díjnyertes, formabontó kötet
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: leho
A Csimota Kiadó mindig új utat keres, erről legutóbb talán a Papírszínház kapcsán írtunk, noha azóta sem lankadt innovációs tevékenysége. A kamisibáj mellett üdítő színfoltsorozata az ismert klasszikus mesék különbözőképpen, képpel elmesélve („5 illusztrátor, 5 különféle technika, mindez pedig egy díszdobozban”) Hófehérkétől a Piroska és a farkasig. Szulyovszky Sarolta díjnyertes, most nálunk is megjelent kötete más szempontból formabontó.
Máté Angi különleges hangulatú Volt egyszer egy című könyve bemutatásánál sajátos képi világáért dicsértük az Olaszországban élő Szulyovszky Saroltát, s az ő illusztrációját láthatjuk a legutóbbi Csodaceruza-borítón is („Földanya”). Ezúttal olyan kötetéről írunk, amelynek nemcsak a képeit, hanem a szövegét is nagyobbrészt ő alkotta.
Ez a „nagyobbrészt” arra vonatkozik, hogy A hálás virág különös szerkezetű könyv: kétsíkú. A történet prózában elbeszélve olvasható baloldalt, jobb oldalon pedig az illusztrációk láthatók. Eddig minden hagyományos, azonban a szerző úgy találta ki, hogy a képek alatt – a Nyugaton népszerű picture book mintájára – egy vers egy-egy sora olvasható, és így is összeáll a történet. Ilyen könyvet még nem láttam, s az ötlet mindenképp üdvözlendő, hiszen akár két egymást követő, nem azonos időtartamig figyelni tudó korosztálynak is lehet belőle olvasni. A verset a tipográfus Luca Morandini írta (Zápor György fordította magyarra), s a könyvet is ő tervezte. A mű a 2008-as 11° Concorso Internazionale Syria Poletti: Sulle ali delle farfalle elnevezésű nemzetközi meseíró és illusztrációs pályázaton első helyezést ért el a 6–9 évesek kategóriájában. („Kétsíkúsága” miatt az ajánlott korhatár lefelé is nyitott.)
Szulyovszky Sarolta egyévnyi kert- és élettörténetet beszél el, a mese tavasszal kezdődik, szereplői a virágokat kedvelő, idős nagyszülők és unokájuk. Géza nagypapa világot is átkaroló szeretetével gondozza az ágyások növénylényeit, Kató nagymama lassú járásával inkább már csak az illatukat és közelről a színpompájukat élvezi. Az évelő?, egynyári? virágok tavasztól őszig tartó életpályája mellett a fáradó nagyszülők unokája, a virágnevű Hajnalka jelenti velük szemben a megújhodást. Az idilli környezetben a nyár folyamán megjelenik egy mind virágjával, mind leveleivel, egyáltalán egész küllemében (merev nyakú, rikítóan piros, borzas fejű, fura jövevény, a feje dróthoz van erősítve, műlevelei kardszerűen meredeznek) a természetestől elütő, azaz ne kerteljünk: művirág.
Nagyanyó azonban vaksi szemével kertjük legszebb és legtovább virító virágának találja, minden reggel elidőz mellette az ősz közepette is. Nagyapó összes virág felé fordulásával, az ágyás testével való beterítésével szemben az ősz nagymama ősszel már csak az elenyésző művirágot fonhatja körbe karjaival hasonló szeretettel. A művirágon kívül mindenki érzi a hideg szelét, a hordószerűre kényeztetett cicustól a kismadárig. ő viszont még az első hó idején is rendíthetetlenül dacol az elemekkel. Ám elérkezik a nap, amikor nagyanyó nem megy reggel megnézni – de nem is lett volna már mit: pártfogoltja, a „leghálásabb virág” eltűnt hirtelen. A körforgás feltartóztathatatlan, újra kitavaszodik, Hajnalka a virágágyások között ugrókötelezik, s a művirág helyén egy kis virág bontogatja leveleit.
Aztán egy ködös nap ketten szállnak az égbe,
és új virágot kap a Föld cserébe.
A hétköznapokba belecsöppenő kert-/életidegen művirággal a szerző számos értelmezési lehetőséget nyit ki, és hagy a szülőkre, gyerekekre. A (föld)felszíni történet is több kérdést fölvet: hogy került oda, hogyan-miért illant el? De ha mélyebbre ásunk az ágyásban: művilágunkban mit jelképez ez a művirág, a talmi mulandóságot, a rossz előszelét, a gyökértelenséget, magát az elmúlást, tükröt tart? Mi is a vitalitás? Jól kérdező nagyobb gyerekek könnyen nehéz helyzetbe hozhatják kérdéseikkel felmenőiket. De ha már idáig eljut a mese, már el is érte célját.
Szulyovszky Sarolta ezúttal a Volt egyszer egynél kisebb felületen mutathatja meg, mire képes. Képes beszédre képes: összetett volt a feladat, olyanra kellett festenie a művirágot, hogy az a nagymama csodálatát kiválthassa, de színeivel, formájával meg kellett tartania eredendő műviségét és természetellenességét is. Sokkal könnyebb lehetett nagyapó világot magához ölelő alakját vagy Hajnalka báját leképezni. Az illusztrátor szeretheti a kerekded formákat, a nagyszülőkön kívül a macska feje vagy a kislány szoknyája is ezt erősíti. A tragédiák ellenére bensőséges világot tár elénk e munkájában is.
Szulyovszky Sarolta
1972-ben született Budapesten, 1997 óta családjával Észak-Olaszországban él. Grafikusként és illusztrátorként dolgozik, valamint művészeti foglalkozásokat tart gyerekeknek iskolákban és könyvtárakban.
Illusztrációi többnyire akrilfestékkel készülnek, de számítógéppel is dolgozik. Szinte minden eddig megjelent könyvének tipográfiáját az olasz Luca Morandini graphic designer tervezte. (Csimota)
Illusztrált gyerekkönyvei
Janikovszky Éva: Se io fossi grande, Se o fos un grant
Ines Battaino: Orco Osvaldo e Topo Riccardo
Markó Béla: Balázs kertje
Kárpáti Kamil: Hogyan kezdődik a szerelem?
Szulyovszky Sarolta: A hálás virág
Máté Angi: Volt egyszer egy
Jékely Zoltán: A három pillangó
László Noémi: Labdarózsa
Szulyovszky Sarolta: A hálás virág
Csimota, Budapest, 2010
Kötött, 160×190 mm, 24 oldal
Tervezte, tipográfia, vers: Luca Morandini
ISBN 978-963-9768-13-0
Fülszöveg
Gyönyörű mese az elmúlás és újjászületés misztériumáról. Egy napon Géza nagypapa nagy gonddal ápolt virágágyásai között feltűnt egy új, szokatlan külsejű virág. Senki nem tudta, honnan került oda…
