Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: macskási

Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítását ismertette Bereczky Loránd főigazgató, Gergely Mariann és Plesznivy Edit kurátor, valamint a CIB képviseletében Bognár Károly október 17-én a Nemzeti Galériában. Utoljára 1961-ben állítottak ki a festő műveiből. Nagy szakmai felelősséget vállal az, aki a legteljesebb, legkorszerűbb tárlatot akarja megvalósítani, hiszen a képek, műtárgyak több helyen találhatóak. Mára pedig szinte eltűntek azok a magángyűjtők, akik még ismerik a képek iránti alázat fogalmát, hiszen inkább csak felhalmozzák őket, nem az eszmei értéket nézik. Mások elzárkóznak a kölcsönadástól, különböző félelmek miatt, sok kép pedig külföldön lehet.

Az idén ötvenéves Magyar Nemzeti Galéria a Kossuthtal közösen egy szép kiadvánnyal (Mesterek és mesterművek) és természetesen kiállításokkal teszi még fényesebbé és emlékezetesebbé az évfordulót. Az év egyik attrakciója – a decemberben nyíló Zichy Mihály-tárlaton kívül – a Vaszary gyűjteményes tárlat.

Az A épületben még nem volt ilyen nagyszabású kiállítás, most tematikus rendben helyezték el a képeket, tárgyakat a tagolt tér miatt. A képek időrendben követik egymást, de láthatunk gobelineket, bútorokat, szőnyegeket¸ grafikákat, litókat – háborús képeket, keresztény ikonográfiákat –, pannót, dokumentumválogatást, filmet. Többek között 375 műtárgyat, 202 olajfestményt, 117 grafikát, 56 iparművészeti alkotást tekinthet meg az érdeklődő. Ritkaságszámba megy az érsekvadkerti templom kiállított oltárképe, a falu hozzájárult, sőt lakosai meg is fogják nézni, a Pannonhalmi Főapátságból is szerepel két portré. A közel 500 oldalas, bőségesen dokumentált tudományos katalógus a teljesség igényével mutatja be Vaszary művészetét.

A századforduló magyar festészetének egyik legmeghatározóbb képviselője. Életműve az akadémizmusból indulva a szecesszión keresztül a kubizmusig, sőt az avantgárd utáni festői irányzatokig ível. Korának csaknem valamennyi stílusa megérintette őt, s a festészeten kívül iparművészi és tervezői munkássága is jelentős. Az 1900 körüli években saját képeihez látványos, egyedi képkereteket, a gödöllői szövőműhely számára pedig faliszőnyegeket tervezett, de illusztrált könyveket, tervezett könyvborítókat, bútorkárpitokat, plakátokat is. Az 1905-ös velencei nemzetközi művészeti kiállítás magyar termének vizuális arculatát gobelinjei, függönyei és bútorkárpitjai határozták meg. Igazi univerzális művész volt, akihez alig találunk hasonlót kortársai között. Az 1920-as évektől egyértelműen őt tekintették a magyar művészet legjelentősebb személyiségének. Főiskolai és magántanárként olyan jelentős művészeknek volt mestere, akik az 1940-es, 1950-es évek modern törekvéseinek legsokoldalúbb képviselőivé váltak.

Vaszary János művészettörténeti és pedagógiai értelemben is iskolateremtő művész, akinek népszerűsége, elismertsége az 1945 utáni években sem tört meg. Alkotásai folyamatosan, csaknem egy évszázada a művészettörténeti és a műkereskedelmi értékrendnek egyaránt a középpontjában állnak. Olyan művészről van szó, aki talán mindenki másnál erőteljesebben formálta át a 20. század magyar művészetét.

Munkásságát nagy művészeti és társadalmi elismerés övezte. Az 1900-as párizsi világkiállításon bronzérmet, az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon elismerő oklevelet kapott. 1915-ben San Franciscóban és Brüsszelben állított ki, mindkét helyen aranyéremmel jutalmazták műveit.

Stilárisan sokszínű festői munkássága és elkötelezett főiskolai tanári tevékenysége mellett aktívan részt vállalt a kulturális közélet alakításában is. Számos művészeti társulat alapító tagja és vezetője volt (Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Nemzeti Szalon, Magyar Iparművészeti Társulat, FÉSZEK, Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, Szinyei Társaság, Képzőművészek Új Társasága, Új Művészek Egyesülete, Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete, Künstlerbund Hagen, Munkácsy Céh). A modern törekvések szószolójaként, érzékeny tollú művészeti íróként is jelentős a munkássága.

A Magyar Nemzeti Galéria 1961-ben rendezte meg utoljára Vaszary János gyűjteményes kiállítását. Az elmúlt öt évtized nemcsak új értelmezésekkel bővítette az életművet, hanem számos új, addig lappangó művet is feltárt.

A tárlathoz múzeumpedagógiai foglalkozásokat magukba foglaló családi hétvégék kapcsolódnak. A kiállítás múzeumpedagógiai feldolgozását pedig színes kiadványuk, egy diákoknak szóló múzeumi vezető segíti.