Névnapok: Kornélia, Frederik, Frigyes, Gunda, Irma, Kámea, Kamilla, Kornél, Kunigunda, Marinusz, Mirkó, Nelli, Oszkár, Ticiána
Események:
A Békéért Küzdő Írók Világnapja.
1585 – Vicenzában felavatják az Andrea Palladio által tervezett Olimpiai Színházat.
1794 – Joseph Haydn 101. (Óra, D-dúr) szimfóniájának első előadása a Hanover Roomsban, Londonban. ––> Szimfónia, versenymű, kantáta
1842 – Felix Mendelssohn 3. (Skót) szimfóniájának első előadása a lipcsei Gewandhausban. ––> Mendelssohn, Harnoncourt
1873 – cenzúra az Egyesült Államokban: Az Egyesült Államok Kongresszusa életbe lépteti a Comstock-törvényt , ami illegálissá teszi bármilyen „obszcén irodalom és erkölcstelen használatú cikk” postán történő küldését.
1875 – Párizsban, az Opéra Comique-ben bemutatták Georges Bizet Carmen című négyfelvonásos operáját. ––> Carmen, a vadító
1918 – Bartók Béla II. vonósnégyesének premierje, Budapesten (Waldbauer-Kerpely Quartet).
1986 – az ELektra Records kiadja a „Master of Puppets” című albumot, a Metallica együttes harmadik stúdióalbumát.
2009 – összedől a Historisches Archiv der Stadt Köln (Történelmi Levéltár) épülete Kölnben, Németországban.
Meghalt Johann Pachelbel (1653–1706) a német barokk zene korának, a 17. század második felének, egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.
Nürnbergben született, ami akkor Európa egyik kulturális központjának számított. Iskolájában a többi iskolához képest magasabb képzést kaptak, ennek eredményeképpen már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett, mely nem zenei képzés volt, orgonistája volt a plébániatemplomnak is. Bécsben segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett. 1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban: kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, valamint Pachelbel itt találkozott a Bach-családdal. Korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák. Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban.
Meghalt Nicola Porpora (1686-1768) itáliai barokk zeneszerző, az opera seria elismert mestere, korának legnevesebb énektanára.
A nápolyi zeneakadémián tízévesen kezdte tanulmányait. Első opera seriáját, az Agrippinát, 1708-ban mutatták be a nápolyi udvarban – sikerrel. A Regina d’Egitto című operát Domenico Scarlattival írta, és 1718-ban mutatták be Rómában. Ezt már saját „római” operái követték. 1726-ban Velencébe költözött, az Ospedale degli Incurabili vezetője lett. 1733-ban, az Opera of the Nobility szervezői meghívták Londonba, nem titkoltan Händel riválisaként. Első évében írta London számára az Arianna in Nasso című operát, amit még további öt mű követett. Drezdában összeütközésbe került Johann Adolf Hasséval, az udvar főkarmesterével, és annak feleségével, a primadonna Faustinával, ezért 1752-ben Bécsbe költözött, ahol énekórákat adott, miközben a fiatal Haydnt is tanítványává, zongorakísérőjévé és mindenesévé, gyakorlatilag inasává fogadta. (Ariadne és Theseus, Meride e Selinunte, La Rosmene).
Meghalt Paál László (1846–1879) a barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátos egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja volt.
Elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképei jelentősek. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában megmutatkozott. Az aradi rajziskolában első tanítója a Bécsi Képzőművészeti Akadémián végzett Nagy Péter festőművész volt, később Böhm Pál aradi festőiskolájában tanult. 1862-ben itt ismerkedett meg későbbi barátjával, élete tanújával, a nála két évvel idősebb Munkácsyval. Középiskolai tanulmányai alatt, az 1860-as évek első felében, Erdély több vidékét bejárva, számos romantikus tájképet készített. 1869-től állami ösztöndíjjal Münchenben folytatta tanulmányait. 1872 őszén Párizsban telepedett le. Korai műveit a sötét színek, a fény-árnyék hatások játéka jellemezte. 1871-es londoni útja alkalmával Paál behatóbban tanulmányozta John Constable tájképfestészetét, ezt követően színei világosodtak, és az angol akvarellfestők hatására ő is készített néhány vízfestményt. 1872-es második hollandiai útja teljességgel felszabadító hatással volt kolorisztikus hajlamaira, világosabban, színesebben festett, s a természetet nagy, egységes színfoltokban kezdte látni (Erdő mélye, Őszi hangulat, Vihar után).
Meghalt Németh László (1901-1975) Kossuth- és József Attila-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de Hatvany Lajos támadása miatt visszaadta. A Nyugattal már az 1920-as évek végétől sem volt felhőtlen a kapcsolata, végül szakítás lett az eredménye. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. 1938. március 30-án a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél című darabját. 1939-től 1942-ig Móricz Zsigmond „adjutánsa” volt a Kelet Népe szerkesztésében. A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. A második szárszói konferencia egyik előadója volt, de a beszéd 1944-es megjelenésekor már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat. A német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, majd Budapesten élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. 1946-ban Keresztury Dezső oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét (Égető Eszter, Galilei, Az áruló). ––> Galilei Németh László életében
Ezen a napon született:
Manno Miltiades (1879–1935)
magyar sportember, grafikus, festő- és szobrászművész. A huszadik század első harmadának különös művész-polihisztora. Elhíresült karikatúrái mellett sikeres sportoló is volt (úszott, futott, evezett, atletizált, focizott, kerekezett, síelt). Karikatúrái már az aktív sport-időszaka alatt is elhíresültek. Plakátjai, reklámlapjai a korra jellemző tematikájú, ugyanakkor igényes, jól megkomponált, kifejező, és hatásos, vagyis az utca művészetének remek alkotásai.
Klekl József (1879-1936)
szlovén római katolikus pap, író, újságíró. 1906 és 1919 között szerkesztette a Kalendara najszvetlejsa Szrca Jezusovoga című kalendáriumot, 1918 és 1919 között a Novine című vendvidéki újságot, ahol történeti, gazdasági cikkeket közölt. Egyes cikkeket névtelenül jelentetett meg, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mennyit is írt. Keményen támadta a kommunizmust.
Somogyi Nusi (hollósi Somogyi Anna Irén, 1884-1963)
színésznő. Beöthy László meghívására a Király Színházhoz szerződött, ahol a Sibyll című operettben a 35. előadás után Lábass Juci helyett a színésznő gyengélkedése miatt egészen a 100. előadásig ő alakította a szubrettszerepet. 1945-ben három évre eltiltották a színpadtól azzal az ürüggyel, hogy „fanatikus Hitler-imádó”. 1946-ban azonban már játszott az Operettszínházban, emancipált nőként saját kocsijával gyakorta részt vett magyarországi autóversenyeken és lóversenyeken (Fel a fejjel, Szent Péter esernyője, Az aranyember).
Horváth Endre (1896-1954)
grafikusművész, számos pengő- és forintbankjegy és magyar bélyeg tervezője. 1919-1925 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. Viszonylag fiatalon került a Pénzjegynyomda tervezőosztályára, ahol akkoriban sok osztrák szakember dolgozott, és magas színvonalú művészeti munka folyt, de hiányzott egy karakteres magyar művész. A réz- és acélmetszés területén volt kiemelkedő. Tervezett bankjegyeket, postabélyegeket, plakátokat és ex libriseket. Bankjegytervezői munkássága a legkiemelkedőbb: a klasszikus stílus és a népi motívumok ötvözése stílusteremtő volt. Bankjegyein előszeretettel ábrázolt palóc modelleket.
Orosz Júlia (1908–1997)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. 1929-ben debütált az Operaházban, társulatának csaknem négy évtizedig volt a tagja, 1969-ig magánénekese vezető lírai szopránja, később örökös taggá választották. Szinte mindenfajta szerepkörben otthonos volt, a legsokoldalúbb operaénekesnők egyike volt, aki lírai és drámai szerepekben egyaránt kimagasló alakítást nyújtott, többi kortársa közül elsősorban tökéletes énektechnikájával emelkedett ki. Elsősorban Mozart és Puccini operáiban énekelt. Pályafutása alatt számos európai operaházban fellépett vendégként.
Jean Harlow (Harlean Harlow Carpenter, 1911–1937)
amerikai színésznő, az 1930-as évek egyik legnagyobb szexszimbóluma. Első jelentős szerepét A pokol angyalai című filmben játszotta (1930). Az MGM-nél vált igazi sztárrá. 1932-ben két jelentős szerepe volt a Vörös por és a Red-Headed Woman című filmekben, amelyekben megmutatkozott komikusi tehetsége. 1933-ban Harlow egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta a Vacsora nyolckor című filmben. Filmjei a nagy gazdasági világválság mellett is jelentős bevételeket hoztak.
Mesterházi Lajos (Hoffstaedter, 1916-1979)
Kossuth- és József Attila-díjas író. Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin-francia szakon. 1938–1939 között Párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta (Pesti emberek, Az ártatlanság kora, A Prométheusz-rejtély).
Szedő Lajos (1920-1965)
színész, színházigazgató. 1936-ban, 16 évesen vándorszínészként indult pályája. 1950-től a Dunántúli Népszínház társulatában Győrben, 1952-től a debreceni Csokonai Színházban, 1959-től a szolnoki Szigligeti Színházban. 1962-től az Állami Déryné Színház és a Tarka Színpad tagja volt. A háború után három évig Szolnokon színházigazgatóként működött. Színészi munkája mellett operettek, zenés vígjátékok átdolgozásával, műfordítással, dalszövegírással és rendezéssel is foglalkozott.
Kaján Tibor (Klein, 1921-2016)
grafikus, karikaturista. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. A magyar és egyetemes karikatúraművészet meghatározó, iskolateremtő művésze. „Történelmi okok” miatt – túlkorosan – csak huszonnégy évesen kezdhette el főiskolai tanulmányait. Az alakuló Ludas Matyinak viszont egyik legfiatalabb alapító tagja volt. Érettségi után a főiskolára nem jelentkezhetett, huszonegy éves, amikor munkaszolgálatra Galántára vezénylik. 1945 és 1950 közt a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Ő hozott létre és gyakorolt egy sajátos műfajt, a nekrológkarikatúrát, amelynek hőse egy-egy, a művész által tisztelt vagy hozzá közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít.
Vári Attila (1946)
József Attila-díjas erdélyi magyar költő, próza és esszéíró. A színművészeti főiskola, majd a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt, végül a bukaresti színművészeti főiskolán szerzett filmrendezői diplomát. 1968-ban a Brassói lapok munkatársa, majd a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör szerkesztője lett, 1970-től a Román Televízió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1973-tól Sütő András lapjánál, az Új Élet szerkesztőségében dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású író. 1981-ben Romániában megfosztották közlési jogától, könyveit kivonták a könyvtárakból, majd bezúzták őket. 1983-ban áttelepült Magyarországra. Novelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó (Középkori villamosjegy, Holtak köve, Szomorú hold).
Böröczky József (1948-2011)
humorista, motorsport-szakkommentátor. 1976-tól a Kamara Varieté tagja volt. 1985-ben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, majd 1992-ben átment a Mikroszkóp Színpadra.
Ascher Tamás (1949)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, egyetemi tanár, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése előtt bölcsésznek tanult. Rendeződiplomáját 1973-ban szerezte. A párizsi Európa Színház Tanács alapító tagja, rendes tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Marno János (1949)
József Attila-díjas író, költő, műfordító, műkritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1968 óta ír. 1980-tól a Mozgó Világ, majd a többi lap is közölte verseit. 1980-1986 között szabadfoglalkozású volt. 1986-1989 között a Múzsák Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 2000-2001 között Bambergben volt ösztöndíjas. Költészetében új szövegformálási gyakorlat érvényesül. Méltatói a posztavantgárd törekvések közé sorolják munkásságát (Együtt járás, Az anarchia szórendje, Szereposzlás).
Miranda Richardson (Miranda Jane Richardson, 1958)
kétszeres Golden Globe díjas angol színésznő (Végzet, Elvarázsolt április, A Harmadik Birodalom).
Julie Bowen (Julie Bowen Luetkemeyer, 1970)
Emmy-díjas amerikai színésznő. Elsősorban televíziós sorozatszerepeivel vált ismertté: Dawson és a haverok, Ed, Boston Legal – Jogi játszmák, Lost – Eltűntek és Modern család. Utóbbival hatszor jelölték Primetime Emmy-díjra legjobb női mellékszereplő (vígjátéksorozat) kategóriában, ebből két alkalommal bizonyult a legjobbnak.
David Faustino (1974)
amerikai színész és énekes. Az 1980-as évektől kezdődően számos tévésorozatban tűnt fel és több rajzfilmfigura hangját is ő adta. A legnagyobb sikert az 1987 és 1997 között futó Egy rém rendes család című helyzetkomédia sorozat hozta meg a számára. D L’il művésznéven az „Outlaw Posse” nevű rap együttes tagja. Több jótékonysági szervezet támogatója.
Ezen a napon született és halt meg:
Behár György (1914-1995)
Erkel Ferenc-díjas és Huszka Jenő-díjas zeneszerző, karnagy. 1936-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián. Sokoldalú művészként, a zenei stílusok többféle műfajában alkotott. Zenei érdeklődése leginkább a könnyebb műfajok felé vezette, írt népszerű slágerzenét, rádió- és tv-játékhoz, filmekhez kísérőzenét, de klasszikus zenei gyökereihez hű maradt, komponált szimfonikus és kamaraműveket is. Musicalszerzőként is sikeres volt. 1967 és 1974 között a Miskolci Nemzeti Színház karmestere volt (Egy, velem ugye könnyen megy; Túl minden bolondos álmon; Úgy szeress).
Ezen a napon halt meg:
(Nagybarcsai) Barcsay Ábrahám (1742–1806)
királyi testőr, a klasszicista költészet egyik hazai képviselője, a magyar testőrírók közé tartozott. Versei többnyire episztolákból (verses költői levelekből) állnak. Első verse Báróczy Sándor Marmontel-fordításának elején áll (1775).
Bajza József (1804-1858)
költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. 1818 és 1822 között a pesti egyetemen hallgatott bölcsészetet, majd 1822/1823-ban jogot, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt. irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált.
Hekler Antal (1882-1940)
művészettörténész, régész, akadémikus. 1907-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába, ahol előbb segédőr, majd 1911-től múzeumőr lett. Az antik portréművészetről írt (négy nyelven megjelent) művének honoráriuma lehetővé tette, hogy 3 hónapra Olaszországba utazzon. Egyik úttörője volt a római provinciabeli művészet kutatásának (Kalauz a Régiségtárban, Isteneszmény és portré a görög művészetben, A magyar művészet története).
Koltay-Kastner Jenő (1892-1985)
irodalomtörténész, filológus, történész, az MTA tagja. A 20. századi magyar italianisztika jeles képviselője, az olasz–magyar irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok kiváló tudósa volt. Szintén jelentősek a két nép 19. századi diplomáciatörténetére, a Kossuth-emigrációra vonatkozó kutatásai. A nevéhez fűződik az első magyar–olasz, olasz–magyar nagyszótár összeállítása (A Karthausi helye a szentimentális regényirodalomban, A Jókai-kódex és az obszerváns kódexirodalom, Az olasz reneszánsz irodalomelmélete).
Danny Kaye (David Daniel Kaminsky, 1911-1987)
Oscar-díjas amerikai énekes, színész, komikus. „Mr. UNICEF” – a UNICEF első jószolgálati nagykövete. Kezdetben nehézségei voltak az angol nyelv elsajátításával, ezért kéz- és arcmozdulatokkal értette meg magát. Ezeket később filmjeiben hasonlóképpen jól alkalmazta. 1939-ben debütált a Broadway-n, Egyik legsikeresebb filmje az Udvari bolond volt. Az UNICEF-ben kifejtett lelkes tevékenységét 1983-ban Humanitárius Oscar-díjjal jutalmazták (Csuda pasi, Kopogd le a fán!, Nyomoz a vőlegény).
Marguerite Duras (Marguerite Germaine Marie Donnadieu, 1914–1996)
francia írónő, forgatókönyvíró, filmrendező. Műveiben az „új regény” eszközeit használta fel, de csak laza szálakkal kapcsolódik az irányzathoz. Hősei többnyire az elszigeteltség, a magány ellenére is a közösséget kereső, szeretetre vágyó emberek. 1944-ben jelent meg első regénye. A filmvilágban is rangot szerzett magának a Szerelmem, Hirosima című film forgatókönyvével (Naphosszat a fákon, Oroszlánszáj, Az észak-kínai szerető).
Kardos László (1918-1980)
Kossuth-díjas néprajzkutató, művelődéspolitikus. Kétéves volt, amikor a Trianoni döntés értelmében szülőfaluja Jugoszláviához került, így szüleivel áttelepült Rákospalotára. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-olasz szakon szerzett oklevelet, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. 1956. október 28-tól tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957 elején részt vett Nagy Imre 1955–1956-os írásainak külföldre juttatásában. 1957. május 4-én letartóztatták, majd 1958. augusztus 9-én elsőrendű vádlottként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Néprajzi kutatómunkája mellett a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott, cikkei és tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg.
Pálfy Alice (Förster, 1926–2005)
színésznő. 1952-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán, és hegedűtanári képesítést is szerzett. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte, majd a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1959-től volt a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának művésze. Sikereit főleg zenés darabokban aratta. Opera- és operettszerepeket alakított, később prózai színésznőként karakterfigurákat jelenített meg.
Bereczky Júlia (1928–2007)
színésznő, rendező. 1954-ben végzett a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1989 februárjában férjével, Barkó Györggyel áttelepült Magyarországra. 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 2000. novemberétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.
Horst Buchholz (1933-2003)
német színész. Tanulmányait a Ludwig Drámai Színiiskolában végezte. Előbb statiszta volt a kelet-berlini operaházban, majd 1950–től a nyugat-berlini Hebbel Theater, illetve a Schiller Theater tagja lett. Rövid idő alatt hazája egyik népszerű filmszínésze lett. Jellemábrázoló tehetségén, rokonszenves megjelenésén, könnyed játékstílusán kívül ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a nyugatnémet ifjúság benne találta meg eszményített típusát. Főként mai fiatalembereket személyesített meg hanyag eleganciával (Egy szélhámos vallomásai, Az Overlord hadművelet, Az élet szép).
Óe Kenzaburó (1935-2023)
irodalmi Nobel-díjas japán író, a kortárs japán irodalom jelentős alakja. Tizennyolc éves korában Tokióba költözött, hogy francia irodalmat tanuljon a Tokiói Egyetemen, és a kortárs francia és egyesült államokbeli irodalom intenzív hatása alatt még diákkorában, 1957-ben írni kezdett (Mint egy állatot, Birka emberek, Futball-lázadás).
ifj. Kőmíves Sándor (1940-2006)
Jászai Mari-díjas színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott, majd 1962-ben a győri Kisfaludy Színházhoz került. 1964-ben a Szegedi Nemzeti Színházban, 1966-ban a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel. 1981 és 1984 között a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt, 1985-től a Veszprémi Petőfi Színház művésze lett. Leginkább karakterszerepekben tűnt fel és rendezett ifjúsági előadásokat is (Hatásvadászok, Sorstalanság, Szőke kóla).
Bucz Hunor (1942–2022)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, tanár, színházigazgató. 1963–1964 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi Színpad rendezője. 1965–1968 között a tiszaföldvári Hajnóczy József Irodalmi Színpad rendezője. 1975–1978 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán tanult. 2011-től szépirodalmat is publikált. 2021-től a Magyar Művészeti Akadémia Színházi Tagozatának levelező tagja volt.
