A múzeumkerti fiúk – egy kultúrtörténeti csemege
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: leho
Einstand – ez a kifejezés bizonyára sokunk számára nem egy piaci helyét kereső kofát juttat eszünkbe, hanem Molnár Ferenc világhírű regényét, a Pál utcai fiúkat. A Nemecsek Ernő golyóit eltulajdonító Pásztorok egyikét is élő személyről mintázta az író, sőt Pásztor Árpád (akkor Pikler) Molnár (akkor Neumann Feri) jó barátja, később írótársa, újságíró, világutazó – és a regény egyik ihletője volt. Pásztor 1887-ben játszódó ifjúsági regényében is ein standnak, de itt a Múzeumkertnek lesz különös szerepe, s Piki történetén keresztül jól láttatja a korabeli fővárost és társadalmát is.
Ein stukk – a Muzi 1887/88-ban
Piki a regény vagy inkább szorosan összefüggő novellafüzér főszereplője. Kellő csibészséggel megáldott (noha az igazi csibészek közé végül is be nem álló), de művelt, nemcsak a múzeum mellé, hanem múzeumba is járó negyedikes elemista. Bandája a Múzeumkertben, a Muziban találkozik iskolaidő után és előtt, s a múzeumőrök elől bujkálva, a jegyszedőket kicselezve éli életét és szabad idejét a kurrens környezetben. A nosztalgiától sem mentes mű élvezetes stílusú, s szerzője a háttérből intelligensen vezet végig a korabeli főváros magján, s a történetek mögül felsejlik a társadalom számos jellemzője is. A Pál utcaiból jól ismert játékokat játsszák, golyóznak a gojzikkal, (lauf- vagy futó)métáznak, és Piki a legjobb a környéken a stukkolásban (ha valaki a stukkra kíváncsi, ne öregedjen meg, lapozza föl a könyvet!).
Kispolgári családban, özvegy anyjával és nővérével él az ősz (ma Szentkirályi) utcában, úgy, hogy a szobáikat kiadják. Egy gyerekcsíny – a múzeum egyik ablakának kiverése – szinte anyagi csődbe juttatja a családot, s jellemzően Piki az esti kiflijéről is lemond, hogy az anyja ki tudja fizetni a büntetést. Piki számos zűrös helyzetbe kerül, de műveltsége, ügyessége (múzeumi „idegenvezetése”), helyes életlátása és igazmondása (hiszen egy indián vagy római soha nem hazudik – ez csak egyszer bicsaklik meg, amikor egy értékes pénzérmét talál), mindig jó útra vezeti. Rajonganak az indiántörténetekért (a Nyomkereső például akkoriban Útmutató címmel jelent meg) és a római hősökért, például Mucius Scaevoláért. Ez utóbbi eredete is a Muzihoz köthető, a kertben található római kori szarkofágban szoktak időnként megbújni. Piki Muzi-beli kalandjai mellett természetesen hangsúlyt kap a bandázás, iskolai előmenetele, szerelme, részéről komoly korai leánykérése is, valamint a Muzi elhagyása s áttételesen a gyermekkor, a gyermeki ideák egyfajta lezárása – az elköltözés.
Háttér – maga a valóság
Óhatatlan, hogy a Muzit ne hasonlítgassuk a Pál utcaihoz. Komáromi Gabriella rövid, de kitűnő utószavából sok mindenre fény derül. Molnár írta élő figuráiról: „A diáktársam voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.” Az író élete derekán, 1930-ban írta a művet, amikor már a Muzi sem volt a régi, a gyerekek inkább már a mozik körül sündörögtek. Pikiben Pásztor Árpád önmagát formázta meg. Nem kell persze történetről történetre megfeleltetni a valósággal a regényt, de a korrajz, amit leír és sejtet, nagyon pontos és élethű. A múzeumkerti, az iskolák, lakások és a gyerekek közti hierarchia éles társadalmi keresztmetszetet ad, a polgárosodó nagyváros csodás látnivalóival (Városliget, k. u. k. kaszárnya, omnibuszon utazás) és szűkös bérlakásaival pedig lüktető, gazdag és szegény, nagyon sok színű Budapestet tár elénk. Az élethelyzetek (ahogyan a „frejleinek” vigyázzák a rájuk bízott csemetéket a Múzeumkert fizetős padjain, s a szerencsétlenek szinte meg sem mozdulhatnak; vagy az állatkerti indiánbemutató leírása), az iskolai történetek a szigorú tanárokkal, nádpálcával elkövetett verésekkel valószerűek, a társadalmi különbségek plasztikus ábrázolása is nagyszerű. Pásztor Árpád a használt iskolakönyvek árától a városligeti málnaszörpéig mindent látott és elraktározott, s ezekből az életmorzsákból sokat, jó stílusban és nem erőltetetten átadva vezet el az 1887-es Budapestre.
Igazi kultúrtörténeti csemege.
Pásztor Árpád (Ungvár, 1877 – Budapest, 1940)
A világot látott, század eleji újságíró-riporter, Pásztor Árpád a budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát. A Magyarország, a Budapesti Napló és az Est munkatársaként tudósított a világ különböző tájairól. Úti élményeit könyv alakban is feldolgozta, közülük számos ma is megtalálható a könyvtárak polcain: Budapesttől a Föld körül Budapestig, Találkozásom Poe A. Edgarral, Amerika Kanadától Panamáig, Walt Whitman. Írói tevékenysége igen széles műfaji skálát ölel fel: sikeres regényei, verseskötetei mellett számos operettlibrettót, kabarédalt és jelenetet jegyez, színműveit színpadokon játszották, világirodalmi kortársainak hazai tolmácsolója volt. Edgar Allan Poe fantasztikus történeteinek is ő az első magyar fordítója. Vajda Jánosról életregényt ír Gina és Rozamunda címmel, gyermekkönyveiként tartjuk számon a Princeszt és a Szultán Jancsit. Molnár Ferenc barátja volt, A Pál utcai fiúk ihletője. A Muzi a két író gyermekkorának színhelyét, a XIX. század végi modernizálódó Pest világát idézi meg.
(Móra)
Fülszöveg
Piki ízig-vérig pesti gyerek. Nap mint nap, tanítás után a Nemzeti Múzeum mögött stukkol, laufmétázik a többi városi suhanccal. Egy római szarkofágban tartanak törzsi gyűlést, és a Muzit életre-halálra megvédik a mezítlábas utcagyerekek kistéri csapatától. Telnek-múlnak a hónapok, Piki gimnazista lesz, és a szeretett Muzi nemes törvényeit elnyeli a múlt, ahogyan az első szerelmet is. Hol van már a Városligetbe vezető omnibusz, a Monarchia hadseregének körúton masírozó, sokszínű kavalkádja, vagy Rózsa tanár úr nádpálcája? A XIX. század végi Budapest modernizálódó világával együtt tűnik el Molnár Ferenc barátjának, A Pál utcai fiúk egyik ihletőjének, Pásztor Árpádnak a gyermekkora is. Az édes-bús, békebeli ifjúsági regény nemcsak valódi irodalmi csemege, de érzelmekben és humorban gazdag olvasmány a mai iskolások számára.
Pásztor Árpád:
Muzi
A múzeumkerti fiúk
Móra, Budapest, 2008
Kötött, 160×210 mm, 224 oldal
Felelős szerkesztő: Dian Viktória
Grafika: Békés Rozi
ISBN: 9789631184716
