Névnapok: Jakab, Fülöp, Amarilla, Amarillisz, Bánk, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Benignusz, Berta, Fédra, Felda, Filip, Florianna, Florina, Izaura, Izóra, Jákó, Jákob, Jakus, Járed, Jefte, Jeremi, Jeremiás, József, Keled, Maja, Peónia, Peregrina, Szvetlána, Tétény, Zobor, Zsaklin, Zsigmond
Események:
1682 – XIV. Lajos felavatja a Párizsi Obszervatóriumot.
1709 – a világ egyik leghíresebb temploma, a Guadalupei Szűzanya-bazilika először nyitja meg kapuit Mexikóvárosban (legértékesebb vallási ereklyéje, Juan Diego tilmája a Mária-képpel).
1786 – Bécsben bemutatják Wolfgang Amadeus Mozart Figaro házassága című vígoperáját a szerző rendezésében.
1852 – Jacob és Wilhelm Grimm kiadja A német nyelv nagyszótárának (Der Grimm) első részét (a 32., utolsó kötete csak 1961-ben készül el).
1890 – A munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja (Labour Day, International Workers’ Day), kivéve az USA-ban és Kanadában.
Munkás Szent József ünnepe, a munkások védőszentje.
A májusfa-állítás napja, sok helyen a házakat zöld lombokkal díszítik fel.
1896 – a budapesti Vígszínház megnyitása.
1899 – a budapesti Városligetben megnyílt a Közlekedési Múzeum. ––> Negyvenéves az újjáépített Közlekedési Múzeum
1931 – megnyílik az Empire State Building New Yorkban.
1939 – a Batman először jelenik meg a Detective Comics 27. számában.
1941 – bemutatják az Orson Welles rendezte Aranypolgár című filmet a New York-i Palace Theatre-ben.
1945 – a rövidhullámon hallható Rádió Budapest, a második világháború után, újra elkezdi működését.
1950 – Gwendolyn Brooks az első afroamerikai, aki költészeti Pulitzer-díjat kapott.
1957 – hivatalosan megkezdi működését a Magyar Televízió (tényleges indulása február 23.).
1961 – Pulitzer-díjat kap Harper Lee a Ne bántsátok a feketerigót! című regényéért.
1966 – a Beatles utolsó brit koncertje az Empire Pool Wembleyben.
1984 – megjelenik Danielle Steel A kör bezárul című romantikus regénye.
2000 – Los Angelesben bemutatják a Gladiátor című filmet, Ridley Scott rendezésében, Russell Crowe és Joaquin Phoenix főszereplésével.
2004 – Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz.
2009 – II. Erzsébet brit királynő Carol Ann Duffyt (az első skót és az első nőt) nevezik ki a nemzet költőjévé.
Meghalt Antonín Dvořák (1841–1904) cseh klasszikus zeneszerző.
Fiatalon zenei érdeklődése egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak a zeneszerzésre koncentrált. Fáradhatatlanul komponált, sorra mutatta be műveit, sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt Amerikában is. Elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre (Mátyás király balladája; Szláv táncok; Ruszalka, op. 114). —» Dvořák: VII., d-moll szimfónia
Meghalt Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere.
Asztalosinasként kezdett dolgozni, de festőművész vált belőle, aki hatalmas vásznaival az egész világot meghódította. Művészi tudásán és tehetségén kívül, az európai és a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny „szociográfus” is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Tanulmányozta és nagy műgonddal festette korának jellegzetes karaktereit. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett. Ahhoz, hogy hatalmas életművét létrehozza, tehetségre, szorgalomra, megfeszített szellemi és fizikai munkára volt szükség. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat (Ásító inas, Honfoglalás, Rőzsehordó nő).
Megszületett Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész, nemzetközileg is népszerű szerző.
A budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában esszé- és drámakísérletei is születtek. Egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, 1924. július 24-én doktorrá avatták. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték (A Pendragon-legenda, Utas és holdvilág, A világ sokkal több…).
Meghalt Aram Hacsaturján (1903-1978) szovjet-örmény zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik kiemelkedő, ünnepelt alakja.
Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Bár nem volt zenei előképzettsége, tehetséges volt így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva) és a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. Művei bejárták az utat az újabb stílusok és merész felfedezések számára, még ha saját stílusa a rezsim alapos kontrollja alatt állt is. Számos concertót és concerto-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Zongorakoncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. Zenéjének máig tartó frissessége és vitalitása a modern zeneszerzőknek is példa („Szimfonikus költemény”, Spartacus, „Koreografikus” keringő).
Megszületett Tordy Géza (1938) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a halhatatlanok társulatának örökös tagja.
Bár felvették a Színművészeti Főiskolára, 1956-ban nem indítottak osztályt, így főiskolát nem végzett. Pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte. 1959-től a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház tagja lett. 1963–1967 között a Madách Színház társulatának tagja volt. 1967-ben visszatért a Vígszínházba. 1982-től évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1985-től 1988-ig rendezője, majd 1988-tól 1990-ig főrendezője volt a veszprémi Petőfi Színháznak. 1992-ben a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője lett, itt dolgozott 1995-ig. 1995 és 2012 között a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. Karaktere romantikus és modern hősök megformálásban egyaránt jól érvényesül. Játékában jól érzékelhető a figurák belső feszültsége, a közvetlen érzelmi töltet, az indulatok olykor vad szenvedélye (Fűre lépni szabad, Viadukt, A három testőr Afrikában).
Ezen a napon született:
Marco da Gagliano (1582-1643)
nagy befolyású kora barokk olasz zeneszerző. A firenzei Accademia degli Elevatia alapítója, az opera műfajának egyik megteremtője. Zenei tanulmányait Luca Bati tanítványként kezdte a San Lorenzoban. Orgonálni és theorbián tanult játszani. Tehetsége igen hamar megmutatkozott: már 20 éves korában a San Lorenzo zenetanára és mestere asszisztense lett. Hamar hírnévre tett szert.
Landerer Lajos (1800-1854)
nyomdász. 1848. március 15-étől kezdve együttműködött a forradalmiakkal, az ő nyomdájában nyomtatták ki cenzori engedély nélkül a 12 pontot és a Nemzeti dalt, megvalósítva ezzel a forradalom egyik legfontosabb vívmányát, a sajtószabadságot. Később az általa berendezett bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankókat. A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült.
Zsilinszky Mihály (1838-1925)
tanár, történész, az MTA tagja. Számos társulatnak elnöke, illetőleg választmányi tagja volt. Több történeti és művészettörténeti tanulmány szerzője (A széptan előcsarnoka, Egy forradalmi zsinat története, A szent István korabeli keresztyénség).
Rudnyánszky Gyula (1858-1913)
költő és hírlapíró. Tanulmányait magánintézetben végezte és a jogi pályára lépett, ezzel azonban 1876-ban szakított s az irodalomnak szentelte életét. 1905. decemberében kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, nejével, Réti Laura vidéki primadonnával együtt. New Yorkban megindította a Napsugár című hetilapot. 1912-ben hazajött. Kiadta utolsó verseskötetét, a Napszállat felé címűt, ebben főleg Amerikában kelt verseit gyűjtötte össze, a korabeli Amerikába bevándorlók nehéz sorsát is verseibe foglalta (Fanny dalai, A gyáva, Névtelen virág).
Reigl Judit (1923-2020)
franciaországi Kossuth-díjas festőművész. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1941–45) folytatott. A festészet szabad művelése céljából „disszidált”, mert itthon politikusok portréinak megfestésére kapott megrendelést. 1954 óta kiállítóművész Franciaországban. Magyarországon a 2000-es évek közepétől kezdődtek műveinek bemutatói. Művészetének korai szakaszát a szürrealizmus jegyei jellemezték, majd útja a lírai absztrakció felé vitte. A gesztusokkal a mozgást, a lebegést, a feszültséget, a folyamatok változását, a létezés ritmusát és gyökereit egyaránt képes megmutatni lenyűgöző hatalmas vásznain.
Joseph Heller (1923-1999)
világhírű amerikai regényíró, novellista és forgatókönyvíró, hazájában neves liberális közíró. A második világháborúban az olasz fronton B-25-ös bombázókon szolgált bombázótisztként, ebből az élményéből született egy bő évtizeddel később első és leghíresebb regénye, A 22-es csapdája. A háború után állami ösztöndíjjal Kaliforniában angol irodalmat hallgatott, eközben megházasodott és több lapban novellákat publikált (Valami történt, Gold a mennybe megy, Képzeljétek el). ––> Írók, reszkessetek! – Heller csapdahelyzetei
Lorán Lenke (1927-2017)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a Vidám Színpad örökös tagja, elsősorban vígjátékokban játszott, de komolyabb karakterszerepekben is emlékezetes alakításai voltak. Makay Margit stúdiójában tanulta a szakmát, majd 1943–1945 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1945–1966 között a Művész Színház, a Vidám Színpad, a Magyar Néphadsereg Színháza, és a Petőfi Színház, 1966–1996 között a Vidám Színpad tagja volt, majd a későbbi Centrál Színházban játszott. 1998-2011 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt (Állami Áruház, Mese a 12 találatról, Nem ér a nevem).
Hajnal Gabriella (1928–2023)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, iparművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán (1951-1957) folytatott. Diplomájának megszerzése után az iparművészet felé fordult, falikárpitokat tervezett 1958 óta. Az 1970-es évek felé közeledve összefogott, drámai hatású kompozíciókkal és egy visszafogottabb színvilággal jelentkezett. Férje Kass János grafikusművész, szobrász, bélyegtervező volt.
Halász László (1932-2000)
színész, komikus. 1955-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1956 és 1974 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1974-től a Mikroszkóp Színpadon játszott. Prózai, zenés és kabarédarabokban adta jelét tehetségének. A közönség a „kis Halász” néven emlegette (Körhinta, Angi Vera, Hamis a baba).
Nagy Enikő (1935-2020)
erdélyi iparművész. A kommunista rendszer elleni diákszervezkedésben való részvétele miatt 1953–54 között bebörtönözték, emiatt tanulmányait csak kényszerű megszakítással, 1971-ben fejezhette be a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben a festészet és grafika határvidékén készített kisméretű temperaképeket, gyakran biblikus témák és irodalmi alkotások átlényegített értelmezésével. Kolozsváron élt és alkotott.
Kovács Béla (1937-2021)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas klarinétművész, zenepedagógus, érdemes- és kiváló művész. Tatabányán kezdte zenei tanulmányait: zongorát, majd klarinétot tanult. 1951-ben került a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. A főiskola után a Magyar Állami Operaház zenekarában és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában volt szólóklarinétos. Oktató munkáját 1975-ben kezdte, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klarinét professzora, majd 2008-tól professor emeritusa lett. Számos rádió- és hanglemezfelvétele készült.
Prunyi Ilona (1941)
Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművész, tanár, érdemes művész. Felsőfokú zenei tanulmányait 1958 és 1963 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végezte. Oktató tevékenysége mellett folyamatosan koncertezik. Nem csak szóló- és zenekari esteken lép fel, de kamarazenészként is, fellépései során kiváló zenekarokkal, karmesterekkel és zenei előadókkal zenél együtt. Repertoárja felöleli a zongorairodalom standard alkotásainak sorát, és kortárs magyar szerzők műveit is szívesen játssza. 1996-tól a zenei ismeretterjesztéssel is foglalkozik.
Farkas Bálint (1945)
Jászai Mari-díjas színész. 1967-től 1969-ig a Fővárosi Operettszínház Stúdiójában tanult, majd 1970-től a színház tagja.
Andai Kati (1948)
színésznő. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte. 1971–1975 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze, 1975–1980 között a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. 1980–1994 között az Arany János Színháznál volt, majd 1994–ben a Tivoli Színház tagja. 2002–2003 között a Soproni Petőfi Színház tagja, 2004–2008 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 2010–2017 között a Fészek Színház tagja (Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25., Most van most).
Maia Morgenstern (1962)
román színésznő. Legismertebb alakítása Mária, Jézus anyja Mel Gibson A passió című filmjében. 1981 és 1985 között a bukaresti színi- és filmakadémián tanult, majd 1988-ig a Piatra Neamț-i Ifjúsági Színházban játszott. 1998-tól a Bulandra Színházban is játszik. 2012-ben szerepelt egy a Verespatak megmentésére készített klipben. (Witman fiúk, Mansfeld, Zöld hold).
Gregor Bernadett (1972)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, érdemes művész, Gregor József operaénekes lánya. Az Újszínház tagja. 1995-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1996-tól a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja, 2012-ben az Újszínházhoz szerződött.
Schilling Árpád (1974)
Jászai Mari-díjas rendező, a Krétakör alapítója, 1995 óta művészeti vezetője. A Krétakör Színházként 1995 és 2008 között Magyarország legismertebb független színházi társulatává vált belföldön és külföldön egyaránt. Schilling a társulatot 2008-ban feloszlatta, hogy Krétakör néven előadó-, és médiaművészeti műhelyt hozzon létre. Munkatársaival több hazai és nemzetközi projekten is dolgozott. 2018-ban Franciaországba költözött.
Ezen a napon halt meg:
John Dryden (1631-1700)
befolyásos angol költő, irodalomkritikus, fordító és drámaíró volt, aki az angol restauráció időszakának irodalmi életét irányította olyannyira, hogy irodalmi berkekben „Dryden korának” is szokás nevezni ezt az időszakot (Divatos házasság, Csodák éve, Mindent a szerelemért).
Johann Ludwig Bach (1677-1731)
német zeneszerző, hegedűművész. 1699-től Meiningenben lett udvari zenész, 1703-tól kántor, 1711-től Kapellmeister lett. Dolgozott együtt Johann Sebastian Bachhal is, és jelen tudásunk szerint ő írta a BWV 15-ös, Denn du wirst meine Seele nicht in der Hölle lassen című kantátát. Írt két misét, magnificatot, motettákat, kantátákat, de ezeknek csak csekély része maradt fenn az utókor számára.
Vass Mátyás (1837-1903)
tanító, pedagógiai szakíró, tankönyvíró. Szegváron kezdte tanítói pályáját. Az 1870-es, 1874-es, 1878-as egyetemes tanítógyűléseken a tanítók jogai, önállósága, függetlensége érdekében, majd a nők taníttatásáról, végül a tanítói fizetés minimumáról és a korpótlék kérdéséről beszélt. Írásai előbb a Népnevelők Lapjában jelentek meg, majd az Alföldi Tanító Egylet által alapított Tanügyi Lapokban, amelynek 1872-74 közt főmunkatársa, 1874-76 közt szerkesztője volt.
Kollányi Ferenc (1863-1933)
egyháztörténész, könyvtáros, levéltáros, az MTA tagja. A magyarországi római katolikus egyház és egyházjog középkori történetének kiemelkedő kutatója volt. Egyebek mellett behatóan foglalkozott az esztergomi érsekség történetével, az esztergomi kanonokok archontológiájával, a ferences rend históriájával. Legjelentősebbek azonban egyházjog-történeti tanulmányai, így például a kegyuraság, az egyházi pénzverési jog, az egyházi adó történeti alakulására vonatkozó vizsgálatai voltak (Római levelek, Magyar Ferenc-rendiek a XVI. század első felében, Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából).
William Primrose (1903–1982)
skót brácsás és tanár, sokan minden idők legjobb mélyhegedűseként tartják számon. Glasgowban született, ott kezdett hegedülni tanulni, majd tanulmányait a londoni Guildhall School of Musicban folytatta. Könyveket írt a mélyhegedülésről 1944-ben. Brácsaversenyt rendelt Bartók Bélától.
Kunszery Gyula (Kunczer, 1906-1973)
tanár, író. A magyar irodalom, esztétika és nyelvészet tárgyakból 1928-ban bölcsészdoktori címet szerzett. 1940-ben az oktatási karriert hátrahagyva újságírónak állt. Első versei még 1926-ban jelentek meg a Magyarság című lapban, ahol aztán egészen 1938-ig rendszeresen publikált. Az Új Idők és a Nyugat novellapályázatán is nyert. A frissen alapított Magyar Nemzet „Szellemi Honvédelem” című rovatának rendszeres szerzője lett. Az 1949-es választás után kibontakozó totális kommunista diktatúra államosította a lapokat, ami miatt hírlapkiadóként teljesen ellehetetlenült (Vegyétek és igyátok, Magyar írók bűnperei, Napot tükröző üvegcserép).
Barabás Tibor (1911-1984)
Kossuth- és József Attila-díjas író. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Munkái az 1930-as évektől jelentek meg. 1941–1945 között munkaszolgálatos volt. 1945-ben a Cserépfalvi Könyvkiadó irodalmi vezetője, majd a Szabad Nép kulturális rovatvezetője volt. 1946–1949 között az Írószövetség főtitkára. 1949–1951 között a Révai, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója volt (József Attila, a szegénység költője; Jakobinusok; Aranyfácán).
Vajda Júlia (Richter, 1913–1982)
festő- és grafikusművész. Gyengéden lírai pasztelleket készített, melyek hangsúlyozták a szerkezetet, művei elsősorban önarcképek és csendéletek voltak. Később művei szürrealista enigmatikus bibliai parafrázisok és karcsú, táncoló kromoszómaformák voltak (Szárnyas figura; Vörös kép; Lépcsők).
Z. Gács György (1914–1978)
kétszeres Munkácsy-díjas festő-, iparművész, érdemes művész. Művészetében az 1960-as évek végéig a festészet, a grafika volt a meghatározó. Festészetének gyakori műfaja a tájkép és a portré, linómetszeteiben politikai tartalmat is fel lehet fedezni. Az 1967-es szombathelyi kiállításon az anyagát még a táblaképek és a grafika uralt, de már megjelent egy építészettel kapcsolatos anyag is. A következő évben viszont már nem állít ki festményt: betonkép, zománckép, üvegplasztika, domborított vörösréz és kerámia foglalja el a helyüket. Minden anyagot előítéletektől mentesen, szívesen kipróbáló mesterember volt. Kiállt a művészet különböző ágainak egysége, sőt a tudomány és a művészet szövetsége mellett (Sgraffito, Gyermekvasút, Virágvölgy állomás – Budapest; Három gesso, Török utcai könyvtár – Budapest; János vitéz, üvegkupola – Dunaújváros).
Monoszlóy Dezső (1923-2012)
író, költő a Csehszlovák Írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. 1968-ban Újvidékre emigrált, 1970-ben Ausztriába költözött Bécsben élt (Gombostűk háborúja, Utolsó vadászat, A halottak szigetén).
Ancsel Éva (1927-1993)
filozófus, költő, esszéíró, az MTA tagja. Első versei 1957-ben jelentek meg. Műveiben az etika és a történelem-filozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Esztétikai és történelem-filozófiai munkássága mellett fontosak etikai tanulmányai, amelyek oktatók nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták (Töredékek az emberi teljességről, Polémia a történelemmel, Bekezdések az emberről).
Bolgár József (1928–1986)
Munkácsy-díjas festőművész. Tanulmányait a Derkovits Gyula Képzőművész Kollégiumban kezdte, 1948–1953 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Elmélyült, a látványi valóságot gondolati igénnyel átíró festményei kifinomult festői műveltségről és humánus életszeretetről tanúskodik. 1954-től kiállító művész (űtermi csendélet, Ülő nő, Piros tetős ház).
Gálfy László (1928-2003)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. Az Országos Színészegyesületi Színészképző iskolában végzett, majd magánszínházakban és vidéki társulatokban szerepelt. Alapító tagja volt a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. 1966-tól haláláig a Békés Megyei Jókai Színház színművésze volt.
Gyöngyössy Imre (1930-1994)
Balázs Béla-díjas filmrendező, író, költő, dramaturg és forgatókönyvíró. Pannonhalmán, a bencéseknél végzett. 1954 és 1956 között irodalmi tevékenységet folytatott. Rehabilitálása után megkezdhette tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, ahol 1961-ben kapta meg rendezői diplomáját. Első játékfilmjét 1969-ben forgatta. Az 1970-es évek végétől az NSZK-ban élt és dolgozott (Virágvasárnap, Szarvassá vált fiúk, Jób lázadása).
Bata Imre (1930-2000)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. 1955-ben végzett a Debreceni Egyetemen. 1965-1967 között a Szegedi Tanárképző Főiskola adjunktusa volt. 1967-től az Állami Gorkij Könyvtár munkatársa. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1982-1991 között az Élet és Irodalom főszerkesztője, majd munkatársa. Főként XX. századi magyar irodalommal foglalkozott (Ívelő pályák, Képek és vonulatok, Változó horizontok).
Bradányi Iván (1930–2022)
többszörös EMeRTon-díjas dalszövegíró, műfordító, író. Első dalai 1949-ben jelentek meg. 1960–1972 között Londonban és Barcelonában élt. 1972-ben tért vissza Magyarországra. 1973-tól a Magyar Rádió külső munkatársa. 1976-1990 között a Rádió könnyűzenei műsorértékelője volt.
Olympia Dukakis (1931-2021)
Oscar-díjas görög származású amerikai színésznő. A Boston University College of Fine Arts és az Arlington High School hallgatója volt (Holdkórosok, Acélmagnóliák, Dolgozó lány).
Pomogáts Béla (1934–2023)
Széchenyi-díjas kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora. Részt vett az 1956-os forradalomban. 1959–1960-ban internálótáborban volt. 1990 óta a Literatura főszerkesztője, a Vigilia, a Nyelvünk és Kultúránk, a Valóság, a Kisebbségkutatás szerkesztőbizottsági tagja volt (Májusfák, Irodalom a korfordulón, Kihívások).
Sipka László (1940-2001)
színész, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja. 1972-ben az Állami Déryné Színházban kezdte pályafutását. 1974-től a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1977-től haláláig a Győri Nemzeti Színház színésze volt (A legényanya, Hamis a baba, A három testőr Afrikában).
