Névnapok: Virgil, Amina, Hilka, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Leonarda, Virgília
Események:
1895 – Alfred Nobel végrendeletébe foglalja a Nobel-díj alapítását.
1896 – Először adják elő Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustráját.
1931 – Bemutatják a Székely István rendezte Hyppolit, a lakájt, az egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékot.
Meghalt Horatius (Quintus Horatius Flaccus, Kr. e. 65 – Kr. e. 8) római költő.
Apja felszabadított rabszolga, aki felszabadítása után Rómába költözött, ahol ingatlanközvetítőként tevékenykedett. Az így keresett pénzéből fiát a legjobb tanítókhoz küldte. Kr. e. 45 körül Horatius filozófia tanulmányokat folytatott Athénban. Caesar meggyilkolásakor csatlakozott Brutus és társai közé. Később írnokként dolgozott az államkincstárnál. Először görögül kezdett verselni, később latinul folytatta. Vergilius támogatásával a híres művészetpártoló, Maecenas, barátjává fogadta és támogatta. Ideje nagy részét Sabinumban, majd később tiburi házában töltötte. Két hónappal támogatója, Maecenas halála után halt meg Rómában. Testét Maecenas mellé temették (Episztolák, Szatírák, Ódák).
Meghalt Határ Győző (Hack Viktor, 1914–2006) Kossuth-díjas író, költő, műfordító, filozófus, építész, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Egyetemi évei alatt megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul. 1943-ban államellenes szervezkedés miatt elítélték. Átélte a Sátoraljaújhelyi börtönlázadást, amit betörő SS egységek segítségével fojtottak el. Büntetőszázadba tették, ahonnan 1944 végén, korábbi rabtársa segítségével sikerült megszöknie. Pestre menekült, a Wallenberg-házban vészelte át a nyilasok rémuralmát. A béke beköszöntével nehéz, keserű évek következtek. A „pártmaffia” mindenhol utolérte. Édesanyját és nagybeteg apját is meghurcolták. Elkeseredettségében felvásárolta és elégette első, Ragyogó szívvel, remete daccal című verses kötetének fellelhető példányait. 1949 közepén elhatározta hogy disszidál, télen a határ közelében elfogták, a Szegedi Fegyház és Börtönbe került, ahol vallatták, aminek következtében a bal fülére elveszítette a hallását. Az 1956-os forradalom a Visegrádi Alkotóházban érte. 1957-76 között a BBC magyar osztályának munkatársa volt, 25 éven át angol diplomatákat tanított magyarra. Szellemi hagyatékát: több tízezer kötetes könyvtárát, videókazettáit, rádióműsorairól készült felvételeket a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta, wimbledoni háza és annak berendezési tárgyai felett pedig a magyar állam rendelkezhet (Hajszálhíd, Éjszaka minden megnő, Üveggolyó).
Megszületett Pilinszky János (1921–1981) Kossuth-, Baumgarten- és József Attila-díjas költő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja. Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat. Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei versesköteteiben jelentek meg. 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket. Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak és hosszabb színművek is fellelhetők (Trapéz és korlát, Kráter, A rózsafüzér titkairól).
Meghalt Melis György (1923-2009) Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas operaénekes (bariton), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1943-ban került Budapestre, hogy a Műegyetem építészhallgatója legyen, de a vonzóbb énekesi pálya miatt kezdett énekórákat venni. Felvételizett 1944 tavaszán a Zeneakadémiára, de tanulmányait a háború miatt csak a következő évben kezdhette el. A Magyar Állami Operaházba Tóth Aladár szerződtette egy vizsgaelőadás alapján, 1949-ben és az év október 18-án debütált. Wagner műveinek kivételével az operairodalom szinte minden jelentős baritonszerepét (közel hetvenet) elénekelte. Énektudása mellett színészi tevékenysége is elismert. Szlovák anyanyelve ellenére, egyetlen énekesként a Kazinczy-díjat is átvehette. 1989 óta az Operaház örökös tagja. ––> Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről
Megszületett Jimi Hendrix (James Marshall, 1942–1970) amerikai gitáros, énekes, zeneszerző.
Mind a mai napig valóságos kulturális ikonnak számít. Rajongók és kritikusok egyaránt elismerik kivételes tehetségét, sokak szerint a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros. 1969. augusztus 18-án az ő fellépésével zárult a woodstocki fesztivál. Zenéjében megpróbálta közel hozni a „földhöz” az „űrt”: a „föld” egy bluesos, dzsesszes vagy funkos alapritmus, az „űr” pedig az improvizációk során hallható pszichedelikus hangzás. Az elsők között volt, aki a sztereó hangzással és a fáziseltolódással kísérletezett. Emellett elismert dalszerző is volt, akinek szerzeményeit számtalan zenész feldolgozta. A hollywoodi Hírességek sétányán 1994-ben kapott csillagot. 2003-ban a Rolling Stone című zenei szaklap Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján Hendrixet az első helyre választotta (Hey Joe, Purple Haze, Foxy Lady).
Ezen a napon született:
Aron Pumnul (1818-1866)
román nyelvész. A bukovinai román nemzeti mozgalom felélesztője. Ő vezette be Bukovinában a latin betűs írást. Kezdetben a latinista iskola híve volt, később azonban az eszményi nyelvállapotot a parasztság által beszélt román nyelvben találta meg. Küzdött a neologizmusok bevezetése ellen. Bem seregének bevonulása után a magyar hatóságok elfogták. Halálra ítélték, de sikerült megszöknie.
Rősler Endre (1904–1963)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor), kiváló művész. Az operához a vele egyidős Nádasdy Kálmánnal való barátsága révén került közel, az Operaház 1926-ban szerződtette. Rövid időn belül számtalan lírai tenor szerepet énekelt el. Kodálynak kedvenc tenoristája volt a Székelyfonó ősbemutatójától, amikor a legényt énekelte. Elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat.
Szabó Miklós (1909-1999)
a „tudós énekes” (tenor), zenei műfordító, ifjúsági író. Felfigyeltek kiváló énekhangjára és rendszeresek voltak fellépései, zenei képzését egyetemi évei alatt is folytatta. Alapos felkészültségének, kiváló énektechnikájának köszönhetően hosszú aktív pályát futott be. A magyar nyelv szerelmeseként, igényes, prozódiailag mintaszerű, kiválóan énekelhető, az eredeti szöveg költőiségét és zeneiségét megtartó műfordításokat alkotott.
Tassi Béla (1911-1986)
színész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában szerzett színészi oklevelet. Pályáját 1934-től a Józsefvárosi Színházban kezdte. Kezdetben főleg operett-buffo szerepkörben foglalkoztatták, de vágyai mindig a prózai színész feladatai felé sarkallták, s erre később bőven volt lehetősége. 1951-től az Állami Déryné Színház társulatának egyik alapító tagja, illetve 1972-ig, nyugdíjazásáig a Népszínház művésze volt.
Benda Kálmán (1913-1994)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, levéltáros, akadémikus. Fő kutatási területe az újkori magyar művelődés- és politikatörténet volt, valamint sokat foglalkozott az Erdélyi Fejedelemség történetével is. 1947 és 1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet helyettes igazgatója volt, amikor állásából politikai okokból elbocsátották. 1957 után rövid ideig az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, majd munkatársa, főmunkatársa volt (A magyar jakobinus mozgalom története, A magyar korona regénye, Magyarország történeti kronológiája).
Kamondy László (Tóth, 1928–1972)
József Attila-díjas író, drámaíró. 1951-1960 között a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt. 1960-tól a Vígszínház, a Madách Színház, valamint a Mafilm dramaturgjaként dolgozott. Önálló köteteire jellemző a novella műfajának formai és szemléletbeli megújítása: a sematizmussal való szakítás mellett a hősök mikrokörnyezetének szociográfiai hitele megjelenítésére törekedett. A társadalmi valóságot magánéleti konfliktusokba sűrítve ábrázolta az 1960-as, 1970-es években sikerrel bemutatott színműveiben is (Beszélgetés, Vád és varázslat – Lány az aszfalton, Ismerkedés tükörben).
Lukács Lóránt (1934)
Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, érdemes művész. 1953-1961 között motorkerékpározott, 1955-ben gyorsasági bajnok volt. 1961-1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, mint sportoló kezdett el fotózni, előbb sport-, majd művészeti fotókat készített. 1965-1996 között a Magyar Televízió operatőre, főoperatőre és rendezője is volt (Abigél, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Kreutzer szonáta).
Beke Margit (1939)
egyháztörténész, történelem-orosz szakos középiskolai tanár, az MTA doktora, a történelemtudomány kandidátusa (Esztergomi érsekek, Az esztergomi bazilika, A katolikus Budapest).
Bruce Lee (1940-1973)
hongkongi származású kínai harcművész, színész, rendező, producer és forgatókönyvíró. Széleskörűen elfogadott, hogy nagy hatást gyakorolt a populáris kultúrára. Csillaga van a hollywoodi hírességek sugárútján és a hongkongi hírességek sugárútján, utóbbin szobrot is emeltek a tiszteletére. Lee hatással volt a filmművészetre, a harcművészet filmbeli ábrázolására, és számos későbbi rendezőt, színészt inspirált, annak ellenére, hogy csupán négy ilyen jellegű játékfilmet készített (A nagyfőnök, Tomboló ököl, A Sárkány útja).
Takács Gyula (1945)
színész. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Fővárosi Operett Színháznál kezdte, majd 1971-től a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1972-től a Pécsi Nemzeti Színházban szerepelt, 1979-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1988-tól rövid ideig a Mikroszkóp Színpad művésze volt. 1990-től Izraelben él
Borisz Boriszovics Grebenscsikov (1953)
orosz költő, zenész, az Akvárium együttes alapítója, a szovjet rockzene nagy öregje, a századvég egyik kultikus figurája. 2007-ben koncertet adott a Royal Albert Hallban (London), 2012-ben az Amerikai Egyesült Államokban koncertezett.
Bácskai János (1954)
színművész. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. 1977-1980 között a Veszprémi Petőfi Színház, majd a Kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1992-1993-ben az Arizona Színház, Művész Színház tagja, 1993-tól szabadfoglalkozású. Színházi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál filmekben, sorozatokban, dokumentumfilmekben (A kenguru, Talpuk alatt fütyül a szél, Appassionata).
William Fichtner (1956)
amerikai színész, főként sorozatokból ismert, illetve számítógépes játékokban halljuk hangját. Ám mellékszereplőként szívesen hívják játékfilmekbe is (Armageddon, Pearl Harbor – Égi háború, Equilibrium – Gyilkos nyugalom).
Laura del Sol (Laura Escofet Arce, 1961)
spanyol (katalán) színésznő, flamenco-táncművész, balerina. 1983-ban, amikor a Carmen film szereplőit válogatták, azonnal neki adták a címszerepet. Tánctudása mellett bizonyította színészi tehetségét is, az ellenállhatatlanul csábító, de fékezhetetlen és veszedelmes női karakter megformálásában. 1986-ban már drámai (nem táncos) főszerepet kapott (Az áruló, Bűvös szerelem, Az erőszak törvénye).
Samantha Bond (1961)
brit (angol) színpadi és filmszínésznő, a Royal Shakespeare Company társulatának tagja. Legismertebb filmes szerepei Miss Moneypenny alakítása több James Bond-filmben, Pierce Brosnan mellett; Helga szerepe az Erik, a viking című vígjátékban, és Lady Rosamund Painswick megformálása a Downton Abbey tévésorozatban. Angolszász nyelvterületen nagy sikere van.
Urházy Gábor László (1973)
színész. 1996-ban színészként végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem színházművészeti fakultásán. A diploma után Szatmárnémeti és Székelyudvarhely színházaiban játszott. 2000-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagja.
Ezen a napon született és halt meg:
Joó Béla (1874-1909)
szentesi festőművész és gazdálkodó, az Alföld és a tanyavilág megörökítője. Rajztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Három évig élt és dolgozott a bajor fővárosban. Életének müncheni korszakában műteremben dolgozott, ám hamarosan fel kellett hagynia a festéssel, mivel a szemét megtámadó betegség a látását fenyegette. 35 évesen, betegségben halt meg.
Ezen a napon halt meg:
Guillaume Dufay (1397/1400?–1474)
a 15. század legjelentősebb flamand zeneszerzője. zenéje az ars nova, a késő középkori francia hagyományok és itáliai utazásai alatt megismert korai reneszánsz stílus szintéziséből született. Ahogy már kortársai is látták, ő volt az új zenei stílus képviselője. Legfontosabb műfaja az ötrészes, polifonikus mise volt, amelyekben a liturgikus témák mellett világiakat is felhasznált (Ecclesia militantis, Sanctus papale, Supremum est).
Jacopo Sansovino (Jacopo Tatti detto il Sansovino, 1486-1570)
firenzei szobrász- és építőművész. Rómában fölépítette a Niccolini-palotát és elkészítette a San Marcello-templom belsejét. Kitűnőek világi épületei, palotái: a Corner-palota, a hatalmas Szent Márk-könyvtár, a világ legpompásabb világi épületeinek egyike a pénzverde. Szobrászi műveiben is elsősorban a nagy díszítő hatást keresi, míg szervesség dolgában sokszor elég hiányosak (Remény szobra, Mars és Neptunusz, bronz sekrestye ajtó – Szent Márk-bazilika).
Ludwig Reissenberger (1819-1895)
erdélyi szász történész. Munkálatai Erdély föld- és néprajzára, természettan- és csillagászatra, meteorológiára, állat- és növénytanra, statisztikára, régészetre és numizmatikára, építészetre és művészetre vonatkoznak; mindezen cikkeket, munkákat, különnyomatokat, összesen 78-at.
ifj. Alexandre Dumas (1824–1895)
francia író, drámaíró, novellista. Későbbi emberi és írói magatartását alapvetően nehéz gyermekkora határozta meg. Édesapja csak 1831-ben adoptálta, miután írásaival sikerült kiemelkednie a szegénységből, és jómódban élhetett. Írói pályafutását romantikus kalandregényekkel kezdte. Miután befutott, egyre gyakrabban írt a társadalom erkölcsi számkivetettjeiről, és előszeretettel állította be őket az alapvető emberi-erkölcsi értékek hordozóinak. Főként regényeket és színműveket írt, de rutinos, termékeny színpadi szerző is volt (Felhívás a keringőre, A szerelem gyermeke, A kaméliás hölgy).
Émile Verhaeren (1855-1916)
flamand-belga költő, drámaíró, műkritikus. 1883-ban írta meg első verseskötetét Flamand nők címmel, melynek a flamand táj és kultúra a témája. 1887-ben az Esték című kötetben már rátalál igazi énjére. Újítása a verhaereni óda, melyben hagyományos forma és whitmani szabadvers ötvöződik optimista hitvallással párosulva.
Nicolae Iorga (1871-1940)
román történész, egyetemi professzor, irodalmi kritikus, drámaíró, költő és politikus. A fasizmus áldozata. A párizsi, berlini és lipcsei egyetemeken tanult és 23 évesen doktori címet szerzett. 1894-ben versenyvizsgával nyerte el a középkori és újkori történelem tanszéket a bukaresti egyetemen. A tudományos munka mellett aktívan részt vett a társadalmi és politikai életben is. 1931-től 1932-ig Románia pártonkívüli miniszterelnöke volt. Versei és irodalomkritikai írásai jelentek meg (A nemzetek közötti gyűlölködés ellen. Románok és magyarok).
Eugene O’Neill (1888–1953)
Nobel-díjas amerikai író, színházi író. megteremtette az európaival egyenrangú amerikai drámát és az amerikai színházat (kis színházak). Kétféle stílushoz vonzódott: a realizmushoz és expresszionizmushoz. Éppúgy írt egyfelvonásosakat és eszméletlenül hosszú darabokat, mint teljes estéseket. Színpadi lehetőségek kutatása vezetett oda, hogy számos darabjában allegorikus figurák, kórusok, álarcok, kettéhasadt szereplők, belső monológok és versek fordulnak elő. Darabjai megtestesítik a huszadik század első felének kedvenc gondolatait és eszméit (Amerikai Elektra, Örökkön-örökké, Utazás az éjszakába).
Arthur Honegger (1892–1955)
svájci-francia zeneszerző, A Hatok egyike. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, de 1909-től már a zürichi konzervatóriumban tanult. Fiatal korában rajongott Bach zenéjéért, a nagy mesternek főleg a kantátái és a koráljai fogták meg. Később Beethoven és Wagner zenéjét tanulmányozta, majd felfigyelt a „modernekre”. Stílusát sokan eklektikusnak tartják, dzsesszes hatások, neoklasszikus elemek, a modern 20. századi zene jellegzetességeire ismerhetünk rá műveiben. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy a 20. század egyik legszemélyesebb hangú zeneszerzőjének számít (Pacific 231, Johanna a máglyán, „Liturgikus” szimfónia). ––> Hattyúdalok – Mozart, Honegger
Beöthy István (Etienne Beothy, 1897–1961)
magyar származású francia szobrász, teoretikus, az Aranysor megalkotója. 1918-ban beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Műegyetemre. Apja kérésére eleinte építészmérnöknek tanult, 1920–1924 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára járt. A 20. századi modern plasztika nemzetközi élvonalában számon tartott művész. Alkotásait az európai avantgárd legjelentősebb absztrakt képviselőinek műveivel együtt említik.
Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer, 1898-1981)
osztrák énekesnő, színésznő, mint a Koldusopera (Háromgarasos opera, 1928) első női főszereplője írta be örökre nevét a színháztörténetbe. Franciaországban, majd Amerikában élt. 1963-ban Rosa Klebbet alakította az Oroszországból szeretettel című James Bond-filmben. Számtalan lemeze jelent meg.
Fernand Braudel (1902-1985)
az egyik legjelentősebb 20. századi francia történész. 1956 és 1968 között szerkesztője volt annak az Annales címet viselő folyóiratnak, amely szemléletével új iskolát teremtett. Véleménye szerint a történetírásnak az élet teljességét, totalitását kell megragadnia – ez a totális történetírás (A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen; A Földközi-tenger és a mediterrán világ; A kapitalizmus dinamikája).
Ivan Generalić (1914–1992)
horvát naiv festő. Első kiállítását 1931-ben a zágrábi művészeti pavilonban rendeztek meg. Témái a paraszti élet bemutatása: esküvők, mezőgazdasági munkák, szezonális ünnepségek és temetési körmenetek. A hagyományos vászon helyett az üvegtábla hátoldalán olajfestéket használó technikájának köszönhetően képei egyedülállóan tükröződnek.
Hadics László (1927-1991)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész. A Fővárosi Operettszínházban kezdte pályafutását 1949-ben. 1953-ban kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját végig a Fővárosi Operettszínház társulatában töltötte. Zenés játékok, operettek főszerepeit, valamint humoros karakterszerepeket keltett életre (Fel a fejjel, Férjhez menni tilos!, A kőszívű ember fiai).
Ken Russell (1927-2011)
brit rendező, forgatókönyvíró, színész és producer. Az ’50-es évek óta foglalkozik filmkészítéssel. Eleinte amatőr filmeket forgatott, majd a BBC-nél készített nagy feltűnést keltett rövidfilmeket. Gazdag, esetenként barokkosan túláradó fantáziáról tanúskodó, provokatív alkotások fűződnek a nevéhez. Filmjeinek főszereplői általában olyan emberek, akik modern életfelfogásuk és/vagy tehetségük okán összeütközésbe kerülnek szűkebb környezetükkel, illetve a korral, amelyben élnek. Műveiben foglalkozott a sztárkultusz kérdéseivel is, több híres művészről készített rendhagyó életrajzi filmet (Szerelmes asszonyok, Szenvedélyes bűnök, A fehér féreg búvóhelye).
Solymár József (1929-2013)
író, újságíró, forgatókönyvíró. Több mint hat évtizeden át tevékenykedett a szakmájában, irodalmi munkásságával örök emléket állított a Palócföld lakóinak, és ezáltal 20. századi pályatársa volt Mikszáth Kálmánnak. Írói pályájának első húsz éve alatt mintegy húsz könyve jelent meg, ezt húsz esztendő szilencium követte, majd a rendszerváltást követő újabb húsz aktív évében ismét körülbelül húsz könyvet és számtalan újságcikket jelentetett meg (Palócok, A tündérek meddig élnek?, Hintatrón).
Strém Kálmán (1934-2005)
zeneszociológus, hangversenyrendező. 1952-től az Országos Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A rendszerváltás után elsőként alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a Strém Koncert Kft-t. Koncertszervezőként mindig a tökéletességre törekedett.
Kicsi Antal (1936-1980)
romániai magyar irodalomtörténész, műfordító, kritikus. Kutatási területe a romániai magyar irodalom két világháború közötti időszaka. Tanulmányaiban az alapos anyagismeret finom kritikai érzékkel és szépirodalmi árnyaltságú értekező stílussal párosult (A romániai magyar irodalom dokumentumaiból).
Hopp-Halász Károly (1946-2016)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Azok közé az alkotók közé tartozott, akik nem valamely művészeti egyetem elvégzése után indultak el az alkotói pályán, hanem kizárólag önálló, öntörvényű, tudatos alkotói tevékenységük révén, a szakma későbbi elismerésével váltak művésszé (Egy mediatizált élet, Modulált testek, Stilizált beltéri zen kert Vasarely módra).
