Május 10.

Névnapok: Ármin, Pálma, Aina, Ainó, Ajna, Ajnó, Alda, Áldea, Alexia, Antónia, Armand, Armanda, Armandina, Blandina, Cserne, Csikó, Csörsz, Filadelfia, Gardénia, Gordána, Gordon, Jávorka, Jázmin, Joáb, Jób, Koridon, Míra, Miranda, Mira, Palmira, Kada , Szolanzs

Események:
1843 – először mutatják be a Nemzeti Színházban az Egressy Béni által megzenésített Szózatot (Vörösmarty Mihály).
1887 (1991) – a mentők napja Magyarországon, Kresz Géza kezdeményezésére ezen a napon alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME).
1894 – Óbudán megnyitották az Aquincumi Múzeumot.
1896 – a budapesti Royal szálló kávéházában, a Lumière testvérek filmjeivel, megrendezik az első Edison ikonográfon való magyarországi filmvetítést.
1907 – Paul Dukas Ariadné és a Kékszakáll című háromfelvonásos operájának premierje az Opéra-Comique-ban, Párizsban (librettó: Maurice Maeterlinck).
1933 – nyilvános könyvégetések a náci Németországban.
1947 – hazatért Magyarországra a II. világháború alatt a nyilasok által kihurcolt népművészeti műkincsek legnagyobb hányada.
1957 – Maxim, Dmitrij Sosztakovics fia játszik a diplomakoncertjén a zeneszerző 2. (F-dúr, Op. 102) zongoraversenyének ősbemutatóján a moszkvai konzervatóriumban.
1988 – Edgar Degas 14 éves táncosnő című, az 1881-es impresszionista kiállításon botrányt kavart, 98 cm magas, viaszból, valódi hajjal készült, balettcipős szobra 10 120 000 dollárért kelt el (Marie van Goethem belga táncosnőt ábrázolja 14 évesen).
1992 – megnyílik a Bible Lands Múzeum Jeruzsálemben, Izraelben. Célja a Bibliában említett különböző népeket kultúrájának történelmi kontextusba helyezése.
1993 – Paul Cézanne Csendélet almákkal című festménye 28 600 000 dollárért kel el New Yorkban.
2018 – új rekordárverési ár egy latin-amerikai műalkotásért, 9,76 millió dollárt adnak Diego Rivera A riválisok című művéért.

Megszületett Fred Astaire (Frederick Austerlitz, 1899-1987) amerikai filmsztár, táncos a Broadwayn, énekes és színész volt.
76 éves karrierje alatt 31 musicalben szerepelt. Sokszor dolgozott együtt Ginger Rogersszel, akivel tíz filmben szerepeltek együtt. 1905-ben testvérével, Adellel lépett fel, teljesítményük lenyűgözte a Broadway bizottságát, akik le is szerződtették a vaudeville-ben fellépő testvérpárt. Magáról mindig azt nyilatkozta, hogy nem tud énekelni, mégis rengeteg korabeli sláger fűződik nevéhez. Életét sokszor meg szerették volna filmesíteni, de ezeket az ajánlatokat mindig elutasította. Végrendelete tartalmazott egy záradékot, melyben azt kérte, soha ne készüljön filmváltozat életéből, mert nem szerette volna, hogy félreértelmezzék életét (Continental, Dalol a flotta, Pokoli torony).

Meghalt Bibó István (1911–1979) posztumusz Széchenyi-díjas író, könyvtáros, politikus, jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, politikai fogoly.
Nemzetközileg kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, 1956-ban a Harmadik Nagy Imre-kormány – a szovjet megszállás után helyén kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó – államminisztere. 1929-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, ahol 1933-ban államtudományi, 1934-ben jogtudományi diplomát szerzett. 1957 elején írta Magyarország és a világhelyzet című tanulmányát. 1957. május 23-án Bibó Istvánt és Göncz Árpádot letartóztatták, állítólag személyesen Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök közbenjárására álltak el a halálbüntetéstől. A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye által az ellenzéki értelmiség példaképévé vált. Nyugdíjas éveiben fordított, munkáit rendezte, kisebb műveket publikált (A magyar demokrácia válsága, Nyilatkozat 1956. november 4-én, A magyar forradalomról).

Megszületett Kányádi Sándor (1929-2018) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyarirodalom-szakos tanári diplomát, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Romániai Írószövetségből. A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg. Gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg (Virágzik a cseresznyefa, Szarvas-itató, Virágon vett vitéz). ––> Kányádi Sándor: Kecskemesék

Ezen a napon született:

Pápai Páriz Ferenc (Pariz-Pápai, 1649–1716)
orvos, szótáríró, tudós. Lipcsében orvosi tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a filozófia doktorrá avatták. Bázelben tanult tovább két évig. Nagyenyedben 40 évig dolgozott tanárként 1707 őszétől (Pax Crucis – Szent David Királynak és Prófétának Száz-Ötven Soltari, Alkalmi költeményei, Naplója).

Rouget de Lisle (1760-1836)
francia műszaki tiszt, költő, zeneszerző. Ő költötte és komponálta a Franciaország himnuszát 1792. április 25-e éjjelén, de ezt akkor még sem ő, sem mások nem tudták. Egy összejövetelen az akkori strasbourgi polgármester (Philippe-Frédéric de Dietrich), aki emlékezett, hogy Rouget fél évvel korábban egy egészen ügyes kis szabadsághimnuszt faragott az 1791-es francia alkotmány kihirdetése alkalmából, megkérte őt, hogy írjon egy indulót a Rajna irányában hadba vonuló francia csapatoknak.

Johann Peter Hebel (1760-1826)
német költő, író. Sikeres munkáit természetes humor és egészséges észjárás jellemzik, ez teszi megfoghatóvá, hogy szűkebb hazájában, az alemannok között (Svábországban, a Rajna kanyarulatánál), akiknek nyelvjárását is használta. Tartalmukat e költemények a természetből, a póréletből merítik, az egyszerű jeleneteket Hebel valódi művészettel tudta költői színvonalra emelni (Kincses szekrény, Kincsesládikó).

August von Pettenkofen (1822-1889)
osztrák festőművész. A Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, kezdetben biedermeier stílusban festett. 1937-től litográfiákat kezdett készíteni, melyek bécsi lapokban jelentek meg. 1852-től két évig Párizsban élt, ahol a barbizoniak hatására alakult ki saját stílusa. 1853 végétől Magyarországon kezdett utazgatni. Ekkor járt először Szolnokon, ahová 1881-ig minden nyáron visszatért. Ettől kezdve szinte kizárólag az alföldi magyar város életének, népének, környező tájának ábrázolásával foglalkozott. Korszerű technikával, realisztikus formalátással festett (Elesettek temetése, Magyar huszár, Cigánylány).

John Wilkes Booth (1838-1865)
amerikai színész, Abraham Lincoln amerikai elnök gyilkosa.

Benito Pérez Galdós (1843-1920)
spanyol író, a Spanyol Királyi Akadémia tagja. Családja Madridba küldte jogot tanulni, de ő inkább írással foglalkozott. Ő az első spanyol nyelvű író, aki kizárólag a tollából élt meg. A XIX. század legnagyobb írójának tartják, amely elsősorban az Episodios Nacionales nevű történelmi regényfolyamnak köszönhető. Ezekben a művekben a spanyol múlt eseményeit eleveníti fel, oly módon, hogy közben korának társadalmi helyzetéről beszél (Egy spanyol leány története, Zaragoza ostroma, Tristana).

Kaarle Leopold Krohn (1863-1933)
finn folklorista, filológus, költő, az MTA tagja. Antti Amatus Aarnéval együtt az egyetemes szövegfolklórkincs összehasonlító szövegfilológiai tanulmányozását és tipologizálását elindító finn földrajzi-történeti iskola egyik elméleti megalapozója, a Kalevala keletkezéstörténetének újító szemléletű kutatója volt. Nyelvészeti tanulmányokat folytatott a Helsinki Egyetemen. 1889-től a finn és egyetemes irodalomtörténet docense, 1898-tól a finn és összehasonlító folklorisztika rendkívüli, 1908-tól 1928-as nyugdíjazásáig rendes egyetemi tanára volt a Helsinki Egyetemen.

Jantyik Mátyás (1864-1903)
festőművész. 1879 őszén került a Mintarajziskolába, ahol három évet töltött. A legkitűnőbb növendékek közé tartozott, többször részesült iskolai jutalmakban, sőt kiváló rajzolási tehetségének híre az iskola falain kívül is terjedni kezdett. Első műveit, az impresszionizmus híveként, a párizsi Szalonban állíthatta ki. Rajzai megjelentek Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadványban is (Délben, Mária Magdolna, Az eke mellett).

Ivan Cankar (1876–1918)
szlovén író, költő, drámaíró, a szlovén irodalom világirodalmi jelentőségű nagysága, a szlovén prózai és drámai nyelv radikális megújítója. Első alkotói korszakában leginkább verseket írt melynek termése például az Erotika című kötet. Mindinkább a próza fele fordult átadván a líra terepét kortársainak. Míg kezdetben lírájában a romantikus hagyományokból merített, prózájában a realista és naturalistából. Ezektől elfordulva a Vinjete kötete már új irányt mutat. Gyakran személyes ihletésű műveket ír, a társadalmi egyenlőtlenség bemutatását tartja szem előtt, majd ismét visszatér a karcolatokhoz. A befelé fordulás, az impresszionizmus és szimbolizmus jellemzik (A szegénysoron, Egy csésze fekete, Egy idealista élete).

(Németújvári gróf) Batthyány Gyula (1887–1959)
festőművész. Tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, illetve 1907-ben Münchenben, Angelo Janknál végezte. Vaszary Jánost tekintette mesterének. A festészet mellett elismert színházi díszlet- és jelmeztervező volt, számos könyvillusztrációt is készített. Magyar történelmi rajzsorozatai sokszorosítva, albumban is megjelentek.

Guttmann Márta (1897-1981)
hárfaművész. Tanulmányaira hatással lehetett, hogy tágabb szülőhelyén, Dél-Magyarországon a szintócigányok és a németek körében népszerű hangszer volt a hárfa. Hárfatanulmányait mint csodagyerek a Zeneakadémia 1911-ben létesült speciális művészképző tanszakán végezte. Már tizenévesként jelentős koncerteken szerepelt. Felnőttkori élete ismeretlen.

David O. Selznick (1902-1965)
Oscar-díjas amerikai filmproducer (King Kong, Elfújta a szél, A Manderley-ház asszonya).

Dobroszláv Lajos (1902–1986)
Munkácsy-díjas festőművész, lírai hangvételű, posztimpresszionista szemléletű természetábrázolások révén vált az akvarellfestés egyik legjelentősebb hazai mesterévé. 1921-ben repatriáltatta magát, hogy tanulmányait Budapesten folytathassa. 1922 és 1926 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol rajztanári oklevelet szerzett. 1939 óta szerepelt kiállításokon. 1950-től 1954-ig a tatai Kuny Domonkos Múzeum igazgatója. Elsőként ő rendszerezte a múzeum gyűjteményét.

Erdei Sándor (1917-2002)
karikaturista, festő, grafikus. Rajztehetsége már gyermekkorában kitűnt, már 15 évesen rajzolt karikatúrákat. Első karikatúrái a Grimaszban jelentek meg 1937-ben. 1945-től 1949-ig a Szabad Nép napilapban közölték politikai karikatúráit. Az Élet és Irodalom 1957-től foglalkoztatta a művészt 1964-ig. 1960-tól 1978-ig a Ludas Matyi belső munkatársa volt. A hatvanas évek óta dolgozott a Sportfogadás kiadványaiban. Illusztrált könyveket, festőként tájképeket és aktokat is készített.

Sárai Tibor (1919–1995)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus. A Liszt Ferenc Zeneakadémián 1938 és 1942 között hegedű szakon végezte tanulmányait, és ezzel párhuzamosan – magánúton – Kadosa Pálnál zeneszerzést is tanult. Zeneszerzőként széles körű tevékenységet fejtett ki, az opera kivételével szinte valamennyi műfajban alkotott. A cseh zene története című munkája 1959-ben jelent meg.

Vörösmarty Lili (1924-1964)
színésznő. Anyja és nagyanyja is színésznők voltak. 1941–1944 között az ország több színházában szerepelt. 1944-től a Magyar Színház, 1945-től a Kis Színház tagja, illetve 1945-től ismét játszott vidéken is. 1950-től a Magyar Rádió színésznője volt haláláig. Híres szerepe a népszerű A Szabó család című rádiós szappanopera Icája.

Kardos G. György (1925–1997)
József Attila-díjas író, dramaturg, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. 1944-ben a bori munkatáborba hurcolták, ahonnan a partizánok szabadították ki. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt (Fehérlófia, Villon és a többiek, Csak úgy mesélek).

Hexendorf Edit (1927–2001)
nyelvész, nyelvtörténész, művelődéstörténész. 1957-ben megszerezte a nyelvészeti tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1955-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, később tudományos munkatársa és főmunkatársa is lett, utóbbi beosztását 1963–1993 között kerek három évtizeden át viselte.

Horváth Gyula (1930-2005)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, saját szavaival komédiás. Hatéves koráig Ausztriában nevelkedett. Ekkor került Karcagon élő nagyszüleihez, s csak tizenegy éves korára tanult meg magyarul. Ott járt gimnáziumba is. Érettségi után derült ki, hogy Ausztriában élő szülei miatt osztályidegennek számít, s nem tanulhat tovább. Disszidálni próbált, a határon azonban elfogták, és börtönbe zárták. Ott többször is kegyetlenül megverték, egyszer éppen egy Jézus-rajza miatt. Mindig szerette a költeményeket, a felvételin 600 versből választhattak vizsgáztatói. 1951–1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1956–1959 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja, 1959–1963 között a Jókai Színház színésze volt. 1964–1982 között a József Attila Színház művésze, 1982-től a Vidám Színpad tagja volt (Meztelen diplomata, A tizedes meg a többiek, A Pendragon legenda).

Ettore Scola (1931-2016)
olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Az 1950-es évek elején kezdett forgatókönyvírással foglalkozni, egy évtizeddel később pedig rendezőként is bemutatkozott. Könnyed hangvételű, szórakoztató filmeket éppúgy rendezett, mint gondos lélek- és környezetrajzra épülő drámákat. Néhány dokumentumfilm elkészítésében is részt vett (Belfegor a pokolból, Csúfak és gonoszak, Római emberek).

Szurcsik János (1931)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Először Rudnay Gyula szabadiskolájában tanult. 1949-ben Derkovits-kollégista lett. 1950-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt. 1957 és 1960 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1975 és 1990 között a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanított. A 20. századi magyar festészetnek a Nyolcak csoportjával induló konstruktív- expresszív vonulatának képviselője. Az utóbbi években a korábbi monumentális, drámai kompozíciókkal szemben inkább tájakat, intimebb környezetet ábrázol (Kapáló asszonyok, Vihar, Halottak napja).

Tóth Judit (1936)
József Attila-díjas író, költő, műfordító. Franciaországban ment férjhez 1965-ben, 1966 óta Párizsban él. 1982-1986 között a magyar nyelv és irodalom lektora volt a Sorbonne-on. Költészete különös kettősséget mutat, több szempontból is. A testi és szellemi jelenlétet tükrözteti egymásra, egyszerre két országban, két városban, Budapesten és Párizsban (Tűzfalak, Kifutópálya, 21 vers).

Marina Vlady (Marina Catherine De Poliakoff-Baidarov, 1938)
orosz származású francia színésznő, énekesnő és írónő. Az 1940-es évek végén kezdett filmezni. Feltűnő, vadócos szépsége figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosult, ezért az évek során nemcsak mennyiségileg gyarapodtak a filmjei, hanem a rendezők is egyre szélesebb skálán foglalkoztatták. Az 1960-as években már világsztárnak számított (Bűn és bűnhődés, Méhkirálynő, Sirokkó).

Jim Abrahams (1944)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró. Legtöbb alkotását Jerry Zucker és David Zucker testvérekkel együtt írta és rendezte, mint például a Airplane! és a Csupasz pisztoly széria első két része. Zucker-testvérek nélkül, önállóan, is rendezett filmeket (Top Secret, Nagy durranás, Maffia!).

Andai Györgyi (1947-2016)
Jászai Mari-díjas színésznő. Gyerekszínészként 1960-ban, a Két emelet boldogság című játékfilmben szerepelt először filmben. 1963 és 1966 között amatőrként az Egyetemi Színpadon játszott. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1968–1972 között. 1972–73-ban a szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1973–tól 1983-ig a Vígszínház tagja volt. 1983-ban a Népszínházhoz szerződött, az utóbbi társulat megszűnése után a Budapesti Kamaraszínház tagja lett. A 2013/2014-es évadtól a Játékszín előadásaiban játszott (Szindbád, Utazás Jakabbal, Fekete gyémántok).

Kornis Mihály (Kertész, 1949)
József Attila-díjas író, drámaíró, rendező és tanár, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi osztályának tagja 2013-tól. Az irodalom már egészen fiatal korában jelen volt az életében, mintegy jelezve, hogy később ez lesz az igazi hivatása. Színházrendezést tanult, az 1969–73-as években. A rendszerváltás előtt kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel, ezért mellőzték. A gazdasági és politikai rendszerváltozás döntő fordulatot hozott az életében és munkáinak fogadtatásait tekintve is. 1990–2002 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem műelemzés tanára, leendő színészeknek, színház- és filmrendezőknek adott elő. 2003-tól a Madách Színház művészeti főtanácsadója (Körmagyar, Pestis előtt, Egy kisfiúban élek).

Hegyi Füstös László (1950-1997)
grafikus, karikaturista, animációs tervező filmrendező. Az 1972-es Ki mit tud?-on virtuóz rajztehetségével szerzett országos népszerűséget. Több televíziós műsort vezetett mint tanár, felhasználva rajztudását, előadásait illusztrálta. Animációs filmrendezőként, animátorként, tervezőként a Magyar népmesék sorozatot dolgozták fel munkatársaival.

Stenczer Béla (1952)
színész, népművelő. 1981-ben szerzett diplomát az ELTE BTK-n. 1990-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja.

Lang Györgyi (1957-2023)
színész, énekes, a Pa-Dö-Dő együttes tagja. 20 évesen kezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. A diploma megszerzése után 1988-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1988-ban Falusi Mariannal megalakították a Pa-Dö-Dő együttest. Betegsége miatt (sclerosis multiplex) évekig kerekesszékkel közlekedett (Szerelmem Elektra, Eldorádó, Ámbár tanár úr).

Weiner Sennyey Tibor (1981)
József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő és utazó. Novellái, esszéi és versei rendszeresen jelennek meg különböző hazai és külföldi irodalmi magazinokban és folyóiratokban. Előadásokat tart irodalomról, költészetről, kertészetről, méhészetről. Indonéziában, Jáva és Bali szigetén töltött hónapjait A vándorló királyság című esszékötetben foglalta össze. 2013-ban mutatták be első drámáját, a Szapphót (Versek a kisházból, ePihik, Kun László – királydráma).

Odette Juliette Annable (Yustman, 1985)
amerikai színésznő. A Woodcrest Christian High School-ban végzett. Leginkább a Doktor House című drámasorozatból, a Cloverfield című horrorfilmből és a Supergirl című szuperhős-sorozatból ismert.

Ezen a napon halt meg:

Jean de La Bruyère (1645-1696)
francia író, moralista. 1686-ban Condé herceg Chantillyban lévő könyvtárának lett gondozója. A mai század jellem- és erkölcsrajza című művén tíz évig dolgozott. Az írás könyörtelenül kiteregeti az udvar élettől elválaszthatatlan erkölcstelenségét, a pénz hatalmát egy demoralizált társadalomban, az arisztokrata semmittevés veszélyeit és mindazokat a divathóbortokat, amelyekben az ábrázolt egyének szórakozást találnak.

Hokuszai Kacusika (Hokusai Katsushika, 1760–1849)
az egyik leghíresebb japán képzőművész, fametsző és ukijo-e festő az Edo-korból. Ő alapozta meg a tájképet ábrázoló fametszetek világhírét. Munkássága rendkívül terjedelmes, feltehetően több mint harmincezer műve volt, továbbá közel négyszáz könyvet illusztrált. Egyik leghíresebb műve a Fuji harminchat látképe, amely 1830-36 között készült, fadúcos nyomtatással. Nagy hatással volt rá többek között a kínai festészet.

Andrej Petrovics Rjabuskin (1861-1904)
orosz történeti és néprajzi festő. Apja ikonfestő volt, ő és bátyja kezdettől fogva sokat segítettek neki. 1882-ben a szentpétervári művészeti akadémiára ment tanulni, közben kortárs művészeti magazinoknak dolgozott illusztrátorként. Kezdetben elég kevés megrendelést kapott, régi városrészleteket festett és az orosz parasztok életét ábrázolta képein. Templomok számára készített freskókat, mozaikokat, de a leghíresebbek életképei és történelmi festményei (Moszkvai utca a 17. században ünnepnapon, Moszkvai lány a 17. században, Vasárnap).

Joan Crawford (Lucille Fay LeSueur, 1904-1977)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Egészen kislány korától táncosnő szeretett volna lenni. Szólótáncosnő lett Chicagóban, Detroitban, New Yorkban. 1925-ben a Metro-Goldwyn-Mayer vállalat szerződtette. Az 1930-as években az egyik legkeresettebb színésznő lett. A hangos korszak első évtizedének egyik legismertebb csillaga volt. A legkülönbözőbb műfajokban sikerrel szereplő, sokoldalú, érdekes arcú, fanyar egyéniség volt. Elsősorban vígjátékokban, táncos, énekes filmekben hívta fel magára a figyelmet. Később fokozatosan áttért a drámai műfajra (Grand Hotel, Johnny Guitar, Mi történt Baby Jane-nel?).

Bálint Sándor (1904-1980)
néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést (Népünk ünnepei, Boldogasszony vendégségében, Szeged reneszánsz kori műveltsége).

Kazal László (1911-1983)
színész, énekes, komikus, érdemes művész. A Barta és Társa Elektromos Műveknél dolgozott, ahová már azért szegődött, hogy színésznek tanulhasson. Esténként, munka után Rákosi Szidi színiakadémiájára kezdett el járni, amit 1929-ben végzett el. Már tanulmányai kezdetén színpadon játszhatott, egy operettben statisztált a Király Színházban. A színiiskola után a Bethlen téri színházban lépett fel. Később Miskolcon jutott segédszínészi álláshoz. Az 1950-es években főleg táncdalénekesként ismerték, slágereket és a politikusok követelte mozgalmi dalokat egyaránt énekelt. A televízió megjelenésével gyakran lépett fel kuplékkal, kabarészámokkal a képernyőn, ami tovább növelte népszerűségét (Az én babám egy fekete nő, Este fess a pesti nő, Kétszer kettő néha öt).

Peter Weiss (1916-1982)
német származású svéd író, rendező. keményen politizáló darabjaival a Brecht utáni német színháznak legnagyobb feltűnést keltő, és legsikeresebb szerzője volt. Haláláig 2284 előadása volt csak német nyelvterületen, a Marat/Sade-ot pedig a fél világ előadta Moszkvától Budapestig. 1934-ben elhagyták Németországot, és Londonban telepedtek le, 1939-ben Svédországba költözött és haláláig svéd állampolgár maradt, bár hazájának egyetlen országot sem vallott (Bizonyítási eljárás, Ének a luzitán szörnyről, A per).

Gink Károly (1922–2002)
Balázs Béla-díjas fotóművész, kiváló művész. 18 éves korában vett részt először nemzetközi fotókiállításon, de az akkori kritika a kiállítás gyenge művei között említette fényképét. A kudarc azonban ösztönözte, nem elkeserítette. 1955-ben megjelent első fotóskönyve a Csunyika, amely Jékely Zoltán költő verseit illusztrálta a bábtervező Girardi bábfiguráival. Munkájában tökéletesre törekedett, és kiadóitól is ezt várta el, minimum szintnek. Érzékeny művész volt. Nézetei, és elvárásai miatt sokszor ütközött a kiadók, szerkesztők, lektorok álláspontjaival.

Frank Frazetta (1928 – 2010)
képregényeiről és könyvborítóiról ismert amerikai fantasy és sci-fi művész. Gyakran emlegetik a „fantasy art keresztapjaként” és a 20. század egyik legnevesebb illusztrátoraként. 2003-ban dokumentumfilm is készült róla Painting with Fire címmel. Bekerült a Will Eisner Comic Book Hírességek Csarnokába , a Jack Kirby Hírességek Csarnokába , az Illusztrátorok Társasága Hírességek Csarnokába, a Science Fiction Hírességek Csarnokába és életműdíjat kapott a World Fantasy Convention -tól.

Vata Emil (1932-2020)
Jászai Mari-díjas díszlettervező, festőművész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. 1950–1955 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakán tanult. 1955–1978 között, valamint 1984–1993 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1978–1984 között a Győri Nemzeti Színházban dolgozott. 1955 óta több mint 200 bemutató díszlettervét készítette el.

Korga György (1935–2002)
realista festő, illusztrátor. 1954-1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1970-től a Dési Huber Képzőművészeti Kör tanára, 1978-1986: a Zebegényi Nyári Szabadiskola oktatója.