Névnapok: Alfréd, Alfréda, Antigon, Balambér, Fáta, Hasszán, Kardos, Lázár, Lázó, Mirtill, Ottó, Péter, Pető, Polikárp, Romána, Romina, Szemere, Szirén
Események:
Terminalia (határkövek) ünnepe az ókori Rómában.
1455 – Johannes Gutenberg nyomtatni kezdi az emberiség első nyomtatott könyvét, a Bibliát.
1792 – bemutatják Joseph Haydn 94., G-dúr (Üstdob) szimfóniáját. ––> Haydn − a gotterhalte atyja
1898 – Émile Zolát bebörtönzik Franciaországban, miután megírta a J’Accuse…! levelet, amelyben a francia kormányt antiszemitizmussal és Alfred Dreyfus kapitány jogtalan bebörtönzésével vádolja.
1910 – George Bernard Shaw Misalliance című darabjának premierje Londonban.
1963 – Luciano Pavarotti debütál a Bécsi Állami Operaházban a (Traviata). ––> DVD: Pavarotti The Last Tenor
1987 – az Orosz Írószövetség posztumusz tagjává választja Boris Pasternakot.
1997 – a cenzúrázatlan Schindler listája című filmet 65 millióan nézik meg az NBC csatornán.
2010 – megjelenik Danielle Steel Kakukktojás című regénye.
2021 – egy 17 300 éves kengurut ábrázoló sziklafestményt találnak a nyugat-ausztráliai Kimberley régióban (Nature Human Behaviour).
Megszületett Georg Friedrich Händel (1685-1759) német (szász) származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó.
Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonista-állását is megkapta. Händelt érdekelte az opera műfaja, ezért alig egy év múlva Hamburgba költözött, ahol az egyetlen városi operaház működött. Hegedűsként és csembalistaként alkalmazták, és 1705-ben már be is mutatták első operáját, az Almirát. Egy év múlva meghívásra Firenzébe utazott. Tanulmányozta a nápolyi és a velencei operát. Maga is írt operákat, oratóriumokat és kantátákat. 1710-ben Londonba utazott, ahol véglegesen letelepedett. Több kortársával ellentétben, nem merült a feledés homályába halála után. Még életében, 1738-ban viaszszobor készült róla. Az angolok annyira tisztelték, hogy születése „százéves” évfordulójára, 1784-ben (egy évet tévedtek) centenáriumi ünnepséget rendeztek emlékére (János passió, Vízizene, Halleluja-kórus). ––> Georg Friedrich Händel
Meghalt Fazekas Mihály (1766-1828) költő, botanikus.
1782-ben beállt az I. úgynevezett Császárhuszár-ezredbe önkéntes közhuszárnak és Galíciában szolgált, 1788-tól II. József császár seregében a török elleni háborúban harcolt. Korai költeményeinek témája a katonaélet, saját élményeit fogalmazza meg mély humanizmussal. Szerelmi lírája szintén katonaéveihez köthető. Verseiben, melyeket Ruszandához, egy román parasztlányhoz ír, a természetesség, közvetlen látásmód dominál. Később költészete átalakult, úgynevezett természetlírájában az évszakok váltakozása, a természet gazdagsága van jelen. Költészetében kitisztult zsenisége mellett felfedezhető a berzsenyis ódai hang, az anakreoni könnyedség, valamint a népies tónus is. Csokonai 1805-ös halála után keletkezett verseiben a gondolatiság, a felvilágosodás eszmevilága uralkodik. Nincs nyoma annak, hogy saját költői életművét összegyűjteni és kiadni szerette volna, ezért úgy halt meg, hogy kortársai közül csak kevesen ismerték (Magyar füvészkönyv, Lúdas Matyi, Csillag óra). ––> Háromszor veri vissza
Meghalt John Keats (1795–1821) az angol romantikus költők második generációjának egyike, a „Szépség Költője”.
A verseit csupán négy évvel halála előtt jelentették meg. Élete során a kritikusok nem mindig nézték jó szemmel a munkásságát, de a 19. század végére az egyik leghíresebb angol költővé vált. Költészetét leginkább a nagyon érzékeny és érzelmes képi világ jellemzi. Teljes lényével nyitott volt a szépség minden jellegű befogadására, valamint sokat foglalkozott a boldogság és azon belül is saját boldogságának nyughatatlan keresésével és annak leírásával. Az irodalom szépségei számára felfoghatatlan csodák, igazi esztétaköltő, aki a szépséget újradefiniálja. Kérése az volt, hogy sírjára ne kerüljön név, így csak annyit véstek rá, hogy „Itt nyugszik az, kinek nevét vízre írták” (Álom és költészet, Endümión, Hyperion bukása).
Meghalt Glatz Oszkár (1872–1958) Kossuth-díjas naturalista nagybányai posztimpresszionista stílusban alkotó festő.
Erőssége az alak, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése, kiváló művész. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. 1912–1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, nyaranként számos életképet festett a magyar paraszti társadalomról. Művészeti írásai is jelentősek, sok cikket írt a magyar népművészet hagyományainak megőrzése érdekében (Est a havason, Birkózó fiúk, Dombos őszi táj).
Megszületett Erich Kästner (1899–1974) német költő, író, forgatókönyvíró.
Az 1920-as években kibontakozó polgári humanizmus költője és írója, annak az új stílusiránynak a követője, amely felváltva az expresszionizmus világmegváltó extravaganciáját, az új tárgyilagosság képviselője. Hol rezignáltan, hol harcosan, de alapvetően mindig optimista moralistaként küzd az emberiség megjavításáért. Kissé talán méltatlanul is, de a világ elsősorban értékes, humoros gyermek- és ifjúsági regényeit ismeri, jelenleg a magyar irodalmi közvélekedésben is mint ifjúsági író szerepel. Drezdában született és tanult. Iskolaéveiből sok részlet visszaköszön A repülő osztály című könyvében. 1919 őszétől Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. 1927-ben Berlinbe költözött, ez korszaka volt a legtermékenyebb. Rövid idő alatt Berlin egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Versei, glosszái, riportjai és recenziói különböző berlini sajtóorgánumokban jelentek meg. Első verseskötete 1928-ban jelent meg, ezt 1933-ig további három követte. 1928 őszén jelent meg az Emil és a detektívek. Többször elvitte a Gestapo, és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek (A két Lotti, Az emberke, A diktátorok iskolája).
Ezen a napon született:
John Blow (1649-1708)
angol barokk zeneszerző és orgonista, az angol opera egyik atyja. Munkásságát beárnyékolta tanítványának, Henry Purcellnek a hírneve és tehetsége. Ennek köszönhető, hogy amíg Purcell Dido és Aeneas-a hamar az angol zene klasszikusa lett, addig az utókor Blow egyetlen operáját, a Vénusz és Adoniszt csak 1902-ben fedezte fel, pedig Purcell operája nagyrészt ezen alapszik. 1677-ben elsőként kapta meg a Canterbury Egyetem Doctor of Music címét, majd a Királyi Kápolna egyik orgonista állását is elnyerte. 1679-ben lemondott a Westminsterben betöltött állásáról, tanítványa, Henry Purcell javára. 1687-ben a Szent Pál Katedrális karnagya, majd Purcell halála után ismét a Westminsteri Apátság orgonistája lett.
Bátor Szidor (Breisach, 1860-1929)
zenetanár, zeneszerző. A műegyetemmel egyidejűleg elvégezte a Nemzeti Zenedét és a Zeneakadémiát. 1897-ben megalapította a budapesti posta- és távíróalkalmazottak zeneegyesületét, amelynek első igazgatója volt. (A titkos csók, Az árendás zsidó, Jó palócok).
Pilisi Lajos (1878-1918)
színész, haditudósító. Deák Péter társulatánál kezdett komikus- és jellemszínészként dolgozni. 1905 és 1908 között a Pozsony–Győr–Sopron–Komárom-i társulatot vezette. Utoljára a sopron-szombathelyi társulatnál színészkedett és Szombathelyen kezdett foglalkozni írással. 1913-ban abbahagyta a színészetet, újságírónak állt. Regényeket, verseket, színdarabokat egyaránt írt (A királynő apródja, A kárpáti harcokból, A vörös malom).
Victor Fleming (1889-1949)
Oscar-díjas amerikai rendező. Közel ötven filmet rendezett, a legismertebb munkái az Óz, a csodák csodája és az Elfújta a szél. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en. Az első világháborúban fotósként szolgált, Hollywoodban segédoperatőrként, majd operatőrként kezdett el dolgozni. 1932-ben csatlakozott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdióhoz, hét Oscar jelölésből két díjat nyert meg (A kincses sziget, Kedves csirkefogók, Szent Johanna).
Csanády György (1895-1952)
erdélyi születésű magyar költő, újságíró, rádiórendező, a Székely himnusz szövegének szerzője. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Ő írta 1921-ben a Mihalik Kálmán által megzenésített későbbi székely himnusz szövegét. A Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek (Az évek, Álmok, Ének).
Ágay Irén (1912-1950)
színésznő. Az iskolapadból került az Országos Színészegyesület iskolájába. Diplomáját 1931-ben kapta meg. 1931 és 1935 között a Vígszínház művésze volt. Főként modern tárgyú színművekben, filmvígjátékok főszereplőjeként aratott sikert. A harmincas évek derűs, könnyed filmjeinek kedvelt fiatal hősnője volt. 1933. október 28-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül ment Székely Istvánhoz, aki legtöbb filmjének a rendezője volt. A házaspár 1938-ban az USA-ba emigrált. (Ida regénye, Lila akác, Maga lesz a férjem).
Máriáss József (1920-1991)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. A színészmesterséget Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta. 1946-ban kezdte pályáját a Belvárosi Színházban. 1949 és 1954 között tagja volt a győri színháznak. 1969 és 1982 között a Szegedi Nemzeti, majd 1983-tól 1986-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. A Szomszédok című sorozatban haláláig játszott (Ezek a fiatalok, Kísértet Lublón. A fekete város).
Gera György (1922–1977)
író, műfordító, dramaturg, publicista, műkritikus. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd Mauthausenbe került fogolyként. 1948-ban Budapesten telepedett le. Ezután a MAFILM-nél valamint a Színház és Mozi című lapnál dolgozott. 1971-től haláláig a Könyvvilág szerkesztője volt. Első írásainak szürrealisztikus hangvétele az 1950-es évek „termelési beszámolóinak” politizáló hangjára váltott. Hamarosan szakított a sematizmussal, francia műveltsége, európai tájékozódása szembeállította a kommunista irodalom-politikával (Tisztuló világ, Pokoltánc, Az endogén expedíció).
Boross János (1924-1976)
színész, rendező. Első feleségével Eötvös Erzsébettel 1949-1952 Debreceni Csokonai Színház táncos-komikus párja volt. 1957-ben az 56-os forradalomban való részvételéért börtön büntetést kapott. 1958–1960 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1960-tól Budapesti Petőfi Színház, majd az Állami Déryné Színházban játszott. Számos filmben szerepelt kisebb szerepekben (Aranyborjú, Bástyasétány hetvennégy, A lőcsei fehér asszony).
Pákozdi János (1928-1991)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1957-től Miskolcon kezdte színészi pályáját. 1966-tól két évadot a Békés Megyei Jókai Színházban töltött, majd ismét Miskolcon szerepelt. 1973 és 1977 között a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1982-től játszott a Radnóti Színpadon. 1983-tól a Népszínház színésze volt (Az erőd, Ki beszél itt szerelemről?, Napló szerelmeimnek).
Lengyel Erzsi (1929-2012)
Jászai Mari-díjas színésznő. Pályáját 1945-ben Győrben kezdte. 1954-ben kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1957-1962 között a budapesti Jókai Színház művésze. 1960-ban megalapította a Kísérleti Színpadot. 1962-től a Thália Színház, illetve annak utódja: az Arizona Színház színésznője volt. Naivaként kezdte később karakter szerepeket alakított kiválóan. Zenés és prózai művekben egyaránt otthonosan mozgott (Budapesti tavasz, Utazás a koponyám körül A fantasztikus nagynéni).
Vujicsics Tihamér (1929-1975)
zeneszerző, népzenegyűjtő, a balkáni népek zenéjét gyűjtötte és népszerűsítette Magyarországon, de termékeny komponista is volt, 137 filmzenét és operát szerzett. 1944-ben a bombázások elől Hercegszántóra, az anyai nagyszülőkhöz menekültek. Itt tanult meg tamburázni, harmonikázni, furulyázni és hegedülni. A zenei érdeklődése is ekkor vált komollyá. A második világháború után a Nemzeti Zenedében tanult, majd 1948-ban felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára (Kalotaszegi concerto, A Tenkes kapitánya, A boldogságot kereső ifjú).
Jiří Menzel (1938-2020)
cseh filmrendező, színházi rendező, színész. A prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMI) szerzett filmrendezői diplomát 1962-ben. A csehszlovák új hullám kiemelkedő alakja, Oscar-díjat nyert 1967-ben a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével. Közismert a barátsága sok magyar művésszel. Játszott több magyar filmben, színdarabot is rendezett Magyarországon (Szívzűr, Sörgyári capriccio, Az ajtó).
Peter Fonda (Peter Henry Fonda. 1940-2019)
amerikai színész, rendező, Oscar-díjas forgatókönyvíró, producer. 1961-ben debütált a Broadwayn. Több nagysikerű filmen játszott, sokszor nyűgözte le közönségét. 1971 -ben rendezte első nagyjátékfilmjét, A bérmunkás címmel (Szelíd motorosok, Menekülés Los Angelesből, Faterok motoron).
Kozák András (1943-2005)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, művészeti vezető, érdemes- és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben fejezte be. Előbb a szolnoki Szigligeti Színház, majd 1966 és 1991 között a Thália Színház, illetve az Arizona Színház művésze volt. 1991 és 2001 között az akkori Nemzeti Színházban (a jelenlegi Pesti Magyar Színházban) játszott. Ezt követően 2003-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja és művészeti vezetője volt. Itt nemcsak játszott, hanem több darabot rendezett is. Mind színházi alakításai, mind filmszerepei közül jó néhány emlékezetes marad (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Bekötött szemmel).
Marshall Herskovitz (1952)
Emmy-díjas zsidó származású amerikai filmproducer, rendező és forgatókönyvíró. Rendezői karrierjét tévésorozatokkal kezdte. Az 1990-es évek elején Edward Zwickkel közösen megalapította a Bedford Fallsra keresztelt produkciós céget ( Véres gyémánt, Az utolsó szamuráj, A velencei kurtizán).
Stohl András (1967)
Jászai Mari-díjas színművész, televíziós és rádiós műsorvezető. 1990-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a budapesti Katona József Színház szerződtette. 2001-től szabadúszó lett. 2003 és 2013 között a Nemzeti Színház meghatározó színésze. 2013-2017 között a Vígszínház tagja. 2017-től ismét szabadúszó. Ismert szinkronszínész is (Európa expressz, Meseautó, Tűzvonalban sorozat).
Almási Sándor (1975)
színész. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, gyakorlaton 1997-1998-ban a Katona József Színházban szerepelt, majd 1998-tól az Újszínház tagja. Több színházban is vendégszerepelt (Csinibaba, Valami Amerika, Üvegtigris 2).
Emily Blunt (Emily Olivia Laura Blunt , 1983)
Golden Globe-díjas brit-amerikai színésznő. 7 és 14 éves kora között dadogással küzdött, amit véleménye szerint tanári segítséggel küzdött le a színészeten keresztül. 16 éves korától színművészeti és előadó-művészeti tanulmányokat folytatott egy neves magániskolában. Debütálására 2000-ben került sor Paul Sellar Bliss című musicaljében, 2003-ban már a TV-képernyőkön is megjelent. 2004-ben, 21 évesen debütált a filmvásznon. 2006-ban sikerült a nagy amerikai áttörés (Az ifjú Viktória királynő, Looper – A jövő gyilkosa, Oppenheimer).
Ezen a napon halt meg:
Luca della Robbia (1399-1482)
olasz szobrász, Lorenzo Ghiberti és Donatello mellett a korai reneszánsz szobrászat egyik legnagyobb toszkán mestere. Első ismert alkotása egy Madonna-dombormű, amely Ghiberti stílusát idézi. Az első jelentős munkája a firenzei dóm énekes-karzata. Megismerte az ónmázas terrakottaszobrok készítésének technikáját, szobrai közül sok évszázadokat vészelt át az időjárás szeszélyeinek kitéve. Szobraira a finom taglejtések jellemzőek, amelyet az egyszerű színezés csak hangsúlyoz (Benozzo Federighi püspök síremléke, A firenzei dóm énekes-karzata, Mária és Erzsébet találkozása).
Sir Joshua Reynolds (1723-1792)
angol festőművész. Tizenkilenc éves korában Londonba került Thomas Hudsonhoz, aki akkor a legkedveltebb angol arcképfestők egyike volt. 1749 és 1752 között Rómában tanulmányozta a nagy olasz festők, főleg Tiziano, Correggio és Raffaello, amellett még Rembrandt, Rubens és Van Dyck műveit. Londonba visszatérve, hírneve már meg volt alapozva és csakhamar az előkelő angol körök kedvenc képmásfestője lett. Alakjainak gyakran mitológiai vagy allegóriai jelentőséget adott. Mint az akadémia elnöke előkelő, magas színvonalú, tartalmas beszédeket tartott esztétikai és művészeti kérdésekről.
Esterházy Nepomuk János (1754-1840)
Veszprém vármegye főispánja, mecénás és gyűjtő. Gyermekkorától gyűjtötte a magyar érméket. A régészetet is kedvelte. Régiséggyűjteményének legnevezetesebb darabjai római kori bronzkerekek voltak, amelyek később a budapesti Nemzeti Múzeumhoz kerültek. Magyar történelemi oklevél-, kézirat- és könyvgyűjteményét Kovachich is ismerte.
Edward Elgar (1857-1934)
késő romantikus brit zeneszerző. Kevés formális zenei nevelést kapott, autodidakta volt: zongorázott, hegedült. Gyakrabban látogatott a fővárosban hangversenyekre. Következetesen gazdagította életművét és kötött fontos barátságokat a kor neves személyeivel. A király magához rendelte vacsorára, lovaggá ütötték, és a híres londoni klub, az Athenaeum tagja lett. Családjával mozgalmas társasági és szakmai életet éltek (Fekete lovag, A királyság, Anglia szelleme). ––> Elgar, Kreisler és a hegedűverseny
Dame Nellie Melba (Helen Porter Mitchell, 1861–1931)
ausztrál szoprán opera-énekesnő, a Brit Birodalom Rendje nagykeresztjének birtokosa. Hatéves korától énekelt a Publik Hall énekkarában, amellett zongorázni és orgonálni tanult. Első sikereit Sydneyben aratta, rá egy évre már Londonban lépett fel. Hamarosan világhírű lett és a legjelentősebb operaszínpadokon lépett fel. Sorozatos visszatéréseiből ered a „do a Melba” ausztrál kifejezés, ami a nyugdíjazásból való visszatérést, illetve sok búcsúfellépés tartását jelenti. A róla elnevezett desszertet egy híres francia séf készítette.
Paul Claudel (Paul Louis Charles Claudel, 1868–1955)
francia drámaíró, költő, esszéíró és diplomata, a Francia Akadémia tagja. Bár sokan elutasítják durva természete, titkos bűnöket palástoló katolicizmusa, a Pétain-ügy, valamint öccse, Camille sanyarú sorsában játszott szerepe miatt, nem lehet úgy beszélni a huszadik század első felének francia irodalmáról, hogy az ő munkásságát mellőznénk (Délforduló, Kantáta három hangra és más költemények, Kinyilatkoztatás).
Stan Laurel (Arthur Stanley Jefferson, 1890-1965)
skót-angol származású amerikai színész, komikus. Leginkább a Oliver Hardyvel alkotott klasszikus páros, a Stan és Pan tagjaként ismert. 1957. augusztus 7-én Oliver Hardy meghalt. Laurel túl beteg volt, hogy részt vegyen barátja temetésén. Az emberek, akik ismerték Laurelt, azt mondták, hogy Hardy halálakor idegösszeomlást kapott, és soha nem épült fel belőle teljesen. A kis Stanley a kulisszák között nőtt fel, és igazán nem meglepő, hogy egy napon ő maga is „komédiásnak” állt. 1906-ban kezdte a pályáját Glasgow-ban, a Pickard’s Múzeum egyik előadásán, majd rövidesen a Fred Karno pantomim-társulatához csatlakozott. A társulatnál működött egy másik fiatal brit komikusjelölt, akit később a világ Charlie Chaplinként ismert meg (A torreádorok, Repülő ördögök, Az idegenlégióban).
Kalocsay Kálmán (1891-1976)
orvos, egyetemi tanár, eszperantó író, nyelvész. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent az akkori rangos irodalmi folyóiratban a Nyugatban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg. Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek (Ezópuszi bölcsesség, Nemzeti köntösben, Rendszeres eszperantó nyelvtan).
Mihály István (1892-1945)
író, kabaré-, dalszöveg- és forgatókönyvíró. Az 1920-as évek közepén kezdett filmekkel foglalkozni, bár ekkor még csak fordítóként: külföldi némafilmekhez írt magyar feliratokat. 1930-ban Berlinbe utazott és ott az UFA filmgyár számára dolgozott; családjával 1932 végén tért vissza Budapestre. Itthon is sokat dolgozott: verset, dalszöveget, kabarétréfát, filmszövegkönyvet írt. 1944. októberében a zsidó férfiak számára elrendelték a kényszermunka kötelezettséget. Őt és nagyobbik fiát is elvitték. Kétezer sorstársukkal együtt a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozták és Ausztriába deportálták. A határhoz közeli Bruckba kerültek, ott írta utolsó versét és ott halt meg (Béla, aki huszonhatéves; Köszönöm, hogy imádott; Mindig az a perc…).
Konrád Ignác (1894-1969)
festő- és szobrászművész, „a lovak festője”. 1909-ben Budapesten, az Iparművészeti Iskolában folytatott tanulmányokat, 1912-ben átment a Művészeti Akadémiára, hogy festészetet tanuljon. Később, az első világháború után, megélhetést keresve Alagon telepedett le, ahol a versenylovakat festette és mintázta. 1948-tól haláláig Párizsban élt (A reggeli munka Alagon, Debreceni nagydíj, Kocsikázás).
Mollináry Gizella (Gebauer Gusztávné, 1896-1978)
macedón-horvát származású író, költő. Verseit Magyarországra küldte, melyek többek között a Nyugatban jelentek meg, sok elismerő kritikát kapott. Önéletrajzi ihletésű regényeket írt gyermek-, és ifjúkora változatos élményeiből, amelyek nagy népszerűségre tettek szert, mint például a gyermekéveit megörökítő Betévedt Európába című, amely tizennyolc kiadást ért meg. Sorra születtek bestseller művei, melyeket olaszra fordítva is kiadtak. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, később a kommunista hatalomátvétel teljesen háttérbe szorította (Földet érint homlokunk, Betévedt Európába, Az Isten hallgat).
Mérei Ferenc (1909-1986)
Kossuth-díjas pszichológus, író. A pesti Csikágóban, polgári környezetben telt gyermekkora, főként szülei Garay Bazár-beli fényképészstúdiójában. 1928-tól a párizsi Sorbonne-on tanult. Politikai gazdaságtannal, statisztikával, irodalommal, és tizenegy nyelvvel foglalkozott. 1932-ben tartotta első tudományos előadását. 1942-ben írta első könyvét, A pályaválasztás lélektana címmel. Munkaszolgálatra vitték, megszökött. 1949-ben kinevezték az Országos Neveléstudományi Intézet élére. E korszakot számos tanulmány és három könyv jelzi: „A gyermekek világnézete”, „Az együttes élmény” és a „Gyermektanulmány”. Az 1970-es években további jelentős műveket írt. Oktatáspolitikai nézeteit az 1948-ban megírt, de csak 1985-ben megjelent Demokrácia az iskolában című tanulmányában fejtette ki.
James Herriot (James Alfred Wight, 1916–1995)
brit állatorvos, író. Neve az önéletrajzi vonatkozásokat tartalmazó történetei nyomán ismert. Legismertebb műve az Állatorvosi pályám kezdetén, melyből tévéfilm is készült. A könyvei nem fedik a regény klasszikus értelmezését, cselekménye nem egy szálat követve fut végig, hanem olykor összetartozó, olykor szétváló rövid történetek elbeszélésével teszi érdekessé a mondanivalóját (Kutyák a rendelőmben, Minden élő az ég alatt, Az állatorvos is ember). ––> James Herriot: Az állatorvos is ember
Csanádi Imre (1920-1991)
költő, író, műfordító, balladagyűjtő, publicista, szerkesztő. 1940-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, valamint Győrffy-kollégium növendéke volt. 1941-ben bevonult. 1944-ben hadifogságba esett. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető Könyvkiadó, a Szabad Ifjúság című lapok munkatársa, az Új Tükör főszerkesztője volt. A régi magyar költészet szerepét elevenítette fel, „históriás attitűd” jellemzi, elsősorban a reformáció idején talál modellértékű példákat. Formakultúrája igényesen gazdag: a magyar népdalok ritmuskészlete épp úgy sajátja, mint a klasszicizáló hajlandóság (Négy testvér, Ördögök szekerén, Hajnali káprázat).
Nádory Margit (1920-1991)
színésznő. 1941-ben kapott előadóművészi engedélyt. Pályáját Szatmárnémetiben kezdte, majd 1945-től Sopronban, Győrben és Kecskeméten játszott. 1947-től a Budai Kamaraszínház, 1948-tól a Józsefvárosi, egy évvel később a Bányász Színház tagja volt. 1959 és 1965 között az Állami Déryné Színház, majd az Országos Rendező Iroda (ORI) társulatának tagja volt. Primadonna- és szubrettszerepekben egyaránt fellépett.
Bősze Péter (1935-2011)
színész, előadóművész. 1961-től 1977-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1977-ben szerződött a Vidám Színpadhoz, 1983-tól pedig a Mikroszkóp Színpadon játszott.
Lippai László (1959-2022)
színművész, szinkronszínész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1985-ben. 1985 és 1990 között a Madách Színház tagja volt, majd szabadfoglalkozású művész lett (Hatásvadászok, Te rongyos élet, Hamis a baba).
