Névnapok: Zoltán, Apol, Apolka, Apolló, Apollónia, Aracs, Arad, Aramisz, Beáta, Csolt, Filemon, János, Julián, Juliánusz, Júliusz, Kada, Szilvánusz, Zolta
Események:
Nemzetközi nőnap (1910 óta).
1010 – Firdauszí perzsa költő befejezi a Sáhnáme (Királyok Könyve) epikus művét (körülbelül 50 000 dupla sor).
1800 – a budai Várszínházban a szerző, Joseph Haydn vezényelte A teremtés című oratóriumát.
1879 – Békéscsabán megnyílik az Alföld első állandó kőszínháza, a Jókai színház.
1898 – Keulenben bemutatják Richard Strauss Don Quijote című szimfonikus költeményét.
1902 – Jean Sibelius 2. (D-dúr, Op.43) szimfóniájának első előadása a Helsinki Filharmonikus Társaság előadásában.
1978 – a BBC leadja Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művének első rádióepizódját.
Meghalt Louis Hector Berlioz (1803–1869) francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus.
Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva, több ízben pályázott sikertelenül a Római Díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést. Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót, és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. ––> Berlioz: Rákóczi-induló
Megszületett Csortos Gyula (~ József, 1883–1945) színész, a magyar színművészet „rettenetes gyermeke”.
Szigorú szülői ellenzés ellenére is elvégezte a Színiakadémiát. 1904–05-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910–től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. Ezt követően 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. 1914-ben keresete havi huszonnégyezer koronára rúgott, ez Magyarország miniszterelnökének fizetésével egyezett meg. Budapest ostroma elől ismerőseinek pincéjében húzta meg magát. A második világháború vége felé, már súlyos betegen vállalta el utolsó főszerepét. sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a magyar színművészet „rettenetes gyermeke” volt (Hyppolit, a lakáj; Lila akác; Egy szoknya, egy nadrág).
Megszületett Gyarmathy Tihamér (1915-2005) Kossuth-díjas avantgárd festő.
A II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. 1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg. Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget. Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1987-ben 120 művét adta át Pécs városának. Külföldi és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává (Sírkamra, Atompusztulás, Fénnyel szemben).
Megszületett Romhányi József (1921-1983) költő, műfordító, a magyar nyelv művésze, érdemes művész, a „Rímhányó Romhányi”.
Eredetileg muzsikusnak készült, a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában tanult, brácsán játszott. 1951-től a Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott, 1960–1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője volt. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Számos magyar opera szövegkönyve került ki tolla alól. A nagyközönség elsősorban játékos állatverseit ismeri, ezeket halála után, Szamárfül néven adták ki, másrészt számos rajzfilm szövegének szerzőjeként emlékezhet rá. Az ő nevéhez fűződik például A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó, 1973–1974), a Mekk mester, (1973) valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. A mindezen műveiben megnyilvánuló sziporkázó verstehetsége nyomán hamar elnyerte a „Romhányi, a rímhányó” nevet. ––> Szamárságok a fülbe
Megszületett Szabó Gábor (1936-1982) dzsesszgitáros és zeneszerző.
Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon sokáig szinte ismeretlen volt, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Tizennégy éves korában, karácsonyi ajándékként kapta meg első gitárját. Ettől kezdve szorgalmasan gyakorolt, példaképe pedig a gitáros Les Paul lett. Egyetlen hangszertanárához csak három hétig járt, 1951-ben. Az alapok elsajátítása után szinte minden szabad percében gyakorolt, néha kottából, de inkább hallás után játszott. Következő gitárleckéit a budapesti éjszakai bárokból vette. Az alkalmi együttesekkel végigmuzsikálta Budapest éjszakai bárjait és szórakozóhelyeit, gitártudását önmaga is folyamatosan továbbfejlesztette. 1956-ban családjával előbb Ausztriában lelt menedéket, majd Ernst Nagy amerikai követségi titkár segítségével egy repülőn hamarosan kijutottak az Amerikai Egyesült Államokba. Gitárjátékában már ekkor megjelent a magyar népzenei örökség, amit az amerikai Roy Rogers westernjeiből ismert countryzene elemeivel egészített ki. Ez a meglepően egyedi és dallamos zenei stílus, amely egyesítette a magyar, skót és ír népzenét – megfűszerezve az amerikai feketék blueszenéjével –, a dzsessz új stílusának alapja volt.
Ezen a napon született:
Carlo Gesualdo (1566–1613)
itáliai zeneszerző, harmóniai merészsége révén a legkiemelkedőbb kromatikus szerző. A 16. század végén több kísérlet indult az antik zene és kromatika újjáélesztésére, ennek köszönhető Vicentino archicembalója. Elsősorban hat kötet ötszólamú madrigálja fémjelzi nevét, ezeken kívül vallásos énekeket, responzóriumokat komponált. ––> A reneszánsz két oldalról
Carl Philipp Emanuel Bach (Hamburgi Bach, 1714–1788)
német zeneszerző, orgonista, csembalista, a zenei klasszicista stílus megalkotója, Johann Sebastian Bach második fia. Apján kívül nem volt más zenetanára és az sem valószínű, hogy a billentyűs hangszereken kívül más hangszereken is komolyabban megtanult volna játszani. Zenekritikáiban megdöbbentően modern gondolatokat fogalmazott meg. Bírálta a felszínes zenekritikusokat és zenészeket, messze föléjük emelkedett mesterségbeli tudása és eredetisége révén (Württembergi szonáta, Berlini szimfóniák, Szonáták harántfuvolára és zongorára).
Szigligeti Ede (Szathmáry József, 1814-1878)
drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Szülei papnak szánták, maga orvos akart lenni. A színészet iránt is érdeklődött és 1831-ben már műkedvelői előadást is rendezett. 1834. augusztus 15-én lépett fel először Budán, ahol a Szent István című drámában Wentzel lovag szerepét osztották neki. Majdnem fél évszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos (Liliomfi, Nagyidai czigányok, A bajusz).
Uitz Béla (1887–1972)
festő és grafikus, a magyar aktivizmus egyik robusztus tehetségű művésze. 1907-ben bátya anyagi támogatásával beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol díszítő festő szakon kezdte meg tanulmányait. Később ösztöndíjat nyert a képzőművészeti tanulmányokhoz, 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára. 1912 után alakította ki Nemes-Lampérth József nyomán konstruktív-expresszív stílusát, amely iskolát teremtett. Számos nemzetközi kiállítása volt.
Wäinö Aaltonen (1894-1966)
finn szobrász, a modern finn szobrászat jelentős egyénisége. Előbb festészettel foglalkozott, szobrászatot a vesterholmi kőfaragó iskolában kezdett tanulni. Főképp szoborportrékat és emlékműveket készített. Sokoldalú művész volt, aki a népi hagyományoktól a modern irányzatokig terjedő stílusban alkotott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Még életében megalapították a turkui Wäino Aaltonen Múzeumot.
Patkós Irma (1900–1996)
színésznő, primadonna, érdemes művész. Tíz éven át volt tagja a Fővárosi Operettszínháznak. A második világháború után már csak kisebb szerepeket kapott az Operettszínházban és a Nemzeti Színházban. Első filmszerepe az 1948-ban készült Mágnás Miska című filmben, utolsó pedig az 1994-ben készült Öregberény című tévéfilmsorozatban volt. Pályájának érdekes, egyedi momentuma, hogy országos ismertséget 70 éves korában szerzett, amikor Sándor Pál rábízta a „Sárika drágám” című film főszerepét. Innentől fogva, több mint két évtizeden keresztül, egészen haláláig rendszeresen foglalkoztatták.
Mulúd Feraún (1913-1962)
francia nyelven alkotó algériai berber (kabil) író. 1950-ben kiadták első regényét. Az algériai háború alatt öt kollégájával együtt az OAS nevű francia szervezet meggyilkolta a nemzeti oktatási központ egyik épületében (A szegény fia, Emelkedő ösvények, Kabilia nappal).
Neil Postman (1931-2003)
amerikai író, média teoretikus és esztéta, aki legismertebb könyvével, a Szórakozzuk magunkat halálba című kötetével vált ismertté 1985-ben. Humanista volt, aki hitt abban, hogy a modern technológiai vívmányok sosem helyettesíthetik az emberi értékeket. Élete folyamán Postman 18 könyvet és több, mint 200 cikket publikált olyan folyóiratokban.
Ujlaky László (Ifj. ~, 1942-2018)
Jászai Mari-díjas színész. 1960-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1964-1972 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1972-1979 a Szegedi Nemzeti Színház színésze. 1988-2002 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház, 2002-2008 között a Nemzeti Színház tagja volt.
Szennyai Mária (Moíra, 1950)
színésznő. 1973-ban kezdte pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban. 1978-tól a kecskeméti Katona József Színház tagja lett. 1982–1988 között a debreceni Csokonai Színház, majd a budapesti Nemzeti Színház, 1990–1991 között a Népszínház illetve a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.
Selmeczi György (1952)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának tagja. 1975-ben Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, 1976-tól 1979-ig Párizsban. Magyarországon kívül Európa számos országában hangversenyezik karmesterként, zongoraművészként és zeneszerzőként. Hangfelvételek sora fűződik a nevéhez (A Tisza, A pokol színei, Missa Quinta).
Böröndi Tamás (1955-2020)
színész, színházigazgató. 1980-ban színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjaként kezdte, mellette vendégművészként a Rock Színházban is szerepelt. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpadon játszott. 2002-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott különböző társulatoknál. 2013-tól a Vidám Színpad igazgatója. A 2020-as koronavírus-fertőzés áldozata (Nyitott ablak, A nap lovagjai, Szamba).
Kertész András Lajos (1956)
Széchenyi-díjas nyelvész, tudományfilozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elméleti és a német nyelvészet, valamint a tudományelmélet neves kutatója. 1976-ban kezdte meg tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–német szakán, ahol 1981-ben szerzett tanári diplomát. 2001-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2008-ban a Pannon Egyetem díszdoktorává választotta. 2014-ben az Academia Europaea (London) is tagjai sorába választotta. Kutatási területe az elméleti és német nyelvészet, valamint a tudományelmélet. Munkásságának középpontjában a nyelvészet tudományelmélete áll.
Cynthia Rothrock (Markowski, 1957)
amerikai harcművész és filmszínész. 13 évesen kezdett el karatézni, és természetes tehetségének köszönhetően hamar sikeres versenyző lett. Aktív versenyzőként több száz trófeát gyűjtött be. Ő ihlette a nagy sikerű és több folytatást is megért Mortal Kombat című játék Sonya Blade nevű karakterét. Azon kevés nem ázsiai harcművész-filmsztárok egyike akik Hongkongban is sztárok, és valószínűleg ő volt az első fehér bőrű, női, nem komikus és pozitív hős egy kínai filmben (Karate tigris 2, Az őrangyal, Szellemharcosok).
Vidnyánszky Attila (1964)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas kárpátaljai származású színházi rendező, filmrendező. Munkássága során sajátos, a naturalista-realista színházi hagyományokkal és a polgári színház esztétikájával is szembehelyezkedő, különleges színpadi nyelvet hozott létre, melyet ő a „költői színház” terminussal határoz meg. 2020. augusztus 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.
Orosz László Wladimir (1966)
író, költő, filozófus. Korai művében C. G. Jung komplex pszichológiájának spirituális vonatkozásait vizsgálja; arra keresi a választ, hogy a jungi mélylélektan ismert kategóriái miként válhatnak a metafizikai realizáció támasztékaivá. A 2010-es évektől kezdve figyelme egyre inkább a nyelv-metafizika problematikája felé fordul, az archaikus nyelvek felépítését vizsgálva keresi a „mágikus nyelvhasználat” „irodalmiságon túli” lehetőségeit (A Jelen és az Idő, Szivárványhídon át, Tua maxima culpa).
Fejős Éva (1967)
író, újságíró. Első könyvét tizennyolc évesen írta. Számos mini krimit, egészségügyi cikket készített, valamint egy huszonkét részes „segítő” tévéfilmsorozatot a házi betegápolásról. 2013 elején saját kiadót alapított Erawan néven, ahol saját regényei mellett külföldi szerzők regényeit is kiadja. (Holtodiglan, Lepke naplója, Egyszer az életben.).
Nyári Zoltán (1970)
Jászai Mari-díjas operaénekes (tenor), színész. Gyermekként tizenegy éven át hegedült. 1989 és 1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke prózai szakon, ezekben az években a Szent István-bazilika kórusában is énekelt. 1993-tól 1995-ig a kecskeméti Katona József Színház színésze volt. Már itt több operettben énekes feladatot kapott. 1995 óta szabadfoglalkozású. Ma már kizárólag operaénekesként működik különböző magyar és német színházaknál. Repertoárján főként lírai és spinto tenor szerepek vannak.
Freddie James Prinze, Jr. (1976)
amerikai színész. Az 1990-es évek végén bemutatott Tudom, mit tettél tavaly nyáron, és annak folytatása, a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorror hozta meg számára a hírnevet (Rád vagyok kattanva, Scooby-Doo – A nagy csapat, Jack és Jill a világ ellen).
Pásztor Máté (1986)
színész. A Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolába járt és 2004-ben a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában érettségizett. 2004 és 2007 között a Gór Nagy Mária Színitanoda növendéke volt. Pályáját szabadúszóként kezdte, 2013-2022 között a Turay Ida Színház tagja. 2019-től játszik a Spirita Társulatban, 2022-től a Zenthe Ferenc Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Hermann Conradi (1862-1890)
német naturalista író (A bűnös dalai, Adam Mensch, Brutalitások).
Harold Lloyd (Harold Clayton Lloyd, 1893–1971)
amerikai színész, komikus és producer. 1913 és 1947 között 200 filmben játszott. Charlie Chaplin és Buster Keaton mellett Lloyd a némafilm három nagy humoristájának egyike. Szemüveges karaktere híressé tette. Alapító tagja volt a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának (Academy of Motion Picture Arts and Sciences). 1953-ban megkapta a tiszteletbeli Oscar életműdíjat is.
Sárközi György (1899-1945)
költő, prózaíró, lapszerkesztő, műfordító. 1917-ben fedezte fel Osvát Ernő. 1919-ben lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol 1938-ig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. 1938-ban a Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé állították. 1939-ben egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg, Balfon (Váltott lélekkel, Dózsa, Ég és föld között).
William Walton (Sir William Turner Walton, 1902-1983)
20. századi angol zeneszerző. Fiatal korában inkább atonális, később újszerű romantika felé hajló zeneszerző, aki hatvan évnyi pályája során számos műfajban és stílusban komponált a filmzenétől az operáig. Főleg zenekari műveiről ismert.
George Stevens (1904-1975)
kétszeres Oscar-díjas amerikai rendező, producer és operatőr. A filmiparba operatőrként tört be, több Stan és Pan produkcióban is dolgozott. Élete első rendezői megbízatását 1934-ben kapta a Kentucky Kernels című komédiával. Háború után filmjei drámai hangvételűek. Az ’50-es években ért pályafutása csúcsára, amikor kétszer is elnyerte az Oscar-díjat legjobb rendező kategóriában (Az óriás, Anne Frank naplója, A Place in the Sun).
Filo-Fischer Ilona (Mihályfi Ernőné, 1910-1986)
plakáttervező, alkalmazott grafikus, érdemes művész. Érettségi után közvetlenül, levelezés útján jelentkezett a müncheni iparművészeti főiskolára. A főiskolán hamar sikereket ért el, ami elbizonytalanította, és beiratkozott a főiskolával párhuzamosan az egyetemre is művészettörténet szakra. 1933-ban Hitler hatalomra jutásakor hazatért és ettől fogva Budapesten, az Atheneum Könyvkiadónak dolgozott. Könyvborítók, reklám-lapok tervezéséből élt és készített magazinoknak illusztrációkat. Tömör, jelszerű nyelvezet jellemezte munkáit, mely világos és szakszerűen alkalmazott tipográfiával összhangban érvényesül.
Mészáros Ági (Éberli Ágnes, 1914-1989)
kétszeres Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. Nem volt képzett színész, nevelőszülei kívánságára lépett színpadra 1934-ben, 20 éves korában, Szegeden, ahol 1939-ig játszott. Vidéki sikerei után szerződtette Németh Antal a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek 1983-ban történt nyugdíjazásáig tagja volt. Eleinte naivákat, magyar parasztlányokat, Molière lepcses szolgálóit alakította a maga bájos egyszerűségével. Játéka szinte eszköztelenül egyszerű, alakjai elsősorban szép és kifejező színpadi beszédében, humorérzékével nyerték el végleges formájukat. Országos népszerűséget hozott neki 1948-ban a Talpalatnyi föld című filmben játszott szerepe (Úri muri, Simon Menyhért születése, Holnap lesz fácán).
Adolfo Bioy Casares (1914-1999)
argentin költő, fordító, szerkesztő és sci-fi-szerző. Első novelláját 11 évesen Iris y Margarita címmel írta. Jorge Luis Borges barátja és munkatársa is volt egyben (Aludj a napon, Morel találmánya, A holdbéli nyúl).
Rátkai Sándor (1914–2011)
népi iparművész, a kézzel varrott, kifordított szegedi papucs neves mestere. A szegedikum-ként számon tartott török eredetű lábbelit a mester hagyományos módon készítette: varrta, szögelte, melyeknek bársonyfejére a virágokat felesége hímezte. Szegedikum-ként számon tartott papucsainak hírnevét 90. születésnapjáig maga ápolta. A nagy hírű papucskészítő mester keze alól – becslések szerint – élete során több mint 70 000 pár szegedi papucs került ki.
Béky-Halász Iván (1919-1997)
költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász. Azok közé a költők közé tartozik, akiket az 1956-os magyar forradalom leverése sodort Kanadába. A Torontóban töltött 25 év alatt fejtette ki irodalmi és közéleti tevékenységét. Korai költészetére legerőteljesebben Ady Endre lázadó hangvétele és Juhász Gyula finom líraisága hatott. A hetvenes évek vége felé merőben új költői hanggal jelentkezett. A korábbi szonett-formát felváltották a rövid szabadversek. Költői hangjára a fanyar bölcselkedés, a finom irónia jellemző (Arccal a falnak, Rab és börtönőr, Indián nyár).
Alexander Salkind (1921-1997)
orosz származású filmproducer (A szabin nők elrablása; A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, Superman).
Szilágyi Dezső (1922-2010)
Kossuth-díjas bábművész, szakíró, kiváló művész. 1958–1992-ig az Állami Bábszínház művészeti igazgatójaként működött, nevéhez kötődik a bábszínház fénykora, számos jeles bábművész dolgozott az intézményben. Nemzetközi hírű bábesztétikai szakíróként működött, több nyelven publikált (Bábjáték az iskolában, A bábjátszás Magyarországon, A bábjáték műfaji sajátosságai).
Csányi László (1924–2005)
Liszt Ferenc-díjas karnagy, jogász. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1948-tól Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa.
George Martin (1926-2016)
angol hangmérnök, zenei producer. Időnként az „ötödik Beatle”-ként emlegették, utalva a The Beatles együttes producereként végzett munkájára. A zeneiparban végzett szolgálataiért lovaggá ütötték.
Karsai Lucia (1927-1984)
Balázs Béla-díjas műfordító, szinkron-műfordító. Egyetemi tanulmányait 1950-ben fejezte be az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1958-tól publikált. 1967-től a Magyar Televízió filmszinkron műfordítója, majd a szinkroncsoport vezető dramaturgja lett.
Max von Sydow (1929-2020)
svéd színész. A stockholmi Királyi Drámaszínházban tanult 1948 és 1951 között. Még tanult, amikor a filmvásznon már bemutatkozott. Tehetségét gyorsan elismerték, már 1954-ben a Királyi Alapítvány Kulturális Díját vehette át. Rengeteget dolgozott színpadon és filmen is Skandináviában, ellenállva az Amerikai Egyesült Államokból, Hollywoodból egyre nagyobb számban érkező meghívásoknak. Szerepelt Bergman Oscar-díjas filmjeiben. Végül mégis engedett az amerikai hívásoknak, hogy eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története című filmben. Mivel több más hollywoodi produkcióban is alkalmazni akarták, családjával együtt Los Angelesbe költözött (A hetedik pecsét, A Keselyű három napja, Kurszk).
Richard Davalos (1930-2016)
amerikai színész. Szülei spanyol, illetve finn származásúak. Első filmszerepe húszéves korában volt az Édentől keletre című filmben. 1967-ben Paul Newmannal játszott a Bilincs és mosolyban. Legismertebb filmszerepe 1970-ben a Kelly hősei volt, Telly Savalasszal és Clint Eastwooddal.
Almási István (1934–2021)
népzenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja. A középiskolát Kolozsvárott végezte, majd 1956-ban a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett. Ezt követően a kolozsvári folklórintézet munkatársa lett. Népzenegyűjtőként több mint száz helységben mintegy 5000 dallamot gyűjtött, az addigi kutatások által le nem fedett területeken. Elméleti munkáiban a dallamrendszerezés és a népzenei kölcsönhatások kérdéseivel, illetve a népzenegyűjtés módszertanával foglalkozott.
Hajím Topól (Topol, 1935-2023)
kétszeres Golden Globe-díjas izraeli színész. Filmszínészi karrierjének kiemelkedő állomása az 1971-ben készült Hegedűs a háztetőn című film főszerepe, e szerepéért 1972-ben Golden Globe-díjat kapott (Az azték pap álma, Galilei élete, Időgép).
Raj Tamás (1940–2010)
történész, főrabbi. Élete során számos könyvet jelentetett meg, többségét azzal a céllal, hogy a zsidó vallást közelebb hozza és megismertesse a más vallásúakkal. Haláláig a Makkabi Kiadó igazgatója. Tagja volt a Kőrösi Csoma Társaságnak és az Ókortudományi Társaságnak is (Aladdin konyhája, A héber betűk misztikája, Budapest zsinagógái).
