Az emberiség krónikája
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: gutenberga
Johannes Gutenberg
1400 körül született Mainzban. (…) Aranyművesként és írnokként dolgozott, valamint ún. zarándoktükrök készítését vezette, amellyel a búcsújárók az ereklyékből áradó sugarakat tudták összegyűjteni. 1448-ban [Strasbourgból] Mainzba költözött. Berendezett egy könyvnyomtató műhelyt, ahol kidolgozta a mozgatható és cserélhető betűkkel történő könyvnyomtatást, amelynek műveletein egészen a 19. század elejéig nem kellett változtatni. Miután elvesztette biblianyomdáját, mert hitelezőjének (…) ítélték, továbbra sem hagyta abba a nyomtatást, de csak kisebb formátumú műveket vállalt. (…) 1468. február 3-án halt meg szülővárosában.
Tavaly karácsony előtt jelentette meg az Alexandra és a Helikon A magyarok krónikája kibővített, javított kötetét. Eltelt egy év, s a német alapsorozat legnagyobb vállalkozása, Az emberiség krónikája 2005-ös kiadásának magyar változatát is kézbe vehetjük. Leporolásról azonban szó sincs: új könyv készült, a 2001-es változatot csak esetenként használták föl a kiadás (és a magyar fordítás) során. Hogy mennyire jelen idejű, azt például bizonyítja, hogy egy terjedelmes, 2006. október 23-i cikkel zárul a kötet magyar vonatkozású része.
Sokan sokszor megkongatták már a vészharangot az elmúlt két évtizedben, hogy a könyvkiadásnak az internetkorszakban előbb-utóbb vége. Hát nem lett vége. A világháló valóban nagyszerű kulturális lehetőségeket rejt, hatalmas adatbázist használhatunk kiműveletlen emberfőnk ismereteinek bővítésére, azonban a könyvolvasás a képernyőn nem az igazi. Ha borongós téli délutánon ráér az ember és nem kell kimozdulnia a duruzsoló kályha vagy hőt adó alkalmatosság mellől, akkor az egyik legjobb szórakozás egy kényelmes fotelben egy jó könyvet kézbe venni, esetleg egy pohár vörösbor mellett.
Ilyen téli délutánra, estére való könyvmonstrum Az emberiség krónikája is. Teljes embert kíván: a 696 oldalt forgatni, kézben tartani (és fejben a benne olvasottakat) fizikai teljesítmény is.
A 294–295. oldalon Hunyadi Mátyás budai udvara és Villon balladái mellett olvashatunk az emberiség egyik legnagyobb találmányáról, a könyvnyomtatásról. A személyiség rovat vagy szövegdoboz Johannes Gutenbergről a következőket írja:
A kötet Kr. e. 3500-tól tekinti át a történéseket 2006. december 31-éig több mint ezer cikk és több mint 1000 képdokumentum segítségével (fotó, grafika-, festményreprodukció, térkép, ábra stb. – az egyik elhíresült képen szovjet zászlót tűznek ki a Reichstag tetejére, azóta tudjuk, hogy ezt a felvételt is retusálni kellett, mert alapos tanulmányozása után kiderült, a katonák kezén több karóra is volt… 615. o.). 30 összefoglaló tanulmány irányít rá a legfontosabb témákra Az emberré váláshoz vezető úttól például Az arabok nagy hódításain és a Szovjetunió létrejöttén át a 21. századba vezető úton című esszéig. Az egyes fejezeteket (Az őskor és az ókor: Kr. e. 3500–Kr. u. 499; A középkor: 500-tól 1499-ig; Az újkor: 1500-tól 1899-ig; Az utolsó száz év: 1900-tól 2006-ig) bőséges kronológia vezeti be (a „őskötetben” az oldalak szélén található), mégpedig úgy, hogy különböző ikonok segítenek az eligazodásban: építészet, háborúk és konfliktusok, vallások és mítoszok, testedzés, politika és társadalom stb. Az egyes államokat pedig a betűszín is elkülöníti. A kronológia után pedig jönnek a cikkek.
Ezt a kiadványt a szerkesztése teszi különlegessé, hiszen lineáris elrendezésű összefoglaló művek garmadája született már, azonban e krónikatípus egy oldalpáron olyan változatos témákat kínál, és teremt szintézist egy rövid időszakot átfogva látszólag egymástól távol eső területek között, hogy önkéntelenül is számot vetünk azzal, milyen gazdag, egyszeri és megismételhetetlen világban élünk. A már Prima Primissima díjas Glatz Ferenc mondta a sorozat előző kötetének bemutatóján, hogy A magyarok krónikáját úgy kell kezelni, mint egy puzzle-t. Meglátása ezúttal is telitalálat: valóban ilyen mozaikszerűen épül fel ez a kötet is – és teljes egészet ad ki annak ellenére, hogy a szerzőknek valószínűleg hatalmas erőfeszítésébe került, amíg egy-egy monográfiát is megtöltő eseményt, korszakot, életművet beszuszakoltak egyetlen, néhány száz vagy maximum egy-két ezer karakteres szövegobozba. Nehéz lehetett megtalálni az egyensúlyt is, minden cikkben a semleges esszenciát adni. Csak két példa erre a sajátos szerkesztési módra, s csupán a címeket sorolom föl:
530–531. oldal (1876–1878):
Montana: A sziúk utolsó győzelme (Ülő Bikával és őrült Lóval); Bayreuth: A Ring-ciklus utolsó ősbemutatója (Wagner-operák), Kitekintés: Bayreuth mítosza (az ünnepi játékokról); USA: Javulóban a mindennapok kényelme (Bell, Edison, Reis találmányairól); Berlin: Berlini kongresszus a Balkán rendezéséért.
604–605. oldal (1924–1926):
Párizs: Breton szürrealizmus-programja (Breton, Dalí, Picasso, Miró); Dessau: A Bauhaus összeköti a technikát és a művészetet (az akkori modern építészetről); Gorki: Sztálin lépett Lenin örökébe (hatalmi harcok a Szovjetunióban); Párizs: Joséphine Baker, a „fekete gyöngy” (szinte csak néhány toll és nyaklánc a ruhája a képen, tényleg gyönyörű volt!); Hollywood: A Miki egér diadalmenete; Chicago: „King of Jazz” (Louis Armstrongról).
De olvashatunk New York megalapításáról, a bécsi kávéházról, a Csendes-óceán felfedezőjének lefejezéséről, Versailles néhány történelmi pillanatáról (a Napkirály kastélya, békekötések helyszíne, a Montgolfière testvérek hőlégballonjának felemelkedése), a Robinson Crusoe-ról, Leonardóról, Bachról, az 1755-ös lisszaboni földrengésről, a BBC megalapításáról, a levert 1956-os magyar forradalomról és a Sztálin-csizmáról stb. Állandó szövegdobozokat is találhatunk, melyek idézetekre (pl. az „epheszoszi vecsernye” Mommsentől), személyiségekre (Attila fejedelem), nevezetességekre (pl. Guillotin guillotine-ja) stb. vagy csak egyszerűen az események hátterére világítanak rá. A kötet végén névmutató segíti a keresést.
Egy ilyen könyv nagyszerűsége mellett arra is jó, hogy szembesít tudatlanságunkkal, nagyon sok ismert tananyagra, információra bukkanhatunk benne – és még több ismeretlenre. A Gutenberg-galaxis pedig hatalmas, köszöni, jól van, él és virul. Az emberiség krónikája kellemes perceket (órákat, napokat) fog okozni olvasóinak, nem csak télen.
Fülszöveg
5000 év története egyetlen kötetben!
Minden krónikák legteljesebbikét kiegészített, aktualizált és átdolgozott változatban ismét közreadjuk.
Ötezer év emberi történelmén kalauzol végig a több mint 700 oldalas könyv szakértő, átfogó, és mégis tömör szövegével. A nagy horderejű, súlyos következményekkel járó történelmi korszakokról 30 tanulmány ad hírt, kétoldalas világ- és régiós térképekkel, amelyek csak ebben az új változatban találhatók. A bővített kiadás változatlanul megőrzi krónika jellegét: több mint 1000 színes cikkben szemléletesen és ismeretekben gazdagon rendeződik összefüggő egésszé a világtörténet a kijelölt mérföldkövek mentén, ezernyi, gondosan kiválasztott, túlnyomóan színes képpel, ábrával, rajzzal és fotóval illusztrálva. A politika, a tudomány, a gazdaság és a kultúra számos egyedi aspektusát szócikkekben, keretes háttércikkekben megjelenő magyarázatok világítják át vagy árnyalják, a történelem kimagasló személyiségeinek rövid életrajzaival kiegészítve. Az egyes történelmi korszakokat eseménynaptár és jól kezelhető kronológia segíti áttekinteni.
Értékes szakkönyv, enciklopédikus igényű összefoglalás és ideális ajándékkönyv egyszerre. Hasznos segédanyag érettségihez, felvételihez.
Az emberiség krónikája
Alexandra–Helikon [h. n., 2007]
A Chronik Verlag 2005-ös kiadása alapján
Új, bővített kiadás
Kötött, 235×295 mm, 696 oldal
Fordította Gyulay Zoltán
Szerkesztette és magyar vonatkozású kiegészítések Karádi Ilona
Tervezte Badics Ilona
Alföldi Nyomda
Comment on “Gutenberg élt, él és élni fog”