November 7.

Névnapok: Rezső, Amarant, Amaranta, Csenger, Éneás, Engelbert, Erneszt, Ernő, Florentin, Karen, Karin, Karina, Lázár, Lázó, Rados, Radován, Radvány, Ralf, Raul, Rolf, Rudolf, Szulamit

Események:

A magyar opera napja (Erkel Ferenc születése évfordulóján)

1860 – a Kisfaludy Társaság Szépirodalmi Figyelő néven új esztétikai, kritikai és szépirodalmi folyóiratot indít, Arany János szerkesztésében. A hetilap 1860 és 1862 között jelent meg Magyarországon, folytatása a Koszorú volt.
1912 – Ludwig van Beethoven Fidelio című operájával, Ignatz Waghalter vezényletével megnyitják Charlottenburgban (ma Berlin) a Deutsche Opernhaust (ma Deutsche Oper Berlin). Az épület az ország második legnagyobb operaháza a müncheni után.
1918 – Vlagyimir Majakovszkij szovjet-orosz költő, drámaíró Mystery-Bouffe színdarabjának premierje a petrográdi Zenés Drámai Színházban. A darab az 1917-es forradalom évfordulójára íródott, és a Központi Iroda elfogadta az ünnepség részeként. A színdarab címe valószínűleg utalás az opera buffa (opéra bouffe), az akkoriban népszerű komikus opera műfajokra.
1929 – a New York-i Hecksher épületben megnyílik a Modern Művészetek Múzeumát (Museum of Modern Art, MoMA) a nagyközönség előtt. Első kiállításán Cézanne, Gauguin, Seurat és van Gogh művei voltak láthatók.
1940 – Igor Sztravinszkij orosz emigráns zeneszerző C-dúr szimfóniájának premierje Chicagóban, a Chicagói Szimfonikus Zenekar előadásában, a szerző vezényletével.
2000 – Margaret Atwood kanadai írónő kapja a Booker-díjat A vak bérgyilkos (The Blind Assassin) című regényéért.
2017 – a Grammy-díjas Audrey Luna amerikai szoprán a valaha volt legmagasabb jegyzett, háromvonalas A hangot énekli ki Thomas Adès Az öldöklő angyal (The Exterminating Angel) című operájában a New York-i MET Operában.
2018 – a világ legrégebbi figurális (fal)festménye egy legalább 40000 éves bikát ábrázoló alkotás a borneói Lubang Jeriji Saléh barlangban található (Indonézia).

Megszületett Francisco de Zurbarán (1598–1664) spanyol festőművész, a „spanyol Caravaggio”.
Elsősorban szerzeteseket, apácákat és vértanúkat ábrázoló vallási festményeiről, valamint csendéleteiről ismert. Már gyerekkorában szénnel készített rajzokat. 1626-ban szerződést írt alá a sevillai San Pablo el Real domonkos kolostor priorjával vállalva, hogy nyolc hónapon belül 21 festményt készít. Ezután több kolostorba is meghívták. 1630 körül kinevezték IV. Fülöp festőjének. Különösen jártas volt az életszerű alakok és nagyszerű texturák megjelenítésében. Stílusa visszafogottabb és súlyosabb, mint Caravaggio-é, a színtónusa gyakran kékes színezetű. Miközben háttérei gyakran jellegtelenek és sötétek, kivételes hatásokat ért el a pontosan elkészített előtérben, amelyek nagyrészt fény és árnyék hatásai miatt bravúrosak (Csendélet citrommal, naranccsal és rózsával; Szent Péter látomása, Imádkozó Szent Ferenc). ––> Velázquez árnyékában

Megszületett Erkel Ferenc (1810–1893) zeneszerző, karmester, zongoraművész és sakkmester, a Pesti Sakk-kör első elnöke.
Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsvárott, de alkalmilag vezényelt is, és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként. 1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. 1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. A zenetörténészek szerint a Hunyadi László a magyar nemzeti opera első remekműve (Sarolta, Dalár-induló, Szózat). ––> Erkel Bánkja bánja

Meghalt Tóth Árpád (1886–1928) költő, műfordító.
Eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget, apja ezért rajztanárnak szánta, később azonban az irodalom felé fordult. 1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsészhallgató volt, ekkor ismerte meg az új irodalmi törekvéseket. 1908-tól a Nyugat munkatársaként dolgozott, mely közölte a verseit. 1913-ban jelent meg első verseskötete a Hajnali szerenád. A proletárdiktatúra köszöntésére ódát írt (Az új Isten), miután a Tanácsköztársaság megbukott, költészetén is a szomorúság lett úrrá. Jó ideig nehéz körülmények közt kellett élnie, az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 1922-ben jelent meg az Öröm illan című verseskötete. Mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad. Verselése gazdag, tudatos, sajátos, kortársi elnevezéssel Tóth Árpád-vers (Lomha gályán, Örök virágok, Lélektől lélekig).

Megszületett Albert Camus (1913–1960) Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja.
Első írásai 1932-ben a Sud című folyóiratban jelentek meg. Első könyve, a L’Envers et l’endroit című esszégyűjtemény, majd az 1939-ben megjelent Nász című esszékötet Franciaországban gyakorlatilag ismeretlenek maradtak. Röviddel azelőtt, hogy a német csapatok bevonultak Párizsba, Clermont Ferrand-ba, majd Lyonba menekült. Camus 1957-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Filozófiáját – de általában minden művére is elmondható – „képekben gondolkodás” jellemzi. Nem ír rendszeres filozófiai értekezéseket: esszékben, elbeszélésekben és drámákban fejti ki mondanivalóját. Filozófiájának központi problémája: az emberi létezés. A magyar olvasó számára érdekes lehet, hogy csaknem egyedüliként, 1956-ban kiállt a magyar forradalom ügye mellett. Szolidaritását mutatja A magyarok vére című kiadványa is (Közöny, Ostromállapot, A lázadó ember).

Meghalt Gera Zoltán (1923-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész.
Nagynénjei nevelték, Szegeden. Eredetileg fényképészinasnak tanult, de már tizenhat éves korában a színészi pályát választotta. 1943-ban kapta meg az első filmszerepét, az 1950-es évek közepétől kezdődően számos híres filmben játszott. Egy vélemény levele miatt kilenc hónapnyi börtönbüntetésre ítélték államellenes izgatás címén. Szabadulása után 1966-ban egy évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1967-ben a Mikroszkóp Színpad alakuló társaságába szerződött, ahol 1980-ig játszott. kritikusai elismerően nyilatkoztak alakításainak precizitásáról és alaposságáról. A színházi szerepek mellett több mint száz televíziós és játékfilmben játszott, valamint szinkronszerepeket is vállalt (Bakaruhában, Édes Anna, A napfény íze).

Ezen a napon született:

Aczél Ilona (1884-1940)
színésznő. A Színiakadémiát 1905-ben fejezte be, majd 1906-ban Kolozsvárra szerződött. Természetes humorával, széles jellemábrázoló készségével, tiszta beszédtechnikájával elsősorban a vígjátékokban volt sikeres, de jól érvényesült Shakespeare és Shaw komédiáiban is. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett (A vén gazember, Halálos tavasz, Lúdas Matyi).

Gragger Róbert (1887-1926)
irodalomtörténész, a magyar könyvészet és a magyar kulturdiplomácia jeles képviselője. Filológiai felfedezése az Ómagyar Mária-siralom. 1916-ban a Berlini Magyar Intézet első igazgatójává nevezték ki, neki magának kellett az intézményt létrehozni, megszervezni a Berlini Egyetemen (ma Humboldt Egyetem). Gragger itt magyar nyelvet és irodalmat tanított. Kutatási területe az összehasonlító irodalomtörténet volt. Nagy jelentőségű volt a magyar tudomány külföldi népszerűsítése érdekében elindított vállalkozása, az Ungarische Jahrbücher című folyóirat és az Ungarische Bibliothek című kiadvány.

Sztehló Lily (Árkayné Sztehlo Lili, 1897–1959)
festő, iparművész, üvegfestő. 1915 és 1919 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, 1920-ban Bécsbe költözött. Miután 1922-ben hazatért, 1923-ban fejezte be a főiskolát. Eleinte olajfestményeivel aratott sikert, később üvegfestéssel kezdett foglalkozni. A második világháborúban több műve elpusztult.

Konrad Lorenz (1903-1989)
osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“ (Salamon király gyűrűje, Ember és kutya, Ember voltunk hanyatlása).

Csizmarek Mátyás (1907-1973)
zeneszerző, újságíró, író, karnagy, hivatalnok. Magánúton, illetve a bécsi konzervatóriumban zeneszerzést és karvezetést tanult. 1933–1935 között a bécsi Komische Oper karmestere volt. Hazatérése után az Antenna című rádiós hetilap újságírója volt. 1938-tól a Magyar Írás munkatársa volt. írt zenét. Jeleneteket írt a Kamara Varieté és a Vidám Színpad műsoraiba, a rádió, majd a televízió részére (A borjú, Bútorozott szoba kiadó, Érdekházasság).

Áron Nagy Lajos (1913–1987)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő. Főleg tájképeket és portrékat festett poszt-impresszionista stílusban. 1933 és 1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult (Csongor és Tünde, Az ezeréves Fehérvár, Balatoni öböl).

Görög Ilona (1914-1985)
színésznő. 1938-ban szerzett színészi oklevelet az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1939-től a Független Színpad társulatában lépett színpadra. 1945 után a Független Színpad, majd a Madách Színház, a Belvárosi Színház, az Állami Déryné Színház tagja volt. 1957-től nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg Színháznak, illetve a Vígszínháznak volt színésznője és rendező asszisztense. 1961-ben az Egyetemi Színpadon rendezett is.

Dame Joan Sutherland (1926-2010)
ausztrál operaénekes, a bel canto operák szoprán szerepeinek egyik legkiemelkedőbb huszadik századi előadója. Rajongói a „A bámulatos” néven emlegették. Operaszínpadon 1952-ben mutatkozott be első ízben: a londoni Covent Gardenben az Első udvarhölgyet énekelte Mozart Varázsfuvolájában. Majd még ez évben elénekelte színpadon első főszerepét is, Verdi Álarcosbáljának Améliáját. Énekhangja páratlanul erőteljes és hihetetlenül terjedelmes, énektechnikája akrobatikusan hajlékony volt. Ezen adottságainak köszönhetően fénykorában vetélytársa nélkül uralkodott a Bellini- és Donizetti-hősnők szerepében.

Dévényi Tibor (Deutsch, 1927-2003)
író, vegyész. Tudományos publikációi mellett szatirikus könyvei és novellái is megjelentek. 1975-ben kiadott művében, a Dr. Ezésez Géza karrierje című szatírában C. Northcote Parkinsonra emlékeztető ironikus stílusban tart görbe tükröt a tudományos élet visszásságai elé (Gamma Kommandó, Hová lett Artúr?, Pannónia Űrbázis).

Mojzer Miklós (1931-2014)
művészettörténész, muzeológus, 2004-ig a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Kutatási területe a magyar barokk építészettörténet, építészeti kronológia, az európai és hazai késő gótikus és barokk festészet volt. Az olasz festészettel, valamint M S mester művészetével foglalkozott.

Iszlai Zoltán (1933-2022)
József Attila-díjas költő, író, kritikus. Lírája változatos, a verselési bravúroktól az „antilíráig” sokféle verstípust írt. Szemlélete összetett, a realizmus és a nonszensz, a ráció és a kihívó értelmetlenség, formakultúra és formatörés egyszerre jellemzi. Pontatlan időjelzés (1986) című kötetében csak azokat a verseit vette fel, amelyeket szigorú rostálás után változhatatlannak talált. Gyermekprózája is népszerű. Novellákat, szatirikus kisregényeket (A Pityu kihajózása, 1981; Az iram, 1983) is írt (Lármafa, Így néztem a moziban, A balatoni bálna).

Csiszár Imre (1950)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendező szakon Major Tamás osztályában. 1995-1996 között a Művész Színház, illetve a Thália Színház igazgatója volt. 1996 óta a Thália Társaság Színművészeti Bt. ügyvezető igazgatója. 1999 óta ismét a Nemzeti Színház rendezője. 2000 óta a Pesti Magyar Színház rendezője. 2021-től a szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője (Megint tanú, Európa expressz, Casino).

Csaba Péter (1952)
hegedűművész, karmester, a MÁV Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. 1983 óta Lyonban, Franciaországban él. 1952-ben, ötéves korában kezdett hegedülni. Számos zenekart alapított, hegedűművészi fellépései mellett karmesterként is működik. 1994–2010 között a Besançon-i Szimfonikus Zenekar igazgatójaként és állandó karmestereként tevékenykedett. A 2012–2013-as évadtól a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője.

Xantus János (1953–2012)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár. 18 évesen szerepelt Gazdag Gyula filmjében, A sípoló macskakőben. 1983-ban készítette el Eszkimó asszony fázik című első nagyjátèkfilmjét. 1990 óta szinte kizárólag kísérleti- és dokumentumfilmeket készített. 1992-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendezőtanára volt (Magyar rapszódia, Rocktérítő, Mephisto).

Nagy Enikő (1969)
színésznő. 1993-ban a Bodnár Sándor Színiakadémia növendéke volt, 1994-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, itt kapta meg a Színész I. minősítést a Budapesti Színész kamarától. 1995-től a Budapesti Kamaraszínház színésznője volt. 2012-től szabadfoglalkozású színművésznő. 2019-től a Spirit Színház társulatának tagja (Zimmer Feri 2., Tüskevár, A gép).

Sándor Júlia (1970-2022)
színésznő. Színi tanulmányait az Arany János Színház stúdiójában végezte. 1991-től 2005-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja volt. Játszott a Kisvárdai Várszínházban is. 2006-tól szabadúszó.

Bárnai Péter (1987)
színész. 2007–2008-ban a Pesti Magyar Színiakadémia növendéke, 2009–2014 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2013-tól a Trojka Színházi Társulás tagja (Víkend, A martfűi rém, Átjáróház).

Ezen a napon halt meg:

Divald Károly (1830-1897)
fényképész, gyógyszerész, barlangfotográfus, a magyar fényképészet úttörője. Az 1848–49-es szabadságharcban mint honvéd harcolt. A fegyverletétel után Bécsben gyógyszerészeti tanfolyamot végzett. Eperjesen 1863-ban műtermet hozott létre. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai) műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott (Baradla fotóalbum, A képzőművészet remekei, Magas-Tátra fotóalbum).

Endrődi Sándor (1850–1920)
költő, író, az MTA levelező tagja. Miután első verse megjelent a Nefelejtsben, csakhamar a Fővárosi Lapok, Hazánk s a Külföld, Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is feltűnt a neve. A Kisfaludy Társaság 1882-ben tagjává, a Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben pedig levelező tagjává választotta (Falusi álmok, Másodvirágzás, Balatoni ég alatt).

Dudits Andor (1866–1944)
festő. Bécsben, Münchenben és Budapesten tanult. Először naturalista szemléletű életképeket festett. 1890-től állított ki a Műcsarnokban. 1895-től főleg történelmi képeket, oltárképeket, faliképeket festett, egyre nagyobb mesterségbeli tudással kiválóan szerkesztett monumentális kompozíciókat alkotott.

Pintér Jenő (1881-1940)
irodalomtörténész, akadémikus. A hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés (A históriás énekek művelődéstörténeti vonatkozásai, A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig, Időmutató a megújhodás korabeli magyar irodalom történetéhez).

Germanus Gyula (al-Hadzs Abdul Karím, 1884-1979)
nemzetközi hírű orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész, országgyűlési képviselő, több arab nemzeti akadémia tagja. Gyermekkorától hegedült és gyakran olvasott zenetörténetet. A történelem mellett érdeklődése lassan a keleti tanulmányok felé irányult. Tucatnyi könyv és számtalan publikáció őrzi munkásságát. Nem egy ismertebb külföldön, mint idehaza. Néhány munkáját csak töredékben, vagy egyáltalán nem adták ki.

Victor McLaglen (1886-1959)
Oscar-díjas angol színész. A háború után elkezdett szerepelni brit némafilmekben. A ’20-as évek elején Hollywoodba költözött. Népszerű karakterszínész lett, gyakran alakított részeges alakokat. Többször megformált ír nemzetiségű személyeket is, ezért több rajongója tévesen azt feltételezte, hogy McLaglen inkább ír volt, mint angol. Karrierjének csúcspontja az 1935-ös A besúgó volt, melyért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat (A nyugodt férfi, Apacserőd, Az elveszett őrjárat).

Germaine Tailleferre (1892-1983)
francia zeneszerző, a francia Les Six zeneszerzői csoport egyetlen női tagja. Hosszú ideig úgy tekintették művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos zongoradarab, amelyet a két világháború között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a II. világháborúval. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos kamaraművet, dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő Concerto grosso-t két zongorára, szaxofon kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy balettet, négy operát, két operettet és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra.

Bárczi Géza (1894-1975)
Kossuth-díjas nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század legkiválóbb magyar nyelvészeinek egyike, a tudós- és tanárképzésnek példamutató egyénisége. Kutatási területei: francia–magyar nyelvi kapcsolatok; a magyar nyelv francia eredetű jövevényszavai; nyelvjáráskutatás; magyar nyelvtörténet: történeti hang- és alaktan; nyelvművelés (A középkori vallon–magyar érintkezésekhez, A tihanyi apátság alapító levele mint nyelvi emlék, A magyar nyelv múltja és jelene).

Hamvas Béla (1897–1968)
Kossuth-díjas író, filozófus, esztéta és könyvtáros. 1919–20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál. Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. 1982-ben a Kuczka Péter szerkesztette Galaktika folyóiratban A perui vázák esztétikája törte meg a csendet, majd hosszú évtizedek után az első önálló Hamvas-kötet, A világválság került kiadásra 1983-ban. Munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség díjjal ismerték el (A láthatatlan történet, Karnevál, A bor filozófiája).

Haller Frigyes (1898-1954)
fotóművész, szakíró. A magyar fotóstársadalom meghatározó alakja. Munkája mellett, hobbiként kezdett el fotózni. Alkotásaival 1929-től szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. A magyaros stílus egyik megteremtőjeként tartják számon. Jelentős volt elméleti munkája.

Hegedűs Tibor (1899–1984)
színész, rendező, érdemes művész. Az első világháborúban az orosz fronton volt katona. Pályáját Miskolcon újságíróként kezdte, 1918-1921 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után a Belvárosi Színházban és az Andrássy úti Színházban játszott. 1945 után több színházban dolgozott. A XI. kerületi Tanács Népművelési Osztályának munkatársa és a Csepeli Vasművek munkás színjátszó csoportjának tanára is volt (Az orvos titka, Tavaszi szonáta, Sári bíró).

Joó Rózsi (1900-1979)
színésznő. Az 1930-as években vidéki színtársulatoknál játszott primadonnaszerepeket. Egy ideig visszavonult a színészettől. Az 1950-es években kitelepítettként Sepsiszentgyörgyre került, és belépett az Állami Magyar Színház alkalmazásába. Játéka fegyelmezett, fellépése higgadt volt, hitelesen ábrázolt idősebb nőket.

Lawrence Durrell (Lawrence George Durrell, 1912-1990)
brit regényíró, költő, drámaíró és diplomata, az ismert természetbúvár író, Gerald Durrell legidősebb testvére. A tanulást általában nem kedvelte, de az irodalmat megszerette, már 15 évesen verseket kezdett írni, első könyvét pedig 23 évesen jelentette meg. Legismertebb műve az Alexandriai négyes című regénytetralógia, amely 1957 és 1960 között jelent meg; darabjai közül általában a legkedveltebbnek az elsőként kiadott Justine-t tartják. Költészete némileg árnyékban maradt regényírói tündöklése mögött, de Peter Porter brit költő a Durrell válogatott verseiből kiadott kötet előszavában úgy magasztalta őt, mint „az elmúlt évszázadok egyik legjobbját (Jelentéktelen reggel, Sarajevo, A sötét útvesztő).

Kozák László (1913-1997)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanult, majd 1938-ban szerződött a Magyar Színházhoz. Játszott vidéki társulatokban. 1947-től a Belvárosi Színház tagja volt, ezután a Petőfi, a Jókai, a Magyar Néphadsereg és a Madách Színház művészeként lépett színpadra, később pedig a Vígszínház szerződtette (Körhinta, A tizedes meg a többiek, Nápolyt látni és…).

Howard Keel (Harold Clifford Keel, 1919–2004)
amerikai színész és basszbariton hangjáról ismert énekes. Számos musicaljében szerepelt az 1950-es években. A legismertebb szerepe 1981 és 1991 között a Dallas című televíziós sorozatból Clayton Farlow volt.

Szenes Hanna (1921-1944)
költő, zsidó származású brit ejtőernyős, izraeli nemzeti hős. Azon tizenhét magyar zsidó egyike volt, akiket az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képezett ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkíséreljék valamilyen módon megakadályozni a magyar zsidók akkor már küszöbön álló deportálását. A magyar határnál letartóztatták, bebörtönözték és brutálisan megkínozták, de ő ennek ellenére nem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit. Golyó általi halálra ítélték és az ítéletet végre is hajtották. Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek.

Mamcserov Frigyes (1923-1997)
filmrendező és forgatókönyvíró. 1949-1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1953-1956 között a Hunnia Filmgyár dramaturg-gyakornoka volt. 1956-1958 között a brüsszeli Munkás Filmintézet, valamint Londonban a Filmpartner Ship számára készített filmeket. 1958-ban hazatért. 1962-től a Magyar Televízió rendezője is volt (Tanár úr kérem!, Alfa Rómeó és Júlia, Illetlenek).

Gérecz Attila (1929-1956)
költő, sportoló, forradalmár, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja. Versenyszerűen sportolt és 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította. 1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan). Valóságos irodalmi kör szerveződött a börtönben (a Füveskert-csoport), beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét. ’56-ban részt vett az utcai harcokban. ahol halálos lövés érte.

Steve McQueen (1930-1980)
amerikai filmszínész, producer. Első komoly moziszerepe a Never Love a Stranger volt. Népszerűségét az 1960-as A hét mesterlövésznek köszönheti, ahol olyan nagy színészekkel dolgozott együtt, mint Charles Bronson, Eli Wallach, James Coburn, Robert Vaughn. 1968-ban stúdiót alapított, és elkészítette a San Franciscó-i zsarut. Utolsó alakítása 1980-ban A vadász című film volt. Tudta, hogy ez lesz az utolsó szerepe, ezért úgy gondolta, hogy ha az első szerepében is rossz fiút alakított, az utolsó filmjében sem lehet más, mint negatív karakter (A nagy szökés, Pillangó, Pokoli torony).

Makai Péter (1932-1991)
Erkel Ferenc-díjas operarendező, díszlet- és jelmeztervező, érdemes művész. Munkásságának első évtizedében jó néhány előadást rendezett, néhány év múlva minden keserűség nélkül átállt arra a pályára, amit az élet megengedett neki, nem rendezett többé, más rendezők előadásaihoz tervezett díszletet, jelmezt, amelyekkel pompás lehetőséget kínált a művek színpadi megvalósításához azoknak, akik élni tudtak vele.

Leonard Cohen (1934-2016)
kanadai költő, regényíró, énekes és dalszövegíró. Zenei pályafutása háttérbe szorította költői és írói érdemeit, pedig a zeneiparbeli sikere után is jelentetett meg verseket. Korai korszakában a zenéje a countryra épült mind dallamait, mind a hangszerelését tekintve, de az 1970-es évektől a pop- és a kabarézene különböző stílusai hatottak rá. Dalai gyakran érzelmileg súlyos, komplex lírai darabok, amelyek közelebb állnak a költészet szóvarázslataihoz, mint a dalgyártás hagyományaihoz. Szövegeiben sokszor jelenik meg a vallás, az elszigetelődés és a személyes kapcsolatok bonyolultsága (Hallelujah, Bird on the Wire, I’m Your Man).

Kovács Béla (1937-2021)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas klarinétművész, zenepedagógus, érdemes- és kiváló művész. Tatabányán kezdte zenei tanulmányait: zongorát, majd klarinétot tanult. 1951-ben került a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. A főiskola után a Magyar Állami Operaház zenekarában és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában volt szólóklarinétos. Oktató munkáját 1975-ben kezdte, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klarinét professzora, majd 2008-tól professor emeritusa lett. Számos rádió- és hanglemezfelvétele készült.

Hőgye Zsuzsanna (1941-2009)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött 1963-ban. 1970-1977 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1981-1984 között a Veszprémi Petőfi Színház színésze, 1984-től visszavonulásáig újra a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt (Kitörés, Adáshiba, Te rongyos élet).

Vallai Péter (Valcz, 1946-2012)
Jászai Mari-díjas színész. 1965-1969 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-1975 között a Thália Színház tagja, majd 1976-tól öt évig a Pécsi Nemzeti Színház színésze. 1987-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Rengeteg költő verse az ő előadásában vagy felolvasásában vált közkinccsé (Szerelem első vérig, Sorstalanság, Casting minden).