyi magyar író, drámaíró. 1965-ben mutatkozott be novellistaként, írásait az Utunk és a Korunk sűrűn közölte. Első, egyfajta erkölcsi imperatívuszt képviselő karcolatai, novellái a közbeeső időszak vidéki élményeiből ihletődtek. Korai drámáit többször is átdolgozta, némelyiket monodrámásította (Játék a hajón, A megkoronázott, Találkozás a Fényhídon).
Kovács István (1944)
színész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott. Pályája kezdetétől romantikus hősöket, szerelmes-szerepeket alakít filmen és színpadon. Leghíresebb szerepei közé tartoznak az Egri csillagok Bornemissza Gergelye és a Kárpáthy Zoltán címszerepe (A kőszívű ember fiai, Az erőd, Sacra Corona).
Hegedűs D. Géza (1953)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, egyetemi docens, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az irodalomórán érezte jól magát, ezért fokozatosan a színház és a mozi lett a menedéke. 1975-ben szerezte meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán az oklevelet. Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínházhoz szerződött, ahol akkor már fél éve gyakornokoskodott és melynek azóta is tagja. Először a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalbe ugrott be Bill szerepébe, de a Harmincéves vagyok című musicallel debütált. Első rendezése az 1987-es Kőműves Kelemen előadás volt. 2000 óta a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagja, 2005-től elnöke. (Tóték, Made in Hungaria, Eldorádó).
Amy Heckerling (1954)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. A leginkább filmvígjátékok, illetve romantikus filmek rendezéséről ismert, az egyik legsikeresebb hollywoodi női filmrendező (Európai vakáció; Nicsak, ki beszél!; Spinédzserek).
Kováts Kriszta (1957)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, rendező. Már gyerekkora óta énekel és zenél, a Magyar Rádió Gyermekkórusával bejárta a világot. 1975-1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Az Evita rockopera 1980-as magyarországi bemutatójának címszereplőjeként, mint musicalszínész robbant be a köztudatba. 1990-1995 között szabadfoglalkozású művészként tevékenykedett. 1995-1999 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott, 2000-től ismét szabadfoglalkozású. A 2014-ben bemutatott Mamma Mia! főszereplőjeként tért vissza, a Madách Színházba.
Hiller István (1964)
történész, politikus, 2006 és 2010 között oktatási és kulturális miniszter. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem–latin szakán végzett 1988-ban. Egyetemi tanulmányai során az Eötvös Collegium tagja volt, és a Heidelbergi Egyetemen is tanult. A magyar mellett felsőfokon beszél latinul, középfokon olaszul, és tárgyalási szinten angolul és németül.
Ezen a napon halt meg:
Charles De Coster (1827-1879)
belga író. Flamand, illetve vallon származású szülők gyermeke volt. A brüsszeli szabad egyetemen tanult. Fő műve, a a 14. század első felében élt népi hős, a vidám és mihaszna csínytevője, a balga hiszékenyek Thyl Ulenspiegel és feneketlen bendőjű, jó kedélyű Lamme Goedzak története. A mű a belgák nemzeti eposzává vált.
Kovách Aladár (1860-1930)
levéltáros, etnográfus, múzeumigazgató. Előbb a Tolnavármegye, megindulásától a Közérdek munkatársa volt. Kutatási témája a Sárköz néprajza. Elsősorban néprajzi tanulmányai ismertek, kéziratos hagyatéka és a helyi lapokban szétszórt cikkei sokkalta szélesebb körű tájékozottságról tanúskodnak. Névvel jelölt, főleg történeti és néprajzi tárgyú tárcákat is gyakorta közölt. A múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozója (Lókultusz maradványa a Tolna megyei Sárközben, Az istenfa, Kezdetleges épületek Tolna vármegyében).
Octavian Goga (1881-1938)
román költő, drámaíró, antiszemita politikus, a Román Királyság miniszterelnöke. 1900 és 1904 között egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán, majd – 1905-től, mint az ASTRA erdélyi román kulturális és irodalmi egyesület ösztöndíjasa – Berlinben végezte. Egy ideig Ady Endre barátja volt. 1937 decemberében II. Károly király felkérte kormányalakításra, s az általa vezetett új román kormány meghozta az első zsidótörvényt.
Felix Weingartner (1863-1942)
osztrák karmester, neoromantikus zeneszerző, zongorista és író. 1881-ben Lipcsébe ment filozófiát hallgatni, ám hamarosan teljesen a zenének szentelte magát. 1883-ban felvételt nyert a Konzervatóriumba, emellett Weimarban Liszt Ferenc is tanította. 1912 és 1914 között a Bostoni Operatársaságot is gyakran vezényelte. 1919-ben 1920-ban a bécsi Volksoper karmestere 1920-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, 1927-től 1934-ig pedig a Bázeli Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója volt. Utolsó koncertjét Londonban adta.
Baktay Ervin (Gottesmann, 1890-1963)
festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, fordító, Ázsia-utazó, orientalista. A budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet. Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az ottani vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban tartott előadást India művészetéről.
Háy Gyula (Stefan Faber, 1900-1975)
Kossuth-díjas drámaíró, műfordító. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A kommün bukása után Németországba emigrált. Színpadi sikereket ért el Berlinben, Ausztriába emigrált, ahonnan 1934-ben kiutasították. 1935-ben a Szovjetunióba költözött, 1945-ben hazatért. 1955-ben csatlakozott az úgynevezett Nagy Imre-csoporthoz, és a Petőfi körhöz. Az 1956-os forradalom idején, a szovjet csapatok november 4-i támadása után feleségével együtt ő olvasta be a Kossuth Rádióban a híres segélykérést („Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”). 1964-ben kiadták egy drámakötetét (Királydrámák), de darabjai nem kerülhettek színpadra.
(Id.) Kollányi Ágoston (1913-1988)
Kossuth-díjas filmrendező, kiváló művész 1945-től reklámgrafikával foglalkozott, 1947-től pedig reklámfilmeket készített. A Híradó és Dokumentumfilmgyár munkatársa lett 1950-ben, ahol népszerű-tudományos oktatófilmeket készített, amelyeknek 1955-től már egyéni látásmódú mestere és klasszikusa lett.
Adam Bahdaj (1918-1985)
lengyel író, költő, magyar műfordító. 1939-ben ellenállóként részt vett a német megszállás elleni küzdelemben, majd Magyarországra menekült, és csak 1945-ben tért vissza Lengyelországba. Magyarországi tartózkodása alatt emigráns aktivistaként és íróként dolgozott. Számos film forgatókönyvét írta meg, illetve számos film készült írásai alapján. Több lengyel és nemzetközi, irodalmi és állami díj nyertese (Félidő 0:1, A fekete esernyő, A holdfény-rend lovagja).
Hubay Miklós (1918-2011)
Kossuth-díjas drámaíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Bölcsésztanulmányait a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1936–1940 között. 1942-től Genfben ösztöndíjas. Első darabja már a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Az első magyar musicalt Vas Istvánnal és Ránki Györggyel alkotta meg. A hosszan tartó hazai állástalanság után pályafutása 1974–1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. A firenzei évek után ismét kapott közéleti szerepet Magyarországon (Hősök nélkül, Tüzet viszek, Lélegzetvisszafojtva).
Zerkula János (1927-2008)
erdélyi magyar népzenész, prímás, hegedűművész. Látását gyermekkorától kezdve fokozatosan elvesztette. Magyarországon 1989-től kezdve koncertezett. A csángó folklórfesztiválon 2004-ben elismerő oklevélben részesítették.
Szilágyi Miklós (1939-2019)
néprajzkutató, muzeológus, a néprajztudomány doktora. Tudományos pályafutásának két leghangsúlyosabb vonulata a hagyományos halászati formák kutatása, valamint az alföldi mezővárosokra vonatkozó, történeti néprajzi irányultságú társadalom-néprajzi vizsgálatok. 1964 és 1981 között több vidéki múzeumi igazgatója, 1986 után az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa volt.
