Névnapok: Boglárka, Alfonz, Bogdána, Boglár, Ete, Fodor, Galatea, Gusztáv, Kála, Kleopátra, Kökény, Magnólia, Mahália, Majoranna, Makabeus, Médea, Ménrót, Nadin, Nadinka, Nádja, Nimród, Orchidea, Pálma, Pénelopé, Peónia, Péter, Pető, Remény, Reményke, Tulipán, Zsófi, Zsófia
Események:
1717 — I. György Nagy-Britannia és Írország királya Nicholas Rowe drámaírót, költőt nevezi ki a nemzet költőjének. Rowe-nak emlékművet állítottak a Westminsteri apátságban.
1739 – felszentelik a szegedi, eredetileg fogadalmi Szent Rozália-kápolnát. A pestistől megrémült város vezetői megfogadták, hogy ha a város megmenekül a járványtól, akkor a város kápolnát emel a Palánk városrészben. Ma görögkatolikus templom (1881-ben és 1928-ban újra felszentelve) a szegedi Lechner tér 9. alatt.
1861 — megalakul az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Célja kiállítások rendezése, művészek támogatása, a 
művészeti élet fellendítése volt. 1948-ban a belügyminiszter a szervezetet feloszlatta.
1927 — az Oscar-díj átadásának első ünnepségén (1929) az 1927-es év ezen a napján (és e dátum után) elkészült, valamint az 1928-as filmeket vették figyelembe. Érdekesség, hogy az első díjátadás a média jelenléte nélkül zajlott.
1941 – megszűnik a XX. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata, az 1908. január 1-től megjelenő Nyugat című irodalmi folyóirat. A lap Babits Mihály főszerkesztő halálával, és a nevére szóló kiadói jogokkal szűnt meg.
1949 – lényegében befejeződött a magyar színházak államosítása. Az 1946-tól megindult államosítások egyik, a színészekre vonatkozó része volt például, hogy levélben értesítették őket arról, melyik színházban kezdjék a következő évadot.
1960 – a Columbia Records lemezkiadó szerződést kötött Aretha Franklinnel, így megjelenhetett az első felvétele (Today I Sing the Blues) New Yorkban. A felvétel bejutott a Billboard Hot Rhythm & Blues Sellers listájának legjobb tíz dala közé.
1965 – először jelenik meg Frank Herbert amerikai sci-fi-író Dűne című regénye, a Dűne-regényciklus első kötete. 2003-ban a világ legkelendőbb tudományos-fantasztikus regényének választották, közel 20 millió példányt adtak el belőle, elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.
1969 – megnyílik a háromnapos Atlantic City Popfesztivál a New Jersey állambeli Hamilton Townshipben. Fellépők: 
Procol Harum, Joni Mitchell, Chicago, Santana, Little Richard, Booker T és az MG, Sir Douglas Quintet, Janis Joplin, Jefferson Airplane, BB King, The Byrds, Creedence Clearwater Revival, Tim Buckley, Hugh Masekela és a The Mothers of Invention. 110000-re becsülik a látogatók számát.
1971 – a Beatles egykori gitárosa, George Harrison és az indiai (bengáli) zenész, szitárjátékos Ravi Shankar által szervezett jótékonysági segélykoncert a New York-i Madison Square Gardenben (Concert for Bangladesh), hogy felkeltsék a nemzetközi figyelmet a bangladesi (Kelet-Pakisztán) politikai és katonai zűrzavarra, és az országot sújtó éhínségre. Fellépők: Bob Dylan, Ringo Starr, Ravi Shankar, Eric Clapton, Billy Preston és Leon Russell.
1996 – megjelenik George RR Martin amerikai író, forgatókönyvíró és producer Trónok harca című epikus fantasyregénye, amely a Jég és tűz dala című sorozat első kötete. Bár eredetileg három könyvre volt tervezve a sorozat, jelenleg hét kötet jelent meg. Az HBO Productions 2007-ben vásárolta meg a sorozat televíziós jogait, és készített nagy sikerű adaptációkat.
2005 – posztumusz megjelenik Svédországban Stieg Larsson svéd író A tetovált lány című regénye, ami a Millennium sorozat első darabja (a magyar kiadás: Animus, Bp., 2009.) A kötetből két filmadaptáció is készül (2009, 2011).
2007 – nemzetközileg is elismerik az olimpikon és paralimpikon művészek szervezetének (AOTO) non-profit programját, az Art of the Olympians 501-t.
Megszületett Jan van Scorel (1495-1562) észak-holland festő, a németalföldi északi reneszánsz egyik legjelentősebb képviselője.
Alkmaarban szorgalmasan tanulta a latin nyelvet, de már gyermekként is szívesen rajzolgatott, képeket, üvegfestményeket másolt, tollkésével pedig a fehér szaruból készült tintatartókra embereket, állatokat, növényeket és fákat metszett, iskolatársai dicsérték és kedvelték. Pártfogói látva hajlamát és tehetségét Haarlembe adták Williem Cornelisz festő műhelyébe. Három évet töltött itt a mesternél, aki igen elégedett volt a munkájával, de Van Scorel valami másra, többre törekedett, szabad idejében kijárt a Haarlem melletti kiserdőbe, s ott festette a fákat úgy, mint előtte még senki. A letöltött három év után Amszterdamba ment (Jézus bemutatása a templomban, Jézus megkeresztelkedése, Szent Mária Magdolna portréja).
Meghalt Csortos Gyula (~ József, 1883–1945) színész, a magyar színművészet „rettenetes gyermeke”.
Szigorú szülői ellenzés ellenére is elvégezte a Színiakadémiát. 1904–05-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910–től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. Ezt követően 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. 1914-ben keresete havi huszonnégyezer koronára rúgott, ez Magyarország miniszterelnökének fizetésével egyezett meg. Budapest ostroma elől ismerőseinek pincéjében húzta meg magát. A második világháború vége felé, már súlyos betegen vállalta el utolsó főszerepét. sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a magyar színművészet „rettenetes gyermeke” volt (Hyppolit, a lakáj; Lila akác; Egy szoknya, egy nadrág).
Ezen a napon született:
Herman Melville (1819–1891)
amerikai író. Húszéves korában matrózként egy teherhajón Angliába hajózott. Később délnek vette az irányt, bennszülöttek között élt, majd a trópusi élményszerzés után visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. Ezután az irodalommal kezdett foglalkozni. Moby Dick című regényét harminckét éves korában írta meg, e művében visszaköszönnek korábbi élettapasztalatai. Csak halála után kezdték felismerni írói tehetségét.
Theodore Wores (1859–1939)
amerikai festő. Sokat utazott, többek között Németországban, Japánban, Hawaii-on és Szamoán. Amikor 1874-ben megnyílt a California School of Design (későbbi nevén San Francisco Art Institute), Wores volt az egyik első diák, aki beiratkozott. Két hosszabb látogatást tett Japánba, és sikeres kiállításokat rendezett japán festményeiből New Yorkban és Londonban.
Mály Gerő (Mály Gergely Árpád, 1884-1952)
erdélyi magyar színész, filmszínész, komikus. Solymosi Elek színiiskolájában tanult, 1903-ban csatlakozott Kárpáthy György társulatához. Tíz évig volt vándorszínész, 1913-ban játszott először Budapesten a Vígszínházban és az Angolparkban. 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt, de játszott 1927 és 1930 között a Magyar Színházban, 1929-ben és 1931 és 1932 között a Belvárosi Színházban, a Budapest Színházban és a Royal Színházban is. 1937-től a Pesti Színházban játszott. 1913-ban szerepelt először filmen. Első hangosfilmje az 1931-ben készült (A hölgy egy kissé bogaras; Egy bolond százat csinál; Egy szoknya, egy nadrág).
Agárdy Gyula (1895-1944)
piarista gimnáziumi tanár, karikatúra-rajzoló. 1913-ba Vácott lépett be a rendbe, 1917-ben szentelték fel. 1920-ban tanári képesítést szerzett. 1941–1943 között a mosonmagyaróvári gimnázium igazgatója, 1944-ben pedig a váci gimnázium igazgatója lett. Karikatúrái szerepeltek a piarista rend 2017-es Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés című kiállításán is.
Bálint Sándor (1904-1980)
néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést (Népünk ünnepei, Boldogasszony vendégségében, Szeged reneszánsz kori műveltsége).
Gáspár Margit (1905-1994)
Kossuth-díjas író, műfordító, színigazgató, nevéhez fűződik a magyar operettművészet tartalmi-dramaturgiai megújítása. 1948-1954 között a Színművészeti Akadémia operett tanszakát vezette. Színdarabjaiban a társadalmi problémák felvetése mellett a szórakoztató hangvétel is helyet kapott (Tűzvarázs, Égiháború, A Fekete Császár).
J. Lee Thompson (1914-2002)
brit filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Munkái során többször dolgozott együtt Gregory Peckkel és Charles Bronsonnal (Salamon király kincse, Mackenna aranya, Navarone ágyúi).
Balogh Béni (1922-2000)
író, pedagógus, mondagyűjtő. 1941-től írt, publikált, művei rendszeresen megjelentek különféle napilapok gyermekrovataiban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg (Éleskővár kincse, A Vadkörtefa királyfi, Magyar királymondák).
György László (1923–1986)
Jászai Mari-díjas színész. Előbb tanítóképzőt végzett, majd az Országos Magyar Színművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1948-ban fejezte be tanulmányait. A Miskolci Nemzeti Színháznak 1950-től 1958-ig volt tagja. 1959-ben szerződött Budapestre. A Petőfi Színház tagja lett, majd az átszervezéseknek megfelelően, 1961-től a Jókai Színház, 1963-tól haláláig a Thália Színház művésze volt. Karakteres alkata, ízes magyar beszéde alapján elsősorban „népi” figurák megformálást bízták rá, sokat foglalkoztatott karakterszínész, sokoldalú művész volt. Írásai közül kiemelkedik a Fehérlófia című filmhez, 1981-ben, Jankovics Marcell rendezővel közösen írt forgatókönyve (Meztelen diplomata, A kőszívű ember fiai, A fekete város).
Ernst Jandl (1925–2000)
osztrák költő, író. Első verse 12 éves korában jelent meg. Az érettségit követően munkaszolgálatos volt, majd behívták a hadseregbe. A hadifogságot követően germanisztikát és anglisztikát tanult Bécsben az egyetemen. Ezt követően 1950-től középiskolai tanárként dolgozott, és emellett kezdett többet írni (A fanatikus zenekar, Idegenből, A nemkívánatos személy).
Bartos Tibor (1933-2010)
műfordító, irodalomtörténész és szótárszerkesztő. Az 1950-es években az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával foglalkozott (Sosemvolt Cigányország), majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. hosszú évek alatt szisztematikusan gyűjtötte a szinonimákat, amelyeket csoportosított és láncokba rendezett. Munkája eredményeként 2002-ben jelent meg a Magyar szótár. Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára.
Nathalie Delon (Francine Canovas, 1941-2021)
francia színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró, Alain Delon volt felesége. Eredetileg fotómodellként dolgozott. Az 1980-as években filmrendezéssel és forgatókönyvírással is megpróbálkozott (A szamuráj, Az arany rabjai, Édes hazugságok).
Andy Vajna (Vajna András György, 1944-2019)
hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa, 2010-ig az InterCom Zrt. elnöke. 2011 januárjától haláláig a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be, feladata „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. 1956-ban a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével egyedül menekült el Magyarországról. Magyarságát őrizve kapcsolatot tartott a hazai filmélet szereplőivel (Rambo; Terminátor; Szabadság, szerelem).
Sam Mendes (1965)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol filmrendező. Tanulmányait a Magdalen College-ban, Oxfordban illetve a Cambridge-i Egyetemen végezte. A chichesteri Minerva Stúdiószínház művelődési igazgatója volt. 1992–től a Donmar Warehouse művelődési igazgatója volt. Rendezett a londoni Old Vicben, a Young Vicben, a Királyi Shakespeare Társaságnál, a Nemzeti Színházban (Amerikai szépség, A kárhozat útja, Skyfall).
Tuzson-Berczeli Péter (Tuzson Péter, 1966)
erdélyi magyar festőművész, grafikus. 1976–1980 között a Vásárhelyi Művészeti Iskola, majd 1981-1984 a Marosvásárhelyi Pedagógiai- és Művészeti Líceum növendéke volt, ahol grafikát és festészetet tanult. Első egyéni kiállítása tizenhét éves korában, 1983-ban volt a marosvásárhelyi Apollo Galériában. 1989-ben még a rendszerváltást megelőzően települt át Magyarországra. 1985-ig korai, absztrakt expresszionista „lebegő objektum” képeket festett. Később a figuratív gondolatot átveszi a hangsúlyossá vált forma, ami számára az intellektuális élményt jelenti, míg a szín kimondottan az érzelmi élményt (Álom, Sámán, Fragmentum).
Szálinger Balázs (1978)
József Attila-díjas költő. Budapesten 1998-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd Kecskeméten is a jogi karra, Pécsen magyar szakra járt, de diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem művelődésszervező szakán szerzett 2001-ben. 2012-től hat éven át, 2017 végéig a Hévíz folyóirat főszerkesztője volt (Kievezni a vajból, Fehérlófia, Al-dunai álom).
Jason Momoa (Joseph Jason Namakaeha Momoa, 1979)
hawaii-i származású amerikai modell és színész. Legismertebb szerepei Khal Drogo, a dothraki vezér a Trónok harca című fantasysorozatban, Ronon Dex a Csillagkapu Atlantisz című sorozatban, valamint Aquaman a DC-moziuniverzum filmjeiben.
Bakos-Kiss Gábor (1981)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, jogász. 2021-től a Győri Nemzeti Színház igazgatója. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója zenés színész szakon. 2009–2011 között szellemi szabadfoglalkozású, 2011-től a debreceni Csokonai Színház, 2014-től a Nemzeti Színház tagja. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának tanára. A színészet mellett rendez is.
Ezen a napon halt meg:
Ivan Kukuljević Sakcinski (1816-1889)
horvát politikus, történész, író, drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A délszláv népek egyenjogúsításáért és egységéért harcoló illír mozgalom híve, a horvát nemzetgyűlés, a szábor tagja volt, emellett a modern horvát történettudomány és elbeszélésirodalom úttörő alakjai közé tartozik. A nemzeti romantika szellemében fogant, főként történeti tárgyú, hazafias elbeszéléseket, drámákat és verseket szerzett.
Balázs Sándor (1830–1887)
könyvtáros, író, újságíró, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Egy ideig a mérnöki tanfolyamot hallgatta, ezt a pályát azonban elhagyta és irodalmi téren működött tovább. Különösen humoros novelláival tűnt ki. A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Miért nem házasodik meg a sógor?, Víg elbeszélések, A mama tyukszeme).
Vértesi Arnold (1834-1911)
újságíró, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja. Hosszú írói pályáján körülbelül másfélezer novellát, sok történelmi és társadalmi regényt írt. Vérbeli elbeszélőnek bizonyult, a meseszövés érdekességében kevesen versenyezhettek vele kortársai közül. Történeteit erőltetés nélkül ontotta magából, elbeszéléseit könnyed hangvétellel adta elő. Első elbeszélése megjelenésétől kezdve csaknem minden magyar lapnak munkatársa volt; tudott alkalmazkodni az uralkodó áramlatokhoz (Történeti beszélyek, A nyomorúság iskolája, Fölfelé).
Arany László (1844–1898)
költő, író, népmesegyűjtő, akadémikus. Apja, Arany János hatása, a Petőfi-látogatások emléke, a szabadságharc és annak bukása, a Pestről gyakran érkező híres látogatók, akik az irodalmi élet és a passzív rezisztencia szervezői, illetve eszmei irányítói voltak, mind befolyásolták a kultúrához való viszonyát. Már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Életműve, Székelyföldön gyűjtött népmeséi, apja nyomdokain kiadott verses regénye, műfordítások, tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek összesen öt kötetbe. Ebben megtalálható a „A délibábok hőse”, irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát.
Katona Nándor (Kleinberger, 1864–1932)
festőművész. A budapesti Mintarajziskolában, majd 1890 és 1894 között a párizsi Julian Akadémián tanult. Az 1890-es évektől vett részt kiállításokon, a Műcsarnokban főként hegyes, fenyős, felvidéki tájat ábrázoló tájképeit. Számos díjat nyert itthon és külföldön is.
Ndre Mjeda (1866-1937)
albán jezsuita szerzetes, pedagógus, költő, műfordító, filológus, politikus, a nemzeti romantika irodalmának kései képviselője. Külföldi diákévei során, 1887-ben jelentette meg első költeményeit, amelyek melankolikus soraiban a hazájától távol lévő ifjú honvágyát fogalmazta meg.
Gian Francesco Malipiero (1882-1973)
olasz zeneszerző, zenepedagógus, zeneműkiadó. Vegyes érzelmeket táplált az osztrák-német komponisták által uralt zenei hagyományokkal szemben, ehelyett inkább a 19. század előtti olasz zene újrafelfedezésére összpontosított. Zenekari művei között tizenhét kompozíció van, amelyeket szimfóniának nevezett, de közülük csak tizenegy visel sorszámot. Az elsőt 1933-ban írta, túl az ötvenedik életévén. Zenei nyelvezetét extrém formai szabadság jellemzi, mindig is elutasította a zenei variáció akadémikus alapelvét.
Nagy Adorján (1888–1956)
színész, rendező, érdemes művész. Színészakadémiát végzett, majd 1910-ben Kolozsvárra szerződött, 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere lett, majd 1945-ben főrendezővé nevezték ki. Színházi tárgyú cikkeket publikált a Magyar Szemlében, a Színháztudományban és a Színház- és Filmművészetben (Mesék az írógépről, A tanítónő, A szerelem mindent legyőz).
Fodor János (1906–1973)
Kossuth-díjas operaénekes (basszbariton), érdemes és kiváló művész. Énekelni a harmincas évek elején kezdett alkalmi fellépésekor a Városi Színházban. Az Operaház 1938-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd magánénekesként. Kezdetben a bariton szerepkört is énekelte, később évtizedekig az Operaház vezető basszbaritonja lett. Minden idők legjobb magyar Wagner-énekesei közé tartozott. Ösztönös, nagyszerű színészi képessége révén karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott.
Varga Pál (1908-1986)
karmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz). Tanulmányait 1927–1932-ben a budapesti Nemzeti Zenedében végezte. 1929–1946 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1947 és 1969 között a Magyar Állami Operaház karmestere volt. A legnagyobb sikereit francia és olasz operákkal aratta. Ő alapította 1959-ben az Operaház tagjaiból alakult Budapesti Kamarazenekart.
Szvjatoszlav Richter (1915–1997)
szovjet (ukrán) zongoraművész, a 20. század egyik legnagyobb zongoristája. Művészetét mélyen átélt bemutatói, virtuóz játéktechnikája és hatalmas repertoárja teszik felejthetetlenné. Testvérét 1938-ban, apját 1941 a sztálini terror idején – mint a nép ellenségét – kivégezték. Csak 1950-ben utazhat először külföldi turnéra, Prágába. Majd a kelet-európai országokban lép fel. Első nyugati körútjára 1960-ban utazhatott. ––> Richter Magyarországon, 1954 és 1993 közt
Feleki Sári (Fecser, 1920–1995)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Tanulmányait a Színiakadémián végezte. 1942–43-ban tagja volt a Madách Színháznak, 1943-tól 1948-ig pedig a Vígszínháznak. Két évig a Magyar Rádió társulatában dolgozott. 1950-től három évadot töltött a Vidám Színpadnál, másik hármat pedig A Magyar Néphadsereg Színházában. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig az Állami Déryné Színház, valamint a Népszínház tagja volt. Szinkronizált is (Beszterce ostroma, Tündér Lala, A nagy generáció).
Falus Róbert (Frankl, 1925-1983)
József Attila-díjas klasszika-filológus, kritikus, egyetemi tanár. 1944–1945 között munkaszolgálatos volt. Antik irodalommal, a logikai és esztétikai tudat kialakulásával, a dráma fejlődésével foglalkozott (Az ókori görög irodalom története, Az aranymetszés legendája, Platón válogatott művei).
Katkics Ilona (1925–2022)
Balázs Béla-díj filmrendező, érdemes művész. A Magyar Film- és Tv-művész Szövetség titkárságának tagja, a Gyermekszakosztály vezetője. Kezdetben híradózott, riportokat, tv-játékokat később gyermekfilmeket készített. Művészetének titka az egyszerűség: bízott a történetben és a színészekben, a rendezői magamutogatás távol állt tőle. Nemcsak műveivel, hanem közéleti tevékenységével is a gyerekek érdekében munkálkodott (Kincskereső kisködmön, A palacsintás király, A fantasztikus nagynéni).
Erki Edit (1933-2004)
újságíró, kultúrtörténész, rádiós. Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem–levéltár szakán végezte 1951-1955 között. 1957 novemberétől az állambiztonság ügynöke, besúgója volt Hamvas Judit néven. Jelentései alapján indult meg a Mérei Ferenc és társai elleni – súlyos ítéletekkel befejeződő – per. 1961-1976 között az Élet és Irodalom munkatársa volt (Lesz-e bárka?; Szülőföldem, Magyarország; Pest-Budától Budapestig).
Kránitz Lajos (1943–2005)
Jászai Mari-díjas színész. Színészi tanulmányait 1962–1966 között végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomája megszerzése után először Szolnokon, a Szigligeti Színháznál helyezkedett el. 1971–1985 között a budapesti József Attila Színház, majd 1985-től haláláig a Népszínház művésze volt. Számos filmben szerepelt, és rendszeres, közismert és közkedvelt szinkronszínész volt: számtalan tv- és mozifigurának kölcsönözte jellegzetes hangját (Az erőd, Keménykalap és krumpliorr, Szamárköhögés).
Tamás Noémi (1948–2004)
festőművész, illusztrátor, művésztanár. Tanulmányait a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte el. 1976-ban volt első önálló kiállítása Helsinkiben, a számos belföldi és külföldi csoportos kiállításon kívül önállóan több mint 10 alkalommal mutatkozott be az ország több városában. Munkái köz- és magángyűjteményekben láthatók Budapesten, Hamburgban, Vácott és Kaposváron.
