Békés Pál: A kétbalkezes varázsló
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: leho
Legutóbb is eléggé szokatlan környezetbe vitte történetét Békés Pál (Lomtalanítás a Fehérlófia utcában). Most a főhőst, Fitzhuber Dongót – aki utolsóként végzett a varázslóiskolában (nem vizsgáljuk a tyúk és a varázstojás esetét) – a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelep legkisebb épületébe veti a sors, a Ká-Véba (gyengébbek kedvéért: Körzeti Varázslóhivatal). Itt lát neki a feladatnak – ami a legjobb varázslókat is igencsak próbára tenné –: hogy mesét, varázslatot és csodát vigyen a lakótelepiek életébe.
Noha elődje, Budweiser (itt sem megyünk bele az eredetvitába) Ünög Bárki Légynek címezve baljós levelet hagyott hátra, Fitzhuber Dongó (nem légy!) okleveles mestervarázsló dacol a sorssal és az elemekkel, s néhány napi fölösleges várakozás után frissen fabrikált hátizsákjával nyakába veszi a lakótelepet, s Mohamedként próbálja felkeresni azokat, akiknek egészen biztosan szükségük van a segítségére. Egy este szolgálati helyén bambulva, a Ká-Véból látható épület ötödik emeletének ablakában, meseidőben – amikor „a tévé esti meséjének zenéje brummog”! – egy hétévesforma, égszínkék pizsamás gyereket pillant meg… Éliás Tóbiással, akit szintén csúfolnak, de őt nem ügyefogyottsága, hanem a szerencsétlen neve miatt, „egymásra találnak, majd rövid habozás után megkísérlik a lehetetlent”. A fiú nem varázslást kér a kétbalkezestől, mesekönyvet, amit nagy üggyel-bajjal elő is varázsol neki Dongó, hanem a lehetetlent, igazi mesét, ami megtörténik: „saját mesét akarok, amiben benne lehet lakni”. És míg Éliás Tóbiás szülei a nyalókás rendőr történetét nézik a tévében, addig ők vándorútra indulnak. Zummbele!
Éliás Tóbiás és Fitzhuber Dongó jobbnál jobb kalandokba csöppen, számtalan, látszólag hétköznapi embernek ismerik meg a másik, az igazi arcát. Ha kalamajkába keverednek, talpraesettségük vagy éppen szerencsétlenségük segít kijutni belőle. Békés Pál végig sok humorral, iróniával, itt-ott keserédes hanggal meséli a történetet, gördülékenyen, a tőle megszokott szellemességgel
„például vannak korszellemek és kóbor szellemek, nyitott szellemek s csukott szellemek … szellemtudomány és szellemvasút, nem is beszélve Hamlet atyjának szelleméről…”
Mindezt néhány évtizedre visszavetítve. A szerző többször visszakacsint a múltba: jó korfestők a panelházakhoz köthető élethelyzetek, maga a szanálás/ledózerolás is, hogy a lakóteleppel egy „szép új világot” hozzanak létre stb., s a lakáskiutalás ma már ismeretlen fogalmától az örök problémáig („a lift nem múkodik” – s a házmester nem tudja, hogy a varázsige a múkodj! lenne, de ez mellékszál) sok jellemzőt mutat meg ebből a korból. Némi retróérzés fog el akkor is, amikor olvasom a „körzeti” szót, nekem ez még ma is a „megbízott”-tal folytatódik, vagy éppen a tévés gegek kapcsán: Kojak felidézése, illetve egy régen nagyon zabált reklámszlogen: „Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál?!” Békés le sem tagadhatná televíziós múltját. De múltbeli kiszólás „a hétfejű sárkányok népgazdasági hasznosítása” is. Persze a legtöbb humor nem kódolt, inkább a nevekkel (a szerecsenkirályé például: Idi Ede Dada Übü Papa) és főként a helyzetekkel játszik, hiszen a komikum forrása ebből fakad.
Az élet és a maga teremtette panelrengetegből mesevilágot varázsol a két nagyon szerethető főhős segítségével. Mese szövődik a mesében, igazi királylánnyal (Lanolin), királlyal (Első Badar, aki felszíni életében banktisztviselő a legnagyobb magyar pénzintézetnél) és fele királysággal, hopmesterrel, boszorkánnyal, Drótonjánokkal stb., a szegény ember legkisebb fia pedig készen áll, hogy hű varázslójával rendet, mesét teremtsen ebben az elembertelenedetett, varázsát vesztett világban. A író felvázolt parabolája az ajánlott korosztálynak (6–10 éves gyerekek) is közérthető: ha szanálják a kacsalábon forgó váradat, megfosztanak az udvartartásodtól és az ábrándjaidtól, akkor is lehet kiút, megoldás, csak meg kell keresni a megfelelő társakat és a nyitott szellemeket.
Fülszöveg
Történetünk első helyszíne: a varázslóiskola, hőse Fitzhuber Dongó, a legügyetlenebb varázslótanonc, aki éppen a diplomájára vár.
Meg is kapja, így varázslói oklevele birtokában kezdheti a pályát…egy lakótelepen, ahol mesék még nyomokban sem léteznek. Vagy mégis? Hősünk segítőtársával együtt hősiesen a mesék, azaz Első Badar király egykori mesebirodalmának nyomába szegődik, felkutatja a szétszórt udvartartást, és a király legkisebb lányát, a szépséges Lanolint.
Békés Pál humoros meseregényének alakjait Sajdik Ferenc rajzai keltik életre.
Békés Pál:
A kétbalkezes varázsló
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2009
Kötött, 152 oldal, 2. kiadás
Illusztrátor: Sajdik Ferenc
ISBN: 9789631186376
Comments on “Panelvarázsosítás”