Névnapok: Boldizsár, Anasztáz, Baltazár, Epifánia, Gáspár, Gazsó, Melchior, Melhior, Menyhért
Események:
1724 – Lipcsében, J.S. Bach Sie werden aus Saba alle kommen (BWV 65) vízkeresztre írt kantátája először csendül fel.
1870 – A Musikverein felavatása Bécsben.
1978 – A Szent Korona visszatért Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból, ahová a II. világháború után vitték.
2016 – A Star Wars: Az ébredő erő lesz a valaha volt legtöbb bevételt hozó film az Egyesült Államokban és Kanadában, megelőzve az Avatart.
Megszületett Fazekas Mihály (1766-1828) költő, botanikus.
1782-ben beállt az I. úgynevezett Császárhuszár-ezredbe önkéntes közhuszárnak és Galíciában szolgált, 1788-tól II. József császár seregében a török elleni háborúban harcolt. Korai költeményeinek témája a katonaélet, saját élményeit fogalmazza meg mély humanizmussal. Szerelmi lírája szintén katonaéveihez köthető. Verseiben, melyeket Ruszandához, egy román parasztlányhoz ír, a természetesség, közvetlen látásmód dominál. Később költészete átalakult, úgynevezett természetlírájában az évszakok váltakozása, a természet gazdagsága van jelen. Költészetében kitisztult zsenisége mellett felfedezhető a berzsenyis ódai hang, az anakreoni könnyedség, valamint a népies tónus is. Csokonai 1805-ös halála után keletkezett verseiben a gondolatiság, a felvilágosodás eszmevilága uralkodik. Nincs nyoma annak, hogy saját költői életművét összegyűjteni és kiadni szerette volna, ezért úgy halt meg, hogy kortársai közül csak kevesen ismerték (Magyar füvészkönyv, Lúdas Matyi, Csillag óra).
Megszületett Gustave Doré (1832-1883) francia festő, szobrász, illusztrátor.
13 éves korában készítette első litográfiáit és 14 éves korában publikálta első albumát. 15 éves korában karikaturistaként alkalmazta őt Charles Philipon, a Journal pour rire szerkesztője. Ugyanebben az évben, 1848-ban debütált a Salon-on két tollrajzával. 1851-től állította ki vásznait. Ebben az időszakban számos vallási tárgyú szobrot alkotott és több folyóirat munkatársa volt. Bár autodidakta volt, népszerűsége egyre növekedett. 1852 és 1883 között 120 művet illusztrált, amelyek Franciaországon kívül Angliában, Németországban és Oroszországban is megjelentek (Cervantes: Don Quijote, Edgar Allan Poe: A holló, Csizmás Kandúr). ––> Vonalak géniusza – Gustave Doré
Megszületett Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin (1872-1915) orosz zeneszerző, zongoraművész, a Muszorgszkij utáni orosz zene egyik legkiemelkedőbb tehetsége.
Zenét tanult Nyikolaj Zverevnél, rohamosan haladt a zongoratudásban, és hamarosan elnyerte társai elismerését. Első hivatásos hangversenyét 1894-ben adta Szentpétervárott, ahol saját zongoradarabjaiból is adott válogatást. műveinek stílusára kezdetben főleg Chopin hatott. Sajátos életszemlélete, a misztikus tanok iránti érdeklődés, majd azok hirdetése egyre jobban kihatottak zeneszerzői tevékenységére, egyre bonyolultabbá tették darabjait. Hozzájárult még ehhez, hogy Szkrjabinnak szinesztéziája volt, aminek következményeként a hangokhoz színek és fények társultak számára. Egyfajta művészeti univerzalizmusra törekedett, de a tervezett szintézist, a Misztériumot – talán korai halála miatt – nem tudta megvalósítani (Prométheusz – A tűz költeménye, Isteni költemény, Az eksztázis költeménye). ––> Kiszin és Szkrjabin
Megszületett Edgar Lawrence Doctorow (E. L. Doctorow, 1931-2015) amerikai író, esszéista.
A 20. század első felének Amerikáját megelevenítő, társadalombíráló, sajátos hangulatú, történetmesélő könyvei az amerikai irodalom jeles alakjává avatták. Magyarul nyolc regénye és két elbeszéléskötete jelent meg. Első, Welcome to Hard Times című regényével 1960-ban jelentkezett, s bár a könyvet később meg is filmesítették, nem keltett vele különösebb figyelmet. 1969–1970 között a Kaliforniai Egyetem bentlakó írója volt, s ekkor írta meg következő jelentős regényét, az 1971-ben megjelent Daniel könyve című művet. 1975-ben a Utahi Egyetemen oktatott, ugyanebben az évben aratott fergeteges sikert Ragtime című könyvével. sajátos, később védjegyévé vált történelemszemlélete már első elbeszéléseiben megmutatkozott. Könyveiben az amerikai közép- és alsóosztály jellegzetes tagjai jelennek meg, a haladó 20. század gyermekei, ateisták és konformisták, sorsukon keresztül tehát az amerikai nagyváros egész társadalma kirajzolódik. Könnyen szerethető alakjai a mindennapok valóságával sodródnak, küzdelmeik csüggedtekké és apatikusakká teszik őket (Vöcsök-tó, Világkiállítás, A vak zongorista).
Ezen a napon született:
Heinrich Schliemann (1822-1890)
német kereskedő, bankár, műkedvelő archeológus, akit az ásó világhírű dilettánsaként is emlegettek. Gyermekkorától fogva vonzotta a görög mitológia, annyira, hogy ez vezette arra az elhatározásra, hogy az Iliasz helyszínét, Tróját a valóságban is megkeresse. Sikerrel tárta fel Mükénét és számos kisebb égei települést is. Élete, melyet megjelent emlékirataiban is olvashatunk, számtalan embert ejtett ámulatba. Azonban Schliemann megítélése ma is erősen ellentétes érveken alapul, az általa leírt történeteket már igen erős forráskritikával használják fel. ––> Régészet – Schliemann, a fanatikus médiasztár
Max Bruch (1838-1920)
német zeneszerző és karmester. Sokoldalú munkássága ellenére elsősorban 1. (g-moll) hegedűversenyéről és Skót fantáziájáról ismert. Pályája során mindvégig élénk érdeklődést tanúsított a német népdal iránt. Sokoldalú munkásságát viszonylagos közömbösség övezte, aminek oka lehetett, hogy egész életében elzárkózott mindenféle zenei újítástól.
Hriszto Botev (1848-1876)
bolgár költő, újságíró, forradalmár, a „bolgárok Petőfije”. Első verse 1867-ben jelent meg. Nyílt és bátor hangja váratlanul csendült fel a bolgár lírában. Az áprilisi felkelés (1876) kitörése után csapatával Gyurgyevóban elfoglalta a Radetzky osztrák gőzöst, hogy azzal Bulgáriába hajózzanak. Katonáival a Balkán-hegység felé tartottak, miközben kegyetlen csatákat vívtak a török katonasággal. A Vracsa környéki harcokban esett el. Mindössze huszonhét verset írt, de költészetének erkölcsi ereje, eszmei értéke és művészi hitele a legnagyobb bolgár költők közé emeli. A verseiben szorosan összefonódik a realizmus és a romantika, lírája sokat merít a bolgár népköltészet hagyományaiból (Kenyér vagy golyó, Búcsú, Az én imádságom).
Zsupánek János (Janoš Županek, 1861-1951)
magyarországi szlovén költő. Első gyűjteményét magyarul írta 1884 és 1893 között, 1908-ban nyomtatásban adta ki Muraszombaton. Két évvel később egy halotti énekeskönyve is megjelent ugyanott. Gyűjteményét Dolányban és Salban a katolikus hívek még sokáig használták.
Vittorio Monti (1868–1922)
olasz zeneszerző, szalonzenekar-vezető. Egyetlen jelentős műve maradt fenn, a Csárdás (Ciarda) című szerzemény, ami azonban világszerte ismertté tette nevét.
Carl Sandburg (1878-1967)
egyesült államokbeli író, költő. Három Pulitzer-díjat kapott, kettőt költészetéért, egyet pedig Abraham Lincoln életrajzáért. Költeményei többsége, mint például maga a „Chicago”, az amerikai Középnyugat ipari nagyvárosáról, Chicagóról szól.
Veres Péter (1897-1970)
író, politikus. A szegényparasztság érdekeiért fellépő népi íróként és politikusként 1945–1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1947–1948 között – kommunista nyomásra – földművelési helyett honvédelmi miniszter, a koalíciós idők (1945–1948) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége. 1956. október 23-án a Bem-szobornál zajlott százezres tüntetésen ő olvasta fel a Írószövetség határozatát. Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a „népben, nemzetben gondolkodni” eszme jegyében fejtette ki (Az Alföld parasztsága, Bölcs és balgatag őseink, Magyar megmaradás).
Szántó Judit (1903-1963)
József Attila-díjas szavalóművész, muzeológus, író, költő, József Attila élettársa. szavalóművészként tevékenykedett, s kapcsolatba került az MSZMP-vel. 1928-ban megismerkedett József Attilával, akinek hat esztendőn keresztül élettársa volt. 1948-ban felkérték, hogy szervezze meg a József Attila Múzeumot. 1955-től a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott mint osztályvezető.
Kardos Magda (1927-2003)
színésznő. Gyermekszínészként kezdte, már hároméves korától szerepelt különböző fővárosi gyermekszínházakban. Filmen 1944-ben táncosként, színházban 1946-ban debütált. Főszerepeket játszott a Fővárosi Operett Színházban. Az ötvenes években a Vígszínház, a Fővárosi Operettszínház és a Blaha Lujza Színház tagja volt. 1964-ben európai turnéjáról nem tért haza, hanem Nyugaton maradt, majd az USA-ban telepedett le. Később hazatért Magyarországra.
Bacsó Péter (1928-2009)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. 1946-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1950-ben diplomázott. Kezdetben dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott, első rendezése az 1963-as Nyáron egyszerű című film volt. Az igazi sikert 1967-ben a Fejlövés című filmje hozta meg számára, amely valós történetet dolgoz fel. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmet, amely az 1950-es évek koncepciós pereit eleveníti fel. A film túlzottan merész volt az akkori kultúrpolitikának, ezért egészen 1979-ig be sem mutatták. Számos dalszöveget írt, elsősorban saját filmjeihez (De kik azok a Lumnitzer nővérek?, Ereszd el a szakállamat!, Majdnem szűz).
Ferenczi Imre (1931-1989)
muzeológus, folklórkutató, egyetemi tanár, a történettudományok (néprajz) kandidátusa. 1954-ben a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-történelem szakon szerzett tanári diplomát. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után letartóztatták. Népszokásokkal, a mondakutatás elméleti kérdéseivel, hiedelemmondákkal, a Rákóczi- és kuruc kor hagyományaival foglalkozott. Közreadta a Rákóczi és kuruc néphagyományok szabolcs-szatmári gyűjteményét (Bocskai István és szabadságharcának emléke, Mondaterminológiák és műfajkritériumok, Tiszaháti és felsőtiszai történeti népmondák).
Tibád Levente (1936-2020)
erdélyi magyar nyelvész, helynév- és helytörténet-kutató, tanár. 1958-ban a magyar forradalom leverését követő megtorlások hullámában kizárták az egyetemről. A névtan, a helynévkutatás és -feldolgozás területén végzett tudományos munkát. Tordatúri tanársága idején összegyűjtötte és közölte a falu helyneveit, később a Fehér-Nyikó-mente falvainak helynévanyagát tárta fel, ebből írta doktori értekezését, amelyet 1982-ben védett meg a BBTE-n.
Adriano Celentano (1938)
olasz énekes, színész. Erőteljes hatást gyakorolt rá Elvis Presley és az 1950-es évek rockforradalma. 1960-ban epizódszerepet kapott Az édes életben. 1961-ben világsikert hozott számára a 24 mila baci (Huszonnégyezer csók) című dal. Az elmúlt 40 évben Olaszországban megőrizte népszerűségét, lemezei milliós példányszámban keltek el, és számtalan televíziós showműsorban és filmben lépett fel. Az utóbbi tekintetében, jellegzetes járásával és mimikájával tanúbizonyságot tett komikusi vénájáról is (Az édes élet, Egy különös pasas, Blöff).
Olga Georges-Picot (1940-1997)
orosz és francia szülőktől származó francia filmszínésznő, ismertebb alakításai Jean Vautrin Ég veled, barátom és Fred Zinnemann A Sakál napja című filmjei. Minden szerepében hangsúlyozottan nőies, attraktív nőszemélyt alakított, aki szép testéből mindig meg is mutatott ezt-azt. Francia rendezők művészfilmjeiben is alakított erotikus töltetű szerepeket (Lélekszakadt hajsza; Szerelem és halál; Goodbye, Emmanuelle).
Tóth Judit (1940)
Jászai Mari-díjas színművésznő. 1958–1962 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1962–64 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja volt. 1964–1983 között a József Attila Színház színésznője volt. 1983 óta a Józsefvárosi Színház illetve a Budapesti Kamaraszínház művésze (Ezek a fiatalok, Utazás a koponyám körül, Égigérő fű).
Marton László (1943-2019)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész. Rendezéseit 2017-ig több mint 40 országban játszották világszerte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán 1968-ban végzett. Eredetileg operarendezőnek készült, így még főiskolásként bekerült az Operaházba asszisztensként, de itt nem érezte jól magát. Rendezőasszisztens volt a Vígszínháznál, később igazgató-főrendező. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1969-től oktat (Jó estét nyár, jó estét szerelem!, A padlás, Kvartett).
Andréa Ferréol (Andrée Louise Ferréol, 1947)
francia színpadi és film- és televíziós színésznő, közéleti szereplő, több kitüntetés birtokosa. Öt évtizedes pályafutása során több, mint 200 filmes produkcióban szerepelt. Párizsban tanult színjátszást, színpadokon kezdet pályafutását, majd 1971-től kisebb filmszerepeket is kapott. Az 1970-es évek elején több francia és nemzetközi sikerfilmben is megjelent mellékszerepekben. Főszerepet kapott A nagy zabálás című társadalomkritikus filmdrámában, ami egycsapásra ismertté tette (A Sakál napja, A zsoldoskatona, Asterix és Obelix).
Kovács Brigitta (1952)
színésznő, énekművész (szoprán), tanár. A Liszt Ferenc Zeneakadémia opera tanszakán énekművészként és tanárként diplomázott 1979-ben. A Fővárosi Operettszínház primadonnája volt. 1991-től szabadfoglalkozású művésznő. Tanára és igazgatója volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának, hangképzést tanított.
Anthony Minghella (1954–2008)
Oscar-díjas brit filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Az 1996-os Az angol beteg című filmjével megnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscart (A tehetséges Mr. Ripley, Hideghegy, Bűnös viszonyok).
Rowan Atkinson (Rowan Sebastian Atkinson, 1955)
angol színész, humorista és forgatókönyvíró. Végzettsége szerint villamosmérnök. Legismertebb televíziós alakításai a Fekete Vipera és a Mr. Bean című szituációs komédiákban voltak. Fontosabb filmjei közé tartozik a Soha ne mondd, hogy soha, a Négy esküvő és egy temetés, az Igazából szerelem és Az eltakarítónő. Mr. Bean szerepében feltűnt a Bean – Az igazi katasztrófafilm és a Mr. Bean nyaral című vígjátékokban is, továbbá címszereplőként egy kétballábas titkosügynököt alakított a Johnny English-trilógiában.
Moldvai Kiss Andrea (1967)
színművésznő. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1992-1994 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1994-2003 között a Radnóti Színház tagja volt. Később játszott a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Nemzeti Színházban, az Új Színházban, valamint több független produkcióban is.
Fesztbaum Béla (1975)
Jászai Mari-díjas színész, zenész. 1993-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán tanult, 1997-ben diplomája megszerzése után a Vígszínházhoz szerződött, amelynek máig is tagja. 1999-ben alakult meg a Könnyű esti sértés KES-zenekar színészzenekar, melynek alapító tagja és zenekarvezetője. Színházi munkássága mellett televíziós műsorok, magyar és külföldi filmek szereplője, szinkronszínészként is dolgozik (Csinibaba, Jadviga párnája, Magyar vándor).
Eddie Redmayne (Edward John David Redmayne, 1982)
brit színész és modell. Stephen Hawkingot alakította A mindenség elmélete című filmben, ezért az alakításért több jelentős díjjal jutalmazták 2015-ben: elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat, a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjat, valamint a filmdráma kategóriában a legjobb férfi színésznek járó Golden Globe-díjat. Művészettörténetet hallgatott a cambridge-i Trinity College-ban, ahol 2003-ban diplomázott. A Shakespeare’s Globe színházban debütált 2002-ben (Az ügynökség, A nyomorultak, A másik nővér).
Ezen a napon halt meg:
Robert Nicolas-Charles Bochsa (1789-1856)
francia hárfás, zeneszerző, karmester, zeneműkiadó és színházigazgató, a hárfások máig használják etűdjeit és hárfagyakorlatait, a körükben elismert és kedvelt szerző.
Louis Braille (1809-1852)
francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, a róla elnevezett Braille-írás létrehozója. Az egész világon elterjedt rendszer, a vak és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A rendszert, amelyet mindössze 12 éves korában fejlesztett ki, szinte minden nyelvre továbbfejlesztették.
Alfred Meebold (1863-1952)
német botanikus, író, antropozófus. Európa legjobb iskoláin és egyetemein tanulhatott, Ismert botanikus volt, új fajok tucatjait fedezte fel. Verseskötetei egész sor olyan költeményt tartalmaznak, amelyek a tündérek és az angyalok közötti úton a növényi lét legrejtelmesebb vonásairól tudósítanak, Életének első 49 esztendejét öleli föl önéletrajza, A szellemhez vezető út, mely sok embernek adott inspirációt, és ad ma is, közel száz esztendővel megjelenése után.
David Alfaro Siqueiros (1869-1974)
mexikói szocialista realista festőművész, Lenin-békedíjas, a mexikói muralisták csoportjának meghatározó alakja. Művészi alkotó módszerére jellemző, hogy felfokozott színeivel, absztrakt és figurális elemeket merészen egyesítő módszerével önálló stíluskorszakot, a monumentális-dekoratív festészet korszakát teremtette meg. A mexikói kormányt nyíltan bíráló Siqueirost 1960-ban a vasutasok sztrájkjának támogatásáért börtönbüntetésre ítélték, s csak 1964-ben engedték ki a nemzetközi tiltakozás hatására.
Nyilasy Sándor (1873-1934)
festőművész. 1897 és 1898 nyarán a nagybányai művésztelepen festett. Művészeti tanulmányait 1891-ben a budapesti mintarajziskolában kezdte. 1893-tól a müncheni képzőművészeti akadémia hallgatója lett, majd 1894-ben és 1895-ben Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1896-ban a párizsi Julian Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Thorma Jánossal, aki meghívta Nagybányára (Vasárnap, Alföldi tavasz, Lányok napfényben).
Victor Fleming (1889-1949)
Oscar-díjas amerikai rendező. Közel ötven filmet rendezett, a legismertebb munkái az Óz, a csodák csodája és az Elfújta a szél. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en. Az első világháborúban fotósként szolgált, Hollywoodban segédoperatőrként, majd operatőrként kezdett el dolgozni. 1932-ben csatlakozott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdióhoz, hét Oscar jelölésből két díjat nyert meg (A kincses sziget, Kedves csirkefogók, Szent Johanna).
A. J. Cronin (Archibald Joseph Cronin, 1896–1981)
skót orvos és regényíró. Számos könyve bestseller volt a maga korában, és több nyelvre lefordították. Néhány története az orvosi karrierjére épül, drámai módon keverve a realizmust, a romantikát és a társadalomkritikát. Művei az egyén és a társadalom közötti morális konfliktusokat vizsgálják, miközben idealista hősei igazságot keresnek az egyszerű ember számára. Műveiből több filmadaptáció készült (Réztábla a kapu alatt, Ezt látják a csillagok, A körorvos).
Áron Nagy Lajos (1913–1987)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő. Főleg tájképeket és portrékat festett poszt-impresszionista stílusban. 1933 és 1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult (Csongor és Tünde, Az ezeréves Fehérvár, Balatoni öböl).
Dizzy Gillespie (John Birks „Dizzy” Gillespie, 1917-1993)
amerikai jazz-trombitás, zenekarvezető, énekes és zeneszerző. Gillespie, Charlie Parkerrel együtt fontos figurája volt a bebop és a modern jazz fejlődésének. Óriásira dagadt arcával, deformált trombitájával, valamint csodálatos trombitajátékával összetéveszthetetlenül magára vonta az emberek figyelmét.
Szántó Margit (1924-2010)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színészi pályáját Erdélyben kezdte 1941-ben. 1943-tól Győrben és Sopronban szerepelt. 1945-től három évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött. A Népszínház társulatának vezetője volt 1978-ig. Sokoldalú színésznő, operettekben, intrikus vagy drámai szerepekben egyaránt fellépett, legnagyobb sikereit azonban komikaként aratta.
Körmendi János (1927–2008)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, író, érdemes és kiváló művész. Pályája kezdetén sok konfliktusa volt, s többször javasolták számára, hogy keressen magának más pályát. 1958-59-ig nem nagyon kapott szerepeket. Emiatt fontosnak tartotta a kis szerepek megoldását is. 1987–2004 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Először 1954-ben filmezett. Tehetsége főként komikus, szatirikus karakter-, illetve epizódszerepek megformálásában érvényesült. Számtalan bohózatban játszott. A színjátszáson kívül írással is foglalkozott (Hahó, Öcsi!; Fuss, hogy utolérjenek!; Te rongyos élet).
Ilosfalvy Róbert (1927-2009)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), a Magyar Állami Operaház Mesterművésze. Tanulmányait 1946–1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének szakon végezte. 1949–1955 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Énekkarának tagja lett mint szólista, 1954-ben debütált az Operaházban. 1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, 1982-ben visszatért Budapestre mint az Operaház magánénekese. 1992-től a társulat örökös tagja. Különlegesen szép, olaszos hangjának köszönhetően elsősorban drámai és hősi szerepeket játszott, kevesebb lírait.
Sidney Poitier (1927-2022)
Oscar-díjas amerikai színész, filmrendező. 1946–tól az Amerikai Néger Színházban játszott. 1949 óta Hollywoodban szerepel. 1950-től szerepel filmekben. 1971 óta filmrendező is, 1994–től a Walt Disney Corporation igazgatótanácsának elnöke (Nézzétek a mező liliomait, A megbilincseltek, A Sakál).
Rudolf Nureyev (Rudolf Khametovich Nureyev, 1938-1993)
tatár származású balettművész, koreográfus, színész. Egy baskír néptánccsoportban kezdett el táncolni. Tanulmányait 1955-ben a leningrádi Kirov Színházban – a klasszikus balett alapjainak elsajátításával – folytatta. 1961-es nyugat-európai turnéjának párizsi állomásán a Le Bourget repülőtéren sikeresen megszökött és menedékjogot kért. 1962-től a londoni The Royal Ballet szólótáncosa, később a párizsi opera balett igazgatójaként, 1993-ig koreográfusaként is szerepet vállalt. Utolsó fellépésére a Magyar Állami Operaházban került sor 1992-ben.
Peter Bogdanovich (1939-2022)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer, színész, író. Szerb bevándorló családba született. Festőművész, zongorista édesapja anyjával a második világháború elől menekült Amerikába. A fiatal Bogdanovichot kezdettől a színészkedés érdekelte és tizennyolc évesnek adta ki magát, hogy mielőbb megkezdhesse tanulmányait a Stella Adler színiiskolában. A francia újhullám, különösen Truffaut hatása alatt elhatározta, hogy filmeket fog készíteni. Első önálló filmje a Célpontok… (Mi van, doki?, Maszk, Maffiózók).
Benczédi Sándor (1945-2024)
színész, a Veszprémi Petőfi Színház és a Szatmárnémeti Északi Színház örökös tagja. Színészi diplomáját Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1969-ben vehette át. Pályáját a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban kezdte. 1973-tól a Szatmárnémeti Északi Színházban szerepelt. 1986-ban települt át családjával Magyarországra, a veszprémi színház szerződtette. Az 1989-90-es évadban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. 1990-től ismét veszprémi színművész.
