Névnapok: Miklós, Csinszka, Denissza, Deniza, Dionízia, Gyopár, Gyopárka, Kolta, Leontina, Mike, Mikó, Mikolt, Miksa, Misa, Nikol, Nikolasz, Nikolett, Nikoletta
Események:
Mikulás, illetve Télapó ünnepe
1768 – Skóciában megjelenik az Encyclopædia Britannica első kiadása.
1774 – A Habsburg Birodalom örökös tartományaiban a világon elsőként bevezetik az állami oktatást.
1877 – Edison New Jerseyben bemutatja a fonográfot, az első felvételen Edison maga mondja fel „Mary Had a Little Lamb” című mondókát.
1912 – Felfedezik Ehnaton egyiptomi fáraó feleségének, Nefertiti szobrát.
1933 – John M. Woolsey amerikai szövetségi bíró úgy ítéli meg, hogy James Joyce Ulysses című regénye nem obszcén.
Meghalt Jan van Scorel (1495-1562) észak-holland festő, a németalföldi északi reneszánsz egyik legjelentősebb képviselője.
Alkmaarban szorgalmasan tanulta a latin nyelvet, de már gyermekként is szívesen rajzolgatott, képeket, üvegfestményeket másolt, tollkésével pedig a fehér szaruból készült tintatartókra embereket, állatokat, növényeket és fákat metszett, iskolatársai dicsérték és kedvelték. Pártfogói látva hajlamát és tehetségét Haarlembe adták Williem Cornelisz festő műhelyébe. Három évet töltött itt a mesternél, aki igen elégedett volt a munkájával, de Van Scorel valami másra, többre törekedett, szabad idejében kijárt a Haarlem melletti kiserdőbe, s ott festette a fákat úgy, mint előtte még senki. A letöltött három év után Amszterdamba ment (Jézus bemutatása a templomban, Jézus megkeresztelkedése, Szent Mária Magdolna portréja).
Megszületett Peter Handke (1942) irodalmi Nobel-díjas osztrák író és fordító.
Grazban járt egyetemre és jogot tanult, miközben csatlakozott egy új irodalmi körhöz, a „Grazer Gruppéhoz”. 1965-ben megszakította tanulmányait és azóta csak írással foglalkozik. 1973-ban a Büchner-díjjal tüntették ki. Lakhelye többször változott, Ausztria, Németország és Franciaország között (Kaspar, A kapus félelme tizenegyesnél, Végre egy kínai).
Ezen a napon született:
Baldassare Castiglione (1478-1529)
itáliai író, diplomata, a reneszánsz nevezetes prózaírója. „A boldog európai intermezzó, a renaissance utolsó, XV. századvégi nemzedékének tagja. Számos diplomáciai küldetést bíztak rá, melyek alkalmat adtak neki kora legjelesebb férfiaival való megismerkedésre. Legfontosabb munkája Az udvari ember, egy négy részre osztott, beszélgetés formájába öltöztetett értekezés. Először Velencében, 1528-ban jelent meg. Írt még egy 55 stanzából álló eklogát is, néhány lírai verset és számos költői levelet is.
Frédéric Bazille (Jean Frédéric Bazille, 1841–1870)
francia plein air – impresszionista festő. Eugène Delacroix néhány alkotását követően kezdett érdeklődni a festészet iránt. Családja beleegyezett, hogy festészetet tanuljon, de csak akkor, ha orvosnak is tanul. Mindössze huszonhárom éves volt, amikor a legtöbb művét megfestette, 1870. november 28-án, egy a poroszok elleni csatában huszonnyolc évesen a csatatéren halt meg.
Lynn Fontanne (1887–1983)
Primetime Emmy-díjas angol színésznő, a Broadway ünnepelt sztárja. Emellett televíziós és filmes karrierje is figyelemre méltó volt.
Ève Curie (Ève Denise Curie Labouisse, 1904-2007)
francia és amerikai újságíró, zenekritikus, haditudósító, író, diplomata, Pierre és Marie Curie leánya. nem érdekelték a tudományok, zenével és irodalommal foglalkozott. Ignacy Jan Paderewskinél tanult zongorázni, 21 évesen koncerteket adott Franciaországban és Belgiumban. Egy amerikai kiadó kérésére megírta édesanyja élettörténetét. A könyv 1937-ben jelent meg, és elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat életrajz kategóriában. 1941-ben a Vichy-kormány megfosztotta állampolgárságától. Londonból az Egyesült Államokba utazott, hogy újságíróként harcoljon a nácizmus ellen. Nagy szerepe volt a NATO stratégiájának kidolgozásában a hidegháború idején.
Dave Brubeck (David Warren „Dave” Brubeck, 1920-2012)
Grammy életmű díjas amerikai zeneszerző, dzsesszongorista. Már tizenhárom évesen profi jazzegyüttesekben játszott. Írt egy musicalt Louis Armstrong számára The Real Ambassadors címmel, továbbá balettzenét, misét, televíziós és filmzenét is szerzett. 1964-ben és 1981-ben a Fehér Házban koncertezett, 1988-ban pedig Gorbacsov tiszteletére fellépett Moszkvában is.
Sergio Corbucci (1927-1990)
olasz filmrendező, aki hírnevét elsősorban spagettiwesternjeinek köszönhette. A legjobb barátja volt Sergio Leonénak. Filmes karrierje először ókori témájú filmekkel indult, azt követően kapcsolódott be az akkor még egészen új műfajnak számító spagettiwesternbe. Jellegzetes stílusa magyar vonatkozásban is megmutatkozik. A betyár-filmjeiről híressé vált Szomjas Györgynél fedezhető fel egyrészt a film brutális külső megjelenése, másrészt jellegzetes szemlélet- és cselekményszövési módja. (Django, És megint dühbe jövünk, Kincs, ami nincs).
Nikolaus Harnoncourt (1929-2016)
Erasmus- és Grammy-díjas osztrák gordonkaművész, karmester, zenei szakíró, a historikus zenei előadásmód egyik apostola. A bécsi klasszika és a barokk zenéjének előadási gyakorlatára döntő hatást gyakorolt az általa alapított Concentus Musicus kamarazenekar koncertjeivel és hangfelvételeivel, valamint írásaival, elsősorban 1982-ben írt A beszédszerű zene című könyvével. 1972-től dirigálta a világ jelentős szimfonikus zenekarait, két alkalommal, 2001-ben és 2003-ban vezényelte a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét. ––> Robert Schumann és a Genovéva
Henryk Górecki (Henryk Mikołaj Górecki, 1933-2010)
lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során. Az úgynevezett Új Lengyel Iskola egyik alapítójának tekintik. Az 1950-es és 1960-as években keletkezett szeriális műveit a disszonáns modernizmushoz való ragaszkodás jellemzi. Az 1970-es évek közepére áttért a kevésbé összetett spirituális minimalista hangzásra (Az öröm és ritmus dalai, Grádicsok éneke, Jöjj Szentlélek!).
Bertók László (1935-2020)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. 1952 tavaszán öt diáktársával megalakította az Arany János Irodalmi Kört. Első versei 1953-ban jelentek meg nyomtatásban a Dunántúl című pécsi folyóiratban. 1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélte a kaposvári megyei bíróság. 1963-ban diplomázott, 1964-ben jelent meg Lengő fényhidak című verseskötete Pécsett. 1975-től a Jelenkor szerkesztőségének tagja, majd 1999-től főmunkatársa volt. 1989-ben pedig a Furkálja a semmit a szó című verséért Robert Graves-díjjal tüntették ki (Három az ötödiken, Priusz, Firkák a szalmaszálra).
Vittorio Mezzogiorno (1941-1994)
olasz színész. Mivel a színészi pálya is érdekelte, beszédmódja és a hangja tökéletesítésének céljából éjszakánként olasz- és nápolyi nyelven hangosan olvasta a Büntető törvénykönyvet. 1962-ben a nápolyi Teatro Il Piccolóban volt az első szerepe (Mahábhárata, Polip, Kegyetlen hegycsúcs).
Kőszegi Imre (1944)
Liszt Ferenc-díjas dzsesszdobos, zeneszerző, zenetanár, a Magyar Jazz Szövetség volt elnöke (2002-2008), sokáig a Zeneakadémia Jazz Tanszékének ütőtanára. A magyar dzsessz nagy generációjának egyik kiemelkedő muzsikusa, a hazai és a nemzetközi jazzélet egyik legaktívabb résztvevője.
Torri Higginson (1969)
kanadai színésznő. Ismert szerepei a TekWar, Az angol beteg, és a Csillagkapu: Atlantisz, Dzsungelváros. Színházakban is fellép, látható a Three Tall Women, a Weldon Rising és a Picasso at the Lapin Agile darabokban.
Ezen a napon halt meg:
Baltasar Gracián (Baltasar Gracián y Morales, 1601-1658)
spanyol barokk prózaíró. Előbb Toledóban, majd a zaragozai jezsuita kollégiumban tanult teológiát. 1635. július 25-én tett fogadalmat, ettől kezdve a jezsuita rend tagja (Bölts, és figyelmetes udvari ember; Az életbölcsesség kézikönyve; A Hős).
Jean-Baptiste Siméon Chardin (1699-1779)
francia festőművész. Főként csendéleteket és nyugodt, meleg hangulatú zsánerképeket alkotott. Eleinte virágokat, gyümölcsöket és csendéleteket festett, olyan ízléssel és természethűséggel, hogy 1728-ban a párizsi akadémia felvette tagjai sorába. Utóbb teljesen a zsánerfestészetre adta magát és e nemben olyan kitűnőt alkotott, hogy ő tekinthető Franciaországban a zsánerkép atyjának (Egy korsó szilvával, A mosónő, Ima az ebéd előtt).
Marianne von Willemer (1784-1860)
osztrák írónő. Mint múzsa, fontos szerepe volt Goethe életében. 14 hónapig tartják a személyes kapcsolatot, utána megszakítás nélkül, rejtjeles írással leveleznek. Már az 1810-es években írt verseket, amelyeket Goethe jelentőseknek talált.
Bethlen Miklósné (Petrichevich-Horváth Ida, 1836?-1877)
költőnő. Az 1850-es években több költeménye jelent meg Izidora név alatt szépirodalmi lapjainkban. Önállóan megjelent munkája: Izidora dalaiból.
Gömöri Jenő Tamás (Goldstein Jenő, 1890-1967)
sakkozó, költő, író, újságíró. A Modern Könyvtár 600 kötetét szerkesztette. Néhány száz koronányi kölcsönből saját maga nyomatta ki az általa megindított sorozat első három kötetét – hat, általa fordított Thomas Mann-novellát, egyik egyetemi tanára két írását, valamint Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait, ami a költőnek az országos sikert eredményezte. 1919 után Gömöri Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, ahol avantgardista irodalmi lapot indított a felvidéki magyar írók összefogására. Utolsó éveit Nagykovácsin töltötte.
Mikus Gyula (1905-1996)
festőművész. Kiskorától kezdve sokat rajzolt, festegetett, de családja szűkös anyagi lehetőségei miatt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola helyett be kellett érnie a biztosabb kenyérkeresetet nyújtó tanítói hivatással. Tanítóképzőt végzett Szegeden 1927-ben. A tanítóképzőben szabadidejében nemcsak festett és rajzolt, hanem figurális alkotásokat is készített, sokat mintázott és faragott. Az 1930-as, 1940-es évek társadalmi feszültségeit , drámáit részletgazdag, elbeszélő jellegű képekben festett meg a századelő életképi stílusában. Az 1940-es évek végétől alkotásai még határozottabban a természeti látványok megörökítésére koncentrálódtak (Halottasmenet, Mályvás csendélet, Halásztragédia).
Don Ameche (1908–1993)
Oscar-díjas amerikai színész. Már egészen fiatal korában színészkedett és hamar felfigyeltek tehetségére. Az 1930-as évek végén kapta első filmszerepeit és a negyvenes évek közepéig minden évre jutott számára egy-egy főszerep. Több évtizedes kihagyás után, a nyolcvanas évektől néhány nevesebb alkotásban is szerephez jutott, mint mellékszereplő. A Selyemgubó című mozifilmben kapott szerepet Steve Guttenberg oldalán, amit Oscar-díjjal jutalmaztak. Utolsó jelentősebb munkája a Sylvester Stallone nevével fémjelzett Oscar című komédia volt.
Berlász Jenő (1911-2015)
történész, könyvtáros, levéltáros. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez. Történészként elsősorban újkori magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat publikált, de nemzetiségtörténeti munkái is megjelentek. Részt vett a nemzeti könyvtár latin nyelvű kéziratainak katalogizálásában. Könyvtártörténeti tárgyú írásai is jelentősek (Az erdélyi úrbérrendezés problémái, Könyvtári kultúránk a XVIII. században, Erdélyi jobbágyság, magyar gazdaság).
Szőllősy András (1921-2007)
Kossuth- és Széchenyi-díjas zeneszerző, zenetudós. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára iratkozott be, a Zeneakadémián pedig zeneszerzést tanult. Közvetlenül a háborút követően ösztöndíjat kapott Rómába, ahol a Santa Cecilia Akadémián. Zenetudósként szövegpublikációkkal és bibliográfiákkal szolgálta a magyar zene két nagy mesterének – Kodálynak és Bartóknak – kultuszát. Leginkább a Bartók-filológiában szerzett elévülhetetlen érdemeket (Csendes kévébe, Elégia, Tájkép halottakkal).
Bisztrai Mária (1923-2020)
romániai magyar színésznő, Petru Groza román miniszterelnök lánya. 1951-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ezután a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Férje, Horváth Béla szintén a kolozsvári színház színésze és rendezője volt. Játszott filmekben is.
Lehoczky Éva (1925-2016)
operaénekesnő (koloratúrszoprán), érdemes művész, az Operaház posztumusz örökös tagja. Első nőként elvégezte a Zeneakadémia ütős szakát. A felszabadulás utáni években dzsessz- és szalonzenekarok dobosaként kereste kenyerét. Hangja felfedezése után újra a főiskolára került. 1965-ben külföldre szerződött: a Karl-Marx-Stadt-i opera vezető koloratúrszopránja lett. 1968-ban tért haza. Ekkor a Szegedi Nemzeti Színházba került. Két év múlva lett a Magyar Állami Operaház tagja, ahol már operettszínházi korszaka óta számtalanszor vendégszerepelt. 1984-ben innen vonult nyugdíjba.
Giancarlo Badessi (1928-2011)
olasz karakterszínész. Csak negyvenéves korában kezdett el dolgozni a művészvilágban, előbb mint színházi színész, később mint filmszínész. Több botrányfilmben is szerepelt (A Pirinyó, a Behemót és a Jófiú; Todo modo; Caligula).
Sediánszky János (1931–2021)
író, újságíró, szerkesztő, riporter, a Magyar Rádió örökös tagja. 1983-ban a Magyar Televízió irodalmi osztályán kezdett dolgozni. Európai nagyvárosokat bemutató tévéfilmeket is készített, 1992-ben a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának művészeti vezetője volt. A Duna Televízió megalakulásával ott folytatta munkásságát és készített kulturális műsorokat. 1994-ben nyugdíjazták, de hosszú évekig készített még műsorokat a Kossuth Rádióban.
Gian Maria Volonté (1933-1994)
olasz színész, aki Sergio Leone Dollár-trilógiája első két részének az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek, valamint politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, A munkásosztály a Paradicsomba megy, Todo modo).
Kóbor János (1943-2021)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, becenevén „Mecky”, az Omega énekese. Eleinte sportoló szeretett volna lenni. Első együttesét a József Attila Gimnázium tanulójaként alapította osztálytársaival. 1962-ben kiszemelték a Próféta együttest és elhatározták, hogy egyenként bekerülnek oda. A tervüket sikerült megvalósítaniuk, majd ősszel a Próféta utódjaként létrejött az Omega. 1964-ben csatlakozott a volt osztálytárs Laux is. Énekesi pályafutása szinte teljesen az Omegához kötődik, ugyanakkor az Omega-stúdióban számos lemez készítésében vett részt producerként, zenei rendezőként, hangmérnökként.
Steven Wright (Steven Alexander Wright, 1955)
amerikai stand-up komikus, színész, író és filmproducer. Ismertnek számít jellegzetes letargikus hangjáról, egysoros vicceiről, illetve arról, hogy ironikus, filozofikus vicceket mesél komoly arccal (deadpan), lassú tempóval. A Rolling Stone magazin „50 legjobb stand-upos” listáján a tizenötödik helyre került. Zenészként is tevékenykedik, érdekli a festészet is.
Timothy Patrick Murphy (1959-1988)
amerikai színész, számos színházban és reklámfilmekben kezdte színészi pályafutását, majd számos filmben és televíziós sorozatban szerepelt. Az egyik legismertebb alakítása a Dallas című sorozatban volt, amiben 27 részen keresztül alakította Mickey Trotter-t (Bushido kardja, Gyilkos ösztön).
Zsíros Ágnes (1962-1999)
színésznő. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Radnóti Miklós Színház szerződtette, 1987-től a Vígszínház, 1991-től a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Szerepelt olyan jelentős magyar filmekben, mint az Eldorádó, Ördög vigye vagy a Csapd le csacsi!.
