Névnapok: Elza, Arnó, Arnold, Arnót, Bianka, Blanka, Blondina, Bonita, Ében, Ede, Elígiusz, Enid, Erzsébet, Natali, Natália, Natasa, Noella, Oszkár, Uros
Események:
1879 – Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című. színművének ősbemutatója.
1906 – Budapesten megnyílik a Szépművészeti Múzeum.
1906 – Párizsban megnyílt a világ első mozija (Cinema Omnia Pathe).
1923 − Budapesten megnyílik a Terézkörúti Színpad.
1944 – Bemutatják Bartók Béla Concerto zenekarra című művét.
A magyar rádiózás napja (az 1925-ben indult folyamatos magyarországi rádiósugárzás évfordulóján).
Megszületett Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő, író, drámaíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.
A magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is, de ő maga is alkot ilyeneket, első költőnk, aki műveiben önálló szimbólumrendszert teremtett. A pesti Piarista Gimnáziumban 1816–1817-ig tanult. Apjának keveset kellett költenie reá, kosztját, szállását tanítással kereste meg. Pesten több könyvhöz is hozzájutott, az újabb magyar költők műveihez és klasszikusok műfordításaihoz. Mindezek hatással voltak rá, s kevesebbet tanult ugyan, de annál többet verselt. Költői hírnevét a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposza alapozta meg. A nemzet ébresztője nevet kapta érte. Mint színikritikus, 1837-ben lépett föl. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett, 1850 nyarán Haynautól kegyelmet kapott. 1855-ös temetése valódi nemzeti gyászünnep volt (Szózat, Gondolatok a könyvtárban, A vén cigány). ––> Olvas(s)atok, néz(z)etek -Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó
Meghalt Kaffka Margit (1880–1918) író, költő.
Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Miskolcron a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant, tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is. Szoros baráti kapcsolatban állt Kosztolányival, Babitscsal, Szabó Dezsővel és Balázs Bélával is. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát, és csak a szépirodalomnak élt. 1912-ben jelent meg első és talán legfontosabb nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentritársadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Az I. világháború után, tizenkét éves fiával együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált (Hullámzó élet, Hangyaboly, Levelek a zárdából).
Meghalt Zilahy Lajos (1891–1974) író, publicista, filmrendező, forgatókönyvíró és producer, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, emigrációjában amerikai állampolgár.
A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi doktorátust szerzett. 1912-ben az Új Idők című folyóiratban jelent meg János szerelme című elbeszélése, amelyet több elbeszélése és verse követett. Az 1916-ban megjelent verseskötete nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmazott. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött, és 1919 végéig ott is maradt. 1925-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút. Számos művét megfilmesítették. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. Később, amikor a kommunisták propagandacélra akarták felhasználni, 1947-ben családjával az Egyesült Államokba utazott, ahonnan nem tért haza (Halálos tavasz, Süt a nap, Valamit visz a víz).
Megszületett Korniss Dezső (1908–1984) festő, főiskolai tanár, az Európai Iskola tagja, grafikus, iparművész, plakát-, báb- és díszlettervező, filmrendező.
A magyarországi neoavantgárd törekvések (szürrealizmus, nonfiguratív művészet) jeles képviselője, érdemes művész. A hazai neoavantgárd törekvések termékeny képviselője volt, már 1926-tól számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Vajda Lajossal közösen a magyar népművészeti motívumok festői metamorfózisával alakította ki sajátos szürreális és non-figuratív művészetét, a festészet vonalán mintegy Bartók Béla nyomdokain járt. A modern művészet megteremtéséhez a népi hagyományokból merített. 1945-ben kezdte el több száz lapból álló Illuminációk című monotípia-sorozatát, amelyet Rimbaud költészete ihletett. Nemcsak modern, hanem gyakran igen dekoratív is volt a művészete, a színek egyre inkább struktúraszervezővé váltak festészetében. Köztéri, épületdíszítői munkái is jelentősek. 1963 és 1968 között érdeklődése a kollázs és az animációs film felé fordult (Szentendrei részlet, Eszperantó kút, Artisták).
Megszületett Kovai Lőrinc (Wavrziniec Zakrarzewski, 1912–1986) író, műfordító, tanár.
Szentpétervárott, orosz-lengyel családban született, miután ötévesen elvesztette apját, anyja egy magyar hadifogolyhoz ment férjhez. 1920-ban az egész család Hódmezővásárhelyre költözött. A szegedi egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. Mivel már diákként is ért el sikereket néhány kisebb írásával, a 40-es évek elején elhagyta a tanári pályát és a Népszava újságírója lett. Regényei főként történelmi eseményeket és társadalmi jelenségeket örökítettek meg. Hősei közt sok lázongó, olykor kimondottan anarchista személyiség akad. Körülbelül 40 regénye jelent meg, némelyiket lengyel, német és román nyelvre is lefordították. A hazai szocializmus évtizedeinek talán legtermékenyebb írója volt, egyes becslések szerint a hagyatékban elfekvő, kiadatlan műveinek száma megközelíti, vagy akár meg is haladhatja a kiadott művek számát. Mint lengyel gyökerű író, tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak (Három tribunus, Fergeteg Északon, Aki a Napba néz).
Ezen a napon született:
Vilém Slavata gróf (1572-1652)
cseh államférfi, történész, aki megírta Csehország történetét. Tanulmányait Prágában végezte. Hosszabb ideig utazgatott Angliában és Spanyolországban, majd 1600-ban II. Rudolf császár udvari marsallja és az országos törvényszék elnöke lett. 1628-ban Csehország főkancellárja lett.
Marie Tussaud (Marie Grosholtz, 1761-1850)
elzászi származású svájci viaszöntőnő, aki viaszszobrairól és az általa alapított Madame Tussaud panoptikumról ismert. A francia forradalom idején letartóztatták, már fejét is leborotválták a kivégzéshez, de szabadon engedték. A napóleoni háborúk után nem tudott visszatérni Franciaországba, ezért gyűjteményével Nagy-Britanniában és Írországban utazgatott. ––> Marie Tussaud
Döbrentei Gábor (1785-1851)
író, műfordító, szerkesztő, az MTA tagja, titkára, a történelem szó megalkotója. Baróti Szabó Dávid és Ányos Pál munkáinak hatása alatt a költészet iránti szeretet korán ébredt fel lelkében. 1813-ban Kolozsvárra ment növendékével, és megalapította az Erdélyi Muzeum című folyóiratot. 1823-ban Bécsbe költözött, ahol megfordult a kormány legbefolyásosabb embereinél és Hormayr Archivjába több cikket írt a magyar irodalomról (A szerelem kellemei, Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták, Pali és Minka olvasni tanul).
Ștefan Nosievici (1833-1869)
román zeneszerző, továbbá a Szucsávai Filharmóniai Társaság kórusának, és vonósnégyesének alapítója. 20 éves korában beiratkozott a czernowitz-i egyetemre, utána Bécsben folytatta tovább tanulmányait, fizika és matematika szakon. Később újra Czernowitzben lakott, ahol tanárként tevékenykedett, a teológiai egyetemen zenét, a gimnáziumban pedig matematikát tanított (A tatárok, A város csúcsa alatt, A besszarábiai román katonák menetdala).
Kégl Sándor (1862-1920)
iranista, irodalomtörténész, akadémikus. A 19. századi magyarországi iranisztika kiemelkedő alakja, a perzsa nyelv és irodalomtörténet első hazai egyetemi tanára, a klasszikus és újkori perzsa irodalom kiváló ismerője volt (Utazásom Perzsiába, Amánat és a hindusztáni dráma, Szenáji és a perzsa vallásos költészet).
Karl Schmidt-Rottluff (1884–1976)
német festő és grafikus, az expresszionizmus kiemelkedő alakja. Kedvelt műfaja volt a fametszet, vannak, akik a Brücke-korszakban készített fametszeteit tartják a legértékesebbnek. Főleg tájakat ábrázolt, a nagyváros kínálta témákat kerülte. 1910-ig csak ritkán festett portrét, pedig festőbarátai szerették ezt a műfajt. 1913-ban Niddenben, a kurlandi tengerparton találta meg azt a megoldást, azaz azt a stílust, amelyet „szimbolikus és heraldikus stílus”-nak szoktak nevezni. A kompozíción az emberalakok és a táj elemei azonos fontosságú képekként jelennek meg, úgy elrendezve, hogy szimbolikus egységet alkossanak (Gátszakadás, Szt. Péter torony Hamburgban, Kert télen).
Kniezsa István (1898-1965)
Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, az MTA tagja. A 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja volt, számottevő tudományos eredményeket ért el a Kárpát-medencei hely- és személynévanyag vizsgálatában, a magyar nyelv középkori állapotának és írásgyakorlatának kutatásában, valamint a szláv eredetű jövevényszavak feltárásában (A magyar helyesírás a tatárjárásig, Nyelvészet és őstörténet, A magyar és szlovák családnevek rendszere).
Kellér Dezső (1905–1986)
író, humorista, konferanszié, kiváló művész. 1945 májusától 1948 elejéig a háború után újonnan alakult Pódium Kabaré szerzője és konferansziéja, 1950–51-ben ismét a Kamara Varieté tagja volt. Ez időszakban többször is nézeteltérése támadt a korabeli hivatalos művészetpolitikával szabad hangú, nyílt jelenetei, konferanszai miatt. Védjegyévé vált jellegzetes tartása, a jobb kézzel a színházi függönybe kapaszkodó konferálás. Stílusa enyhén csipkelődő, finoman gúnyolódó volt. Konferanszaiban nemegyszer komoly társadalmi, kényes politikai problémákat érintett. Mondatai mögött mindig meghúzódott az irónia, a sorok között gyakran többet elrejtve, mint amennyit kimondva. Ez adta konferanszainak, jeleneteinek pikantériáját.
Keszthelyi Zoltán (1909–1974)
háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, újságíró. 1933-tól a Népszava munkatársaként dolgozott, s rendszeresen megjelentek versei a lapban. Írói pályáját az 1934-ben megjelent Hangyaboly című kisregényével kezdte. 1936-ban jelentette meg első verseskötetét, az Árkon-bokron át címmel. 1947–48-ban emellett Kassák Lajos Kortárs című folyóiratának munkatársa, 1949-től írásaiból élt (Téli falu, Nevenincs utca, Az ősz gyertyái).
Koós Gyula (1923-2005)
fényképészmester, fotóművész, egyházi fotós, fotóriporter. A magyarországi egyházi események beavatott és figyelmes fotósa volt közel 60 évig. Azt a sok-sok ezer filmet, amit csak elkészített, gondosan leltárba szedve tárolta, hogy azok bármikor, akár napjainkban is visszakereshetők legyenek.
Müller Péter (1936)
Kossuth- és József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. 1956-ban átesett egy halálélményen. Ez a tapasztalat egész lényét és művészi célkitűzéseit megváltoztatta. Mind színpadi művei, mind regényei és esszé kötetei ennek a megrendítő tapasztalatnak az élményéből születtek. Könyvei minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legsikeresebb ezoterikus kötetei közé tartoznak, ezt jelzi a több százezer eladott példány. Spirituális művei mellett drámaíró tevékenysége is meghatározó. Itthon s a világ sok színpadán játszott szerző (Részeg józanok, A madárember, Búcsúelőadás).
Richard Pryor (1940–2005)
amerikai komikus, színész, előadóművész. Az utca nevelte fel, hamar elsajátította annak törvényeit, elmerült a tolvajok és késelők éjszakai világában. Az 1960-as évek második felében jobbára tévéfilmsorozatok epizódszerepeiben kezdi építgetni filmes pályáját. 1974-ben megírja a Fényes nyergek című film szövegkönyvét. Ez az első közös munkája Gene Wilder színésszel, bár ebben a filmben színészként még nem működik közre. 1976-ban játszanak először együtt a Száguldás gyilkosságokkal című vígjátékban, amely mozifilmjei közül az első jelentősebb. 1980 vízválasztó felfelé ívelő mozis pályáján, ugyanis Gene Wilderrel ekkor játsszák el a Dutyi dili című fergeteges börtönvígjáték főszerepeit (Alkalom szüli az orvost, Vaklárma, Harlemi éjszakák). ––> A legnagyobb komédiás – Richard Pryor
Pályi András (1942)
József Attila-díjas író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Dramaturgként és újságíróként is dolgozott. 1963-ban bemutatták „Tigris” című drámáját a Pécsi Nemzeti Színházban, amelyet azonban betiltottak és a harmadik előadás után levettek a műsorról. Első kötete 1978-ban jelent meg. 1996-tól 2005-ig az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja, a Szépírók Társasága alapítója, és 1997 és 1998 között első elnöke volt. Évtizedek óta foglalkozik a lengyel kultúra népszerűsítésével, az Élet és Irodalom című hetilapban rendszeresen jelentkezik kritikáival, riportjaival (Kövek és nosztalgia, Megérkezés, Gyász és gyönyör).
Király Jenő (1943-2017)
Balázs Béla-díjas filmesztéta, tanár, a műfajelmélet szakirodalmának meghatározó jelentőségű megalkotója. 1989-ben megjelent Karády Katalin-kötete, a magyar melodrámák akkori sztárjáról, amely Karády szerint a legjobb könyv róla. 2017-ben az Eszmélet Alapítvány gondozásában jelent meg A mai film szimbolikája című munkája, amely A film szimbolikája-sorozat folytatása, melyben azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben (Film és szórakozás, Frivol múzsa, Csak egy nap a világ…).
Moldován Domokos (1943-2021)
etnográfus, opera- és filmrendező. 1965-től amatőrfilmes, népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1966-ban végzett az ELTE BTK néprajz szakán. Ezután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. 1966-tól a Magyar Televízióban sorozatot készített a magyar parasztfestőkről. Az 1970-es évektől a Mafilmnél néprajzi dokumentumfilmeket forgatott (A halottlátó, Rontás és reménység, Magyar naiv művészek nyomában).
Bette Midler (1945)
hawaii-i születésű amerikai színésznő, énekesnő, komika. 1967-ben off-Broadway musicalekben lépett fel. 1968–1971 között a Broadwayon, 1971-ben Barry Manilow zongorakísérővel egy homoszexuális klubban szerepelt. Ezután a Seattle-i Operában lépett fel. 1972-ben az Atlantic kiadóhoz szerződött (Koldusbottal Beverly Hills-ben, Szóljatok a köpcösnek, Mi kell a nőnek?).
Gilbert O’Sullivan (Raymond Edward O’Sullivan, 1946)
ír énekes, zongorista és dalszerző. Az 1960-as évek végén vette fel első dalait, azonban azok még nem voltak sikeresek, a világhírt az 1970-es évek hozták még számára (Alone Again, Nothing rhymed, What’s in a Kiss).
Herpai Zoltán (1951–2011)
reklámgrafikus, festőművész. Hároméves kora óta folyamatosan rajzolt, festett. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán 1975-ben kapott diplomát. Alkalmazott grafikusként számos lemezborítót készített. Tervezett plakátokat, reklám kiadványokat. Készített animációs filmeket is, könyvillusztrációval is foglalkozott.
Treat Williams (Richard Williams, 1951-2023)
amerikai színész. Kiváló hangi adottságainak köszönhetően gyakorta tűnt fel musicalekben és zenés darabokban. 1976-os Broadway-debütálása is egy ilyen darabhoz, a Grease-hez fűződik. 1979-ben Miloš Forman Hairjével vált világhírűvé (Az ördög maga, Utazás a Föld középpontja felé, Beépített szépség 2.).
Tomanek Gábor (Kolosi Gábor, 1951)
színművész, szinkronszínész, Tomanek Nándor fia. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Főiskolásként játszott a Nemzeti Színházban, valamint a József Attila Színházban. Édesapja javaslatára főiskolásként felvette a Kolosi Gábor művésznevet, hogy ne befolyásolja az apja hírneve jó vagy rossz irányban a karrierjét. Játszott még a Pécsi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a Jurta Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a Békés Megyei Jókai Színházban.
Jaco Pastorius (John Francis Pastorius, 1951-1987)
amerikai jazz basszusgitáros, zeneszerző, virtuóz technikájáról és játékstílusáról vált ismertté. Bármilyen hangszeren tudott játszani, valószínűleg ennek is köszönhette, hogy basszusjátéka nem szűkült be a szokásos basszus-sémákra. Az elektromos basszus elterjedésében és általánossá válásában nagy szerepe volt, akárcsak a basszusgitár szólóhangszerként definiálásában. Sajátos hangzásvilágot, textúrát, harmóniai érzékenységet alakított ki rövid de intenzív pályafutása alatt. Sikerességét nem tudta magabiztossággal kiegyensúlyozni, miközben generációk tekintették példaképüknek és mesterüknek, inkább az alkoholhoz és a drogokhoz fordult, s ez korai halálát okozta.
Réti Szilvia (1955)
színésznő. 1977-től a Népszínháznak illetve jogutódjának a Budapesti Kamaraszínháznak volt tagja. 1993-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játszott. Vendégként fellépett a Karinthy Színházban is. 2011-től rendszeresen szinkronizál.
Charlene Tilton (1958)
amerikai színésznő és énekes. Legismertebb szerepe a Dallas című tévésorozatban Lucy Ewing. 1980-ban szerepet kapott a Dallas spin-off sorozatában a Knots Landingben is.
Szegedi Csaba (1981)
operaénekes (bariton), a Magyar Bronz Érdemkereszt tulajdonosa. Lelkésznek készült, sikertelen egyetemi felvételik után a Miskolci Nemzeti Színház kórusában énekelt, itt figyeltek fel hangjára. 2002-ben kezdett zenét tanulni a budapesti Bartók Béla Konzervatórium ének szakán. A 2008–2009-es évadban szerződtette a Magyar Állami Operaház, ahol azóta számos lírai bariton főszerepet énekelt.
Zoë Kravitz (Zoë Isabella Kravitz, 1988)
amerikai színésznő, énekesnő (rock) és modell. A 2007-es Ízlések és pofonok című filmmel debütált a mozivásznon (X-Men: Az elsők, A Föld után, Batman [2022]).
Ezen a napon halt meg:
Lorenzo Ghiberti (1378–1455)
a korai reneszánsz egyik leghíresebb firenzei szobrásza és ötvösművésze. Munkásságának kiemelkedő alkotása a firenzei Battistero kapuja, a Porta del Paradiso. Művészetének fejlődésvonala nem egyenes, sokféle módon kísérletezik az új stílus, a reneszánsz határain belül. Fő munkáját, a Battistero keleti kapuját 1425-től 1452-ig készítette, s ez lett minden idők egyik legjelentősebb művészeti alkotása. Michelangelo nevezte el Porta del Paradisonak, a Paradicsom kapujának. De élete folyamán nem csak szobrászattal és ötvösművészettel foglalkozott. Készített vázlatokat, modelleket más mesterek számára is. Foglalkozott festészettel és építészettel is, színes üvegablak-terveket készített a firenzei dóm számára.
Jeremiah Clarke (1674?-1707)
angol barokk zeneszerző és orgonaművész. Londonban született 1674 körül. John Blow tanítványa volt a Szent Pál-székesegyházban. Később orgonista lett a Chapel Royal-ban. Leginkább egy népszerű billentyűs darabja, az 1700 körül írt A dán herceg indulója című műve miatt ismert.
Jozef Ignác Bajza (Bajza József Ignác, 1755-1836)
magyar kanonok, szlovák író. Munkáit szlovák nyelven írta.
Thallóczy Lajos (Strommer, 1857-1916)
történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1913-tól 1916-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus, valóságos belső titkos tanácsos. Rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, 1879-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. 1874–1884 közt a Századok, 1876–1880 közt az Archaeologiai Értesítő segédszerkesztője (Oroszország és hazánk, Magyarország és Raguza, Tanulmányok a bosnyák bánság kezdeteiről…).
Szini Péter (1860-1906)
író, tanító. Első költeménye 1877-ben jelent meg a Képes Hetilapban, 1878-tól munkatársa volt a Gömör-Kishontnak. Versei, beszélyei, vezércikkei az ország számos lapjában megjelentek. 1885-ben egy ifjúsági színművével pályadíjat nyert (Az élet színpadáról, Vidám versek, Az izgató).
Bátor Szidor (1860-1929)
zenetanár, zeneszerző. A műegyetemmel egyidejűleg elvégezte a Nemzeti Zenedét és a Zeneakadémiát. 1897-ben megalapította a budapesti posta- és távíróalkalmazottak zeneegyesületét. Az 1902–től zeneiskolát is működtető egyesület rövidesen a főváros zenei, társadalmi és közéleti köreinek aktív résztvevője lett. A zeneiskola első igazgatója Bátor Szidor volt.
Kováts István (1866-1945)
evangélikus lelkész, esperes, történész, író. Elsősorban vend nyelven írt. A Vendvidékre (a muravidéki részre) 1892. március 12-én került és Muraszombatban lett állandó lelkész, ahol megtanult vendül és ötvenkét éven át szolgálta egyházközségét. Irodalmi tevékenységéhez fűződik az egyházközség történetének megírása.
Aleister Crowley (Edward Alexander Crowley, 1875-1947)
angol okkultista, mágus, író, költő és hegymászó. Leginkább mágikus írásai révén vált ismertté. Már életében hírhedtté vált, a világ leggonoszabb embere címmel illették s gyakran vált a média támadásainak célpontjává. Az említettek mellett ismeretes még sakkjátékosként, festőként, asztrológusként, hedonistaként és a társadalom kritikusaként (Holdgyermek, A Törvény Könyve, Thoth könyve).
Laczkó Géza (1884–1953)
író, újságíró, műfordító, lapszerkesztő. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott, a folyóirat főmunkatársa volt. Pályáját versek és novellák írásával kezdte, számos tanulmányt, kisebb esszét írt, elsősorban azonban mint regényíró jelentős. Dicsérték klasszikus ötvözésű novelláit, ötletes tanulmányait, mivel az író és a tudós szerencsésen találkozott alkotásaiban. Elbeszélő művészetét a tökéletes kifejezésre való törekvés jellemzi. Novelláiban a modern lélekrajzoktól kezdve a történeti miniatűrökig a különféle foglalkozású és életsorsú egyének csoportját gyűjtötte össze (Noémi fia, Szent Iván tüzében, Királyhágó).
Nicolae Bretan (Bretán Miklós, 1887-1968)
magyar-román operaénekes (bariton), rendező, zeneszerző. 1908-ban ösztöndíjjal egy évig a bécsi zeneakadémián, 1909-től a budapesti Zeneakadémián tanult; 1912-ben operaénekesi diplomát szerzett. 1913-17 közt Sopronban, Pozsonyban és Nagyváradon működött. 1922-ben a kolozsvári román opera tagja lett. Vezető rendezőként 1922-től 1940-ig harminc operát rendezett. 1944-45-ben a Kolozsvári Városi Színház román társulatának az igazgatója volt.
ifj. Latabár Árpád (1903-1961)
színész. A Latabár-színészdinasztia tagja. Nem volt képzett színész, először 16 évesen játszott színházban. Utána, 1921-ben és 1923–24-ben a Várszínház tagja volt, de 1924-ben a Fővárosi Operettszínházban is fellépett. tehetsége csak lassan vált felismerhetővé; fiatalabb éveiben elkerülték a nagy sikerek. Középkorú színészként alakultak ki egyéniségének vonásai, humoros karakterei, öniróniája és kiemelkedő színpadi mozgása emelték a legnagyobbak sorába.
Rónai Pál (1907-1992)
brazíliai magyar műfordító, író, tanár. Legismertebb portugál nyelvű fordítása A Pál utcai fiúk, melyet Brazíliában többször is újra kiadtak. A két világháború között már ismert műfordító volt, több mint száz művet ültetett francia nyelvre. A második világháborúban fél évig munkatáborba kényszerült, majd brazil barátai segítségével megszökött az országból és 1941-ben Brazíliába emigrált.
Méliusz József (1909-1995)
erdélyi író, költő, műfordító. A válsággal küzdő Európa háborúra készülő szélsőségeseivel szemben az antifasiszta békemozgalomhoz csatlakozott. A realizmus és avantgárd – a valóság megvallása és a korszerű képzetkapcsolások – szintézisével jelentkezett. kritikai kommunizmusa egy ifjúságából hozott mély, krisztiánus humánumból táplálkozik, ezért került nemegyszer szembe a balos hatalommal (Együtt a világgal, Aréna, Az új hagyományért).
Török Erzsébet (1912–1973)
Kossuth-díjas énekművész (mezzoszoprán), érdemes művész, a magyar népdaléneklés nagyasszonya. A magyar népdalkincs egyik kiváló tolmácsolója és népszerűsítője. Az 1940-es évektől rendszeressé váló hangversenyfellépéseinek, rádióadásainak, később tévészerepléseinek középpontjába a népdal- és népdalfeldolgozások kerültek. Pályája vége felé a magyar vallásos népköltészetet is megszólaltatta.
Szörényi Éva (Schwáb Elvira, 1917-2009)
Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1933-ban lépett először színpadra. 1935-ben végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, még abban az évben alakította élete első filmszerepét. A Nemzeti Színház tagja lett és maradt 1956-ig. 1956-ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett a forradalomban, majd Ausztriába távozott, 1957-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Több mint 50 évig a magyar nyelv és kultúra erősítésének meghatározó személyisége volt Amerikában. Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek a nevéhez (Fűszer és csemege, Úri muri, Amerikai rapszódia).
Hubert Berchtold (1922-1983)
osztrák festőművész és grafikus. Antwerpenben tanult, később a bécsi képzőművészeti akadémián. 1975-ben műtermet rendezett be a spanyolországi andalúziában, ahol minden évben több hónapon át alkotott haláláig. Műveit erős színek használata és az absztraktba hajló ábrázolás jellemzi.
Danilo Donati (1926-2001)
kétszeres Oscar-díjas olasz díszlet- és jelmeztervező, művészeti vezető. Az 1950-es évek végén került a filmvilágba mint jelmeztervező. Pier Paolo Pasolini, Federico Fellini és Franco Zeffirelli filmjeivel aratta legnagyobb szakmai sikereit.
Sergio Corbucci (1927-1990)
olasz filmrendező, aki hírnevét elsősorban spagettiwesternjeinek köszönhette. A legjobb barátja volt Sergio Leonénak. Filmes karrierje először ókori témájú filmekkel indult, azt követően kapcsolódott be az akkor még egészen új műfajnak számító spagettiwesternbe. Jellegzetes stílusa magyar vonatkozásban is megmutatkozik. A betyár-filmjeiről híressé vált Szomjas Györgynél fedezhető fel egyrészt a film brutális külső megjelenése, másrészt jellegzetes szemlélet- és cselekményszövési módja. (Django, És megint dühbe jövünk, Kincs, ami nincs).
Mylène Demongeot (Marie-Hélène Demongeot, 1935-2022)
francia színésznő. A salemi boszorkányokban nyújtott alakításáért BAFTA-díj a legjobb elsőfilmesnek díjra jelölték, 1958-ban. Az 1960-as években a Fantomas-trilógiában volt látható (Csodálatos világ, Tamás bátya kunyhója, Párizs háztetői).
Claude Jade (Claude Marcelle Jorré, 1948-2006)
francia színésznő. Három évet töltött a dijoni Drámai Művészeti Konzervatóriumban, majd Párizsba költözött, Jean-Laurent Cochet tanítványa volt a VII. Edouard színházban. A Theatre Moderne színpadán játszott, amikor felfigyelt rá François Truffaut. Truffaut filmjeiben Claude Jade egy bátor, megértő, modern fiatal nő képét mutatja. Játszott még Alfred Hitchcock Topáz című filmjében (Teherán 43, Nagybátyám Benjámin, Lopott csókok).
