Július 27.

Névnap: Olga, Liliána, Bertold, Krisztián, Ajtony, Rudolf, György, Hugó, Konstantin, Aurél, Natália, Keresztély, Bennó, Celesztin, Celesztina, Gajána, Györk, Hugó, Julietta, Kamilla, Malakiás, Natasa, Pantaleon, Pentele

Események:
1890 – ellentmondásos körülmények mellett Vincent van Gogh öngyilkosságot követ el (hasba lövi magát!), és két nappal később meghal. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.
1940 – a hetente megjelenő amerikai Billboard zenei magazin megkezdi a nemzetközileg elismert és etalonnak számító, műfajtól független slágerlistáinak közzétételét.
1957 – bezár a londoni St James’ Theatre. A színházat egy népszerű énekes, John Braham tervezte és építtette. Neoklasszikus külsővel és XIV. Lajos stílusú belsővel 1835-ben nyitották meg.
1964 – Ken Kesey a Száll a kakukk fészkére írójától megjelenik második regénye, az Olykor egy nagy ötlet (Sometimes a Great Notion) a Viking Press gondozásában. Magyarul a Cartaphilus kiadó adta ki 2008-ban.
1982 – bemutatják Alan Menken Oscar-díjas amerikai zeneszerző és Howard Ashman amerikai drámaíró, szövegíró, színpadi rendező Rémségek kicsiny boltja (Little Shop of Horrors) című musicaljét az Off-Broadway-n, a New York-i Orpheum Színházban.
1986 – a Magic Tour egyik állomásaként Budapesten a Népstadionban 70 ezer néző előtt koncertezik a Queen együttes. Az eseményről koncertfilm készül Live in Budapest címmel. A koncert legismertebb momentuma, amikor Freddie Mercury elénekli a közönségnek a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt.
2021 – több mint 17 000 elrabolt, kicsempészett iraki régiség került vissza Bagdadba, köztük egy 3 500 éves Gilgames agyagtábla, ékírásos feliratú mezopotámiai agyagkúpok stb.
2022 – egy ausztrál bányász hatalmas, rózsaszín gyémántot talált egyik angolai bányában (Lucapa Diamond tulajdona). A kő 170 karátos, ez lehet az elmúlt 300 év a legnagyobb lelete. Az ékkövet Lulo Rose névre keresztelték el.

Meghalt Mihail Jurjevics Lermontov (1814–1841) orosz költő, elbeszélő, drámaíró, Puskin mellett az orosz romantika kiemelkedő alakja.
Tizennégy éves korában egy moszkvai bentlakásos iskolába került, s itt kitűnt zenei és képzőművészeti tehetségével. 1830-ban a Moszkvai Egyetemen tanult irodalmat, történelmet, klasszikus és élő nyelveket. 1837-ben forrongó hangú költeményt írt Puskin halála kapcsán, mely szerint az szándékos gyilkosság volt a cári udvarral a háttérben, s e vélekedése a cár tudomására jutott. Letartóztatták, de I. Miklós hatására végül nem ítélték el. Költészetén már 1830-tól fő motívumként átvonul a szabadságvágy, magány-és elveszettség érzése, és az összhang utáni sóvárgás. További témaként megjelenik a zsarnokság gyűlölete és a romantikus individualizmus. Érett költészete már egyre inkább gondolati jellegű, a haladó intelligencia elveszettség érzése jut benne kifejezésre. Elbeszélő költeményei általában fantasztikus témájúak voltak és népi világban játszódtak (Korunk hőse, Orosz korrajz, Álarcosbál).

Megszületett Dohnányi Ernő (1877–1960) posztumusz Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, karmester, zongorapedagógus.
A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bartókkal és Kodállyal együtt a zenei direktórium tagja volt. Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korában már vokális műveket is írt: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott. Hosszas fontolgatás után döntött úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett az akkor még mindössze két évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felvették a zongora és a zeneszerzés tanszakra. 1903–1905 között Bécsben, majd 1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora. 1919–1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya. 1944 őszén feleségével úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. 1949-ben érkezett meg a család az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált neki. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot és haláláig ott is élt (Zrínyi-nyitány, A tenor, Variációk egy gyermekdalra).

Meghalt Rózsa Miklós (1907-1995) magyar származású, háromszoros Oscar-díjas amerikai zeneszerző.
A közel száz filmzenéjéről ismert, de a klasszikus zene iránt mindvégig elkötelezett szerző. Lipcsében járt egyetemre, de párhuzamosan zeneakadémiai stúdiumokat is folytatott. Két diplomájával Párizsba ment, majd 1935-ben Londonban egy táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. 1936-ban itt írta első filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára. 1940-ben telepedett le Hollywoodban. Hamarosan ő lett az egyik legismertebb filmmuzsikus Hollywoodban és világszerte. Melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú filmalkotásokat, a hitchcocki thriller feszültségétől a szuperprodukciók ünnepélyes pompáján át a racionalitás mögül fölbukkanó, mély líraiság vagy a nagy melodráma fájdalmas szomorúságáig. Elbűvölve című filmjének zenéje inspirálta Jerry Goldsmith későbbi neves filmzeneszerzőt, hogy maga is zenélni kezdjen. Rózsa egyetemen tanította is Goldsmith-t egy ideig (Ben-Hur, A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve). ––> Magyaros Hollywood – Rózsa Miklós

Ezen a napon született:

Jakob Aall (1773-1844)
norvég történész és államférfi. Lényeges befolyással volt az 1814-es eidsvoldi nemzetgyűlésre, ami Norvégia szabadelvű alkotmányát hozta létre. „Adalékok a norvég történethez” című műve az 1800-15. éveket mutatja be.

ifj. Alexandre Dumas (1824–1895)
francia író, drámaíró, novellista. Későbbi emberi és írói magatartását alapvetően nehéz gyermekkora határozta meg. Édesapja csak 1831-ben adoptálta, miután írásaival sikerült kiemelkednie a szegénységből, és jómódban élhetett. Írói pályafutását romantikus kalandregényekkel kezdte. Miután befutott, egyre gyakrabban írt a társadalom erkölcsi számkivetettjeiről, és előszeretettel állította be őket az alapvető emberi-erkölcsi értékek hordozóinak. Főként regényeket és színműveket írt, de rutinos, termékeny színpadi szerző is volt (Felhívás a keringőre, A szerelem gyermeke, A kaméliás hölgy).

Giosuè Carducci (1835-1907)
Nobel-díjas olasz költő, klasszika-filológus. 1859-ben Garibaldit versben köszöntötte, Az 1860-as és az 1870-es években írta legtöbb versét. Az élet hétköznapi témáit is klasszikus erővel dolgozta fel. Kiváló tudású tanár hírében állt, de költői vénája fokozatosan elapadt. A századfordulón már alig írt, de az a néhány tucat öregkori verse változatlanul bizonyította tehetségét. Carducci erősen hatott a 20. század első évtizedében fellépett magyar költői nemzedékre (Barbár ódák, Jambusok és epodoszok, Ritmusok és rímek).

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (1853-1921)
ukrán – lengyel származású orosz író, újságíró, emberi jogi aktivista és humanista. 1871-1876 között először Szentpéterváron műszaki, majd Moszkvában mezőgazdasági főiskolai tanulmányokat folytatott. Forradalmi tevékenysége (narodnyik mozgalom) miatt kizárták az intézetekből, Kronstadtba száműzték. 1879-ben Szibériába, a politikai foglyok börtönébe száműzték. Nem volt hajlandó III. Sándor orosz cárra hűségesküt tenni, ezért a jakut parasztok közé számkivetették. Írói munkásságát 1879-ben kezdte. Műveinek romantikus líraisága erős optimizmusából és természetszeretetéből fakad. Legjobb műveit a próza zeneisége teszi különösen vonzóvá (A vak zenész, Kortársam története, A paradoxon).

Enrique Granados (Enrique Granados i Campiña, 1867-1916)
spanyol zeneszerző, zongoraművész, az új spanyol zene jelentős képviselője. Zenei tevékenységén túl kiváló festő is volt. A zenei nacionalizmus képviselője, stílusa a spanyol folklorisztikus alapból indult, zenéjére a spanyol népies-romantikus dallamok alkalmazása jellemző. Szerzeményei között vannak zongoradarabok, kamarazenei művek, dalok, zarzuelák, szimfonikus költemény.

Vadász Miklós (Waldmann, 1881-1927)
grafikus, festő, a XX. század eleji plakátművészet jelentős képviselője. Az Iparművészeti Iskolában tanult. Illusztrációival, akvarelljeivel és plakátjaival hamar kitűnt, magára vonta a figyelmet. Különösen a nagyvárosi élet jellegzetes alakjait ábrázolta rajzain, de finom akvarelleket is készített. Az első világháború után Párizsban telepedett le (Szerelmi mámor, A csók, Utcai jelenet Párisban).

Csorba Géza (Donner, 1892–1974)
Kossuth-díjas szobrász, kiváló művész. Témaválasztásában meghatározó volt Ady Endréhez fűződő szoros barátsága. Liptóújváron kezdett rajzot tanulni Strobl Alajosnál. 1912-től a budapesti iparművészeti iskolában, majd 1912-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1913-ban tanulmányait megszakította, egy évig Fischer Antal szobrászműhelyének alkalmazottja lett, majd saját műhelyt nyitott. Tanulmányait nem fejezte be, a továbbiakban önképzéssel gyarapította szobrászati ismereteit. Kisplasztikákat, síremlékeket, emlékműveket és emlékszobrokat egyaránt készített (Ady Endre – Budapest, Napozó nő – Budapest, Buddha – Tokió).

Karácsony János (1899–1974)
festőművész, tanár. Frontszolgálat, hadifogság, gyári munka után, 1931-ben beiratkozott a nagybányai festőiskolába. Tájképeket festett, de tehetségét a figurális ábrázolás terén is megmutatta. Egész akvarellfestői pályája egyetlen tájegység, a Gyergyói-medence ember- és élővilágához kötődik. Szerény, visszavonult, finom művészlélek volt (Széltörés, Fűzfák, Both vára).

William Wyler (Wilhelm Weiller, 1902-1981)
Oscar-díjas amerikai filmrendező. Elzászban született a Német Birodalom területén. 1923-ban érkezett Los Angelesbe és az Universal Picturesnél kezdett el dolgozni, kezdetben a színpadot takarította és székeket pakolt. Később másod-és harmad rendezőasszisztensként dolgozott, majd 1925-ben az Universal stúdió legfiatalabb rendezője lett. Legnagyobb sikere kétségtelenül a Ben Hur volt, amely 11 Oscar szobrocskát gyűjtött össze (Hogyan kell egymilliót lopni?, Római vakáció, Üvöltő szelek).

Szávai Nándor (Kousz, 1906–1979)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító, gimnáziumi igazgató, 1948 és 1950 között oktatásügyi államtitkár. Esszéket, tanulmányokat írt az irodalom és a neveléstudomány témakörében. Fordította a francia és angol klasszikus és modern írók műveit, főleg szépirodalmat. Minőségigényes színvonalon szolgálta az irodalmi ismeretek terjesztését, a magyar iskolaügyet és a közművelődést.

Sárdy János (1907–1969)
operaénekes (tenor), színész, érdemes művész. Fiatalon gyakran énekelt esküvőkön, temetéseken. Rendszeresen szerepelt amatőr színielőadásokon. 1936-ban lett ösztöndíjasa az Operaháznak. 1938-tól 1958-ig volt az Operaház állandó tagja. 1942-től a Fővárosi Operettszínházban is föllépett. Legemlékezetesebb alakításait magyar operákban és operettekben nyújtotta. 1940-ben kezdett el filmekben is szerepelni (Leányvásár, Könnyű múzsa, Mágnás Miska).

Borbereki Kovács Zoltán (1907–1992)
festő, szobrász. Mind a monumentális szobrok, mind a modern kisplasztikák műfajában remekműveket alkotott. A modern stílusirányokat kisplasztikái mutatják. Festőnek tanult, a szobrászattal Szolnokon ismerkedett meg, ahol mintázni kezdett, autodidakta módon. Az 1930-as évektől kezdve már kizárólag szobrászattal foglalkozott. Eleinte kőből készültek alkotásai, majd áttért a bronz és faszobrok készítésére. Épületplasztikákat is alkotott. Miután elhagyta Magyarországot és Dél-Afrikában telepedett le, más típusú alkotások kerültek ki a keze közül (Magyar Golgota, Zsákhordó, Bennszülött fejek).

Schaár Erzsébet (1908–1975)
Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész. Számos köztéri szobra áll Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. Mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. Első önálló kiállítása 1932-ben volt Budapesten. Először portréival keltett figyelmet a szakma és a műértő közönség körében. A 40-es években kisméretű fa reliefeket, a 60-as években térbe ékelődő figurákat alkotott (Utca-Képek, Tudósok, Ablakok).

Mario del Monaco (1915-1982)
világhírű olasz operaénekes (tenor). Már tizenhárom éves korában Massenet Narcisse című kantátáját énekelte. 1935-ben bekerült a római operaiskolába, 1936-ban ösztöndíjat kapott, majd festészetből és szobrászatból is diplomát szerzett. Első igazi sikere 1940 szilveszterén, a milánói Teatro Pucciniben, a Pillangókisasszonyban volt. Gyakran kirándult a könnyűzenébe is. Budapesten is többször vendégszerepelt.

Bourvil (André Robert Raimbourg, 1917–1970)
francia színész, komikus és énekes. A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. Első nagy sikerét Autant-Lara Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta. 1966-ban az Egy kis kiruccanás című film, a híres Gérard Oury francia rendezésében és Louis de Funèsszel világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később (Nyomorultak, Az ügyefogyott, A nagy zsákmány).

Lontay Margit (Lencse, 1918–1993)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. A Színművészeti Akadémián 1938-ban szerzett színészi oklevelet. Vidéki vándortársulatoknál kezdte pályáját, majd 1939-től Szeged-re szerződött. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1953-tól ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1960-tól 1976-ig a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1976-tól a Madách Színházhoz szerződött, ahonnan 1982-ben vonult nyugdíjba (Portugál királylány, A kenguru, Sose halunk meg).

Pina Bausch (Philippine „Pina” Bausch, 1940–2009)
német moderntánc-koreográfus, a világhírű Wuppertali Táncszínház megalapítója. Fiatalon kezdett táncolni, 1968-ban megkoreografálta első előadását. 1972-ben művészeti vezetőként kezdett a Wuppertal Opera Balettben, amely halála után felvette a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch nevet. A társulat sok saját darabbal rendelkezik, és rendszeresen vannak világkörüli turnéi.

Rade Šerbedžija (1946)
horvát-szerb színész, rendező, zenész. Több hollywoodi filmben is játszott. Általában negatív szerepeket játszik. Egyike a legismertebb és a legkedveltebb jugoszláv színészeknek. Négy verseskötetet és négy albumot adott ki (Űrcowboyok, Seattle öt napja, Herkules legendája).

Urbán Erika (1949-2021)
színésznő. 1972-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. 1970 és 1973 között a Nemzeti Színházban lépett fel. 1973-tól lett a Vidám Színpad társulatának tagja. Két könyvet írt, Az én Kabosom és A sors pórázán címmel.

Kelen Péter (1950)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor), érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Az 1972–73-as évadban a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, majd 1973-tól magánénekese. Kezdeti, időnkénti elfogódottságán hamar túljutott és tökéletesen uralta a színpadot. Zeneileg és színészileg tökéletes alakításokat nyújtott. 2000-ben „örökös tag” címmel ismerte el művészetét az intézmény, 2007-ben vonult vissza.

Dezsényi Péter (1955)
színész, rendező, író, kommunikációs szakember, egyetemi oktató. 1978-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakos hallgatója volt, 1982-ben végzett. Második, színházrendezői diplomáját is a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte 1987-ben. Rendezőként először Miskolci Nemzeti Színház foglalkoztatta, majd 1990-től 1995-ig a Kassai Thália Színház rendezője és főrendezője volt.

Sarbak Gábor (1955)
irodalomtörténész, kodikológus, a Szent István Társulat elnöke. Kutatásainak középpontjában a középkori latin kódexek és kódextöredékek feldolgozása áll. Egyháztörténészként a pálos rend 1786 előtti történetével foglalkozik. Szerzőként vagy szerkesztőként több mint kétszáz publikáció fűződik nevéhez.

Julian McMahon (1968)
Golden Globe-díjra jelölt ausztrál színész és modell. A Sydney Grammar School-ban tanult, majd jogot hallgatott. Pályafutása modellként indult, reklámfilmekben szerepelt, majd egy farmerreklámban tűnt fel, és ekkor fedezték fel. Színészi pályája 1990-ben kezdődött (Arcmás, RED, Fantasztikus Négyes).

Adorjáni Bálint (1980)
erdélyi születésű színész. A Janus Egyetemi Színházban, színpadi próbálkozásainak sikerei nyomán 24 évesen úgy döntött, hogy felvételizik a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2004-2008 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2008-2017 között a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 2017-től szabadúszó, 2018-2023 között a Kecskeméti Katona József Színházban, 2020-tól a Pintér Béla és Társulatában is játszik.

Ezen a napon született és halt meg:

Ruszkay György (1924-1998)
karikaturista, grafikus, újságíró. 1947-ben karikatúrái jelentek meg a Szabad Szájban. Rajzolt a Képes Kurírnak, majd külsősként a Ludas Matyi is foglalkoztatta. Ifjúsági és gyermek lapokban is helyet kaptak karikatúrái. A karikatúrákon kívül készített illusztrációkat, borítókat, trükkös játékokat, szöveges rejtvényeket, logikán alapuló rejtvényeket. Nevéhez fűződik a Füles-embléma.

Ezen a napon halt meg:

Mauro Giuliani (1781–1828)
itáliai gitárművész, zeneszerző. Kiemelkedő műve az 1808-ban komponált A-dúr gitárverseny. Formális zeneelmélet-oktatásban és csellóoktatásban részesült, de a gitározást autodidakta módon sajátította el. Mintegy 200 műve maradt fenn.

Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803-1873)
orosz költő, diplomata. Hosszabb ideig élt Münchenben és Torinóban, személyesen ismerte Heinét, Schellinget. Az irodalmi életben nem vett részt, nem nevezte magát literátornak. Körülbelül 400 verse maradt fenn, melyekből gyakran szoktak idézni Oroszországban. Korai versei a 18. század költői hagyományainak szellemében születtek.

Doppler Ferenc (Franz Doppler, 1821–1883)
osztrák–magyar fuvolavirtuóz és zeneszerző. Öccsével, Doppler Károllyal az 1830-as években települt át Pestre, ahol előbb a német színház első fuvolásaként működött 1838 és 1845 között, majd a Nemzeti Színház zenekarának volt a tagja. 1858-ban a bécsi udvari operához szerződött mint első fuvolás, később mint balettigazgató, másodkarnagyi minőségben. 1865-ben a bécsi konzervatórium fuvolatanára lett. Alaposan képzett zeneíró volt, a magyar zene eredetisége elementárisan hatott rá. Több operát is írt.

Gobbi Alajos (1842–1932)
kormányfőtanácsos, hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző. 1872-től tanár volt a Nemzeti Zenedében, 1886-tól ugyanott karnagyként működött, majd 1901-től 1918-ig az intézmény igazgatója volt. 1863-tól szerepelt a Nemzeti Színház, 1884-től 1888-ig az Operaház zenekarában.

Ferruccio Benvenuto Busoni (1866–1924)
anyai ágon német, apai ágon olasz származású zeneszerző, zongorista, zenetudós és karmester. Ő maga mindig Berlint tekintette igazi otthonának, és operáit is mindig német nyelvű szövegre komponálta, ugyanakkor nem tagadta meg olasz gyökereit sem, így általában német-olasz zeneszerzőként szokták említeni. Kivételes technikával rendelkező zongoraművész volt, aki a zongorairodalom nagy műveire specializálta magát, azokat nagy virtuozitással és intellektualitással adta elő. Első művei a posztromantikus stílust képviselték, később megtartva a régi formákat modernizálta azokat. Zeneesztétikai munkái is megjelentek. ––> Busoni, Doktor Faust, Operaház

Gertrude Stein (1874-1946)
német származású amerikai költő- és írónő, műgyűjtő. 1893 és 1897 között a Radcliffe College hallgatója volt. 1903-ban Párizsba költözött, ahol élete hátralévő részét is töltötte. Első műve a Három élet volt, mely 1909-ben jelent meg. Nevezetes memoárja, melyet álnevesen, Alice B. Toklas önéletrajza címmel adott közre, 1933-ban látott napvilágot (Az amerikaiak nevelése, A kompozíció mint magyarázat, Hogyan íródik az írás).

Blattner Géza (1893-1967)
festőművész, grafikus, bábművész. 1910-től 1914-ig Münchenben tanult, előbb festészetet Hollósy Simonnál, majd az ottani iparművészeti főiskolára járt. A háború alatt a németek elől Dél-Franciaországba menekült, és már út közben feleségével kettesben bábozott gyerekeknek. 1945 után már nem tudta társait újra összegyűjteni, egyre kevesebb bemutatója volt, mígnem 1958-ban végleg felhagyott a bábozással, és visszaért a festészethez.

Bob Hope (Leslie Townes Hope, 1903–2003)
Golden Globe- és Emmy-díjas angol születésű amerikai színész, író, humorista. 1922-től amatőr táncos, énekes, tánctanár, bokszoló. 1928–tól Lester T. Hope néven vaudeville-színészként dolgozott. 1938-tól játékfilmekben játszott. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Szingapúri táncosnő; Kedves kis barnám; Kémek, mint mi).

James Mason (1909-1984)
Golden Globe-díjas angol színész, rendező, forgatókönyvíró és producer. A színjátszással egyetemi évei alatt került kapcsolatba, mint az egyetem színjátszókörének tagja. Később vándortársulatokkal járta Angliát. 1933-ban a West Enden debütált. Első filmszerepét 1935-ben kapta. Az 1940-es évek egyik legragyogóbb angol filmcsillaga lett. Számos emlékezetes karaktert formált meg a lehető legszélesebb jellemskálán. 1947-ben Hollywoodba költözött, ahol a „legsztárok” soraiba küzdötte fel magát. Több mint 140 filmet forgatott (Törvényes gyilkosság, A brazíliai fiúk, Tisztes honpolgárok).

Örvös Lajos (1923–2002)
író, költő, műfordító. Az utolsó olyan magyar író volt, aki a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott Móricz Zsigmonddal. Saját verseskötetei, regénye és novelláskötetei jelentek meg. 1956-ban az Irodalmi Újság szerkesztőjeként közölte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. 2001-ben a francia köztársasági elnök a francia Nemzeti Érdemrend Tiszti fokozatával tüntette ki (Csillagok alatt, Elvágva a világtól, Külvárosi lelkek).

Várhelyi Endre (Weisz, 1924-1979)
operaénekes (basszus), érdemes művész. 1938-ban egy Shakespeare-tanulmányát oxfordi ösztöndíjjal jutalmazták. Felsőfokú tanulmányait a Zeneakadémián végezte. 1944-ben harcolt a fronton. 1945-ben a Hódmezővásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója volt, majd Budapestre került 1946-ban. 1947–1957 és 1963–1977 között a Magyar Állami Operaház tagja volt.

Szirtes Ádám (Szvitek, 1925–1989)
Kossuth- és Jásza Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1950-től egy-egy évadot töltött a Bányász, illetve a Honvéd Színházban. 1952-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1957-től a Nemzeti Színház, 1974-től a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1976-tól 1985-ig a Thália Színház művésze. Ízes beszédmódja, alkata miatt kezdetben munkáshősök, parasztfigurák sorát alakította, később tudatos, eszköztelen, markáns jellemformálása sokféle karakter emlékezetes alakításához vezetett. Számos magyar film főszerepében nyújtott sikeres alakítást (Talpalatnyi föld, Hideg napok, Holnap lesz fácán).

Vlagyimir Vojnovics (Vlagyimir Nyikolajevics Vojnovics, 1932-2018)
orosz író, költő, drámaíró. 1973-ban a cenzúrát gúnyosan elítélő nyílt levelet írt Szolzsenyicin mellett, ekkor kizárták az Írószövetségből. 1980-ban elhagyta a Szovjetuniót, megfosztották az állampolgárságától (Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, A kucsma, Monumentális propaganda).

Kristóf Ágota (Agota Kristof, 1935–2011)
Kossuth-díjas, magyar származású svájci író. 1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált, és Neuchâtelben telepedett le. Műveit francia nyelven írta, drámái közül többet színre vittek. 1986-ban jelent meg első regénye, Le Grand Cahier, a A nagy füzet. A regény filmadaptációja nyerte el a 48. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Kristály Glóbuszt 2013 júliusában (Trilógia, Az analfabéta, Mindegy).

Molnár Gál Péter (1936-2011)
színházi szakember, színházkritikus. 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán. 1963-ban az állambiztonság zsarolással beszervezte, 15 éven át írt jelentéseket. 1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről. Bár több cikk beharangozta közeli kiadását, Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve csak 2020-ban jelent meg (Honthy Hanna és kora, Helyünk a deszkákon, A pesti mulatók).

Ruszt József (1937-2005)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színigazgató, színházi rendező, művészeti tanácsadó, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el. Ezután 11 éven át, 1973-ig, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház rendezője. 1980 és 1982 között a szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója. 1982-től 1984-ig volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház megbízott igazgatója és művészeti vezetője, jelentős szerepet vállalt a színház megalapításában is. 1994-től 1998-ig a Budapesti Kamaraszínház tagja, 1995-től annak művészeti vezetője. Modern rendezési elveket követett; a hagyományos és klasszikus darabokat is új rendezői felfogásban állította színpadra.

Marik Péter (1938-2016)
Jászai Mari-díjas színész, operetténekes. 1957-ben érettségizett, s ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára (Zeneakadémiára). Itt szerezte énekművész-tanári diplomáját 1964-ben. 1970-től haláláig az Operettszínházban mint bonviván szerepelt, külföldön is fellépett.

Réti Árpád (1939-2021)
színész, az egri Gárdonyi Géza Színház Örökös Tagja. Színészként a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1964-ben. Pályáját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kezdte. 24 évig volt a társulat tagja. 1988 novemberében települt át családjával Magyarországra. 1989-től az egri Gárdonyi Géza Színház művésze. Előadóművészként önálló estjein verseket, balladákat mondott.

Fodor Antal (1941–2020)
Erkel Ferenc-díjas balett-táncos, koreográfus, balettigazgató, rendező, egyetemi tanár, kiváló művész. A Magyar Táncművészeti Főiskolán (akkor Állami Balett Intézet) és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, ahol később Doctor of Liberal Arts (DLA) címet is szerzett. A táncművész diploma megszerzése után a Pécsi Baletthez szerződött, majd meghívták a budapesti Operaházhoz koreográfusnak.

Sam Shepard (Samuel Shepard Rogers, 1943-2017)
Pulitzer-díjas amerikai drámaíró, színpadi- és filmszínész, forgatókönyvíró, író, filmrendező. Karrierje kezdetén istállófiú, autóbuszkalauz, pincér, rockzenész volt. Színműveket, filmforgatókönyveket ír (Zabriskie Point, A Sólyom végveszélyben, Az elásott gyermek).

Hajas Tibor (Frankl, „Biki”, 1946–1980)
képzőművész, performer, költő, filmrendező. Első verseit 1967-ben jelentette meg, a képzőművészettel saját magától, autodidakta úton kezdett el foglalkozni. Első jelentősebb munkája a Hús és vinil, Minden csak a saját másolata című konceptuális alkotás volt, melyet 1969-ben készített. Hajas Tibort általában a performanszairól ismerik, pedig nagyszerű költő és író is volt, univerzális alkotó, aki bármihez nyúlt, művészetet tudott belőle teremteni. Nevéhez kötődik a magyarországi performansz művészet megteremtése.

Holocsy István (1950-1996)
színész, színházigazgató, rendező. 1973-ban színészi oklevelet szerzett Budapesten a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett, 1981-től művészeti vezető, 1994. június 1-től a Komáromi Jókai Színház igazgatója. 46 éves korában hunyt el.