Névnapok: Boglárka, Alfonz, Bogdána, Boglár, Ete, Fodor, Galatea, Gusztáv, Kála, Kleopátra, Kökény, Magnólia, Mahália, Majoranna, Makabeus, Médea, Ménrót, Nadin, Nadinka, Nádja, Nimród, Orchidea, Pálma, Pénelopé, Peónia, Péter, Pető, Remény, Reményke, Tulipán, Zsófi, Zsófia
Megszületett Jan van Scorel (1495-1562) észak-holland festő, a németalföldi északi reneszánsz egyik legjelentősebb képviselője.
Alkmaarban szorgalmasan tanulta a latin nyelvet, de már gyermekként is szívesen rajzolgatott, képeket, üvegfestményeket másolt, tollkésével pedig a fehér szaruból készült tintatartókra embereket, állatokat, növényeket és fákat metszett, iskolatársai dicsérték és kedvelték. Pártfogói látva hajlamát és tehetségét Haarlembe adták Williem Cornelisz festő műhelyébe. Három évet töltött itt a mesternél, aki igen elégedett volt a munkájával, de Van Scorel valami másra, többre törekedett, szabad idejében kijárt a Haarlem melletti kiserdőbe, s ott festette a fákat úgy, mint előtte még senki. A letöltött három év után Amszterdamba ment (Jézus bemutatása a templomban, Jézus megkeresztelkedése, Szent Mária Magdolna portréja).
Meghalt Csortos Gyula (~ József, 1883–1945) színész, a magyar színművészet „rettenetes gyermeke”.
Szigorú szülői ellenzés ellenére is elvégezte a Színiakadémiát. 1904–05-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910–től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. Ezt követően 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. 1914-ben keresete havi huszonnégyezer koronára rúgott, ez Magyarország miniszterelnökének fizetésével egyezett meg. Budapest ostroma elől ismerőseinek pincéjében húzta meg magát. A második világháború vége felé, már súlyos betegen vállalta el utolsó főszerepét. sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a magyar színművészet „rettenetes gyermeke” volt (Hyppolit, a lakáj; Lila akác; Egy szoknya, egy nadrág).
Ezen a napon született:
Herman Melville (1819–1891)
amerikai író. Húszéves korában matrózként egy teherhajón Angliába hajózott. Később délnek vette az irányt, bennszülöttek között élt, majd a trópusi élményszerzés után visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. Ezután az irodalommal kezdett foglalkozni. Moby Dick című regényét harminckét éves korában írta meg, e művében visszaköszönnek korábbi élettapasztalatai. Csak halála után kezdték felismerni írói tehetségét.
Mály Gerő (Mály Gergely Árpád, 1884-1952)
erdélyi magyar színész, filmszínész, komikus. Solymosi Elek színiiskolájában tanult, 1903-ban csatlakozott Kárpáthy György társulatához. Tíz évig volt vándorszínész, 1913-ban játszott először Budapesten a Vígszínházban és az Angolparkban. 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt, de játszott 1927 és 1930 között a Magyar Színházban, 1929-ben és 1931 és 1932 között a Belvárosi Színházban, a Budapest Színházban és a Royal Színházban is. 1937-től a Pesti Színházban játszott. 1913-ban szerepelt először filmen. Első hangosfilmje az 1931-ben készült (A hölgy egy kissé bogaras; Egy bolond százat csinál; Egy szoknya, egy nadrág).
Agárdy Gyula (1895-1944)
piarista gimnáziumi tanár, karikatúra-rajzoló. 1913-ba Vácott lépett be a rendbe, 1917-ben szentelték fel. 1920-ban tanári képesítést szerzett. 1941–1943 között a mosonmagyaróvári gimnázium igazgatója, 1944-ben pedig a váci gimnázium igazgatója lett. Karikatúrái szerepeltek a piarista rend 2017-es Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés című kiállításán is.
Bálint Sándor (1904-1980)
néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést (Népünk ünnepei, Boldogasszony vendégségében, Szeged reneszánsz kori műveltsége).
Gáspár Margit (1905-1994)
Kossuth-díjas író, műfordító, színigazgató, nevéhez fűződik a magyar operettművészet tartalmi-dramaturgiai megújítása. 1948-1954 között a Színművészeti Akadémia operett tanszakát vezette. Színdarabjaiban a társadalmi problémák felvetése mellett a szórakoztató hangvétel is helyet kapott (Tűzvarázs, Égiháború, A Fekete Császár).
J. Lee Thompson (1914-2002)
brit filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Munkái során többször dolgozott együtt Gregory Peckkel és Charles Bronsonnal (Salamon király kincse, Mackenna aranya, Navarone ágyúi).
Balogh Béni (1922-2000)
író, pedagógus, mondagyűjtő. 1941-től írt, publikált, művei rendszeresen megjelentek különféle napilapok gyermekrovataiban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg (Éleskővár kincse, A Vadkörtefa királyfi, Magyar királymondák).
György László (1923–1986)
Jászai Mari-díjas színész. Előbb tanítóképzőt végzett, majd az Országos Magyar Színművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1948-ban fejezte be tanulmányait. A Miskolci Nemzeti Színháznak 1950-től 1958-ig volt tagja. 1959-ben szerződött Budapestre. A Petőfi Színház tagja lett, majd az átszervezéseknek megfelelően, 1961-től a Jókai Színház, 1963-tól haláláig a Thália Színház művésze volt. Karakteres alkata, ízes magyar beszéde alapján elsősorban „népi” figurák megformálást bízták rá, sokat foglalkoztatott karakterszínész, sokoldalú művész volt. Írásai közül kiemelkedik a Fehérlófia című filmhez, 1981-ben, Jankovics Marcell rendezővel közösen írt forgatókönyve (Meztelen diplomata, A kőszívű ember fiai, A fekete város).
Ernst Jandl (1925–2000)
osztrák költő, író. Első verse 12 éves korában jelent meg. Az érettségit követően munkaszolgálatos volt, majd behívták a hadseregbe. A hadifogságot követően germanisztikát és anglisztikát tanult Bécsben az egyetemen. Ezt követően 1950-től középiskolai tanárként dolgozott, és emellett kezdett többet írni (A fanatikus zenekar, Idegenből, A nemkívánatos személy).
Bartos Tibor (1933-2010)
műfordító, irodalomtörténész és szótárszerkesztő. Az 1950-es években az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával foglalkozott (Sosemvolt Cigányország), majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. hosszú évek alatt szisztematikusan gyűjtötte a szinonimákat, amelyeket csoportosított és láncokba rendezett. Munkája eredményeként 2002-ben jelent meg a Magyar szótár. Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára.
Nathalie Delon (Francine Canovas, 1941-2021)
francia színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró, Alain Delon volt felesége. Eredetileg fotómodellként dolgozott. Az 1980-as években filmrendezéssel és forgatókönyvírással is megpróbálkozott (A szamuráj, Az arany rabjai, Édes hazugságok).
Andy Vajna (Vajna András György, 1944-2019)
hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa, 2010-ig az InterCom Zrt. elnöke. 2011 januárjától haláláig a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be, feladata „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. 1956-ban a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével egyedül menekült el Magyarországról. Magyarságát őrizve kapcsolatot tartott a hazai filmélet szereplőivel (Rambo; Terminátor; Szabadság, szerelem).
Sam Mendes (1965)
Oscar-díjas angol filmrendező. Tanulmányait a Magdalen College-ban, Oxfordban illetve a Cambridge-i Egyetemen végezte. A chichesteri Minerva Stúdiószínház művelődési igazgatója volt. 1992–től a Donmar Warehouse művelődési igazgatója volt. Rendezett a londoni Old Vicben, a Young Vicben, a Királyi Shakespeare Társaságnál, a Nemzeti Színházban (Amerikai szépség, A kárhozat útja, Skyfall).
Tuzson-Berczeli Péter (Tuzson Péter, 1966)
erdélyi magyar festőművész, grafikus. 1976–1980 között a Vásárhelyi Művészeti Iskola, majd 1981-1984 a Marosvásárhelyi Pedagógiai- és Művészeti Líceum növendéke volt, ahol grafikát és festészetet tanult. Első egyéni kiállítása tizenhét éves korában, 1983-ban volt a marosvásárhelyi Apollo Galériában. 1989-ben még a rendszerváltást megelőzően települt át Magyarországra. 1985-ig korai, absztrakt expresszionista „lebegő objektum” képeket festett. Később a figuratív gondolatot átveszi a hangsúlyossá vált forma, ami számára az intellektuális élményt jelenti, míg a szín kimondottan az érzelmi élményt (Álom, Sámán, Fragmentum).
Szálinger Balázs (1978)
József Attila-díjas költő. Budapesten 1998-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd Kecskeméten is a jogi karra, Pécsen magyar szakra járt, de diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem művelődésszervező szakán szerzett 2001-ben. 2012-től hat éven át, 2017 végéig a Hévíz folyóirat főszerkesztője volt (Kievezni a vajból, Fehérlófia, Al-dunai álom).
Jason Momoa (Joseph Jason Namakaeha Momoa, 1979)
hawaii-i származású amerikai modell és színész. Legismertebb szerepei Khal Drogo, a dothraki vezér a Trónok harca című fantasysorozatban, Ronon Dex a Csillagkapu Atlantisz című sorozatban, valamint Aquaman a DC-moziuniverzum filmjeiben.
Ezen a napon halt meg:
Ivan Kukuljević Sakcinski (1816-1889)
horvát politikus, történész, író, drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A délszláv népek egyenjogúsításáért és egységéért harcoló illír mozgalom híve, a horvát nemzetgyűlés, a szábor tagja volt, emellett a modern horvát történettudomány és elbeszélésirodalom úttörő alakjai közé tartozik. A nemzeti romantika szellemében fogant, főként történeti tárgyú, hazafias elbeszéléseket, drámákat és verseket szerzett.
Balázs Sándor (1830–1887)
könyvtáros, író, újságíró, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Egy ideig a mérnöki tanfolyamot hallgatta, ezt a pályát azonban elhagyta és irodalmi téren működött tovább. Különösen humoros novelláival tűnt ki. A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Miért nem házasodik meg a sógor?, Víg elbeszélések, A mama tyukszeme).
Vértesi Arnold (1834-1911)
újságíró, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja. Hosszú írói pályáján körülbelül másfélezer novellát, sok történelmi és társadalmi regényt írt. Vérbeli elbeszélőnek bizonyult, a meseszövés érdekességében kevesen versenyezhettek vele kortársai közül. Történeteit erőltetés nélkül ontotta magából, elbeszéléseit könnyed hangvétellel adta elő. Első elbeszélése megjelenésétől kezdve csaknem minden magyar lapnak munkatársa volt; tudott alkalmazkodni az uralkodó áramlatokhoz (Történeti beszélyek, A nyomorúság iskolája, Fölfelé).
Arany László (1844–1898)
költő, író, népmesegyűjtő, akadémikus. Apja, Arany János hatása, a Petőfi-látogatások emléke, a szabadságharc és annak bukása, a Pestről gyakran érkező híres látogatók, akik az irodalmi élet és a passzív rezisztencia szervezői, illetve eszmei irányítói voltak, mind befolyásolták a kultúrához való viszonyát. Már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Életműve, Székelyföldön gyűjtött népmeséi, apja nyomdokain kiadott verses regénye, műfordítások, tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek összesen öt kötetbe. Ebben megtalálható a „A délibábok hőse”, irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát.
Katona Nándor (Kleinberger, 1864–1932)
festőművész. A budapesti Mintarajziskolában, majd 1890 és 1894 között a párizsi Julian Akadémián tanult. Az 1890-es évektől vett részt kiállításokon, a Műcsarnokban főként hegyes, fenyős, felvidéki tájat ábrázoló tájképeit. Számos díjat nyert itthon és külföldön is.
Ndre Mjeda (1866-1937)
albán jezsuita szerzetes, pedagógus, költő, műfordító, filológus, politikus, a nemzeti romantika irodalmának kései képviselője. Külföldi diákévei során, 1887-ben jelentette meg első költeményeit, amelyek melankolikus soraiban a hazájától távol lévő ifjú honvágyát fogalmazta meg.
Gian Francesco Malipiero (1882-1973)
olasz zeneszerző, zenepedagógus, zeneműkiadó. Vegyes érzelmeket táplált az osztrák-német komponisták által uralt zenei hagyományokkal szemben, ehelyett inkább a 19. század előtti olasz zene újrafelfedezésére összpontosított. Zenekari művei között tizenhét kompozíció van, amelyeket szimfóniának nevezett, de közülük csak tizenegy visel sorszámot. Az elsőt 1933-ban írta, túl az ötvenedik életévén. Zenei nyelvezetét extrém formai szabadság jellemzi, mindig is elutasította a zenei variáció akadémikus alapelvét.
Nagy Adorján (1888–1956)
színész, rendező, érdemes művész. Színészakadémiát végzett, majd 1910-ben Kolozsvárra szerződött, 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere lett, majd 1945-ben főrendezővé nevezték ki. Színházi tárgyú cikkeket publikált a Magyar Szemlében, a Színháztudományban és a Színház- és Filmművészetben (Mesék az írógépről, A tanítónő, A szerelem mindent legyőz).
Fodor János (1906–1973)
Kossuth-díjas operaénekes (basszbariton), érdemes és kiváló művész. Énekelni a harmincas évek elején kezdett alkalmi fellépésekor a Városi Színházban. Az Operaház 1938-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd magánénekesként. Kezdetben a bariton szerepkört is énekelte, később évtizedekig az Operaház vezető basszbaritonja lett. Minden idők legjobb magyar Wagner-énekesei közé tartozott. Ösztönös, nagyszerű színészi képessége révén karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott.
Varga Pál (1908-1986)
karmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz). Tanulmányait 1927–1932-ben a budapesti Nemzeti Zenedében végezte. 1929–1946 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1947 és 1969 között a Magyar Állami Operaház karmestere volt. A legnagyobb sikereit francia és olasz operákkal aratta. Ő alapította 1959-ben az Operaház tagjaiból alakult Budapesti Kamarazenekart.
Szvjatoszlav Richter (1915–1997)
szovjet (ukrán) zongoraművész, a 20. század egyik legnagyobb zongoristája. Művészetét mélyen átélt bemutatói, virtuóz játéktechnikája és hatalmas repertoárja teszik felejthetetlenné. Testvérét 1938-ban, apját 1941 a sztálini terror idején – mint a nép ellenségét – kivégezték. Csak 1950-ben utazhat először külföldi turnéra, Prágába. Majd a kelet-európai országokban lép fel. Első nyugati körútjára 1960-ban utazhatott. ––> Richter Magyarországon, 1954 és 1993 közt
Feleki Sári (Fecser, 1920–1995)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Tanulmányait a Színiakadémián végezte. 1942–43-ban tagja volt a Madách Színháznak, 1943-tól 1948-ig pedig a Vígszínháznak. Két évig a Magyar Rádió társulatában dolgozott. 1950-től három évadot töltött a Vidám Színpadnál, másik hármat pedig A Magyar Néphadsereg Színházában. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig az Állami Déryné Színház, valamint a Népszínház tagja volt. Szinkronizált is (Beszterce ostroma, Tündér Lala, A nagy generáció).
Falus Róbert (Frankl, 1925-1983)
József Attila-díjas klasszika-filológus, kritikus, egyetemi tanár. 1944–1945 között munkaszolgálatos volt. Antik irodalommal, a logikai és esztétikai tudat kialakulásával, a dráma fejlődésével foglalkozott (Az ókori görög irodalom története, Az aranymetszés legendája, Platón válogatott művei).
Erki Edit (1933-2004)
újságíró, kultúrtörténész, rádiós. Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem–levéltár szakán végezte 1951-1955 között. 1957 novemberétől az állambiztonság ügynöke, besúgója volt Hamvas Judit néven. Jelentései alapján indult meg a Mérei Ferenc és társai elleni – súlyos ítéletekkel befejeződő – per. 1961-1976 között az Élet és Irodalom munkatársa volt (Lesz-e bárka?; Szülőföldem, Magyarország; Pest-Budától Budapestig).
Kránitz Lajos (1943–2005)
Jászai Mari-díjas színész. Színészi tanulmányait 1962–1966 között végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomája megszerzése után először Szolnokon, a Szigligeti Színháznál helyezkedett el. 1971–1985 között a budapesti József Attila Színház, majd 1985-től haláláig a Népszínház művésze volt. Számos filmben szerepelt, és rendszeres, közismert és közkedvelt szinkronszínész volt: számtalan tv- és mozifigurának kölcsönözte jellegzetes hangját (Az erőd, Keménykalap és krumpliorr, Szamárköhögés).
Események:
1861 — Megalakul az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Célja kiállítások rendezése, művészek támogatása, a művészeti élet fellendítése volt.
1941 – Megszűnik a Nyugat című irodalmi folyóirat.
1946 – Megszületik a Forint.
1949 – Államosították a magyar színházakat.
1965 – Először jelent meg Frank Herbert Dűne című regénye. 2003-ban a világ legkelendőbb tudományos-fantasztikus regényének választották.
1971 – George Harrison segélykoncertje a bangladesi háborús menekültekért (Madison Square Garden).
