Névnapok: Pál, Péter, Ádám, Aladár, Alicia, Aliz, Beáta, Ditta, Emma, Emmi, Emőke, Ivetta, Judit, Keszi, Kesző, Keve, Kövecs, Orbán, Orbó, Pável, Pető, Petra, Petrina, Pósa, Salómé, Szalóme, Szulamit, Ulászló
Események:
1613 – A londoni első Globe Színház porig ég Shakespeare VIII. Henrik drámájának előadása közben. 
Shakespeare drámái mellett Ben Jonson, Thomas Dekker és John Fletcher korai műveit is itt adták elő először. 1997-ben nyílt meg, körülbelül 230 méterrel az eredeti színház helyétől a harmadik, Shakespeare’s Globe névre keresztelt modern rekonstrukciója.
1755 – miután kétszáz éven át feledésbe merült, a középkori Nibelungenlied kéziratot (A Nibelungok éneke hősköltemény) Jacob Hermann Obereit a vorarlbergi Hohenems kastélykönyvtárban megtalálja. A „német Iliász”-t Richard Wagner A Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) című operaciklusában dolgozta fel.
1888
– Richard Wagner első, A tündérek (Die Feen) című háromfelvonásos operájának (WWV 32) ősbemutatója a müncheni Hoftheaterben. Librettója Carlo Gozzi La donna serpente (A kígyóasszony) című, 1762-ben bemutatott színműve alapján készült. Magyarországon még nem játszották.
– az első (ismert) klasszikus zenei felvétel, Händel Izrael Egyiptomban című darabja viaszhengeren. A zenei 
felvétel egy részlet a kórusoratóriumból, amelyet August Manns vezényelt. A felvételen 4.000 énekes énekelte a Mózes és Izrael gyermekei című dalt a Crystal Palace Händel Fesztiválon, amelyet George Gouraud ezredes rögzített Edison sárga paraffinhengerén.
1963 – a Beatles harmadik kislemezén (1963 áprilisában jelent meg) szereplő From Me to You felkerült az Egyesült Királyság slágerlistáira. Ez az első daluk, amely a slágerlistás lesz.
2016 – Martyna Majok lengyel származású amerikai drámaíró Megélhetési költségek című darabjának premierje a Williamstown Színházi Fesztiválon (Massachusetts, USA). A mű elnyerte a 2018-as drámai Pulitzer-díjat.
Megszületett Giacomo Leopardi (1798-1837) az egyik legnagyobb olasz költő és gondolkodó, vagy ahogy 
egyesek nevezik, filozófus-költők egyike.
A gyermekkorától kezdve gyenge fizikumú, egyesek által nyomoréknak tartott grófi származású fiú látása is korlátozott volt, de szelleme mégis maradandót alkotott. Húszéves korára kitartó szorgalmának köszönhetően kiváló klasszika-filológussá vált és komoly nemzetközi hírnevet is szerzett magának. Életműve nem tűnik nagynak, hiszen 34 vers, hét töredék, huszonnégy filozófiai dialógus, egy szatirikus politikai eposz és a jegyzetfüzete maradt az utókorra. Ő volt a pesszimizmus, a világfájdalom költője és egyben a forradalmi hazafiság, a jobb életre vágyó szenvedő ember érzéseit is megtestesítette. Egyrészről tudatosan szakított a hagyományos verselési formákkal és elképzelésekkel, másrészről nagyon is határozott nyelvi ortodoxia jellemzi, amelyet egyfajta akadémikus felfogásként is értékelhetünk. Ez más nyelvekre történő átültetését rendkívül megnehezíti. Nyelvi archaizmusa és latinizmusa azonban nem öncélú, hanem a szavak ősi értelmének, primitív jelentésének megőrzését szolgálja. Ebbe a költői felfogásba illeszkedik be a költői térnek tudatos felbontása, a strófák belső felosztásának törlése, valamint a rímek fokozódó leépítése. A halál még élete teljén 38 éves korában Nápolyban és környékén pusztító kolerajárvány képében ragadta magával (Magános élet, Gondolatok, Rövid erkölcsi írások).
Meghalt Paul Klee (1879–1940) svájci festőművész, grafikus.
18 éves korában Münchenbe ment: ekkoriban két fő irányzat volt ott, egy természeten alapuló lírai festészet és a szecesszió művészete. 1911-ben csatlakozott a Der Blaue Reiter csoporthoz, és a csoport működésének rövid ideje alatt neve ismertté vált. Kezdetben grafikusként működött. Irodalmias természetű, gyakran bölcselkedő képeket készített. 1912-ben Párizsban, 1914-ben Afrikában járt. Ekkor talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperákat és pasztellképeket is készített. Művészetétől távol állt az avantgárd ricsaja, nem sorolható be semmilyen stílusirányzatba. Művészete lírai, de nem szubjektivista – mindig a konkrét jelentés, a valóságos érvényű és egyetemes érvényű mondanivaló felé tör (Szárnyas hős, Ház és temető, Viaduktok forradalma).
Megszületett Antoine de Saint-Exupery (1900–1944) francia pilóta és író.
Az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Eljegyzést is kötött egy fiatal, nemesi származású hölggyel, a menyasszony és annak családja tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett, amikor zátonyra futott a kapcsolata és felbontották az eljegyzést. A nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt. Első meséje, A pilóta a Le Navire d’argent című lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét A déli futárgép – Postajárat délről címen. 1929-ben Dél-Amerikába költözött. A második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon (A kis herceg, Éjszakai repülés, Citadella).
Meghalt Katharine Hepburn (1907-2003) négyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.
A színészek között ő a legtöbb Oscar-díjjal kitüntetett színész: tizenkétszer jelölték, melyből négy alkalommal kapta meg a díjat. A Bryn Mawn College hallgatója volt, és itt határozta el, hogy színésznő lesz. A diploma megszerzése után a Broadwayn és más színházakban kapott kisebb szerepeket, a közönség hamar felfigyelt rá. Néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtől főszerepére, a film óriási kasszasiker volt. Nem volt hajlandó alkalmazkodni Hollywood formanyelvéhez, csillogó világához, nem viselt sminket, nem adott interjúkat és gyűlölte, ha fényképezik. A közönség beskatulyázta, a kritikusok „kassza-gyilkosnak” bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadwayre, ahol 1938-ban óriási sikert aratott. De nem szakított Hollywooddal és megújult, érett színésznőként hozta sikeresebbnél sikeresebb filmjeit (Philadelphiai történet, Afrika királynője, Az oroszlán télen).
Ezen a napon született:
Balkay Pál (1785-1846)
festőművész. 1804–1809 között a bécsi Akadémián tanult, 1817-ben Egerbe került, Kazinczy Ferenc invitálására. 1827-ben Pyrker János László segítségével rajziskolát alapított. Leginkább portrét, csendéletet, életképet festett (Léda a hattyúval, Jézus megkeresztelése, Allegória).
Juhász Árpád (1863-1914)
festőművész. 1890-ben elvégezte a budapesti Mintarajziskolát. Képzőművészeti tanulmányait 1894–1897 között Lotz Károly növendékeként folytatta. 1905-ben Gödöllőre költözött, s az egy évvel azelőtt megalakult gödöllői művésztelep tagja lett. Munkásságában kiemelkednek a matyó és az erdélyi népviseletekről, népi díszítőművészeti motívumokról készített, néprajzi vonatkozású tusrajzai és akvarelljei.
Giergl Kálmán (1863-1954)
a magyar eklektika korszakának jelentős építésze. Sokat utazott Európában, Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten. Jelentős műgyűjteményének jegyzékét az Iparművészeti Múzeum őrzi (New York-palota, Klotild paloták, Liszt Ferenc Zeneakadémia).
Carl Nielsen (Carl August Nielsen, 1865–1931)
dán zeneszerző, karmester, hegedűművész, hazája legismertebb zeneszerzőjeként tartják számon. Írt két operát, hat szimfóniát, három versenyművet, hat vonósnégyest, több száz dalt és számos más színpadi, zenekari és vokális művet. A romantikával szembefordulva, a korábbi korok zenéjére építve alkotta meg saját modern stílusát (Ott ült egy halász gondolataiba mélyedve; Hazafias dal; Öröm, Vidám kiáltások). ––> Carl Nielsen zenekari darabjai, lemezen
Szekula Mária (1908-1977)
képzőművész, barlangkutató. A Szemlő-hegyi-barlang feltárásakor, 1930. szeptember 28-án, mivel vékony volt ő jutott át először a „Tű fokán” és fedezte fel a Hosszú-folyosó folytatását. Fiatalon a barlangkutató társulat tagja lett. Főként emberfejeket, alakokat mintázott, de készített kisplasztikákat is, gyakran állatokról és festményeket, amelyeken a természetben látottakat örökítette meg. Megmaradt festményei zömmel az Alpok szikláit, csúcsait, Erdély fenyvessel díszített hegyeit ábrázolják.
Kertész Sándor (Klein, 1911–1990)
színész, rendező, színigazgató. 1929-ben kezdte színészi pályáját Kiss Árpád soproni társulatánál. A második világháború alatt munkaszolgálatos, majd hadifogoly volt. A foksányi fogolytáborban színházat szervezett. 1956 novemberében családjával Kanadába disszidált, ahol egy évvel később megalapította a torontói magyar színházat. Megírta a kanadai magyar színjátszás történetét. Többször hazalátogatott. Kezdetben táncoskomikus, később drámai szerepekben lépett színpadra.
Zentai Anna (1924-2017)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Miután elvégezte a Színiakadémiát 1942 és 1946 között, a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. Itt 1946 és 1950 között egyaránt játszott prózai szerepeket, operettet, valamint operát. 1950–1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, később szabadfoglalkozású művésznőként dolgozott. Mozgékony, derűs figurák megformálója, melyeket sugárzó derűvel alakított. Természetes színészi képességinek köszönhetően magával ragadó lendülettel és egészséges humorral aratott nagy sikert.
Bustya Endre (1927-1996)
irodalomtörténész, Ady-kutató. A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945-ben közölte első cikkeit. Erdélyi és magyarországi lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg irodalom- és könyvtörténeti tanulmányai, adatközlései, prózafordításai, recenziói, glosszái. Irodalomtörténészi tevékenységének két fő területe a 18. század előtti magyar irodalom és a 20. század első két évtizedének magyar irodalma, főképp Ady Endre életműve, amelynek egyik legalaposabb ismerője és kutatója.
Ian Bannen (1928-1999)
brit (skót) színész. BAFTA-díjas színpadi és filmszínész, a Royal Shakespeare Company tagja. Sok más mellett A domb, a Remény és dicsőség, Mackintosh embere, Az igazság ereje, a Gandhi és A rettenthetetlen című filmekben szerepelt.
Kalmár András (1929-2004)
rendező. 1947-ben Gertler Viktor Színiiskolájában tanult. 1947–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakos hallgatója volt. 1953–1954 között a Madách Színház rendezője. 1955–1957 között az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezett. 1963-tól a Magyar Televízió rendezője, 1984–1989 között a szórakoztató főosztály vezetője (Lili bárónő, Három kövér, Zsarumeló).
Oriana Fallaci (1929-2006)
olasz író, publicista, újságíró, visszavonulása után több könyvnek és cikknek a szerzője volt, amelyek vitát gerjesztettek elsősorban iszlám és arab körökben. Számos irodalmi díjjal tüntették ki (Pénelopé a háborúban, Levél egy meg nem született gyermekhez, A harag és a büszkeség).
Sławomir Mrożek (1930-2013)
lengyel drámaíró, író. Pályafutását újságíróként kezdte, és később kezdett el drámákat írni. Első drámája a Rendőrség. 1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva Franciaországban telepedett le. Nemzetközi hírnevét korai novelláskötetei alapozták meg. Szatirikus novellái a lengyel viselkedésmódot, mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a romantikus hősiességnek és a fellengzősségnek, vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de a célkeresztben valójában az ember viselkedése, ostobasága áll. Legismertebb drámája a Tangó. ––> Sławomir Mrożek: Tangó
Deim Pál (1932-2016)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja volt. Művészete a Szentendrei Iskola és az Európai Iskola konstruktív-szürrealista hagyományaiból indul ki. Jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt. Egyéni stílusfejlődésében a korai, kísérletező szakasz után inkább a térszervezés és plaszticitás felé való elmozdulás vált jellemzőjévé, a klasszikus avantgárd konstruktív-szürrealista örökségére, illetve az Európai Iskolához és a Szentendréhez köthető festészeti hagyományokra építve (A hazáért meghalt hősök és áldozatok emlékére – Győr, Golgota – 1956-os emlékmű [Győr], Pünkösdi lángnyelvek – Szentendre).
Zimre Péter (1938-2006)
író, forgatókönyvíró, filmproducer. 1967–1968 között a Mafilm rendezőasszisztense volt. 1968–1989 között szabadfoglalkozású író volt, 1993-ban megalapította saját cégét, a Tv-Terra Bt.-t, melynek filmproducere volt (Fejlövés, Talpuk alatt fütyül a szél, Kezdők).
Koletár Kálmán (1939-1982)
színész. 1955 és 1964 között játszott filmeken, színészi tanulmányok nélkül, az első magyar gyermekszínészek egyike. Általában életteli alakokat, jellegzetes karaktereket jelenített meg. Felnőttként már nem szerepelt filmeken (Én és a nagyapám, Egy pikoló világos, Fapados szerelem).
Lelkes Péter (1942-2022)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, ipari formatervező, egyetemi oktató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 1962 és 1967 között tanult az Iparművészeti Főiskolán. Az ipari tervezés és a művészi tervezés kölcsönhatásának hirdetője, folyamatosan szorgalmazta az iparművészeti és a képzőművészeti szervezetek együttműködését. Jeles kötete: ArtDesigner : a magyar formatervezés fél évszázada.
Németh József (1942)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (bariton), érdemes művész. Első diplomáját a Magyar Testnevelési Főiskolán szerezte, mint testnevelő tanár. Két évet tanított a budapesti Orvostudományi Egyetem Testnevelési Tanszékén 1965-től 1967-ig. Közben megkezdte ének tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zenekonzervatóriumban. 1967-ben ösztöndíjat kapott a Szovjetunióba. A Leningrádi Rimszkij Korszakov Konzervatóriumba, majd 1968-70-ig a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumba került. 1970-ben hazatért, s a Magyar Állami Operaház szerződtette. A ’80-as évek elején Ausztriában énekelt (Augsburg, Graz). Visszatért Magyarországra, a Szegedi Nemzeti Színházba, ahol művészi pályája legtermékenyebb időszakát töltötte.
Gary Busey (1944)
amerikai színész. Szórakoztatóipari pályáját egy kisebb zenekar dobosaként kezdte, majd apránként került egyre közelebb a filmezéshez. Első jelentős filmszerepét 1974-ben kapta meg. Termékeny karakterszínész, aki több mint 150 filmben szerepelt, köztük olyanokban, mint a Halálos fegyver, a Ragadozó 2., az Úszó erőd és a A cég. Tévéfilmekben is szerepel, ezek közül legismertebb a Walker, a texasi kopó.
Horváth Péter (1945)
Balázs Béla-díjas fotóművész, fotóriporter. 1964-ben a Duna Fotóklub tagja, majd vezetőségi tagja lett. 1965-től kiállító művész. 1966-ban végzett fotósként.
Csaplár Vilmos (1947)
József Attila- és Balázs Béla-díjas író, forgatókönyvíró, a Szépírók Társaságának elnöke. 1966-1967-ben az ELTE jogi karán tanult. 1971-72 A Jelenlét című egyetemi irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője. 1972-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar szakos diplomát. 1976-1982 között az Új Tükör irodalmi rovatának munkatársa volt. 2003-ban a Szépírók Társasága elnökévé választották, 2009-ben újraválasztották.
Mátray Márta (1948)
színésznő. Felvették a Nemzeti Színház stúdiójába, majd jelentkezett a főiskolára. Színészi diplomáját 1975-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályája a debreceni Csokonai Színháznál indult. 1978-tól a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, 1981-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1983-tól szabadfoglalkozású művésznő volt. Az Amerikai Egyesült Államokban él.
Zsolnai Júlia (1949)
színésznő, előadóművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1971-ben végzett. 1979-től több mint egy évtizeden át a Miskolci Nemzeti Színházban volt vezető művész. Klasszikus és kortárs drámák mellett számos zenés darabban is látható volt. Jelenleg „szabadúszó” színésznő. Gyakran szerepel irodalmi esteken. Sokat szinkronizál és tanítással is foglalkozott (Jó estét nyár, jó estét szerelem, Ideiglenes paradicsom, Szomorú vasárnap).
Galkó Balázs (1949)
színész, előadóművész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1966–1970 között. 1970–től színész, rendező. 1975-ben a tanyaszínház-mozgalom alapítója volt. 2021-től a József Attila Színházban játszik (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, A Hídember, Budapest Noir).
Nagyidai István (1953-?)
színművész. 1972–1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után Debrecenben szerepelt, majd két év múlt a Békés Megyei Jókai Színház színésze lett. 1982–1986 között a Budapesti Gyermekszínház illetve az Arany János Színház tagja volt. 1986-tól szabadfoglalkozású.
Tihanyi Péter (1956)
színész. Színészi diplomáját 1981-ben kapta meg, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Kállai Ferenc és Szirtes Tamás osztályában végzett. Pályáját a József Attila Színházban kezdte, majd 1983-tól a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1987-től a Jurta Színház tagja volt. 1988-tól szabadfoglalkozású színművész (Szerelmem Elektra, Mephisto, Cha-Cha-Cha).
Mult István (1959)
bábművész, színész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1979-ben végezte. Pályáját az Állami Bábszínház társulatában kezdte. 1992-től alapító tagja a Kolibri Színháznak. 2019-ben Magyar Arany Érdemkereszt elismerésben részesült.
Amanda Donohoe (Amanda M. Donohoe, 1962)
Golden Globe-díjas angol színpadi, film- és televíziós színésznő. 1981-ben felvették a Londoni Egyetemhez tartozó Central School of Speech and Drama színiakadémiára. Végzés után színházakban játszott és filmes szerepeket is kapott. 1986-ban világszerte ismertséget szerzett Nicolas Roeg rendező A kitaszított című filmdrámájában, amelyben Lucy Irvine írónőt alakította, Oliver Reed oldalán (A dumagép, György király, Kész cirkusz).
Anne-Sophie Mutter (1963)
német hegedűművész. Tehetsége miatt felmentették a tankötelezettség alól, így a zongora- és hegedűleckék mellett magániskolai oktatást kapott. 1985-ben, 22 évesen a londoni Royal Academy of Music( tiszteletbeli tagjává és nemzetközi hegedűtudományi karának vezetőjévé lett. ––> Limitált kiadás – Mozart–Mutter
Pille Tamás (1970)
színész. A gimnázium után felvételt nyert a valamikori Arany János Színház stúdiójába. Annak elvégzése után a Színház megszűnéséig a társulat tagja maradt. 1995–1998 a Mikroszkóp Színpadra, onnan 2000-ig az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 2002-től rendezett a Tatabányai Jászai Mari Színházban, majd 2006-tól a szlovákiai komáromi Jókai Színházban, ahol a rendezések mellett szerepeket is kapott. 2011-ben visszatért a tatabányai Jászai Mari Színházhoz ahol szintén rendezett és játszott is. 2013-ban megalapította a Dumaszínház Gyermekelőadások társulatát. 2020 ban Visszatér a bábjátszáshoz és saját Bábszínházával rendszeresen külföldön vendégszerepel. Rendezéseiben a gyermek és az ifjúsági közönséget célozza meg. Jellegzetes a bábok megjelenítése munkáiban. Játékában elsősorban groteszk karaktereket formál meg.
Gábli Cecília (1974)
régész, ókortörténész. 1999-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, latin-történelem szakpáron. A PhD fokozatot 2007-ben szerezte meg. Kutatási területei: római kori firmamécsesek tipológiai vizsgálata, régészeti adatbázis modellek kidolgozása, Caius Plinius Secundus római író, polihisztor, ókori enciklopédista műveinek kutatása.
Gera Marina (1984)
Emmy- és Jászai Mari-díjas színésznő. 2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2009-től szabadúszó (Örök tél, Holnap Tali!, A fekete pók).
Trokán Anna (1984)
színésznő. 12 évig dzsesszbalettezett. Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre felvételizett, de elsőre nem vették fel. A Pesti Magyar Színiakadémiára járt. 2005-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színészi szakára. Diploma szerzést követően a veszprémi Petőfi Színház művésze lett. 2015-től szabadúszó, Veszprémből visszaköltözött Budapestre (Az ügynökök a paradicsomba mennek, Szeretföld, A másik érintése).
Ezen a napon halt meg:
Elizabeth Barrett Browning (1806-1861)
a viktoriánus korszak egyik legelismertebb, nehéz sorsú angol költőnője. Már fiatalon remekül értette az ógörög nyelvet, színdarabokat írt, melyeket aztán testvéreivel eljátszottak. Intelligenciájával már gyermekkorában kitűnt testvérei közül. 1818-ban írta A marathoni csata című versét, melyet édesapja 1820-ban kinyomtattatott 50 példányban. 1821-től kezdve súlyos betegségben szenvedett (tuberkulózis). Leghíresebb, magyarul is olvasható műve az 1845-1846 körül írt Portugál szonettek. 1850-ben adták ki először ezt a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt.
(Nyáregyházi) báró Nyáry Jenő (1836–1914)
ősrégész, barlangkutató. Császári és királyi kamarás, több hazai és külföldi kitüntetés birtokosa, különböző tudományos társaságok elnöke, vezetőségi tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának tiszteleti tagja.
Mahler Ede (Eduard Mahler, 1857-1945)
magyar-osztrák orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, az ELTE egyiptológia tanszékének alapítója, az MTA levelező tagja. Ókortörténeti munkássága 1885-től kezdődik, amikor Bécsben egy dolgozatot jelentetett meg a bibliai tíz csapás egyikének, a háromnapos sötétségnek datálásáról. 1899-ben kezdett a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozni, egészen 1910 végéig, egyetemi tanári kinevezéséig dolgozott itt. Több mint tíz éven át vezette Dunapentele római elődje, Intercisa feltárását (Egyiptológiai tanulmányok a chronológia köréből, II. Ramses, az Exodus fáraója, Az assuáni és elephantinei aramaeus papyrusokmányok történeti jelentősége).
Ignacy Jan Paderewski (1860–1941)
lengyel zongoraművész, zeneszerző, politikus. Élete egy részében svájci, illetve amerikai egyesült államokbeli emigrációban élt. Korának egyik legvirtuózabb zongoraművésze volt, a műfaj Liszt Ferencet követő első világszínvonalú alakja, aki érzelemgazdag, virtuóz zongorajátékával, s különösen Chopin-interpretációival lebilincselte a kor zeneértő nagyközönségét.
Szekfű Gyula (1883-1955)
történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja. a kora újkori magyar történelem kutatója. A Három nemzedék szerzőjeként a Horthy-rendszer egyik fő ideológusa, ugyanakkor az 1945 utáni rendszer is kitüntetett helyen kezelte. Életműve ellentmondásokkal teli. Munkabírását, szorgalmát még a kritikusai is elismerték. Ugyanakkor gyakran szemére vetik, hogy több kurzust is kiszolgált, történeti írásai egyben politikai állásfoglalások is (Történetpolitikai tanulmányok, Szent István a magyar történet századaiban, Forradalom után).
Marschalkó Rózsi (1887-1967)
opera-énekesnő (mezzoszoprán). Hangversenyénekesként indult pályája 1907-ben. Színpadon 1910-ben debütált az Operaházban. A következő évben lett a társulat tagja, egészen 1929-ig. Külföldi szereplései is voltak, a színpadtól való visszavonulása után a Nemzeti Zenede énektanára lett.
Ferreira de Castro (1898-1974)
portugál író. Tizenkét éves korában emigrált Brazíliába, 4 évet Amazonas-vidéki őserdőkben dolgozott, majd újságíró lett. 1916-ban jelent meg első regénye Akit a nagyravágyás vitt bűnbe cimmel, amit füzetekben adott ki és saját maga házalva próbált árulni. 1919-ben tért vissza Portugáliába. 1957-ben politikai okokból újra el kellett hagynia Portugáliát. Franciaországba, majd Brazíliába utazott (Napfényes házikó, Honkeresők, A rendház).
Pethes Sándor (1899-1981)
színész, komikus, érdemes és kiváló művész. A Színművészeti Főiskolát 1920-ban végezte el. 1922-től 1949-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1949-től 1954-ig az Ifjúsági Színház, 1955 és 1956 között a Petőfi és Jókai Színház, 1957–1959 között A Magyar Néphadsereg Színház, 1960-tól haláláig, 1981-ig pedig a Vígszínház tagja volt. Sok filmben kapott szerepet, repertoárja a kabarétól a tragédiáig terjedt (Fapados szerelem, Tüskevár, A veréb is madár).
Hernádi Lajos (Heimlich, 1906-1986)
Kossuth-díjas zenepedagógus, zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész. Gyermekkorától tanult zongorázni, majd felsőfokú tanulmányait 1924-ben kezdte a budapesti Zeneakadémián. 1927–ben Berlinbe utazott, 1928-tól ismét Budapesten folytatta zongoratanulmányait. Zongoraművészi diplomáját 1929-ben szerezte meg. Zongoraművészi karrierje 1929-ben indult, és mind itthon, mind Nyugat-Európában sikeres koncerteket adott. 1945-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett, és 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a zongora főtárgy professzora volt, híressé vált tanítványok sora került ki keze alól.
Lana Turner (1921-1995)
amerikai színésznő. Legjelentősebb szerepeit az 1940-es és 1950-es évek filmjeiben játszotta. Legismertebb filmszerepe a gyilkos Cora Smith megformálása volt a Postás mindig kétszer csenget című filmben 1946-ban. Legsikeresebb filmje az 1959-es Látszatélet volt. Az 1957-ben forgatott Peyton Place című filmben Constance MacKenzie szerepéért Oscar-díj jelölést kapott a legjobb női főszereplő kategóriában.
Vittorio Gassman (1922–2000)
Oscar-díjas olasz színész, filmrendező. Becenevei: „Il Mattatore” („A Szörnyeteg”), „Olaszország Sir Laurence Olivier-je”. Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat. Legemlékezetesebb filmjei: az Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök és az Egy remete Rómában.
Ladislav Chudík (1924-2015)
szlovák színész, politikus. 1943 és 1945 között a Pozsonyi Egyetem Bölcsészettudományi karán tanult, majd az Állami Konzervatórium drámai tagozatán szerzett diplomát. 1944 és 1946 között illetve 1951-től a Szlovák Nemzeti Színház tagja. 1949-től 1984-ig a Konzervatórium tanára, 1964-től docense. 1968-ban rövid időre Bécsbe emigrált, de hamarosan hazatért. 1989–90-ben kulturális miniszter volt a Szlovák Köztársaságban. Kiválóan beszélt magyarul (Kórház a város szélén).
Steve Ditko (Stephen J. „Steve” Ditko, 1927-2018)
amerikai képregényrajzoló, a műfaj ezüstkorának egyik kiemelkedő alkotója. 1955-től kezdett a Marvel Comicsnak (akkori nevén Atlas) is rajzolni. Korai művei horror-, sci-fi és fantasyképregények voltak. Első szuperhőse Captain Atom volt. Legismertebb alkotásai: Pókember és Doktor Strange.
Ungvári Tamás (1930-2019)
Széchenyi-díjas és József Attila-díjas író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Az irodalomtudományok kandidátusa és doktora, professor emeritus, szakterülete a művelődéstörténet volt. 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980–1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára.
Drégely László (1932–1990)
festőművész, díszlettervező, szobrász. 1951-1953 között az Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakán tanult. 1953-tól egy ideig a szolnoki Szigligeti Színház díszletfestője volt. 1958-1979 között a Magyar Televízió díszlettervezője. 1957-ben debütált festőként az Országos Tárlaton, 1962-től kiállító művész volt.
Jayne Mansfield (Vera Jane Palmer, 1933–1967)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, Playmate, az 1950-es évek egyik szőke szexszimbóluma. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Vasúti balesetben halt meg (Lázas éjszakák, Hercules szerelmei).
Alan Arkin (Alan Wolf Arkin, 1934-2023)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező, zenész és énekes. Színházművészetből szerzett diplomát és párhuzamosan színi tanulmányokat is folytatott. Kezdetben fotózott és gitározott, s ún. folksongokat komponált és dalszövegeket írt. 1961-ben mutatkozott be a Broadway-on a Royal Theatre-ben, 1969-ben debütált rendezőként. Kitűnő komikus, de intrikusként és drámai szituációban mint kisember is megkapó alakítást nyújt (A család kicsi kincse, Légy bátor és erős, Az Argo-akció).
Don S. Davis (1942-2008)
amerikai színész, képzőművész. 1965-ben, a Southwest Missouri State College elvégzésével színház és művészet szakon szerzett diplomát, 1982-ben színháztudományból doktorált. Legismertebb szerepei közé tartozik Garland Briggs őrnagy, a Twin Peaks című sorozatban, William Scully kapitány az X-aktákban és George S. Hammond tábornok a Csillagkapuban. (Hegylakó, Con Air, Androméda).
Ihász Gábor (1946-1989)
énekes, gitáros, zeneszerző. Gitározni autodidakta módon tanult meg. Első sikeres dalát, a Kék csillag fenn az égen címűt 1968-ban írta. Szécsi Pál zeneszerzője volt, hazánk minden jelentősebb városában megfordult. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendszeres szereplője volt, két önálló nagylemeze jelent meg életében (Állj meg kislány, Múlnak a gyermekévek, Amíg élsz).
Horváth Ibolya (1952-2005)
Aase-díjas színésznő a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Színészi pályáját 1970-ben csoportos szereplőként kezdte a Győri Kisfaludy Színházban. 1978-ban már színésznőként szerződött a Veszprémi Petőfi Színházhoz. 1982-től ismét a Győrben játszott.
Kerekes László (1961-2000)
Jászai Mari-díjas színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdte. 1991-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1993-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. Játszott a Madách Színházban és a Bárka Színházban is. 38 évesen hunyt el. (Oscar Wilde: Salome, Nevezzük szerelemnek, Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult).
Böszörményi Gyula (1964-2022)
író, újságíró. A Gergő-sorozat írója. Ifjúsági, sci-fi és fantasy regényeket, novellákat ír, amelyekben különleges mitológiai, népmesei elemeket használ fel. Esszékötetei is ismertek, valamint színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek. 1997-ben beválogattak az Élet és Irodalom legjobb novellistáit közlő antológiába. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett országosan ismert 2002-ben.
