a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Lehotka Ildikó
Jordi Savall, Montserrat Figueras és az Hesperion XXI koncertjét hallhatta az érdeklődő november 11-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Talán a koncert szó nem is a legjobb kifejezés, hiszen az elhangzott műsor nem a tapsra volt kihegyezve, az előadás szó egy kicsit a magyarázást is magában foglalja. Savallék játszottak önfeledten, úgy peregtek a máskor hosszúnak tűnő percek, hogy észre sem vette a néző, pedig a zenetörténet egy igen kevéssé ismert korszakának zenéjéből válogattak.
„A lélek zarándoklata – a keleti és nyugati zene párbeszéde” címet kapta az est, igen találóan. Ha zenéről beszélünk, kizárólag az európait értjük alatta a XX. századig, most teljesen világossá vált, hogy a bölcső közös. Az öt blokkban – melyből hármat az első, kettőt a második részben hallottunk – andalúziai, olasz, görög, arab, spanyol, héber, szefárd és még jó pár különféle tájról, országból való dallamot játszottak, ember legyen a talpán, aki nagy különbségeket fedezett fel az elhangzott zenék világát illetően. A dalok, hangszeres kompozíciók fényesen bizonyítják a közös gyökeret, a népek együttélésekor létrejött egymásra hatást. A ráadásban fényesen bebizonyosodott, hogy egy dallamnak hányféle változata is létezik: közös gyökérből különféle virág.
Nem sok üres hely maradt a teremben, annak ellenére, hogy a középkori zene világa nem a legismertebb, nem tudni, milyen hangszereken játszottak, hiszen nem léteztek hangszeres együttesek, nem jegyezték le a dalokat, csak néhány trubadúrdallamot a világi zenéből, nem sok leírás maradt fenn, a fantáziára (és némi kutatásra) kell támaszkodni. Savallék koncertjén találkozott a középkor és a XXI. század, kelet és nyugat, a korabeli és népi hangszerek a mai technika egyik vívmányával, az erősítővel. A közönség rendkívül vegyes volt, sok fiatallal, zenészek és öltözködésük alapján a könnyebb zenét szeretők egyaránt meghallgatták Savallékat. A koncert anyagát gondosan állították össze: az esztétikai élvezeten túl a hangulat megteremtésén és fenntartásán kívül a hangszeres és énekes dallamok egyensúlya is arányos volt. Mind a hét zenész rendkívüli módon élvezte a zenét, Savall az Hesperion tagjait is úgy válogatta, hogy a legavatottabb előadót hallhassuk: a spanyolokon kívül marokkói, görög és francia zenész játszott. A középkori műfajok közül hallhattunk albát (hajnali dalt), saetát (húsvéti éneket, a flamenco elődjét), lamentókat több tájegységből, morescát (termékenységi táncot), cantigát, népdalokat.
Jordi Savallról közismert, hogy gambásként lett világhírű, majd több régizenei együttest alapított, a régi korok zenéjét igyekszik rekonstruálni. Felesége, az énekes Montserrat Figueras elképesztő érzékenységgel énekelt: a szívbemarkoló fájdalom, a pajkosság, a vidámság a legtermészetesebb módon jelent meg a légies énekesnő tolmácsolásában. Nem zavart az egyszer-kétszer elcsukló, vagy nem tökéletes intonációjú hang sem. Driss el Maloumi arab lanton játszott, nagyszerűen, sokszor mintha improvizáció is fűszerezte volna játékát. Pierre Hamon fuvolán, furulyán játszott, hangszereinek hangszíne csodás volt, néha pánsípot, néha a mai fuvolák hangját hallottuk ki. Dimitri Psonis és Begona Olavide kevesebb szerepet kapott, egy dalt tőle is hallhattunk, David Mayoral adta ritmust (néha soknak tűnt az erősítés).
A korabeli hangszerek gyakran elhangolódnak, Savall az előadás előtt is bent ült a színpadon, hangolni. A második rész kezdetén mindenki hangolt, majd Savall elmondta, milyen hangszereket hallunk. És itt jött a feketeleves. A tolmácsnőnek fogalma sem volt a hangszerekről, nemhogy spanyolul, de magyarul sem. A többféle dob bemutatásánál elmondta, hogy „ez egy dob”, majd még egyszer egy másikra: „ez egy dob”: Itt kitört a nevetés, de korántsem volt vége az informatív kifejezéseknek. Ebből egy csokorra való: Ezer éve ugyanebben a formában készítik el a hangszert; Megengedik a húrok a félhangolást; Ezeket úgy használták (hangszereket), hogy énekhanggal legyen kísérve; …középkori hangszereléssel (a hangszer hangolására utalt a tolmács); Különböző húros hangszerek vannak, például ez; Szerszámokkal szólaltatják meg (itt verőre gondolt a tolmács). Az egyik furulyánál a ney szót mondta Savall, a tolmács csak furulyának fordította, ezt a hangszert már az ókori Egyiptomban használták, a bambuszfurulya másik neve uffata.
Több figyelmet kellett volna szentelni arra, ki képes elmondani a hangszerek nevét, nem mondom, hogy egyszerű a feladat, hiszen régi és népi hangszerekről kellett beszélni, de kellő felkészüléssel, Savall-lal való korábbi egyeztetéssel meg lehetett volna oldani a dolgot. Vagy nem kellett volna a rövid ismertető.
Unikum volt a koncert, sokáig emlékezetes lesz. Az a felhőtlen öröm, amivel játszottak, az az elkötelezettség, ami sugárzott róluk, nem mindennapos. Egy régi kultúra emlékeit hozták el nekünk, hidat építve múlt és jelen, népzene és műzene között.
Művészetek Palotája, 2009. november 11.
