Névnapok: Szabolcs, Adina, Ince, Ada, Adelina, Adelinda, Adna, Alina, Bars, Barsz, Botond, Győző, Nauzika, Szeréna, Szerénke, Viktor
Események:
1717 – I. Frigyes Vilmos porosz király több reformot is kezdeményezett, többek között kötelezővé tette az 5-12 évesek 
számára az oktatást.
1790 – III. György brit király Henry James Pye brit költőt nevezi ki a nemzet költőjévé. A kinevezést nevetségesnek tartották, születésnapi ódái pedig folytonos megvetés forrásai voltak. A XX. századi brit történész, Lord Blake „az angol történelem legrosszabb brit nemzeti költőjének” nevezte.
1828 – Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényének első színházi adaptációja Peake Fennstein sorsa címmel, Thomas Potter Cooke főszereplésével a londoni Covent Garden operaházban.
1863 – az első magyarországi országos dalárünnepély a soproni Dalfüzér rendezésében Sopronban. A rendezvényen kb. 
600 énekes vett részt, és jelentős mozzanat a hazai dalármozgalom kibontakozása és intézményesülése szempontjából.
1932 – bemutatják A fehér zombi (White Zombie) című nagyjátékfilmet Lugosi Béla főszereplésével. A filmet, amely az első a zombifilmek sorában, Victor Halperin rendezte.
1939 – megtalálják a Sutton Hoo sisakot, a koronához hasonlító, díszes fejfedő Rædwald kelet-angliai királyhoz kötődik és nagyjából 1400 éves lehet.
2014 – Linda Ronstadt többszörös Grammy- és Primetime Emmy-díjas amerikai énekesnő megkapja a National Medal of Arts kitüntetést (Egyesült Államok Kongresszusi Művészeti Érem) Barack Obama elnöktől a Fehér Házban.
Meghalt Cyrano de Bergerac (Hercule Savinien Cyrano de Bergerac, 1619–1655) francia író.
Verseket, szatirikus leveleket, színdarabokat és regényeket írt: a barokk próza mestere. Párizsban született szárd származású, jómódú polgári családban. Iskolái elvégzése után a hadseregben szolgált, kalandvágyó, híres verekedő volt. Nagyszájú, kötekedő embernek tartották, több mint ezer párbaja volt. Többnyire hatalmas méretű orra miatt gúnyolták. Bátorságáról vakmerőségéről, tetteiről legendák születtek. A gascogne-i testőrcsapatban szolgált. Irodalmi tevékenységét versekkel kezdte. A költeményei nyíltak, őszinték, csattanókra, fordulatokra épülnek. További munkái is frissek, elevenek, vakmerők, fantasztikusak és szellemesek. Leghíresebb művei: a Nap államai és birodalmai és a Holdbéli utazás. A két regény képzeletbeli utazás; a fennálló társadalom kíméletlen szatírája, de egy eszményi társadalom álomképe is egyben. Színműveiben bőven előfordulnak a bolondos ötletek, vaskos tréfák és groteszk jelenetek, a levelei tele vannak merész és eredeti metaforákkal. Politikai szerzőként is jelentős.
Meghalt Antonio Lucio Vivaldi (1678–1741) olasz barokk kori zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap.
A Pietà hangversenyei és zenés miséi a korabeli velencei és külföldi nemesek kedvelt szórakozásai voltak, így több befolyásos uralkodóval, arisztokratával köthetett ismeretséget. 1710-től már egyre inkább az operaszínpadok meghódításán gondolkozott. Első operájának bemutatójára 1713-ban, Vicenzában került sor nagy sikerrel, a következő évben már Velencében vitték színre második dalművét. Ezután nem sokkal a velencei Sant’Angelo színház impresszáriója lett, operái pedig hamar meghódították Itália operaszínpadait. Művészetének középpontjában a concerto műfaja állt, zenetörténeti jelentőségét is elsősorban a versenymű forma tökéletesítésének köszönheti. Az ő versenyműveiben a szólóhangszer már végig vezető szerepet játszva emelkedik ki a zenekarból. Legnagyobb érdeme és sikereinek egyik titka a rendszerezés volt: a már meglévő és ismert formaelemekből kialakította a concerto szabályos szerkezeti felépítését, keretbe foglalta annak ritmus-, dallam- és harmóniavilágát (A négy évszak, Dareiosz megkoronázása, A hűséges menyasszony).
Meghalt Johann Sebastian Bach (1685–1750) barokk kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zeneművészet 
kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni; kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, a lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. Hatása a zenekultúrára felmérhetetlen. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében a barokk hangszeres polifónia fejlődésének csúcspontjára érkezett. Zenéjét mindenekelőtt hangnemi sokszínűsége különbözteti meg a kortársaitól. Ő fejlesztette ki a zongoraversenyt. Szóló vonós hangszerekre írott zenéjének ötletgazdagsága, sokrétűsége és nehézségi foka máig fölülmúlhatatlan. Ahogy idősebb lett, mind hangsúlyozottabbá vált a harmóniai újítókedve (D-moll toccata és fúga, Máté-passió, Parasztkantáta).
Megszületett Marcel Duchamp (1887–1968) francia festő, képzőművész, kubista, szürrealista és dadaista volt.
Önmagát semmilyen irányzathoz nem akarta kötni. Alkotói korszakának idején minden modern stílusirányra hatással volt. Egyfelől anyagiság, materializmus, másfelől a legabsztraktabb transzcendens gondolkodás jellemzi. Humor, irónia, paradoxonok, dekoncentráltság ez mind jellemző művészetére. Nem törekedett karrierre, bölcsességre, lustaság és tétovaság jellemzi, melyet a külvilágnak önmagából megmutat. „Soha nem éreztem az alkotás görcsét.” – mondta művészetéről. Ledönti a művész romantikus mítoszát, szerinte a művész egy speciális dolgozó. Mindenki művész, minden tárgy lehet műtárgy – mondja ő. Szinte mindent kitalált, ami a ’45 utáni művészeket foglalkoztatta. A tudományt és a gépeket is ironikusan fogta fel, áltudományos gépek sorát állítja elő. Életműve tudatosan felépített. A sakkhoz is nagyon vonzódott és jól játszott (Lépcsőn lemenő akt, Fürdőszobák Buddhája, A menyasszony).
Ezen a napon született:
Fabre d’Églantine (Philippe François Nazaire Fabre, 1750-1794)
francia színész, vígjátékíró, költő, politikus. Költőként Toulouse-ban egyházi intézményben lakott, melyet – engedve a színészet csábításának – otthagyott és csatlakozott egy vándorszínházhoz. Színdarabokat írt társulatainak. 1787-ben Párizsban telepedett le, ahol folytatta a színdarabok írását. Már ismert színész és színpadi szerző, amikor kitört a nagy francia forradalom. Képviselő lett a Nemzeti Konventben, XVI. Lajos halálára szavazott. Később, hamis vádak miatt halálra ítélték és ugyanazon a napon, mint Danton, ő is nyaktilón végezte. Kivette részét a francia forradalmi naptár szerkesztéséből: ő alkotta meg hónapjainak és napjainak neveit.
Johann Baptist von Schweitzer (1833-1875)
német szocialista politikus és vígjátékköltő. 1864-ben az általános német munkásegylet elnöke lett, kiadta a Socialdemokrat című lapot és 1867 és 1871 között az északnémet birodalmi gyűlés tagja volt. Vígjátékai közül egyesek nagy sikert arattak (Canossa, A gyík, Az állami bűnözők).
Beatrix Potter (1866-1943)
angol író, illusztrátor, természettudós és természetvédő. Saját kezűleg illusztrált gyermekkönyvei révén vált híressé, közülük is a leghíresebb karakter Nyúl Péter (Péter Nyuszi), aki a Nyúl Péter kalandjai című könyvben jelent meg először a nyilvánosság előtt. Fantáziavilágát tündérek, tündérmesék és fantasztikum szőtte át. Nagy hatással voltak rá gyermekkora olvasmányai, regények, mesék: a klasszikus nyugat-európai mesevilág, az Ótestamentum (Bikkmakk Mókus kalandjai, Pecás Jeremiás kalandjai, Tipptopp Tomi kalandjai).
Nyírő József (1889-1953)
erdélyi magyar író, kiugrott katolikus pap, politikus, újságíró, országgyűlési képviselő. Többször elismerően szólt a Harmadik Birodalomról, illetve antiszemita kijelentéseket tett. Ő volt Sopronban a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének, az Eleven Újságnak a főszerkesztője és a Nagynémet Birodalomba is követte a kormányt. Akárcsak Wass Albertet, a román kultúrpolitika több évtizede háborús bűnösnek, antiszemitának nevezi. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint is tevékeny részt vállalt önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület-elnevezésként való felhasználása törvényileg tilos (Uz Bence, Néma küzdelem, A Megfeszített).
Mihail Mihajlovics Zoscsenko (1895-1958)
szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, dramaturg, fordító, humorista. 1920-tól számos munkakörben dolgozott, kereste a helyét. A Vszemirnaja Lityeratura kiadó melletti, Kornyej Csukovszkij vezette irodalmi munkaközösséget látogatta. 1922-ben kezdett el publikálni, korai munkásságára meghatározó hatással bírt Alekszandr Blok művészete. A Szerapion Testvérek írói csoportosuláshoz csatlakozott, akik a művészet politikától való függetlenségét hirdették, jelszavak helyett a való élet eseményeinek mozzanatait helyezték előtérbe. Mindezzel a formálódó szovjethatalom hivatalos ideológiájával kerültek ellentétbe (Teterkin és a többiek, Peches nap, Napfelkelte előtt).
Megyery Sári (Sacy von Blondel, 1897-1983)
filmszínésznő (a némafilmkorszak sztárja), író, költő. Negyvenkilenc magyar és német film női főszerepét játszotta el. Rózsahegyi Kálmán színészképzőjének tanulója volt. Első verseskötete Csak a fényre vigyázz! címmel, Molnár C. Pál illusztrációival jelent meg 1932-ben. 1938-ban Párizsban telepedett le, 1955-ben tanári diplomát szerzett Cambridge-ben (Mire megvénülünk, A fogadalom, Elhagyottak).
Sir Karl Raimund Popper (1902-1994)
osztrák származású angol filozófus, aki fő eredményeit a tudományfilozófia, episztemológia és politika-filozófia területén érte el, a 20. század legbefolyásosabb filozófusainak egyike (Test és elme, A nyitott társadalom és ellenségei, A historicizmus nyomorúsága).
Clarence Malcolm Lowry (1909–1957)
angol regényíró. A középiskolát Cambridge-i Lays Schoolban végezte, ahol verseket, novellákat írt az iskolai újságnak. 1932-ben diplomát szerzett. 1935-ig Londonban ás Párizsban élt, majd az Egyesült Államokba költözött (A vulkán alatt, Pokolkő, A legderekabb hajó).
Szőllősy Klára (1913–1970)
József Attila-díjas író, műfordító. 1945-ig két regényt jelentetett meg, ezután két évtizeden át az orosz, német, angol, francia és görög nyelvű irodalom műveit fordította magyarra, majd utolsó éveiben ismét írni kezdett (Krisztina élni tanul, Testvérek voltak, Az Olimposztól Angyalföldig).
Ruffy Péter (1914-1993)
Pulitzer-emlékdíjas erdélyi magyar újságíró, író. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli. 1940 őszén a pesti Az Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a német megszállásig, amikor is a lapot betiltották. 1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol „történik valami” (Bujdosó nyelvemlékeink, A riporter visszanéz, Tizenhármas befutó).
Bálint György (Bálint gazda, 1919-2020)
kertészmérnök, író, szerkesztő, médiaszemélyiség, újságíró, országgyűlési képviselő. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A háború után hazatért gyöngyöshalmaji családi birtokára, a kommunista hatalomátvétel után internálással fenyegették meg, és minden földjét elvették. 1981–2009 között a Magyar Televízió Ablak című magazinjának állandó munkatársa. Rendszeresen publikált több szaklapban és a Nők Lapjában, a Családi Lapban saját rovata volt, továbbá számos cikke, tanulmánya jelent meg természettudományi, kertészeti, mezőgazdasági és ismeretterjesztő folyóiratokban is (A kíváncsi kertész, Emlékfoszlányok, Keserédes éveim).
Örvös Lajos (1923–2002)
író, költő, műfordító. Az utolsó olyan magyar író volt, aki a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott Móricz Zsigmonddal. Saját verseskötetei, regénye és novelláskötetei jelentek meg. 1956-ban az Irodalmi Újság szerkesztőjeként közölte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. 2001-ben a francia köztársasági elnök a francia Nemzeti Érdemrend Tiszti fokozatával tüntette ki (Csillagok alatt, Elvágva a világtól, Külvárosi lelkek).
Bagó László (1925-2009)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1950-ben végzett. 1951 és 1963 között a Nemzeti Színház, 1963 és 1966 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1966 és 1969 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1969 és 1983 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1983 és 1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1988-tól több, mint egy évtizeden át a Szegedi Nemzeti Színházban játszott nyugdíjasként. 1952 és 1954 között a Színiakadémián tanított. Kaposvárott és Pécsett rendezett is, főként operettet és zenés játékokat (Egy pikoló világos, Katonazene, Pesti háztetők).
Bodor Pál (Diurnus, 1930-2017)
szerkesztő, költő, közíró, műfordító. Első írása 1946-ban a temesvári Szabad Szóban jelent meg. 1946 és 1948 között a temesvári Gaudeamus című diáklap szerkesztője, 1947-ben Páll Árpáddal, Sütő Andrással, stb. röpiratokat szerkesztett. Sokoldalú költő, tudatos formaművész. Bár költeményei többségben szabad versek, kedveli a kötött formákat is. Legjobban sikerült verseinek az egyszerűség az erénye. A lírától, sőt a szabadvers-formáktól a későbbi években közölt publicisztikával és esszével ötvözött kisregényeiben sem szakadt el (Két arasszal az ég alatt, Apám könyve, Búcsúlevél nincs).
Székely Magda (1936–2007)
Kossuth- és József Attila-díjas költő. Sváb parasztoknál élte túl a második világháborút. 1955-1959 között elvégezte az ELTE BTK magyar-bolgár szakát. 1959-1969 között a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. 1969-1991 között az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. Ritkán és keveset publikált. Első verseskötete, a Kőtábla 1962-ben látott napvilágot (Átváltozások, Kőre követ, A testen túl).
Riccardo Muti (1941)
Grammy-díjas olasz karmester. 1968-tól 1980-ig a Firenzei Maggio Musicale karmestere és fő-zeneigazgatója, majd 1986-tól 2005-ig a Milánói Scala zeneigazgatója volt. Zongorázni tanult, azután a San Pietro a Majella konzervatóriumot dicsérettel végezte el. Később, miután elhagyta a nápolyi filozófiakart, Milánóba költözött, ahol Bruno Bettinellinél zeneszerzést, Antonino Vottónál pedig vezényelni tanult. ––> Muti és a csoda
Somogyi Győző (1942)
Kossuth- és Munkácsy-díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett grafikus- és festő, kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. A magyar történelmi viseleteket, a népi építészetet kutatja és rajzolja. 1968-ban doktorált egyháztörténetből. 1973 óta rendez grafikai kiállításokat. Művészetének témáit a természetből, a mindennapi életből, a bibliából és a hadtörténelmi eseményekből meríti. Hagyományos ikonszerű történelmi-népies stílus jellemzi, de a 20. század stílus irányai, köztük a konstruktivista művészet, is hatást gyakoroltak rá, főleg tájképfestményeire (Tanya Mikonoszon, Elfelejtett háború, Szent György-hegy).
Szurdi András (1944)
filmrendező, forgatókönyvíró, író, bridzsjátékos. Asszisztensként dolgozott Keleti Márton, Szász Péter, Jancsó Miklós magyar és Peter Watkins Oscar-díjas, angol filmrendező mellett. 1970-80 között több mint 100 reklámfilmet, 20 tévé- és rövidfilmet készített. 1981-1991 között játékfilmeket rendezett. 2011-től a Sorozat Könyvek Kiadó, ügyvezető igazgatója és tulajdonosa. 2016-tól független író.
Hodu József (1950)
színész. 1975-től a 25. Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. 1980-tól a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1986-tól két évadot a győri Kisfaludy Színházban töltött. 1988-tól ismét Békéscsabán játszik, azóta a Békéscsabai Jókai Színház művésze. Korábban tanítással is foglalkozott, vizsgaelőadásokat is rendezett.
Július Gyula (Molnár Gyula, 1958)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, grafikus, festőművész, szobrász. 1977–1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, 1981–1984 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem sokszorosítógrafika szakán tanult. Grafikát, festményt, installációt, videómunkát egyaránt készített, tevékenysége intermediálisnak tekinthető. Grafikáinak, installációinak megfogalmazásában ötvözte a geometrikus konstrukciót az expresszionisztikus megjelenítéssel.
Szakács Tibor (1966)
színész. A Táncművészeti Főiskolán végzett, a Magyar Állami Operaház balett társulatának volt a tagja. 1987-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1991-ben végzett. 1992–1994 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1994–1997 között pedig a Radnóti Miklós Színház színésze volt. 1997-ben a Soproni Petőfi Színház tagja lett. 2003 óta a Vidám Színpad (Centrál Színház) tagja volt, majd 2012-től az Újszínház színésze lett (Sztracsatella, 56 csepp vér, Papírkutyák).
Várfi Sándor (1970)
színész, humorista. 1992-ben végzett Gór Nagy Mária színitanodájában. 1993-tól az Arizona Színháznál volt szerződésben. 1995-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. 2000-től szabadúszó, humoristaként is fellép.
Elizabeth Berkley (1974)
amerikai modell, táncosnő, színpadi és filmszínésznő. Széles ismertséget szerzett az 1989–1992 között futó, középiskolások körében játszódó Saved by the Bell című szappanoperában. 1995-ben főszerepet kapott Paul Verhoeven rendező Showgirls című erotikus filmdrámájában (Showgirls, Elvált nők klubja, A jade skorpió átka).
Szép Domán (1987)
színművész, zenész. 2013-2018 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója, 2018-2024 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2024-től a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze.
Ezen a napon halt meg:
báró Orczy Lőrinc (1718–1789)
főispán, tábornok és költő. Cikkei, beszédei, levelei és költeményei a Magyar Hirmondóban, a Magyar Musában, az Orpheusban, a Magyar Museumban, az Uj Magyar Muzeumban jelentek meg (Mátra hegyei között mulatozó nimfáknak éneke, Költeményes holmi egy nagyságos elmétől, Két nagyságos elmének költeményes szüleményei).
Clemens Brentano (1778-1842)
német író és költő, az úgynevezett heidelbergi romantika fontos képviselője. 1798-tól az orvosi szakom tanult a jénai egyetemen. Tanulmányait azonban nem fejezte be, hanem egyre több időt szentelt írói tevékenységének. Jénában ismerkedett meg a korszak sok jelentős irodalmi alakjával (Rózsafüzér románcai, A keserű szenvedés, Jézus Krisztus urunk kínszenvedése).
Flinders Petrie (1853-1942)
angol egyiptológus, a régészet tudományos módszertanának egyik úttörője. Számos munkálatot vezetett, melyek közül a legnevezetesebbek a gízai platón végzett felmérései mellett Naukratisz, Tanisz, Abüdosz és Tell el-Amarna területén végzett feltárásai. Sokak szerint egyik legjelentősebb lelete a Merenptah-sztélé. A predinasztikus korral kapcsolatos „sorrenddatálási” módszere volt az első próbálkozás a történelem előtti Egyiptom kronológiai rendszerének létrehozására.
Jankó János (ifjabb ~,, 1868-1902)
néprajzkutató, földrajztudós. Torda, Kalotaszeg, a Balaton-mellék néprajzának, továbbá Nyugat-Szibéria hanti (osztják) népességének kutatója, az összehasonlító tárgyi néprajz egyik első hazai művelője. Kutatásainak egyik nagy eredménye, hogy megírta A magyar halászat eredete című könyvet.
Marie Dressler (Leila Marie Koerber, 1869-1934)
kanadai születésű amerikai Oscar-díjas színésznő. Már 14 évesen el is kezdte színészi karrierjét, egy operatársulathoz csatlakozott. 1892-ben debütált a Broadwayen. Később elismert vidám operett színésznővé vált. A műfajban nem utolsósorban a molett testalkata tette ismertté, ami divatos volt akkoriban. 1914-ben főszerepet ajánlottak neki Hollywoodban a Tillie’s Punctured Romanceban, ahol partnere a frissen felfedezett Charlie Chaplin volt. Számára a hangosfilmek betörése nem jelentett problémát, erős hangjával szimpatikus és mogorva karaktereket is egyaránt el tudott játszani. Már elmúlt 60 éves, hamar Hollywood egyik legnépszerűbb színésznőjévé vált, a Min és Billben nyújtott alakításáért el is nyerte az Oscar-díjat legjobb női főszereplői kategóriában 1931-ben (Vacsora nyolckor, Emma).
Király Ilus (1886-1966)
a népművészet mestere. Tizenhárom éves kora óta rajzolt és kézimunkázott. Mivel sokat dolgozott a mezőn, jól ismerte a különféle vadvirágokat, ezért mintáihoz inkább azokat használta fel, mert a ókalocsai virágokra szerinte nem lehetett ráismerni. Így kerültek a minták közé a pipacsok, ibolyák, margitvirágok, szegfűk, árvácskák, szőlőfürtök, csillagvirágok, gabonák, paprikák, sarkantyúvirágok, amelyek korábban nem fordultak elő sem hímzéseken, sem pingálásokon. Új formát adott a korábbi hagyományos virágoknak is. Érték súlyos kritikák is, mondván, hogy az újkalocsai nem az ókalocsai népművészet folytatása.
László Zsigmond (1893-1981)
Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa. 1911-1916 között a budapesti, lipcsei és bécsi egyetem bölcsészettudományi karán végezte irodalmi tanulmányait. Doktori disszertációja: A kuruc balladák volt. 1945-1948 között a Goldmark Károly Zeneiskola igazgatója volt (Liszt Ferenc és az orosz zene, Ritmus és dallam, Költészet és zeneiség).
Ferenczy György (1902-1983)
zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zongora tanszékének egykori vezetője, érdemes művész. A romantikusok, Chopin, Liszt, Schumann, Schubert avatott tolmácsolója volt, elsősorban kiváló Chopin-játékosként tartják számon. Másik kedvelt előadói területe a preklasszikusok (Scarlatti, Couperin stb.). Előadóművészetét sokan a 19. században eredeztetik, ő maga tudatosan vallotta magát Liszt kései tanítványának.
Zbigniew Herbert (1924-1998)
lengyel költő, esszéista, drámaíró, rádiójáték-író és moralista, a modern lengyel költészet egyik legismertebb és leggyakrabban fordított képviselője. A második világháború alatt a Honi Hadsereg tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban. A kommunizmus idején nem vállalt közéleti szerepet. Költőként 1950-ben mutatkozott be, de első verseskötetét csak 1956-ban adták ki. Az 1980-as években a lengyel ellenzék legfontosabb költője lett. Párizsból 1992-ben tért vissza Lengyelországba. Magyarországon viszonylag későn kezdték el fordítani műveit, azok is elsősorban esszék voltak (Az angyal kihallgatása, Csendélet zablával, Barbár a kertben és más esszék).
Tándor Lajos (1926-2012)
Aase-díjas színész. 1950-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Előbb a Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt, majd a győri Kisfaludy Színházhoz került. 1962-től a Jókai Színház, utána a Thália Színház művésze volt. Kezdetben romantikus hősöket formált meg, később elmélyült karaktereket alakított (Fuss, hogy utolérjenek!; Herkulesfürdői emlék; Kreutzer szonáta).
Rényi Tamás (1929-1980)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. 1950-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1952-1955 között a Honvéd Filmnél rendező volt. 1955-ben került a Mafilmhez. Pályáját egyéni hangú és látásmódú rövidfilmekkel kezdte. Első nagyjátékfilmje, az 1962-ben forgatott Legenda a vonaton volt. Rendszeresen dolgozott a Magyar Televízió számára is, többnyire szórakoztató filmeket készített (A völgy, Nem vagyunk angyalok, K. O.).
Illyés Kinga (1940-2004)
erdélyi előadóművésznő, színésznő, színészpedagógus. 1961-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben és a város együtteséhez szerződött. Lírai hősnők hagyományoktól eltérő, szokatlan megelevenítésével tűnt fel. Visszafogott érzelmeket, indulatokat sejtető halkságot ötvöz egybe hirtelen kitörésekkel, váratlan sokkhatásokkal.
