a papiruszportal.hu archívumából [2011]
Szerző: szabói
Liszt kevéssé ismert férfikarainak második csokrát hallgathatja meg az érdeklődő, ezúttal az egyházi darabokkal, a lemez a BMC gondozásában jelent meg. Nem könnyű férfikórusokat énekelni, kell hozzá egy nagyon jó, összeszokott együttes, megfelelő tájékozottság a romantikus stílusban, az egyházi zene műfajában, és ami a legfontosabb, az elhivatottság, hiszen Liszt életművének majdhogynem elhanyagolható szelete a férfikórusok, ezek a művek nem mind jelentik az oeuvre csúcsát. Talán nem véletlen, hogy a szerző fontosnak tartotta, hogy ebben a műfajban is alkosson.
Az egyházi vokális művek kategóriájában a Szekszárdi mise – mely Liszt életében sohasem hangzott el Szekszárdon – az első, és bár a Krisztus oratóriumhoz nem mérhető, mégis a legmegfelelőbb, legbiztosabb kiindulópont. Maga a szerző is szerette a művet, a magyarországi bemutató 1856. szeptember 8-án volt a pesti Hermina kápolna felavatása alkalmával. A többször átdolgozott, öttételes, orgonakíséretes mise zenei anyaga szerteágazó, a gregorián dallamok mellett a polifóniát sem elhanyagolva fejezi ki a szöveg lényegét, mondanivalóját. Az újszerű, sokszor váratlan harmóniák fokozzák a mondanivaló erejét, az orgonakíséret hol csak alátámasztja a szólamokat, hol pedig fényesen szól, a férfikórus mellett férfi szólóhangok adják meg a mű különös varázsát.
Az In domum Domini ibimus című prelúdium orgonára méltó bevezetése a lemeznek (egy motetta is következik utána), magának a Szekszárdi misének, a záró Excelsior! darabbal és az azt megelőző motettával mintegy keretbe ágyazza a nagy lélegzetű darabot, melybe két másik orgonakíséretes férfikart is beemelt a szerkesztő, hogy egy miseliturgia teljes zenei anyagának feleljen meg a lemez.
A motetták közül a Pax vobiscum a kifejező éneklést, gyengéd hangzást érzékelteti, de az intonáció helyenként megkérdőjelezhető, kellemes színfolt a lemezen. Talán a legmélyebb érzéseket az Anima Christi Sanctifica me bontja ki, a motetta – érzésem szerint – a liszti életműben is különleges, érdemes a férfikaroknak műsorra tűzni.
A Szekszárdi mise nyitó Kyriéjének felépítése nagyszerű, Liszt is a kisebb együttest állítja szembe a nagyobbal, a fényes forték orgonahangzása ragyogó. Az előadás hamiskás, a szólókból kiszól egy-egy jobban vibrált hang. Szép viszont az egyszerűség, különösen a tétel végén, az eszköztelenség, mely a következő tételben teljesen eltűnik. A Gloria imitációs szerkesztése kissé elmosódik a férfikar előadásában, és a homogén hangzás sem érvényesül: a tenor kiszól, kevéssé hajlékony, az intonáció nem kristálytiszta, a basszus szálkás. A szólisták által énekelt szakasz sem homogén: nem érezzük, hogy a puritán vagy inkább a képzett hangokat előtérbe emelő megszólaltatást szeretnék-e előtérbe emelni. Gyanítom, hogy az előbbit, mert a csak jelzésértékű orgonakíséret ezt kívánja.
A Laudate dominum díszítettsége, dallama ismerősnek tűnik a hallgatónak, hiszen a Koronázási mise graduáléjának illesztette be a szerző. Liszt többször átdolgozta ezt darabot is, a 116. zsoltár feldolgozása izgalmas, de nem igazán érthető, hogy beemelték a mise tételei közé, a hangulati elemre gondolok (misetétel a misében). A kísérőszöveget nem mindenki olvassa el tüzetesen, így nem biztos, hogy a hallgató egyáltalán észreveszi, hogy a misét megszakították.
Ugyanezt érzem a Mihi autem adhaerere motetta esetében is, a darab lenyűgözően szép, de nem kellett volna megbontani a mise egységét. Talán nem tévedek, ha a legszebb előadói pillanatokat ebben a darabban érzem.
Ki kell emelni a kísérőfüzet rendkívüli minőségét, Eckhardt Mária Liszt-kutató most is nagyszerű tanulmányt készített a lemezhez, olyan képek szerepelnek, melyeket nem, vagy kevéssé ismerünk, így is gazdagítva a zeneszerzőről kapott adatokat.
A Credóban is intonációs problémák merülnek fel, most sem a legtökéletesebb a hangzás, a szűkített szeptimek (Crucifixus) különösen érzékenyek a tisztaság szempontjából, a dinamikai, zenei megoldások viszont nagyon jók. A Sanctus tétel bensőségessége meghatja a hallgatót, izgalmasak a romantikára jellemző akkordok, a szólisták itt sem keresik a homogén hangzást, és ez mondható el a mise következő tételeiről.. Talán a romantikus kórusművek még nem épültek be a Szent Efrém Férfikar repertoárjába, talán ez csak egy kirándulás a szláv-ortodox klasszikusok világából, talán mindkettő igaz az együttesre. Hogy Liszt férfikarra írt műveit lemezre éneklik, mindenképp figyelemre méltó, és az első lemezhez viszonyítva fejlődést hallhatunk. A kórus hangzását lehetne egységesebbé tenni a Liszt-művek tolmácsolásakor, hiszen az együttes nagyszerű és egyedülálló a bizánci rítusú egyházzene autentikus megszólaltatásában.
A két motettát, a graduálét és az offertóriumot érdemes lenne a férfikarok műsorán tartani, sajnos a mai világ nemhogy a férfikórusoknak nem kedvez, de a kóruskultúrának sem.
- In domum Domini ibimus – Prelúdium orgonára Az Úr házába megyünk
- Pax vobiscum – motetta
Békesség veletek
Mise férfihangokra (Szekszárdi mise) - Kyrie eleison
- Gloria
- Laudate Dominum – graduálé
- Credo
- Mihi autem adhaerere – offertórium
Nekem pedig jó az Istenhez ragaszkodni - Sanctus
- Post elevationem (Benedictus)
- Agnus Dei
- Anima Christi sanctifica me – motetta
Krisztus lelke, szentelj meg engem - Excelsior! – Prelúdium orgonára
„Magasabbra!”
Fassang László – orgona
Szent Efrém Férfikar
Művészeti vezető: Bubnó Tamás
Szólisták: Varga Donát, Viszló István, Philipp György, Cser Péter
Tenor: Kálmán László, Varga Donát, Szabó Sebestyén, Viszló István, Fodré Lajos, Nagy Bertalan, Gavodi Zoltán, Hajnal András, Tóth Csaba, Sztojanov Georgi
Basszus: Bubnó Márk, Philipp György, Tóth Márton, Bubnó Lőrinc, Pechan Kornél, Laborfalvi Soós Béla, Cser Péter, Silló György, Lettner Zsolt, Domahidy László
BMC, 2010, BMC CD 178
