Névnapok: Ferenc, Olívia, Atala, Atália, Atika, Berend, Lúciusz, Xavér, Xavéria, Zoárd, Zoárda, Zuárd
Események:
A fogyatékos emberek világnapja.
1926 – A Király Színház bemutatja a Chopin című operettet.
1939 – Bemutatják Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 6. Szimfóniáját.
Meghalt Pierre-Auguste Renoir (1841–1919) francia impresszionista festőművész.
13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni, 15 éves korától már olyan jó eredményeket ért el, hogy a manufaktúrában tapasztalt munkásoknak való, igényes feladatokat bíztak rá. Szabadidejében gyakran látogatta a Louvre-t. 22 esztendős volt Renoir, amikor mestere, Gleyre a szemére vetette, hogy „szórakozásból fest”. Azt válaszolta, hogy természetesen, ha nem szórakoztatná, sohasem kezdett volna el festeni. Ars poeticája lehetne a következő kijelentése: „A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.” Soha nem lett hűtlen önmagához, veleszületett életöröme, derűje, kiegyensúlyozottsága sohasem hagyta el, s ugyanezt az életörömöt, derűt, kiegyensúlyozottságot tükrözi valamennyi festménye, ezért kedvelik műveit a világ minden táján. Festészete szüntelen ünnep, elébünk varázsolja korának kis paradicsomait, amelyekben ma is örömünket leljük (Nagy fürdőzők, A hinta, Két olvasó lány).
Megszületett Anton Webern (1883–1945) osztrák zeneszerző és karmester.
A huszadik század kiemelkedő zeneszerzője és a modern zene egyik kimagasló mestere. A Bécsi Egyetemen 1902-től 1906-ig filozófiát és zenetudományt tanult. Bécsben aktív tevékenységet fejtett ki Schönberg és avantgardista köre mellett. Fiatalkori kompozícióit Wagner és Richard Strauss hatása alatt írta. Halála idején alig ismerték zenéjét, amely azonban az utóbbi negyedszázad alatt világszerte elterjedt. Negyvenedik-ötvenedik esztendeje között érte el művészetének csúcsát. Karmesteri tehetsége, saját zenéje, tanári talentuma sem előtte, sem utána nem hozott számára ennyi elismerést (Ó hegyek szelíd izzása, Koncert kilenc hangszerre, Variációk zenekarra). ––> Webern zenekari művei
Meghalt József Attila (1905–1937) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be, közben megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben. Öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni (Szépség koldusa, Külvárosi éj, Nagyon fáj). ––> József Attila – [Kóróval jöttél, nem virággal…]
Ezen a napon született:
Ludvig Holberg (Baron of Holberg, 1684–1754)
norvég-dán író, történész. Norvégiában született és tanult, azonban élete túlnyomó részét a dániai Koppenhágában töltötte, így mind a norvégok, mind a dánok sajátjuknak tekintik. 1730-ban pedig a történelem tanára lett a koppenhágai egyetemen. Ekkor jelent meg első, nagy feltűnést keltő műve, a Peder Paars szatirikus eposz, amely határkövet jelent a dán irodalom mezsgyéjén (Klimius Miklósnak föld alatt való útja…, Az arábiai por, A politikus csizmadia).
Gilbert Stuart (Gilbert Charles Stuart, 1755–1828)
amerikai festőművész, portréfestő. Bár nem kedvelte a történelmi képeket, és mindenáron portréfestő akart lenni. Habár leghíresebb munkáinak egyike-másika egész alakos, megrendelőit leginkább csak deréktól fölfelé ábrázolta. Élete végére több mint ezer amerikai politikus portréját – köztük több elnökét – készítette el, népszerűségét mutatja, hogy alkotásait sokan másolták.
France Prešeren (1800-1849)
szlovén költő és jogász. A szlovén irodalom egyik legnagyobb költőjének tartják. A szülei fiúkat papi pályára szánták, ám ő, a gimnázium elvégzése után a bécsi jogikarra iratkozott be, első verseit is itt írta. Egyik legfontosabb alkotása a Pohárköszöntő, mely Szlovénia himnusza lett.
Lugossy József (1812-1884)
nyelvész, orientalista, az MTA tagja. Részt vett a szabadságharcban, utána néhány hónapig bujdosott, nevelő volt, majd Pesten bibliográfiával foglalkozott. 1877-től mint rendkívüli tanár szanszkrit nyelvet tanított. Számos nyelvészeti és bibliográfiai értekezése jelent meg. A germán és román nyelveken kívül a héber, arab, perzsa és a tibeti nyelvet is megtanulta.
Greguss Gyula (1829-1869)
természettudós, műfordító, a pesti evangélikus gimnázium igazgató-tanára, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Első írásai, valamint későbbi kedvtöltései költemények voltak, de ezeket nem adta ki. Jeles természettudós volt, népszerűen megírt fizikai könyveit a műveltebb olvasók is szívesen forgatták (A nemes fészek, Luís de Camões Camoens Luziádája, Természeti képek).
Joseph Conrad (Józef Teodor Konrad Korzeniowski, 1857–1924)
lengyel születésű angol regényíró. Mint tengerész, beutazta szinte az egész földet, végül Angliában telepedett le. 1895-ben megjelent az Almayer légvára Londonban, mely 1889 és 1895 között a tengeren és a kikötőkben íródott. Ezután sorban jelentek meg könyvei (A sötétség mélyén, Győzelem, A vándor).
Laczkó Géza (1884–1953)
író, újságíró, műfordító, lapszerkesztő. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott, a folyóirat főmunkatársa volt. Pályáját versek és novellák írásával kezdte, számos tanulmányt, kisebb esszét írt, elsősorban azonban mint regényíró jelentős. Dicsérték klasszikus ötvözésű novelláit, ötletes tanulmányait, mivel az író és a tudós szerencsésen találkozott alkotásaiban. Elbeszélő művészetét a tökéletes kifejezésre való törekvés jellemzi. Novelláiban a modern lélekrajzoktól kezdve a történeti miniatűrökig a különféle foglalkozású és életsorsú egyének csoportját gyűjtötte össze (Noémi fia, Szent Iván tüzében, Királyhágó).
Torma Imre (1893-1954)
festőművész. 1920-ban felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskolába, festő szakon tanult. Korai festményei főként a Maros-part fűzfáit ábrázolják, de szívesen festett paraszti zsánerjeleneteket és virágcsendéleteket is. Később a szimbolikus ábrázolás felé fordult. 1945 után többnyire munkásokat és a termelő munkát ábrázoló képeket festett. Alkotásainak jó részét olajfestékkel, vászonra festette; nagyszámú képei közt csak két akvarell található (Asztalosok, Őszirózsák, A makói görögkatolikus templom freskói.
Bolesław Szabelski (1896-1979)
lengyel zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus, az ún. sziléziai iskola egyik alapítója, a lengyel zenei avantgárd mozgalom neves képviselője. Nevéhez 32 opus fűződik, elsősorban szimfonikus művek – egyebek közt 5 szimfónia, egy concerto grosso, egy concertino és egy-egy versenymű fuvolára és zongorára (Orgonaszonáta, Kantáta kórusra és zenekarra, Improvizációk).
Zsigmond László (1907-1992)
Kossuth-díjas történész, az MTA tagja. Kutatási területe a 19–20. századi politikai gondolkodásának története, az 1918 utáni nemzetközi diplomácia, illetve a munkásmozgalmak története Németországban, Franciaországban és az USA-ban.
Ladányi Ferenc (1909–1965)
Kossuth-díjas színész, színigazgató, kiváló művész. Már diákként feltűnt színészi képességeivel az iskolai önképzőkörben, a mérnöknek készülő fiút tanára a Színiakadémiára irányította. Pályáját a Magyar Színházban kezdte. Itt csak jelentéktelen feladatokat kapott, ezért a katonai szolgálat letelte után a miskolci társulathoz szerződött. Itt már főszerepeket játszhatott. 1945 és 1949 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1953 között a Madách Színház tagja. 1949-től ’54-ig színészmesterséget tanított a Színiakadémián. Kivételesen szép szövegmondású, nemes orgánumú színész volt, a verses drámákban különösen jól érvényesült. Versmondóként egészen kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben (A tanítónő, Karambol, A kőszívű ember fiai).
Nino Rota (Giovanni „Nino” Rota Rinaldi, 1911-1979)
olasz zeneszerző, Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas filmzeneszerző. 1929-ben Rómában tanult a Santa Cecillia konzervatóriumban, miközben híres zeneszerzővé és karmesterré vált Milánóban. Első oratóriumát a L’infanzia di San Giovanni Battistát, valamint az Il Principe Porcaro című komédiáját még ma is játsszák Milánóban és Párizsban is. Fellinihez szoros barátság fűzte, nem egy filmjének zenéjét ő szerezte. Utolsó éveiben számos nagy költségvetésű hollywoodi, illetve nemzetközi produkcióban dolgozott (Az édes élet, A Keresztapa, Halál a Níluson). ––> A florentinkalap titka
Wehner Tibor (1918-1977)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. A Zeneakadémián Keéri–Szántó Imrénél és Dohnányi Ernőnél a zongora, Kodály Zoltánnál pedig a zeneszerzői szakon tanult. Számos országban vendégszerepelt, kamaramuzsikusként is gyakran fellépett.
Baranyó Sándor (1920-2001)
festőművész. Tanulmányait 1939–1944 közt, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Három rajztanítás pedagógiai módszereit összegző szakkönyv fűződik nevéhez. 1957-től a Szolnoki Művésztelep tagja, meghatározó egyénisége lett. Főként tájképeket festett, motívumai a tanyák, szántóföldek és a tájban felbukkanó ember. Művei nem méretük, de a belülről jövő feszítőerejük révén monumentálisak (Vártemplom, Tisza, Mulatozók).
Sven Vilhem Nykvist (1922-2006)
Oscar-díjas svéd operatőr, érzékeny stílusa, letisztult, naturalista képsorai okán a filmtörténet egyik legnagyobb hatású operatőreként tartják számon. Ingmar Bergman állandó munkatársaként több mint húsz filmet készítettek együtt, melyek közül kettő fényképezéséért Nykvist Oscar-díjban részesült. nagy hangsúlyt helyezett a lélektani ábrázolásra, s a fény-árnyék hatásokkal, a látvány részleteivel játszadozva finoman, egyszersmind erősen érzékeltette a szereplők hangulatát és hangulatváltozásait (Tizenhárom szék, Suttogások és sikolyok, Szellemtanya).
Béres Ferenc (1922-1998)
Liszt Ferenc-díjas énekművész, furulyaművész, népdalénekes, kiváló művész. A NÉKOSZ Együttes tagja, a Honvéd Együttes szervezője és alapítója volt, itt végezte el énekművészi tanulmányait. 1948–1957 között szólista és furulyaművész volt. 1949-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz–művészettörténész szakán.
Jean-Luc Godard (1930-2022)
francia-svájci filmrendező, a francia új hullám élő legendája. A filmnyelv egyik legfelszabadítóbb forradalmára volt, több mint újító. Nála másképpen szólaltak meg a színészek, mint addig, más szöveget mondtak, mint addig, a történet semmiféle addig érvényes szabálynak nem engedelmeskedett, s a képek, a jelenetek furcsán, bakugrásszerűen, saját logikával, majdhogynem fejen állva követték egymást. Hosszú feliratokat és hosszan elmondott filozófiai traktátusokat iktatott filmjeibe (Kifulladásig, Bolond Pierrot, Passiójáték).
Valkay Pál (1933-2021)
Aase-díjas színész. Színészi pályáját az Egyetemi Színpadon kezdte 1963-ban. 1964-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 2004-től a Soproni Petőfi Színházban játszott. Vendégként szerepelt szolnoki Szigligeti Színházban, az Evangélium Színházban, a Ruttkai Éva Színházban és a Thália Színházban is.
Ozzy Osbourne (John Michael Osbourne, 1948)
Grammy-díjas angol énekes, leginkább a Black Sabbath együttes énekeseként ismert, de szólózenészként is sikeres. 1968-ban alapították meg társaival a Black Sabbath heavy metal együttest, amely csaknem negyven évig műfajának egyik legsikeresebb alakulata volt. Ozzy azonban a ’80-as években új utat választott, előbb együttest alapított (Blizzard of Ozz), majd sikeres szólókarrierbe kezdett.
Csík Ibolya (Viola Henderson, 1953)
újságíró, író. Érettségi után eleinte üzletkötőnek készült, majd egyre inkább az írás foglalkoztatta. Újságíró Iskolában tanult (Gátlástalanok, Pénzbárók titkos társasága, Mindig a győztes diktál).
Sándor Erzsi (1956)
színésznő, újságíró. 1980-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. 1992-ben kezdett el riporterként dolgozni a Magyarországról jövökben, 1993–1994-ben pedig a Petőfi Rádió Zene-szó című délelőtti és a Kossuth Rádió kulturális műsoraiban. 1994-től már szerkesztő-műsorvezető volt a Magyar Rádiónál, kulturális és esélyegyenlőségi tematikájú műsorokban (Szegény anyám, ha látnám; Anyavalya; Meddig jössz).
Valérie Quennessen (1957-1989)
francia színpadi és filmszínésznő. Nemzetközi ismertségét 1979–1982 között szerezte amerikai rendezőkkel forgatott játékfilmekben (French Postcards, Conan, a barbár és Nyári szeretők). Fiatalon hunyt el, autóbaleset következtében.
Daryl Hannah (Daryl Christine Hannah, 1960)
amerikai színésznő. Eleinte balett-táncosnak készült. Színészi pályáját a chicagói Goodman Színházban kezdte, majd 18 évesen Brian De Palma 1978-as Őrjöngés című filmjében mutatkozott be. Karrierje 1982-ben kezdett felfelé ívelni, miután Ridley Scott Szárnyas fejvadász című filmjében szerepelt. 1984-ben beválasztották Amerika 10 legszebb testű hölgye közé, 1995-ben a 100 legszebb filmcsillag közé (Acélmagnóliák, A szomszéd nője mindig zöldebb, Kedvenc marslakóm).
Julianne Moore (1960)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Az első filmszerepét egy televíziós szappanoperában játszotta 1984-ben. Első kritikailag is elismert alakítása a Boogie Nights volt, amelyért megkapta az első Golden Globe-díjra, illetve Oscar-ra jelölését. 2014-ben szintén két kategóriában tartották jelölésre érdemesnek a Golden Globe-díjra: David Cronenberg Térkép a csillagokhoz című filmjéért, valamint a Megmaradt Alice-nek című alkotásért. Az Alzheimer-kórban szenvedő Alice alakításáért Oscar-díjat nyert (A szökevény, Bérgyilkosok, Az elveszett világ: Jurassic Park).
Felszeghy Tibor (1962)
bábművész, színész. Pályája 1981-ben a pécsi Bóbita Bábegyüttesnél indult. 1983-ban végzett a Bábszínészképző Tanfolyamon. 1984-től 1991-ig az Állami Bábszínház tagja volt. 1986-ban Niklesz Ildikóval közösen megalapította a Fabula Bábszínházat, amelynek igazgatója. Bábszínészi munkái mellett rendezéssel és zeneszerzéssel is foglalkozik.
Gombos Judit (1964)
színésznő, a szolnoki Szigligeti Színház örökös tagja. 1984-1985 között a Gór Nagy Mária Színitanoda tanulója volt. 1985-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja.
Brendan Fraser (1968)
Oscar-díjas kanadai-amerikai színész, leginkább az 1999-ben bemutatott A múmia című kalandfilmből és folytatásaiból ismert. Alakításai rendre vegyes kritikát kapnak, jelentős filmes díjat még nem nyert, de 2006-ban csillagot kapott a Canada’s Walk of Fame-en, a kanadai hírességek sugárútján (Kőbunkó, A csendes amerikai, Utazás a föld középpontja felé 3D).
Holly Marie Combs (1973)
amerikai színésznő. Több filmben és tévésorozatban is feltűnt, igazán ismertté a Bűbájos boszorkák és a Kisvárosi rejtélyek című tévésorozatok egyik főszereplőjeként vált. 1993 és 1995 között minden évben jutalmazták valamilyen kategóriában, a fiatal művészeknek járó díjjal.
Szabó Róbert Endre (1976)
színész. 1998-tól saját amatőr társulat alapító tagjaként az Újpest Színházban dolgozott. 2001-től a Honvéd Művész Együttes Férfikarában énekelt. Diplomáját a Miskolci Egyetem magán-ének szakán kapta meg. 2007 és 2010 között a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola és Weöres Sándor Színház közös színészképző stúdiójának hallgatója volt, melyet Jordán Tamás vezetett. Gyakorlatos színészként is a szombathelyi színházban szerepelt. Azóta a Weöres Sándor Színház társulatának tagja.
Anna Chlumsky (Anna Maria Chlumsky, 1980)
többszörösen Primetime Emmy-díjra jelölt amerikai színésznő. Pályafutását gyerekszínészként kezdte. Az 1990-es évek végétől abbahagyta a színészetet, hogy a Chicagói Egyetem hallgatójaként tanulmányaira összpontosítson. A filmes szakmába a 2000-es évek közepén tért vissza független filmekkel.
Bajtai András (1983)
költő, újságíró. Általános iskolás korában kezdett el verseket írni. Középiskolásként háromszor vett részt a sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Találkozóján, ahol vers kategóriában 2000-ben dicséretet, 2001-ben ezüst, 2002-ben pedig arany oklevelet nyert. 16 éves korában 1999-ben jelent meg, 2001-től publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Első verseskötete Az átlátszó város címmel 2006-ban jelent meg.
Amanda Seyfried (Amanda Michelle Seyfried, 1985)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő és énekes. 11 éves korában kezdett modellkedni, majd szerepelt számos szappanoperában. 2004-ben megkapta Karen szerepét a Bajos csajok című filmben. Az igazi ismertséget a 2008-as Mamma Mia! hozta meg, amelyben Sophie karakterét játszotta, és zenei tehetségét is megmutatta (Levelek Júliának, A nyomorultak, Kísértő múlt).
Michael Angarano (1987)
olasz származású amerikai színész. Első jelentős szerepét 1997-ben kapta meg, 2000-ben ő volt a főszereplő William fiatalkori énje a Majdnem híres című filmben (A tiltott királyság, Joker, Oppenheimer).
Ezen a napon halt meg:
Claude Joseph Vernet (1714–1789)
francia festő, a Vernet festődinasztia második generációjának képviselője. Már tizennégy éves korában segítette apját, Antoine Vernet-t (1689-1753). Húsz évig élt Rómában és alkotta képeit kikötőkről, viharokról, holdfényes tengeri tájakról. Alaposan tanulmányozta a víz és a levegő ábrázolásának lehetőségeit, a fényhatásokat, kiemelkedőt alkotott az emberalakok és a tájkép egyesítésében. 1753-ban visszahívták Párizsba, ahol királyi megbízást kapott a francia kikötők ábrázolására. Munkái a kor konvencióinak szintjét nem lépték túl, de azon belül igen meggyőző pontossággal adták vissza választott témájukat és így összességében igen sikeres képeket festett.
Christian Daniel Rauch (1777-1857)
német klasszicista szobrász. 1797-ben a porosz királyi udvarnál komornyik lett és csak szabad óráiban foglalkozhatott művészetével. 1802-ben azonban Lujza királyné mellszobrával olyan tetszést keltett, hogy elküldték Rómába, tanulmányozni az ókori szobrászat remekeit. Itt készítette el híres, klasszikus egyszerűségű és szépségű művét, Lujza királyné márványsíremlékét, amelyet 1815-ben a charlottenburgi mauzóleumban állítottak föl. Ezután még sok remekművet készített (Frigyes Vilmos porosz király síremléke, Albrecht Dürer bronzszobra, Frigyes porosz király hatalmas lovas szobra).
Johann Peter Eckermann (1792-1854)
német irodalomtudós. 1823. május 24-én küldte el első nagyobb lélegzetű írását Goethének, aki felfigyelt rá. Első látogatása után Goethe rábeszélte, hogy maradjon Weimarban. Gyakorlatilag Goethe titkáraként dolgozott. de soha nem állt alkalmazásában, hanem óraadásból élt. 1831-ben Goethe hagyatékának gondozójává jelölte ki, 15 kötetben adta ki Goethe műveit.
Erkel László (1844-1896)
zongoraművész, karnagy, Erkel Ferenc fia. A magyar zenetörténetbe nevét elsősorban, mint Bartók Béla zongora- és összhangzattan-tanára írta be. 1871-ben költözött Pozsonyba. Itt a Pozsonyi Magyar Dalkört vezette 1881-ig.
Bruck Lajos (1846-1910)
festőművész. Apja kereskedelmi pályára szánta, de ő a bécsi képzőművészeti akadémiára ment festészetet tanulni. 1874-ben, rövid római és nápolyi tanulmányút után művészeti tanulmányait Párizsban, Munkácsy Mihály irányítása alatt folytatta, teljesen átvette Munkácsy Mihály stílusát, így több eredetileg Munkácsynak tulajdonított festmény valójában tőle származik. Művei rendszeresen szerepeltek a Royal Academy kiállításain, hazatérése után a Műcsarnok kiállításainak volt állandó résztvevője (Vásárra indulók, Hazatérés, Kékruhás lány rózsákkal).
Robert Louis Stevenson (1850-1894)
skót regényíró, az ifjúsági irodalom kimagasló alakja. 1873-ban Franciaországba utazott, majd a gallok hazájában utazgatva írásból élt. Többször is visszatért Skóciába, majd miután 1875-ben letette az ügyvédi vizsgát, ismét Franciaországban kezeltette magát. Erről az időszakról két útikönyvet is írt. 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt. Itt írta meg legolvasottabb regényét, a Kincses szigetet. A regény fordulatokban és lélektani elemekben gazdag tartalma miatt méltán vált az ifjúsági irodalom klasszikusává, a szerző pedig ifjúsági regényíróvá (A fekete nyíl; Emberrablók; Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.).
Charles Wiener (1851-1913)
osztrák-francia földrajzi felfedező, nyelvész, leírásai nyomán fedezték fel Machu Picchut. Nem csak földrajzi leírásokkal foglalkozott. Írt Ecuador politikájáról; egy Ignacio de Veintemilla nevű diktátor és az egyház viszonyáról; a kereskedelemről; a Galápagos-szigetek gazdasági és politikai fontosságáról; az Ecuador és Franciaország közötti kommunikációról (Az uj világ – Kalandozások Amerika müvelt és vad vidékein).
Gyárfás Jenő (1857-1925)
író, festő és grafikus. Pesten tanult a Mintarajziskolában, tanulmányait Münchenben folytatta 1877-1880 között. Életképeivel Münchenben, Pesten és Bécsben is sikere volt, de vevőre vagy mecénásra nem talált. Megélhetését úgy tudta biztosítani, hogy pesti képes folyóiratok számára készített illusztrációkat. Az akadémikus és történeti festők sorába tartozik, de több is annál, portréin kitűnik jellemábrázoló képessége, tusrajzain finom vonalvezetés, oldottabb festőiség jellemzi. Történelmi képei szolgálták a nemzeti tudat ébrentartását (A tél öröme, Tetemrehívás, Gábor Áron halála a kökösi csatában).
Márffy Ödön (1878–1959)
festőművész, grafikus, érdemes művész. A MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható. 1902-ben a Székesfővárosi Tanács ösztöndíjával Párizsba utazott tanulni. 1906 őszén hazatért és hamarosan kollektív kiállításokon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, élénk színvilágú műveit Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején – Cézanne hatására – szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére – leginkább Oskar Kokoschka hatására – az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt (Fürdő nők, Leány zöldben, Nyáriruhás nő szabadban).
Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko (1891–1956)
szovjet-orosz képzőművész: festő, grafikus, szobrász, fotóművész, a 20. századi művészeti avantgárd egyik kiemelkedő alkotója.
Grantner Jenő (1907–1983)
Munkácsy-díjas szobrászművész, a római iskola tagja. 1922 és 1929 között az Iparművészeti Főiskolán, majd 1929-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1933 és 1935 között Rómában volt ösztöndíjas. Kiállításokon 1928-tól szerepelt (Hajdúk emlékköve – Budapest, Thököly Imre szobra – Budapest, Toldi Miklós szobra – Miskolc).
Darvas József (Dumitrás, 1912–1973)
Kossuth-díjas író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja. Korán kapcsolatba került a kommunista diákmozgalommal, majd a népi írók mozgalmával. 1945-től aktív résztvevője volt a politikai életnek. 1945-től haláláig országgyűlési képviselő volt. Első verseit 1932-ben közölte a Szivárvány. Első regényei, a Fekete kenyér, Vízkereszttől szilveszterig a falusi nyomort tárgyalják. Patriotizmus és szocialista szemlélet nyilvánul meg történelmi regényeiben (Máról-holnapra, Hajnali tűz, Részeg eső).
Cenner Mihály (1917-2001)
színháztörténész. Számos szakmai kiadvány szerzőjeként vált ismertté, jelentős ismeretterjesztő tevékenységet végzett. Az intézet 1952-es megalakulásától kezdve egészen a nyugdíjazásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnél, illetve annak több jogelődjénél dolgozott.
Georges Duby (1919-1996)
francia történész. Az egyik legnagyobb hatású középkortörténész, az Annales-iskola tagja. Több állam tudományos akadémiája is soraiba fogadta, 1986-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A mentalitások vizsgálata vezette Dubyt a középkori művészet társadalom- és gondolkodástörténeti elemzéséhez, aminek eredménye a Katedrálisok korának megszületése volt (A katedrálisok kora, A történelem írása, A nő a középkorban).
Mocsár Gábor (1921-1988)
József Attila-díjas író, újságíró. Pályája elején verseket írt. Első regényeiben (Egy párttitkár feljegyzése, Forró napok a történelmi és társadalmi változásokra reagált. Munkáinak másik csoportjában, a szatirikus elbeszélésekben és regényekben ugyanezt a világot ábrázolja a visszájáról. Történelmi regényei és esszéi, valamint szociografikus írásai, társadalomrajzai legtöbbször Debrecen múltjához kapcsolódnak. A Magyarország felfedezése sorozat az ő kötetével indult (Forró napok, Süli-bógni, Faházikók).
Kuczka Péter (1923–1999)
Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író, költő, műfordító, tudományos-fantasztikus irodalmár, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A második világháború után kezdett el írni, az 1940-es évek közepétől a magyar irodalom és kultúra jelentős alakjává vált. 1947-ben az Emberség című irodalmi és kritikai folyóiratban jelentek meg versei. Első verseskötete 1949-ben jelent meg, amelyért a Baumgarten alapítványtól a „kisdíjban”, hivatalos elnevezéssel Baumgarten-jutalomban részesült. 1967-től a modern fantasztikus irodalom hazai terjesztője és lelkes művelője volt. Ebben az évben az Új Írás szeptemberi száma az ő válogatásában jelenhetett meg. 1969-től a Kozmosz Fantasztikus Könyvek szerkesztője volt, létrehozva és biztosítva egy folyamatosan magas színvonalú sci-fi regénykiadási sorozatot. Szerkesztői alapelve volt, hogy a tudományos-fantasztikus műfajt komoly irodalmi vonulatnak tekintette. Ebből adódóan elvetette a tömegtermeléssel írt „ponyva sci-fi”-t és igyekezett a sci-fi humanista, filozofikus irányzatát bemutatni a magyar olvasóknak (Hosszú sor közepén, Határvidék, A torony).
Fáy Györgyi (1924-2014)
színésznő. 1947-ben szerzett színészi diplomát a Színművészeti Főiskolán. Pályáját Győrben kezdte. 1953-tól 1981-ig, nyugdíjazásáig az Állami Déryné Színház illetve 1978-tól a jogutód Népszínház társulatának színésznője volt. Különböző női karakterek megformálása mellett, főszereplőként gyakran játszott fiúszerepeket is.
Spira György (1925-2007)
történész. Az 1940-es évekbeli fellépései számos kritikára adnak okot. Részt vett a Teleki Pál Tudományos Intézet és a Történettudományi Intézet elleni politikai támadásokban, a komoly szaktudósok által jegyzett, 1848-hoz kapcsolódó munkákat „ellenforradalmi propagandának” minősítve. Hanák Péterrel együtt feljelentette Benda Kálmánt és Kosáry Domokost. Ennek ellenére, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének neves kutatója.
Philip Bosco (1930-2018)
amerikai színész (Az alvilág pápája, Dolgozó lány, A randiguru).
David Hemmings (David Leslie Edward Hemmings, 1941-2003)
brit színész, filmrendező, producer. 1949–1956 között az English Opera Group szólistája volt. 1956-ban a Children Film Foundation szerződtette, kiállítást rendeztek festményeiből. 1961-től a Royal Court Theatre, a croydoni Ashcroft Theatre valamint a Hampstead Theatre színésze volt. 1972-től rendezett filmeket (Nagyítás, A könnyűlovasság támadása, Gladiátor).
Iglódi István (1944–2009)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész. 1966-ban színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1968-ban rendezői diplomát is szerzett. 1966–1973 között tagja volt a Nemzeti Színháznak. 1973–1982 között a 25. Színház színész-rendezője. 1996–1999 között a Nemzeti Színház főrendezője volt, 1999–2000-ben az intézmény igazgatója. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház igazgatója volt. Nagy munkabírású, tevékeny művész volt (A tizedes meg a többiek, Imposztorok, Malom a pokolban).
