az Új dimenziók sorozat keretében
a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Pierre Boulez 90 éves születésnapjára rendezett hangversenyt a Concerto Budapest, az Új dimenziók sorozat keretében, annak záró előadásaként. A Zeneakadémián, március 25-én megtartott koncertet Rácz Zoltán, az est szervezője és karmestere klubhangulatúnak nevezte az estet bevezető, lelkes szavaival, az Akadémia nagyterme valóban nem telt meg (kortárs zenei koncertek esetén a közönség szinte minden tagja ismerősnek tűnik). Rácz Zoltán beszélt a zeneszerző-karmester és műveihez való viszonyáról, mikor ismerte meg Boulez zenéjét, hogyan hatott rá.
Említette, hogy a koncert dátuma Bartók születésnapjának előestéjére esett, így kétszeresen is ünnepivé vált az esemény. A matematikai tanulmányokat is folytató Pierre Boulez a XX. század meghatározó alakja, 1944-ben Olivier Messiaen osztályában végzett zeneszerzőként, volt kortárszenei koncertsorozat szervezője, 1966-tól karmesterként is dolgozott; többször vezényelt Bayreuth-ban, a New York-i Filharmonikusok vezető karmestere, az IRCAM vezetője lett, életműve bámulatos. Zeneszerzőként, karmesterként, a kortárs zene népszerűsítőjeként, elemzőjeként egyaránt elismert.
A koncerten három darab próbált rávilágítani Boulez zeneszerzői munkásságára, zenei világára. A műsor eredetileg a keletkezések sorrendjét követte, de a koncerten Boulez 1996-os Incises pour pianója (Metszések zongorára) hangzott fel először. A mű Luciano Berio és Pollini felkérésére készült, az Umberto Micheli Nemzetközi Zongoraverseny próbadarabjaként. A körülbelül négyperces zongoradarab hihetetlen erejű, talán a kergetést, kergetőzést halljuk ki belőle, mely egy-egy repetált hangon pihen meg, illetve indul újra, egyben tagol is. A virtuóz darab lassú szakaszai megragadóak, a mű nagyon jól felépített, rövidségében szinte aforisztikus, a színek gyönyörűek, a vágta rendkívül kifejező. Balog József előadásában szólalt meg az Incises. A művészt még nem hallottam kortárs darabot játszani, a darabbal kapcsolatos gondolatai, kifejezésmódja nagyszerű volt. Közvetítette a mű nagyságát, horderejét, képes volt kiemelni a szépséget, az erőt, dinamizmust, a lágyságot. A magyarországi bemutató emlékezetes marad.
Az első részt Boulez Rituel in memoriam Bruno Maderna című kompozíciója zárta, a Maderna halálát követő évben, 1974-75-ben született a zenekari mű. Maderna is a kortárs zene nagy alakja, karmesterként dolgozott a darmstadti iskola számára írt művek bemutatásakor, zenét is írt. Boulez – Madernára utalva – a térbeli lehetőségeket is használta a Rituelben, a hangszercsoportokat egy ütőssel az élen csoportosítva. Különleges a csoportok tagjainak száma, a hét csoport 7, 6, 5, 4, 3, 2,1 tagból áll össze, ezzel is hangsúlyozva a mű címét. A tételek felépítése és előadói apparátusa érdekes, a páratlanokat a rézfúvósok játsszák, gongütéssel kezdve, Esz hangon zárva. A rituális keret nem zárt, bő teret hagy a szabad játéknak. A Concerto Budapest és az UMZE tagjaiból állt zenekar hihetetlen hatással tárta elénk a művet.
Ahogy az Incises pour piano, úgy az ebből kiinduló, nagyobb lélegzetű, különös-különleges hangszer-összeállítású Sur Incises (A metszésekre) is magyarországi bemutató volt. A most 90 éves Boulez a mű keletkezése idején (1996) 90 éves Paul Sacher tiszteletére készült. A Sur Incises három zongoristát, három hárfást, három ütőhangszerest foglalkoztat, kéttételes. Ahogy az apparátus különlegessége, úgy a hangzáskombinációk lehetősége is rendkívüli, a mű talán legjelentősebb vonása a végtelen színkombináció. A Sacher-hexachord (Sacher nevének betűiből, így az Esz, C, H, E, ré=D) 12 műben szerepelt, Boulez mellett Hans Werner Henze, Lutoslawski, Dutilleux a szerzők, Rosztropovics ötlete volt Sacher 70. születésnapjára 12 kompozíciót íratni (12 Hommages á Paul Sacher). Boulez a ciklusba a Messagesquisse darabot írta, a Sacher-hexachors feltűnik még a Répons, Dérive I., és a két Incises-ban.
A mű nagyszerűen szólalt meg, nemcsak a darab mesteri zeneszerző-technikájára, de az állandóan változó hangszínekre is rácsodálkozhattunk. Rácz Zoltán vezényelte az est nagyobb apparátusra írt műveit, nagy biztonsággal, a művek nem csak a hangok lejátszásáról szóltak, hanem a mögöttes érzelmi töltést is megmutatva.
A koncert valóban tisztelgés volt az ikonikus Pierre Boulez előtt, a szerző életművét talán itthon is megismerjük. Remek, felemelő est volt.
Concerto Budapest
Közreműködött: Balog József, Borbély László, Fejérvári Zoltán – zongora, Sipkay Deborah, Polónyi Ágnes, Szilvásy Júlia – hárfa, Holló Aurél, Fábry Boglárka, Rostislav Sharaevskiy – ütőhangszerek
Vezényelt: Rácz Zoltán
Comment on “Boulez90 – a Concerto Budapest estje”