Névnapok: Levente, Irén, Círus, Erina, Gyula, Hektor, Hermiás, Hermiusz, Iréneusz, Iringó, Jerne, Laura, Laurencia, Lauretta, Leó, Leon, Leonidász, Lionel, Lora, Lorella, Lorett, Marcella, Petúnia, Szerénusz, Szirom, Szironka, Tivadar
Események:
1841 – Adolphe Adam francia zeneszerző Giselle című romantikus balettjének bemutatója a párizsi Salle Le Peletier-ben (a Párizsi Opera Balett előadása). A klasszikus balettelőadás mesterművének tartják a művet.
1846 – szabadalmaztatta Antoine-Joseph „Adolfe” Sax belga hangszerkészítő a szaxofont. Eredetileg a tervezett 
hangszercsaládjának összesen 8 tagja volt, később a család további tagokkal bővült. Az új hangszer nagyon gyorsan rendkívül népszerű lett a katonazenekarokban, az 1920-as évektől kezdve a dzsesszben és a szórakoztatózenében is.
1895 – mivel második árverése is anyagi bukással végződik, Paul Gauguin posztimpresszionista festő Marseille-ben hajóra száll és másodszor is Tahitira költözik Franciaországból. Soha többé nem tér vissza.
1978 – az UNICEF jószolgálati nagykövetének nevezi ki a Kansas rockegyüttest (Goodwill ambassador).
2003 – bemutatják a Karib-tenger kalózai: A fekete gyöngy átka című kalandvígjátékot Disneylandben, Gore Verbinski rendezésében, Johnny Depp, Keira Knightley és Orlando Bloom főszereplésével. Ez az első film az öt részes sorozatból.
2007 – az amerikai Tracy Letts által írt August: Osage County című tragikomédia premierje a chicagói Steppenwolf Színházban. A mű 2008-ban drámai Pulitzer-díjat kapott. 2013-ban film készült a történetből, Magyarországon Augusztus Oklahomában címmel vetítették.
2019 – Irak északi, Duhok nevű kurd tartományában, a Tigris folyó keleti partján bronzkori palotát (3.400 éve építhették) tártak fel német és kurd régészek. A felfedezett palotában ékírásos táblákat is találtak, így a régészek remélik, hogy a feltárások sok új információval szolgálnak majd az ókori mezopotámiai államalakulat, a Mitanni Birodalom történetéről, politikai, gazdasági életéről. Az építményhez a rendkívüli szárazság miatt sikerült eljutniuk a régészeknek.
Megszületett Sir Peter Paul Rubens (1577-1640) flamand festőművész, Rembrandt mellett kora művészetének legjelentősebb alakja, a 17. századi flamand festészet egységes arculatának megteremtője.
Sajátosan egyéni stílusa nagy hatást gyakorolt az európai festészet fejlődésére. Fiatalkori képei teljes egészében a flamand festészet hatását tükrözik. Itáliai és a spanyolországi utazásai során megismerkedik a legjelentősebb olasz és spanyol festők műveivel, amelyek nagy hatással voltak rá. Képeit a lendület és az erő jellemzi, színei finoman olvadnak egymásba. Élete vége felé, vidéki kastélyába húzódva egyre több tájképet festett. Ezeken a műveken a természeti táj szépségét ragadja meg sallangok, utalások nélkül. Életműve túlmutat korán: belőle sarjadt ki a rokokó, s olyan klasszicista festők műveiben érezhető hatása, mint Eugène Delacroix. Angol és itáliai követként politikai feladatokat is sikerrel megoldott (Háromkirályok imádása, A kereszt felállítása, A három Grácia).
Megszületett Luigi Pirandello (1867–1936) Nobel-díjas olasz drámaíró és novellista.
Egyetemistaként Rómában, majd a németországi Bonnban klasszikus irodalmat és nyelvészetet tanult. valódi hírnevét a drámák hozták meg, ám pályája során jóval nagyobb számban írt regényeket és novellákat, amelyek közül több is az olasz és szicíliai legendák témájára épül. Költészete szintén jelentős, de Olaszországon kívül szinte ismeretlen maradt. Írásaiban az olasz nyelv kifinomult irodalmi változatát használta, ábrázolásmódját sok humorral és iróniával fűszerezve. Műveinek középpontjában legtöbbször az igazság keresése, illetve a racionális igazság (valóság) és a társadalmilag elfogadott igazság (hagyományok, elvárások) közti feszültség áll. Állandó témája a társadalmi tudat és az egyéni szándékok közti ütközés. Művészete nagy hatással volt a modern színház lélekábrázolási technikájára, dramaturgiai megoldásai ugyanakkor meghatározók (A kitaszított, Hat szereplő szerzőt keres, IV. Henrik).
Ezen a napon született:
Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)
genfi felvilágosodás kori filozófus, író, zeneszerző. Politikai filozófiai eszméi, államelmélete hatást gyakoroltak a francia forradalomra és az utókorra egyaránt, ahogy a modern oktatási elméletekre is. A felvilágosodás és a romanticizmus egyik fontos személyisége.
Kriza János (1811-1875)
néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Megtanult németül, angolul és franciául, buzgó munkása volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának. Két évre külföldi egyetemekre küldték és Berlinben főleg bölcseleti, s hitoktatói tanulmányait folytatta, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott (Vadrózsák, Zsinati beszéd, A keresztény vallás).
Szamossy Elek (1826-1888)
festőművész, litográfus. 1848-49-ben a szabadságharc alatt az Erdélyben szerveződött 15. Mátyás huszárezredben harcolt. Első mestere a bécsi Karl Rahl volt, de csak rövid ideig. 1855 és 1859 között Velencében dolgozott, majd a békésgyulai kastélyban portrékat festett. Ő fedezte fel Munkácsy Mihály tehetségét. Később Budapestre költözött, itt is több portrét festett.
Joachim József (Joseph Joachim, 1831–1907)
magyar származású hegedűművész, karmester és zeneszerző. Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének. A korban szinte páratlanul széles repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Saját zeneszerzői munkássága inkább a kadenciákban merül ki.
Pap Henrik (1864-1910)
festőművész, grafikus. Már akadémiai hallgatóként, 1884-ben rajzaival elnyerte a müncheni állami kis ezüstérmet. Ugyanebben az évben rézkarcaival szerepelt először a Műcsarnok kiállításán. 1886-tól rendszeresen szerepelt a hazai és többször a külföldi kiállításokon. Nevét a Benczúr-iskola stílusában festett novellisztikus életképei tették ismertté. Rézkarcai elsősorban ismert festmények másolatai (A tavasz ébredése, Október elseje, 1848-ból).
Vidor Ferike (Wechselmann Franciska, 1889-1970)
színésznő, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület iskoláját végezte, majd 1905-ben szerződött Kecskemétre, majd Nagy Endre kabaréja hívta meg a fővárosba. Ezután itt működött és egyike lett a legjobb humorú, komikai vénában a legnépszerűbb színésznőinknek. 1945 és 1949 között, majd 1951–52-ben a Nemzeti Színházban játszott. 1949–51-ben tagja volt a Belvárosi Színháznak, majd 1953 és 1959 között a Vidám Színpad foglalkoztatta (Szent Péter esernyője, Egy pikoló világos, Ház a sziklák alatt).
Mihály István (1892-1945)
író, kabaré-, dalszöveg- és forgatókönyvíró. Az 1920-as évek közepén kezdett filmekkel foglalkozni, bár ekkor még csak fordítóként: külföldi némafilmekhez írt magyar feliratokat. 1930-ban Berlinbe utazott és ott az UFA filmgyár számára dolgozott; családjával 1932 végén tért vissza Budapestre. Itthon is sokat dolgozott: verset, dalszöveget, kabarétréfát, filmszövegkönyvet írt. 1944. októberében a zsidó férfiak számára elrendelték a kényszermunka kötelezettséget. Őt és nagyobbik fiát is elvitték. Kétezer sorstársukkal együtt a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozták és Ausztriába deportálták. A határhoz közeli Bruckba kerültek, ott írta utolsó versét és ott halt meg (Béla, aki huszonhatéves; Köszönöm, hogy imádott; Mindig az a perc…).
Edward Carr (1892-1982)
angol történész, diplomata. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott.
Kazimierz Sikorski (1895-1986)
lengyel zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus. 1911-1919 között zeneszerzést tanult a Stanisław Moniuszko nevét viselő Varsói Zenei Társaság főiskoláján. Jogot és filozófiát is tanult a Varsói Egyetemen, majd zenetudományt Lwówi Egyetemen. Alapító tagja volt a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének. 1945-től a łódźi Állami Zeneművészeti Főiskolán volt az összhangzattan, ellenpont és zeneszerzés professzora. 1954-ben Varsóba költözött, ahol az ottani Állami Zeneművészeti Főiskola tanára lett. Sok híres tanítványa volt, számos kitüntetésben részesült (Falusi képek, Populáris nyitány, Harsonaverseny).
Domokos Pál Péter (1901-1992)
Széchenyi-díjas magyar tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója. Olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték. 1944 őszén családjával Budapestre menekült. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére (A moldvai magyarság, Rezeda. 96 csángómagyar népdal, Moldvai útjaim).
Richard Rodgers (Richard Charles Rodgers, 1902-1979)
amerikai zeneszerző, dalszerző, drámaíró. Mintegy 900 slágert írt 43 Broadway-musicalbe, emellett számos filmhez és televíziós műsorhoz is komponált. A könnyűzenére kifejtett hatása napjainkig is érezhető. Hatévesen kezdett zongorázni, iskolás évei alatt a nyári szünetekben kezdett komponálni. A Rodgers és Hammerstein szövegíró nevével fémjelzett musicalek 35 Tony-t, 15 Oscart, két Pulitzert, két Grammy-t és két Emmy-t szereztek összesen.
Bolmányi Ferenc (Weisz, 1904–1990)
festő, szobrász, érdemes művész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot és festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. A művészetek tanulmányozásával, külföldön, fejlesztette tovább tudását. 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők társaságában festett. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte.
Csapláros István (1910-1994)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a lengyel-magyar kapcsolatok kiemelkedő kutatója. Egyetemi tanulmányait Magyarországon, Lengyelországban és Franciaországban végezte. 1931-ben a wrocławi (boroszlói) egyetemen, 1943-ban a párizsi Sorbonne-on tanult. Fő kutatási területe a magyar-lengyel és a magyar-francia irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok voltak. 1940-től aktív szervezője volt lengyelbarát társaságoknak és mozgalmaknak (A magyarság lengyel tükörben, Kraszewski és Magyarország, Kosztolányi Dezső és a lengyel irodalom).
Olthy Magda (1912-1983)
Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Diplomáját 1931-ben szerezte a Színművészeti Akadémián. Alapi Nándor Kamaraszínházában kezdte pályafutását, később a Budai Színkörben és az Új Színházban lépett fel. 1933-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig tagja volt. 1935-től filmekben is szerepelt. Tevékenykedése alatt nyílt meg 1959 februárjában az Ódry Színpad, létrehozásában aktívan közreműködött.
Eötvös Gábor (1921-2001)
Jászai Mari-díjas zenész, zenebohóc, érdemes művész. Kétszáz éves artista dinasztia tagja volt. Hétévesen kezdett tanulni hangszeren játszani. Leghíresebb mutatványában visszatérő kifejezés volt: „Van mááásik!!!”
Wrabel Sándor (1926-1992)
festőművész, grafikus, „az 1956-os forradalom festője”. Mivel művészetében tántoríthatatlanul ragaszkodott az igazság kimondásához, sorsa az lett, hogy mellőzték, így művei jelentőségét kora nem fedezhette fel, s ez visszahatott művészetére. A kezdeti harmonikus, realisztikus természetábrázolásait zaklatott, megrázó hatású kompozíciók váltották fel. Szürrealisztikus festői megoldásai élettapasztalatait tükrözték. Hazánkban, élete során, nem részesült hivatalos elismerésben (Diófák, Férfi portré, Decemberi reggel).
Mel Brooks (Melvin Kaminsky, 1926)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, zeneszövegíró, komikus, színész és producer. Leginkább filmparódiáiról és komikus alkotásairól ismert. Egyike azon kevés embernek, akik megkapták az Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjat. Három filmjét választotta be az Amerikai Filmintézet minden idők 100 legjobb amerikai filmvígjátéka közé: a Fényes nyergek, a Producerek és Az ifjú Frankenstein.
Szlonka Márta (1930-2014)
színésznő. Színészi diplomáját 1953-ban vehette át a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.1957-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1960-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház színésznője, 1976-tól 1990-ig a Népszínház társulatának művésznője volt.
Pat Morita (Noriyuki „Pat” Morita, 1932–2005)
amerikai stand-up komikus és színész. Gyakran szerepelt televíziós sorozatokban. A mozivásznon legemlékezetesebb és kritikailag is legsikeresebb alakítása Mr. Miyagi volt a Karate kölyök című filmben és annak három folytatásában.
Kovács Piroska (1932-2016)
tanár, néprajzi gyűjtő. A máréfalvi faragott kapuk megőrzéséért végzett munkáját 2012-ben Europa Nostra kulturális örökségvédelmi nagydíjjal jutalmazták. Már az 1970-es években gyűjteni kezdte faluja és a környék néprajzi hagyományait, értékeit, és kiadványaiban közzétette ismereteit. 2001-től javaslatára kétévente kerül megrendezésre a Székely Kapuk Napja (A máréfalvi iskola 210 éve, Háborús hőseink emlékére, Tájházfüzet).
Richard Bright (1937-2006)
amerikai színész. Nemzetközi hírnevét Al Neri alakításával szerezte meg, Francis Ford Coppola A Keresztapa című maffia-trilógiájában, amelynek mindhárom filmjében szerepelt. Első filmszerepét 1959-ben kapta. Az 1970-es, 1980-as években számos bűnügyi és kalandfilmben kapott szerepet, legtöbbször a Nerihez hasonló keménykötésű gyilkosokat, testőröket, rendőröket, kemény fiúkat alakított (A szökés, Sugarlandi hajtóvadászat, Hair).
Gilda Radner (Gilda Susan Radner, 1946–1989)
Grammy-díjas amerikai humorista és színésznő. A Saturday Night Live eredeti szereplőinek egyike volt. Előadásai során gyakran parodizálta a televíziós sztereotípiákat.
Kathy Bates (Kathleen Doyle „Kathy” Bates, 1948)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő és rendező. az 1970-es és 1980-as években számos kisebb filmes, illetve televíziós szerepben feltűnt, az 1990-es Tortúra című film hozta el számára az ismertséget. Szerepléséért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, valamint egy Golden Globe-díjat is. Televíziós szerepléseivel is sikert aratott; összesen tizennégy Emmy-jelölést kapott.
Tóth-Tahi Máté (1958-2013)
Jászai Mari-díjas színész. A Színművészeti Főiskola filmszínész szakát 1980-ban végezte el. 1984-ben szerződött a győri Kisfaludy Színházba, ahol haláláig a társulat meghatározó színésze volt. Filmszínészként is foglalkoztatott volt (Hamis a baba, A három testőr Afrikában, Mikor síel az oroszlán?).
John Cusack (1966)
amerikai színész, forgatókönyvíró, filmproducer. Hírnevét a ’80-as évek közepén szerezte, mikor tinifilmekben szerepelt. Később elkezdte szélesíteni szerepeinek változatosságát, így több komolyabb mű is megjelent filmográfiájában. A ’90-es évek második felében játszotta el az Otthon, véres otthon főszerepét, s egyben a film forgatókönyvét is maga írta. A fekete komédia népes rajongótábort szerzett magának. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Con Air – A fegyencjárat, Jó üzlet a háború, A holló).
Fogarasi Gergely (1977)
alkotóművész. Pályáját gyermekszínészként kezdte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem) után az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt, ahol végül is diplomázott. Diplomamunkáját a XXI. századi magyar színház útjairól, esélyeiről és jövőképéről írta. Dráma-pedagógiai oklevelet szerzett. Szinkronszerepei mellett játszik a Vígszínház, a Pesti Színház és az Egyetemi Színpad előadásaiban is. Filmekben, tévéjátékokban, reklámfilmekben is dolgozott. 2000 óta a színészet mellett film- és színházi rendezőként is dolgozik, versei mellett forgatókönyvíróként is jegyzik. Festőként metafizikus és hagyományos technikájú képeket fest.
Babicsek Bernát (1980–2021)
színész, zenész, harmonikaművész. Az Eszterházy Károly Főiskola ének-zene szakán diplomázott, majd építész technikusi végzettséget szerzett. 2000-től a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult színészmesterséget. Több filmben és televíziós sorozatban is szerepelt, mellette játszott a Játékszínben, a Szkéné Színházban, a Ruttkai Éva Színházban, a Karinthy Színházban, a Turay Ida Színházban és a Pinceszínházban is. Tangóharmonikán játszott. Valószínűleg füstmérgezésben halt meg.
Ezen a napon halt meg:
Táncsics Mihály (Mihajlo Stančić, 1799-1884)
író, publicista. Gimnáziumi tanulmányai mellett házi-tanítóskodott. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. 1847-ben sajtóvétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre ítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult (A magyar nyelv; Nép szava, isten szava; A sajtószabadságról).
Poldini Ede (1869-1957)
zeneszerző és zongoraművész. Rendkívül termékeny szerző volt, ma a neve csak mint a magyar nemzeti vígopera, a Farsangi lakodalom komponistájaként él. A budapesti Nemzeti Zenede tanulója volt. Tanulmányai befejeztével zongoristaként turnézott. 1908-tól Svájcban élt. Zeneszerzőként legnagyobb sikerét színpadi műveivel aratta (Csipkerózsika, Északi fény, A táncoló baba).
Marschalkó Rózsi (1887-1967)
opera-énekesnő (mezzoszoprán). Hangversenyénekesként indult pályája 1907-ben. Színpadon 1910-ben debütált az Operaházban. A következő évben lett a társulat tagja, egészen 1929-ig. Külföldi szereplései is voltak, a színpadtól való visszavonulása után a Nemzeti Zenede énektanára lett.
Bordy Bella (1909–1978)
balettművész, érdemes művész. Az Operaház egyik legkiválóbb balerinája volt, aki színésznőként prózai darabokban, operettekben és filmekben is illúziókeltő alakítást nyújtott. 15 éves korában lett az operaház ösztöndíjasa. 1938-ban fellépett az angol tv-ben. 1938-1961 között számos filmszerepet is vállalt, bár színészi képességei alatta maradtak elismert balett-tudásának. Főként a magyaros jellegű balettek karakterszerepeiben aratott sikert (Uz Bence, Csizmás Jankó, Szerelmes szívek).
Nagyajtay György (Nagyajtai Kovács György, 1909–1993)
színész. Szülei színészek voltak, 1927-ben kezdte pályáját. 1946-ban a Márkus Parkszínpadon szerepelt utoljára, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1961-ben tért vissza Magyarországra, és a Petőfi Színház, majd a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Fiatal korában operettekben, főleg hősszerelmesként ért el nagy sikereket. Jó megjelenésének és tehetségének köszönhetően számos filmben szerepelt (Egy szoknya, egy nadrág, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Mint oldott kéve).
Fuhrmann Károly (1912–1991)
kolozsvári születésű ötvös és iparművész. 1941-43 között a Budapesti Iparművészeti Iskolán tanult. Az 1940-es években Kolozsváron végzett régészeti feltárások során több száz rajzot készített a honfoglalás kori leletekről; az ezeken talált motívumokat később munkáiban felhasználta.
Horvai István (Hoffmann, 1922-2004)
Kossuth-díjas színházi rendező, kiváló művész. 1941–1944 között a szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, mellette tanult rendezést. Első munkahelye a szegedi Fiatalok Kamaraszínháza volt 1945-ben. A Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház következett. 1962–1979 között volt a Vígszínház rendezője, 1979–1985 között az igazgatója is. 1971–1999 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt.
Tánczos Tibor (1923-1979)
Jászai Mari-díjas színész. Diákévei alatt rendszeresen szerepelt amatőrtársulatokban, színészi pályáját 1946-ban, a szombathelyi társulatnál kezdte. Az ország több vidéki színházában játszott. 1954-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-1964 a veszprémi Veszprémi Petőfi Színház, 1964-1970 a győri Kisfaludy Színház, majd 1970-től haláláig ismét a veszprémi színház művésze volt. Drámai szerepek belső szenvedélytől fűtött alakításával tűnt ki (Az ígéret földje, Magyar rapszódia, Sztrogoff Mihály).
Katona Tamás (1932–2013)
történész, tanár, író, műfordító, országgyűlési képviselő, nagykövet. Egyetemi tanulmányait 1950 és 1955 között végezte az ELTE könyvtár–magyar–arab szakán. Megalapította Magyarország első cigány könyvtárát. 1985-től a JATE-n tanított. 1987–1990 között szabadfoglalkozású író, történész volt.
Kovásznai György (1934–1983)
festő, animációs rendező, író. Már 15 éves korában elhatározta, hogy festőművész lesz. 1949-ben beiratkozott az OTI szabadiskolába. 1952-ben kezdett el a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járni, 1954-ben azonban elhagyta az iskolát. Nem csak festett, jelentős írói életművet hagyott hátra, benne önéletrajzi, filozófiai írásokkal, drámákkal. 1963-1982-ig 26 animációs filmet készített változatos technikákkal.
Christine Nöstlinger (1936-2018)
osztrák írónő. Christine Nöstlinger fiatalkorában festőművész szeretett volna lenni, de az érettségi után végül is grafikát tanult. Elsősorban gyermekkönyvei és ifjúsági regényei révén vált ismertté, de dolgozott a televíziónak, a rádiónak és számos folyóiratnak is. Könyveiben elsősorban a gyermeki lélekkel foglalkozott, de az autoritás és az emancipáció kérdésköre is feltűnt műveiben. Sok esetben megfigyelhető, hogy tabutémákat boncolgatott (Néha jobb lenne egyedül, Zűr hátán zűr, Frici a betegágyban).
Csete György (1937-2016)
Kossuth-díjas építészmérnök, a nemzet művésze. Fő művei közé sorolható a honfoglalás 1100 évfordulójára Ópusztaszeren a Történelmi Emlékparkban 1991 és 1998 között végzett folyamatos tervező és építő munkája. Építészeti alkotó tevékenysége csúcsteljesítményének tekinthető a debreceni Tégláskert református temploma, melyet 2005-ben szenteltek fel (Árpád-házi Szent Erzsébet-templom – Halásztelek, Erdők temploma – Ópusztaszer, Kemencekápolna – Kishegyes).
Najmányi László (1946–2020)
író, díszlettervező, képző- és performanszművész, filmrendező. 1972–1976 között a Kovács István Stúdióban színdarabokat készített. 1971–1972 között tervezőmérnök volt, majd a Veszprémi Petőfi Színháznak készített díszletterveket. 1978–79-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1979-ben Párizsba emigrált. 1980–1985 között Kanadában, 1985–1996 között New Yorkban élt. 1996-ban tért haza Magyarországra.
