Georg Friedrich Händel

(1685. II. 23., Halle – 1759. IV. 14., London)

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Lehotka Ildikó és Bogár Edit

A barokk egyik legismertebb mestere. Apja udvari orvos volt, aki ellenezte, hogy fia zenei pályára lépjen. A szász-weissenfelsi herceg azonban felismerte a gyermek Händel tehetségét, és Halléban orgonistának taníttatta. Bár 1702-ben Händel beiratkozott a jogi karra, hamarosan a hallei dóm orgonistája lett. A próbaév letelte után Hamburgban az ottani operatársulat hegedűse, majd csembalistája lett. Itt három német operát írt, az Almirát, a Nerót és a Florindo és Daphnét, a kor szokásának megfelelően mindháromban olasz áriák és együttesek találhatók.

1706 végén Itáliába utazott, ahol a két Scarlatti, valamint Corelli művein csiszolta tovább saját stílusát. Ez időszakban több mint 50 művet komponált, melyek javarészt egyházi és világi kantáták, de van köztük oratórium is. 1709-ben Velencében mutatták be Agrippina c. operáját – e nagy sikerű bemutató jelentősége éppen a helyszín volt, hiszen a barokk opera Velencében érte el virágkorát. A korabeli kritika így írt róla: „Még soha nem hallhattuk a harmónia és melódia minden erejét így elrendezve, egymáshoz ilyen közel és egymással ilyen nagy erővel összekapcsolva.”

1710-től a hannoveri udvar karmestere. Még ez évben tette első londoni látogatását, ahol átütő sikert aratott Rinaldi c. operájával. Ezt a bemutatót hamarosan több opera is követte. Az utrechti béke megkötése alkalmából írt és a Szent Pál-székesegyházban bemutatott Utrecht Te Deum and Jubilate c. műve politikai eseményként vonult be a történelembe és a zenetörténetbe egyaránt: ez egyben első angol oratóriuma. 1714-ben a hannoveri választófejedelmet I. György néven angol királlyá koronázták, s ez alkalomból az új király kérésére komponálta a Temzén rendezendő ünnepi hangverseny céljából ma is gyakran játszott, Vízizene című híres szvitjét. A király Händelnek angol állampolgárságot is adományozott.
1719-ben Händel vezetésével létrejött a Royal Academy of Music, mely többek között a kor leghíresebb énekeseit vonzotta állandó olasz operatársulatába. 1719-28 között itt mutatták be Händel nagy operáit.

1727-ben meghalt I. György, s a trónra lépő II. György alatt a társulat a következő évben anyagi okok miatt feloszlott. Ugyanekkor az olasz opera seria már hanyatlóban volt, így Händel 1728 őszén operáinak előadása céljából (évente egy-két olasz típusú operát írt!) új akadémiát hozott létre, élén Jacob Heidegger intendánssal. 1733-ban azonban Händel vetélytársai „ellentársulatot” alapítottak, s Händel operája majdnem csődbe jutott: a Royal Covent Gardent saját költségén tartotta fenn.
1737-ben szélütés érte, melynek következtében fél oldalára megbénult, így fel kellett oszlatni az operatársulatot. Aachenben azonban felgyógyult, majd visszatért Londonba. 1738-ban megnyitotta a King’s Theatre Haymarket operát, ahol többek között a Xerxes c. operát (híres Largója ma is kedvelt ária, mely pasztorális F-dúrjának nyugodt ritmusán és széles dallamívein keresztül ábrázolja az ókori hőst) mutatta be – ám a siker ezúttal is elmaradt. Ekkor Händel belátta, hogy más műfajok felé kell fordulnia.

Ezekben az években keletkeztek legnagyobb szólóhangszeres, kamara- és zenekari művei is, köztük az opus 3-as concerto grossók, az opus 6-os concerto grossók, kilenc billentyűs szvit, hat orgonaverseny, több triószonáta.

A mintegy 40 opera megírása után érdeklődése középpontjába fokozatosan az oratórium került, melyekből összesen 22-t írt, s szinte mindegyikük zajos sikert aratott az angol közönség körében. Zeneileg az angol kórushagyományokra támaszkodik, újjáélesztve és továbbfejlesztve azokat. Tematikailag az angol puritanizmus számára kedves Ótestamentum történeteit dolgozza fel, ami politikailag is jelentőséggel bírt: ezekben Anglia mint világhatalom Izraellel, annak kiválasztott népével azonosítható. Oratóriumainak sikere többek között e zenei, tematikai és politikai szempontból az angol polgárság és arisztokrácia szívéhez és ízléséhez egyaránt közel álló vonásokban, valamint az operák olasz nyelvével szemben alkalmazott angol nyelvben keresendő. Talán a leghíresebb oratórium az 1741-ben írt Messiás (melynek Halleluja tétele Angliában amolyan második nemzeti himnusszá vált: a koncerttermekben azóta is hagyományosan felállva hallgatja a közönség, illetve a kórussal együtt énekli mindenki). Jelentős és ma is gyakran játszott oratóriumok még a Júdás Makkabeus (melynek legismertebb tétele a híres Győzelmi kórus) és a Jephta.

1749-ban az aacheni békeszerződés alkalmából rendezett londoni népünnepélyre írta a híres Tűzijáték-zenét.
Utolsó éveiben nyugodtabb életet élhetett. 1757-ben átdolgozza fiatalkori művét, a Trionfót, melyet annak idején Corelli mutatott be. 1757-ben több hályogműtét után mégis megvakul, majd két évvel később meghal. (Érdekesség: ugyanaz az angol szemorvos végezte a műtéteket, aki J. S. Bachot is operálta.) Nagy tiszteletadás mellett temették el a Westminster Abbeyben, Anglia nemzeti pantheonjában.

Angliában és Németországban több Händel-társaság is működik; szülővárosában, Halléban szülőháza ma múzeum, és a városban évente Händel ünnepi játékokat rendeznek. Romain Rolland irodalmi értékű monografikus életrajzot írt Händelről, mely 1962-ben magyarul is megjelent.

A Händel iránt érdeklődők számára további érdekes információkat tartalmaznak a http://bruichladdich.dcs.st-and.ac.uk/HandelWWW/HandelCat.html és a http://gfhandel.org címek – az utóbbin többek között hat különböző nyelvterület Händellel foglalkozó honlapjainak linkjei is megtalálhatóak.