a gyökerekhez való visszatérés
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Czékus Mihály
Két olyan lemezt ajánlunk ezúttal, amelyben a folklór is erőteljesen megmutatkozik. Hogy miért divatos mostanában a gyökerekhez való visszatérés, mindenki sejti: ez a világ már nem a nyugalomról, a kiegyensúlyozottságról szól. Mégis fontos a régi értékek megmentése, visszaidézése, a hovatartozás érzése. Ali Eskandarian és Audrey Auld Mezera egy-egy cédéje a bizonyíték arra, hogy van még hova fordulni, van még mit megismerni.
Ali Eskandarian: Nothing To Say
Az amerikai-iráni származású Ali Eskandarian 1978. szeptember 11-én született Pensacolában, gyerekkorát Teheránban töltötte. A család 1989-ben kért politikai menedékjogot Németországban, két évvel később a Texas állambeli Dallasba tették át a székhelyüket. A muzsikus 2003 óta New Yorkban él. Az Eskandarian által képviselt zenei világ egyesíti azt a sokféle hatást (perzsa, német, amerikai stb.), amely gyerekkora óta érte a fiatal muzsikust. Ilyen ezer gyökérből táplálkozó zenét hallhat az, aki a közelmúltban megjelent, Nothing To Say címet viselő album felfedezése mellett dönt. Az akusztikus gitáron játszó Eskandarian egy multiinstrumentális muzsikussal, Rob Friedmannal közösen készítette el a hanghordozót.
A repertoárban 10 kompozíció kapott helyet. Az albumot nyitó Walking Up Is Hard To Do és a Goverment Meat című számok kivételével valamennyi dalt az énekes-gitáros írta, az említett két darabot Friedmannal közösen alkották.
Amikor először hallottam az anyagot, úgy éreztem, hogy egy jelenkori John Lennont hallok. Lennonnak arra az énjére gondolok, ami hajdan harmadik személyben szólalt meg, és olyan politikai jelszavakra, felkiáltásokra szerzett, úgynevezett békedalokat adott közzé, mint a Give Peace a Chanche vagy a Power to the People. Ugyanez a szellem éled fel az album olyan – kicsit balladisztikus – szerzeményeiben, mint pl. a Goverment Meat és a Johnny Goes To War. Néhány szerzemény (a Nobody és a Her Red Leather Hat) sokkal inkább egy megzenésített történetmesélésnek hat, mintsem daléneklésnek. A Dangerous Roadot hallgatva az előadó meggyőz bennünket, hogy a blues sem áll távol tőle. Az albumot záró, lenyűgöző dallamvilágú szerzemény, az Eastern Fancy egyértelműen perzsa gyökerekből táplálkozik.
A lemez sikere az egyszerűségében és hitelességében rejlik. Eskandarian lírai, bensőséges, de az iróniától és a tiltakozástól sem mentes lemezén a texasi népzene keveredik perzsa elemekkel. Az ének változatos, a szerzemények még a sokadik meghallgatás után sem válnak unalmassá. A remek hangmérnöki munkának köszönhetően kitűnő felvételeket hallhatunk.
Wildflower Records, 2008
Audrey Auld Mezera: Lost Men And Angry Girls
Az ausztrál származású énekes-dalszövegíró és muzsikus elismert szereplőnek számít hazája zenei életében. Mezera pályafutása hagyományos módon, gyerekkori hegedűtanulással indult. Később tanulmányai mellett, hobbiként a tradicionális amerikai népzenét kezdte el kutatni. Az általa művelt – számtalan koncert és lemezfelvétel során kiforrott – stílust így lehetne a legjobban jellemezni: ausztrál gyökerekből táplálkozó zene erőteljes amerikai country- és folkhatással. Az énekesnő tudását a szakma számos díjjal elismerte. Közülük arra a legbüszkébb, amikor 2006-ban megnyerte a Chris Austin dalversenyt (MerleFest).
Az énekesnő legújabb albumán 13 dal kapott helyet. Valamennyi kompozíciót saját maga írta. A lemezre nemcsak stúdiófelvételek kerültek, hanem koncerten rögzítettek is (Half A World Away és a Clinch Mountain Prayer).
A produkcióban a mandolintól a hegedűig és a különféle gitárokig mindenféle olyan instrumentum felvonul, amelyek hangja nélkül nincs igazi folkos hangzás. Mit kapunk az albumtól? Szép, tiszta zenét és egy hatalmas adag szabadságérzetet. A gazdagon hangszerelt Bolinastól az egy szál gitárra és zongorára írt Lullaby For Baby Taylorig szinte minden szám ad valami maradandót egyrészt Audrey könnyen megszerethető hangjának, másrészt a könnyen dúdolható melódiáknak köszönhetően.
Az énekesnő által művelt, folkosan érzékeny és a huszonegyedik század módjára újszerű zene attól a rendkívül finom energiáktól életképes, amit maga Audrey sugároz a bensőjéből.
A lemez 45 perce épp az az időtartam, amivel bármely hallgató könnyen megbirkózhat. Az album sokszori meghallgatása után bátran kijelenthetem, hogy érdemes rááldozni ezt az időt a zene felfedezésére.
Reckless Records, 2006
