Névnapok: Lénárd, Leonárd, Leonarda, Leonárdó, Leonyid
Események:
1455 – Johann Gutenberg és csendestársa Johann Fust ügyvéd nyomdával kapcsolatos perében Fust javára döntenek. A 
teljes követelés 2026 forintot tett ki, amely akkoriban óriási összeg volt. Gutenberg nyilvánvalóan nem tudta előteremteni, így a nyomda, a betűkészlet és a félig kész bibliák Fust birtokába kerültek.
1903 – megnyílik a Király Színház Budapesten a Király utca 10. szám alatt. A színházat Beöthy László alapította, és már a működési engedély megszerzése komoly nehézségekbe ütközött. Az új színház épülete a Somossy Orfeum volt eredetileg, a lerobbant épületet Rákosi Szidi (Beöthy László édesanyja) családja segítségével megvásárolta és felújította. A munkálatok Márkus Géza tervei alapján zajlottak. A színház első bemutatója Huszka Jenő Aranyvirág című operettje volt
1936 – sikeresen debütált Terence Rattigan brit drámaíró első, Könnyek nélküli franciák (French Without Tears) című darabja Londonban, ahol 1000 alkalommal adták elő (New Yorkban 100 alkalommal). A filmváltozat Anthony Asquith rendezésében, Ray Milland főszereplésével 1940-ben jelent meg, majd később musicalként is sikeres volt.
1943 – Carl Orff német zeneszerző Trionfi-kantáta-trilógiája második művének, a Catulli Carmina (Catullus dalai) premierje a lipcsei operában. A mű méltatlanul mellőzött folytatása a trilógia első művének, a Carmina Burana-nak.
1952 – Dmitrij Sosztakovics Hazánkról (Szülőföldünk felett süt a Nap, eredetileg Kantáta a pártról, Op. 90) című 
kantátájának bemutatója a Szovjetunió Szimfonikus Zenekara és Kórusa, a Moszkvai Kórusiskola Fiúkórusa előadásában, Konsztantyin Ivanov vezényletével a Moszkvai Konzervatórium Bolsoj termében.
1975 – bemutatják Neil Simon amerikai drámaíró Napsugár fiúk (The Sunshine Boys) című vígjátékának filmadaptációját, Walter Matthau és George Burns főszereplésével. Burns Oscar- és Golden Globe-díjat kapott alakításáért, Matthau-nak be kellett érnie egy Golden Globe-díjjal és az Oscar-jelöléssel.
1996 – Az angol beteg (The English Patient) című brit–amerikai film Los Angeles-i bemutatója. A romantikus, háborús filmdráma Michael Ondaatje regénye alapján készült, Anthony Minghella rendezésében, Ralph Fiennes, Juliette Binoche és Kristen Scott Thomas főszereplésével. A film 8 Oscar- és 2 Golden Globe-díjat nyert 1997-ben.
Meghalt Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) orosz romantikus zeneszerző, az egyetemes zenetörténet egyik 
legkiemelkedőbb, egyik legismertebb és egyik legközkedveltebb alakja.
Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni, tehetségének köszönhetően Nyikolaj Rubinstejn 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki egyébként korábban a tanítványa volt. Felhagyott tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét. Operaírással is próbálkozott. Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Munkássága bizonyos fokig ellentétben áll a híres orosz Ötökével. Művészetében a nemzeti romantika egyes elemei sokkal szorosabban fonódnak egybe az általános európai, illetve nyugat-európai romantika, főleg pedig az utóromantika stílusjegyeivel, mint az Ötök esetében (A hattyúk tava, Anyegin, II. c-moll szimfónia). ––> Csajkovszkij kétszer a Nemzeti Filharmonikusokkal
Meghalt Vass Lajos (1927–1992) Erkel-díjas zeneszerző, népzenekutató, karnagy, a magyar kórusmozgalom jelentős 
alakja.
Nevét országosan ismertté a Magyar Televízióban 1969–1970-ben megrendezett Röpülj Páva vetélkedő tette. A műsornak szervezője és műsorvezető-riportere is volt. A népdalkultusz Kodály halála után teljesen elcsendesedett és a műsor hatására lendült fel Magyarországon újra a népzenei mozgalom. Országszerte Pávakörök alakultak, néhánynak alapításában személyesen is részt vett. Zeneszerzőként szimfonikus műveket, dalokat, kórusműveket, oratóriumokat és kantátákat alkotott. Ismert művei közé tartoznak gyermekoperái, többek között a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, valamint a Kismalac és a farkasok. Fő művét a Mathias Rex című oratóriumát, 1970-ben komponálta. Zenekarra írt művei közül kiemelkedett a Sinfonietta, az Este a táborban, a Partita Concertante és a Hortobágyi rapszódia.
Meghalt Kocsis Zoltán (1952-2016) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a 
Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja.
Hároméves korában kezdett el zongorázni. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, amikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követett a világ minden jelentős zenei központjába és fesztiváljára. Huszonöt évesen megkapta a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat, és fellépett a világ számos vezető zenekarával. A zeneszerző Kocsis Zoltán a hetvenes évektől lép közönség elé, legfontosabb művei: Bemutató; Fészek; Utolsó előtti találkozás; 33 December; Kopogtatások – A vacsora – Kiállítás (operák); Mementó (gyászzene Csernobil áldozatainak emlékére, 1986); Utolsó találkozás (1990, az Amadinda ütőegyüttes számára). ––> Nem érek rá a számvetéssel foglalkozni
Ezen a napon született:
Alois Senefelder (1771-1834)
a litográfia (a síknyomtatás elvén alapuló grafikai eljárás) osztrák feltalálója. Véletlenül 1796 egyik napján egy átviteli jegyzéket írt fel bajor mészkőre, ekkor ötlött eszébe, hogy a mészkő lemaratása után a jelek kiemelkednének a felületből. 1796-ban készítette el az első litográfiai lemezeit.
Vuk Stefanović Karadžić (1787-1864)
szerb filológus, nyelvész, folklórkutató, író és történész, a mai szerb nyelv sztenderdizálásának a kezdeményezője, e nyelv mai cirill írásának a megalkotója és helyesírásának a megalapozója.
Adolphe Sax (Antoine-Joseph Sax, 1814-1894)
belga hangszertervező és zenész. Fuvolán és klarinéton játszott, leginkább a szaxofon feltalálójaként ismert. Iskoláit Brüsszelben végezte, majd ezután új eszközök tervezésével kezdett kísérletezgetni. Az első fontos találmánya a basszusklarinét kialakításában való változtatás volt, amelyet huszonnégy évesen szabadalmaztatott. Legnagyobb találmánya, a szaxofon 1846-ban látott napvilágot, és még ugyanebben az évben a szaxofon egész hangszercsaládját megtervezte.
Charles Garnier (1825-1898)
francia neobarokk építész. Épületei a polgárias ünnepélyességet tükrözik. A párizsi Képzőművészeti Főiskolán (École des Beaux-Arts) tanult. Rómában hat évet töltött ösztöndíjasként, s ott megismerkedett az ókor emlékeivel, s a római reneszánsz és barokk képzőművészet monumentális alkotásaival. 1851-ben egy athéni útja során Garnier így kiáltott fel, amikor meglátta a Parthenont: „Nem kell választanunk a művészetek között, Istennek vagy építésznek kell lennünk.” (Obszervatórium – Nizza, párizsi Opera, monte-carlói kaszinó).
John Philip Sousa (1854-1932)
amerikai zeneszerző, karmester. 1861-ben vagy 1862-ben kezdte meg igazi zenei tanulmányait, zeneelméletet és zeneszerzést tanult. 1880-tól haláláig kizárólag a karmesterségre és a zeneírásra koncentrált. Sousa segített a szuszafon, a helikonhoz és a tubához hasonló nagyméretű rézfúvós hangszer kifejlesztésében.
Kuzsinszky Bálint (1864-1938)
régész, ókortörténész, numizmatikus, muzeológus, akadémikus, a 19–20. század fordulójának kiemelkedő klasszika-archeológusa, nevéhez fűződik a római kori aquincumi polgárváros 1888 utáni rendszeres régészeti feltárása.
Székely Arnold (Schönwald, 1874–1958)
zongoraművész, pedagógus. 1898-ban a Zeneakadémia növendéke lett, utolsó évesként még a zongoratanárképzőt is elvégezte. Zongoraművészként Berlinben Ferruccio Busoni keze alatt tökéletesítette tudását. 1905-ben hazatért, és 1907-től a Zeneakadémia tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője lett. Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. Kiváló zenepedagógus volt.
Robert Musil (Robert Edler von Musil, 1880–1942)
osztrák író, esszéíró, matematikus, filozófus és színikritikus, a XX. századi világirodalom egyik legjelentősebb prózaírója. 1901-ben mérnöki diplomát szerzett, kétéves katonai szolgálat után egy évig tudományos munkatárs volt a Stuttgarti Műszaki Egyetemen. 1903-ban Berlinben újra egyetemre kezdett járni, de ezúttal filozófia és pszichológia szakon. Ledoktorált 1908-ban filozófiából, de további tudományos munka helyett Musil ekkor az írói pálya mellett döntött (Törless iskolaévei, A tulajdonságok nélküli ember, Három asszony).
Germanus Gyula (al-Hadzs Abdul Karím, 1884-1979)
nemzetközi hírű orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész, országgyűlési képviselő, több arab nemzeti akadémia tagja. Gyermekkorától hegedült és gyakran olvasott zenetörténetet. A történelem mellett érdeklődése lassan a keleti tanulmányok felé irányult. Tucatnyi könyv és számtalan publikáció őrzi munkásságát. Nem egy ismertebb külföldön, mint idehaza. Néhány munkáját csak töredékben, vagy egyáltalán nem adták ki.
Bányai János (1886-1971)
tanár, geológus, muzeológus, a Székelység című folyóirat alapítója és szerkesztője. Jelzéssel vagy névtelenül mintegy félezer közérdekű írása jelent meg heti- és napilapokban. Írásai Erdély földrajzi viszonyaival, a Székelyföld geológiájával és hasznosítható ásványi kincseivel foglalkoztak, különösen a barnaszéntelepekkel, földgázzal, aranybányászattal.
Peti Sándor (Kanitzer, 1898-1973)
színész, színészpedagógus, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájában tanult, és 1921-ben az ő ajánlásával szerződött az Apolló Kabaré társulatához. 1945-ig az Andrássy úti Színházban, az Unió Színházakban, a Magyar Színházban és a Vígszínházban is játszott. 1946 és 1956 között a Nemzeti Színház tagja volt ezt követően a Petőfi, majd a Jókai, később a Thália Színházban játszott egészen nyugdíjba vonulásáig, 1964-ig. Több, mint ötven filmben játszott, de élete végéig megmaradt a rövidebb karakterszerepek kitűnő alakítójának. 1951–től 1953-ig a Színművészeti Főiskolán tanított (A kék bálvány, Elnökkisasszony, Dollárpapa).
Kollányi Ágoston (1913-1988)
Kossuth-díjas filmrendező, kiváló művész 1945-től reklámgrafikával foglalkozott, 1947-től pedig reklámfilmeket készített. A Híradó és Dokumentumfilmgyár munkatársa lett 1950-ben, ahol népszerű-tudományos oktatófilmeket készített, amelyeknek 1955-től már egyéni látásmódú mestere és klasszikusa lett.
Ray Conniff (Joseph Raymond Conniff, 1916–2002)
amerikai harsonás, zenekarvezető és hangszerelő volt. Leginkább az 1960-as években volt világszerte ismert együttesével, a Ray Conniff Singers-szel.
Mihály András (Mauthner, 1917–1993)
Kossuth-, Erkel- és Liszt-díjas gordonkaművész, zeneszerző, karmester, érdemes és kiváló művész. 1944-ben letartóztatták, egy évig a buchenwaldi koncentrációs táborban raboskodott. 1968-ban megalakította a Budapest Kamaraegyüttest, amelynek célja a kortárs zene népszerűsítése volt. 1978–1987 között az Operaház igazgatója volt. Karmesterként szinte a teljes operairodalmat végigdirigálta.
Molnár Géza (1923-2011)
József Attila-díjas író, újságíró. 1944-1949 között újságíró volt vidéki lapoknál. 1953-1956 között a Magyar Írószövetség titkáraként, 1969-1972 között pedig külügyi titkáraként dolgozott. 1956-1957 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1957-től öt évig az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese és a Népszava kulturális rovatvezetője volt. 1962-1965 között Párizsban, a Magyar Intézet kulturális attaséja volt. 1999-től a párizsi Európai Akadémia levelező tagja volt (A szerelmes kisinas, A magány átkozott szombatja, Szerencsés feltámadás).
Mike Nichols (Mihail Igorevics Peskovszkij, 1931-2014)
német származású amerikai televízió-, színház- és filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Egyike annak a tizenhárom művésznek, aki elnyerte az Oscar-díjat, az Emmy-díjat, a Grammy-díjat és a Tony-díjat. Filmkarrierje a Nem félünk a farkastól című filmmel kezdődött 1966-ban, amit Oscar-díjra jelöltek. Majd a Diploma előtt című filmjével elnyerte a legjobb rendező Oscar-díját. Emmy-díjat a Wit című filmjéért kapott. Négy filmet forgatott Meryl Streeppel, kettőt Julia Roberts-szel, és négy filmet a háromszoros Oscar-díjas Jack Nicholsonnal (Dolgozó lány, Madárfészek, A nemzet színe-java).
Kozma Dezső (1935–2023)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a romániai magyar nyelvű irodalom, kultúra és tudomány egyik kiváló ismerője és művelője. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Munkásságának jelentős részét a magyar irodalmi értékek népszerűsítése foglalta el (A valóság igézete; Klasszikusok Erdélyben; Irodalmunk útjain, Erdélyben).
Simon Kázmér (1936-1998)
színész, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja. 1959-1963 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1982-től haláláig ismét a győri Kisfaludy Színház tagja volt.
Csűrös Karola (1936-2021)
színésznő, érdemes művész. A kezdeti naiva-szubrett szerepkörből hamarosan érett karakterszínésszé vált. Alakításaira az alapos kidolgozottság jellemző. Több filmben és televíziójátékban is szerepelt. Ismertebb alakítása az Úri muri Rozikája, az Ahogy tetszik Céliája. Erőssége a vígjáték, ahol modern leányfigurák sikeres megformálója. A kamera előtt jelentősebb feladathoz a Két emelet boldogságban, a Ballada egy lányról című rövidfilmben pedig táncosként jutott.
Minya Mária (1946)
Munkácsy Mihály-díjas keramikusművész. A Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) szilikát tanszékén diplomázott 1970-ben. Tanulmányutakat tett Egyiptomban, Indiában, az Egyesült Államokban és Európa több országában is. Munkásságát a kerámia-ipari kis és nagyszériás tárgytervezés, építészethez kapcsolódó burkolati plasztikák, és autonóm művek egyaránt jellemzik.
Tolcsvay Béla (Tolcsvay Nagy Béla, 1946)
Kossuth-díjas gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró. 1952-től csellózni tanult. 1964-1969 között öccsével, Tolcsvay Lászlóval a Strangers, a Wanderers, 1968-tól pedig a Tolcsvay-együttes, a Tolcsvay-trió vezetője. Az 1980-as évek elejétől a pomázi Tolcsvay-tanya vezetője. 1988 óta a Bojtorjánnak komponál. 1994-ben Budapesten önálló klubot nyitott.
Sally Field (Sally Margaret Field, 1946)
kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, rendező, producer. A színészkedést televíziós programokban kezdte, a mozivásznon 1962-ben debütált a Moon Pilot című filmben, majd hamarosan fajsúlyosabb szerepeket is kapott. Az 1979-es Norma Rae címszerepével kiérdemelte első Oscar-díját legjobb női főszereplő kategóriában. Rendezőként 1996-ban debütált a The Christmas Tree című tévéfilmmel. Első nagyjátékfilmes rendezése a Mindent a szépségért című vígjáték-dráma volt. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Acélmagnóliák, Forrest Gump, Lincoln).
Brad Davis (Robert Creel „Brad” Davis, 1949-1991)
amerikai színész. Titusville High Schoolon szerzett diplomát. 16 évesen egy zenei tehetségkutató versenyt nyert meg és utána az Atlantai Színházban dolgozott. Később színpadon, televíziós sorozatokban és mozifilmekben is szerepelt (Éjféli expressz, Hideg acél, Zendülés a Caine hadihajón).
Fabó Györgyi (1953)
színésznő. 1972-ben, elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, friss diplomás színésznőként először a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Prózai és zenés darabokban játszik fő- és karakterszerepeket, rendszeresen szinkronizál is. Nagy sikert aratott József Attila-estjével. Játszott a Budapesti Kamaraszínházban is. 2014-től a József Attila Színház tagja. Tanítással is foglalkozik.
Mihályfi Balázs (1965)
színművész. Felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színész Szakára. Napjainkban több fővárosi, és vidéki színházban is szerepel (Kontroll; Állítsátok meg Terézanyut!; A hentes, a kurva és a félszemű.
Ethan Hawke (Ethan Green Hawke, 1970)
amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró. 1988-ban végzett a Hun School of Princeton-ban, majd a McCarter Theatre-ban dolgozott. Első szerepét 12 évesen (1982) játszotta el. Színészetet tanult az angliai British Theatre Association-ban, majd beiratkozott a Carnegie Mellon University-re. 14 éves volt, amikor 1985-ben szerepelt az Űrrandevú című sci-fi filmben (Mielőtt lemegy a Nap, Az emlékmás, A bűn éjszakája).
Rebecca Romijn (Rebecca Alie Romijn, 1972)
amerikai színésznő, modell. 2000-ben kapta meg első jelentősebb szerepét az X-Men – A kívülállók című filmben. Első filmes főszerepe Brian De Palma Femme Fatalecímű erotikus thrillerjében volt (Bérbosszú Bt. – Megfizetünk, ha megfizetnek; KicsiKÉM – Austin Powers 2.; A megtorló).
Szitás Barbara (1975)
színésznő, rendező, drámapedagógus, jogász. A Miskolci Nemzeti Színház tanodájában tanult, majd itt játszott 1998-2004 között. 1998-ban jogi diplomát szerzett, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámapedagógia szakos hallgatója volt 2004-2008 között. 2004-től szabadúszóként dolgozott. 2015. szeptemberétől a Shakespeare Színművészeti Akadémia mesterségtanáraként dolgozott, állandó tanárként. 2016-től a Spirit Színház színésze. Szinkronizálással is foglalkozik.
Kovács Róbert (1976)
színész, műsorvezető. Gór Nagy Mária színitanodáját végezte el. Szabadúszó színész. 2002-ben Görbe Tükör néven saját színtársulatot alapított (Kicsi a bors…, Szomszédok, Mintaapák).
Balogh János (1984)
színész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. Fiatalon nem készült színésznek, de a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán olyan embereket ismert meg, akik hozzá hasonlóan szerettek filmezni, a film világán keresztül pedig a színházakéval is megismerkedett.
Emma Stone (1988)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Eleinte különböző tévésorozatokban tűnt fel, 2008-ban szerepet kapott A házinyuszi című vígjátékban, mely meghozta számára a sikert. 2016-ban mutatták be a Kaliforniai álom című filmet. Alakításáért Oscar, Golden Globe, SAG és BAFTA-díjat kapott (Barátság extrákkal, A csodálatos Pókember, A nemek harca).
Ezen a napon halt meg:
Antonio Abbondi (1505?-1549)
itáliai műépítész, kőfaragó. Velencében működött. Giovanni Tedesco tervei szerint felújította a Foncado dei Tandeschit, tervezte és építette a San Sabastianót (1506–1538), végezte a Rialto híd és épülete helyreállítását, ő építette a San Giovanni Elemosinariót is.
Heinrich Schütz (1585-1672)
az egyik legjelentősebb 17. századi német barokk zeneszerző. Elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, de akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelent meg nyomtatásban első jelentősebb műve a Die Psalmen Davids. A német opera atyjának is tekinthető, mivel ő komponálta a Daphnét, a legrégebbi ismert német operát. Sajnos a darabnak csak a szövegkönyve maradt az utókorra (Húsvéti történet, Karácsonyi történet, Feltámadás-históriája).
Georg Anton Benda (1722-1795)
cseh zeneszerző, a német melodráma megteremtője. Neves zenész család tagjaként született, Franz nevű öccse szintén híres zenész és komponista volt. 1749-ben III. Frigyes türingiai herceg szolgálatába lépett Gotha városában mint kapellmeister. 28 évig maradt a herceg szolgálatában. Eközben egyházzenei kompozíciókat és hangszeres zenét komponált rendszeresen. 1775-ig nem volt igazán ismert zeneszerző. Majd Gotha városába költözött a leégett weimari színház társulata. Ekkor kezdett melodrámákat írni a társulat számára, amelyek megalapozták európai hírnevét. Melodrámái óriási sikert arattak szerte a birodalomban (Der Jahrmarkt, Ariadne auf Naxo, Pygmalion).
Gaál György (1783-1855)
író, könyvtáros, mesekutató, műfordító. Már ifjú korában nagy érdekkel és figyelemmel viseltetett a nép szokásai, adomái, meséi s példabeszédei iránt. Kismartonban Eszterházy herceg jószágigazgatásánál nyert alkalmazást. A már akkor nagy olvasottságú, terjedelmes nyelvismeretű ifjú feltűnt a hercegnek, ki belátta, hogy Gaal nem ily foglalkozásra termett; azért 1808-ban a Bécsbe áttett könyvtára mellé őrnek, és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki.
Edgar Varese (Edgard Victor Achille Charles Varese, 1883–1965)
franciaországi születésű olasz származású zeneszerző. Először matematikát és természettudományokat tanult, 1904-ben beiratkozott a párizsi Schola Cantorum zeneiskolába. Legfontosabb műveit New Yorkban írta, ezeken keresztül ismerte meg a világ és ismerte fel, hogy a zenei hangzás területén forradalmian újat alkotott. 1913-tól elektronikus hangszerekkel kísérletezett. Kísérletei a zenei hangzás kiterjesztésére irányultak: olyan hangforrásokat, melyek korábban a zenén kívül álltak, bevont kompozícióiba: egyenjogúsította a zajokat, zörejeket. Ezeket az új elemeket szigorú szerkesztési elvek szerint építette alkotásaiba.
Csapody Vera (1890–1985)
állami díjas botanikus, növényrajzoló. A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze, nagy munkabírással dolgozott.
Makay Margit (1891–1989)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1909-ben szerzett diplomát a Színészakadémián. 1935–1948 között a Nemzeti Színház művésznője volt. 1937-től 1944-ig beszédtechnikát tanított a Színészakadémián. 1948–50-ben részt vett a Madách Színház vezetésében, majd 1950-től haláláig ismét a Nemzeti Színház tagja volt (Az aranyember, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka).
Kraus Lili (Lili Kraus, 1903–1986)
zongoraművész. Habár szegényes körülmények közé született, hatéves korára megtanult zongorázni és tizenöt éves korában felvették a budapesti Zeneakadémiára. 1922-ben a Bécsi Zeneakadémiára került és annak professzora lett, 1930-ig. 1943. júniusában őt és családját is börtönbe zárták Jakartában, miután a japánok ellenséges hollandnak tekintették. Kiszabadulása után több nyugati országban, utolsó húsz évében Észak-Karolinában élt. A 20. század egyik legkiemelkedőbb Mozart-előadója volt.
Fülöp Zoltán (1907-1975)
Kossuth-díjas díszlettervező, érdemes művész. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán végzett. Öt magyar játékfilmnek volt látványtervezője. 1928-ban a Magyar Állami Operaházhoz került, ahol 1968-ig volt díszlettervező. 1933 és 1968 között főszcenikus is volt. Dolgozott több budapesti színháznak, szabadtéri színházaknak, valamint tervezett díszleteket külföldi előadásokhoz is. 1968-ban nyugdíjba vonult.
Szőts István (1912-1998)
Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1939-ben a Hunnia Filmgyárban kezdte pályáját. Már első játékfilmjétől, az 1942-ben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon művészeti kategóriában díjat nyert Emberek a havason című, korszakalkotó műtől kezdve Szőts magyarországi pályája politikai meghurcoltatások tanúságtétele volt. Az 1956-os forradalom tragédiája után, amelynek filmes megörökítésében is részt vett, az emigráció mellett döntött. Az 1970-es évek óta sokat tartózkodott Magyarországon (Röpirat a magyar filmművészet ügyében, Ének a búzamezőkről, Szilánkok és gyaluforgácsok).
Imre Samu (1917-1990)
nyelvész, nyelvjáráskutató, akadémikus. Az 1960-as–1970-es évek magyar dialektológiai kutatásainak, a magyar nyelvjárási atlasz munkálatainak fő szervezője volt. Már egyetemista korában végzett tájnyelvi – főleg a helynévanyagra és a szókincsre vonatkozó – gyűjtéseket szűkebb pátriájában, a Felsőőrségben, illetve Debrecen és Kolozsvár környékén egyaránt (Felsőőr helynevei, A magyar nyelvjárások atlasza, Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése a magyar nyelvatlasz anyaga alapján).
Somogyi Tóth Sándor (1923-2000)
József Attila-díjas író, pedagógus, forgatókönyvíró. 1950-ben az Országos Neveléstudományi Intézet szakértője, majd a Magyar Írók Szövetsége nevelési osztályának lektora volt. 1956-1957 között a Csillag című folyóirat szerkesztője volt, 1957-től tanárként dolgozott. 1964-től a Kortárs című folyóirat olvasószerkesztője, 1976-1983 között az Új Tükör rovatvezetőjeként dolgozott. Számos művében a kamaszfiúk világát, a felnőtt világhoz való viszonyukat ábrázolja pedagógiai célzattal (Gerinctörés, Próféta voltál szívem, Fényes szemek tükre).
Gombos Katalin (1929-2012)
színésznő, érdemes művész, Sinkovits Imre felesége. Játszott filmekben és sokat rádiózott is. Férjével a 60-as évektől önálló irodalmi, költői estekkel járták az országot, Európát, de még Amerikába is eljutottak. 1957 őszén a Fővárosi Operettszínházhoz (Blaha Lujza Színház) szerződött. Október 23-án gyertyát gyújtott és egy csokor virágot helyezett az asztalra az öltözőjében, illetve a Rókus kápolnánál, emlékezve az elhunytakra. Feljelentették. 1958 januárjában már kilakoltatás előtt állt, tavaszra minisztériumi ügy lett belőle, de ekkor Ladányi Ferenc kiállt mellett, így 1958-tól a Madách Színház tagja lehetett. Harminchárom évet töltött ott. Ötven színpadon töltött év után 1995 őszén visszavonult.
Mózsi Ferenc János (1947-2007)
író, költő, a Szivárvány című folyóirat alapítója és szerkesztője. „Szivárványos ember”-nek is nevezik. 1970 nyarán Nyugatra távozott. Világot akart látni, de engedélyt csak Jugoszláviáig kapott, így úszva menekült át Olaszországba. 1970-től Belgiumban élt, 1971–1974 között szláv filológiát tanult. 1974-től az USA-ban élt, 2005-ben költözött haza. Első versei az emigrációban jelentek meg, kiadója volt az Aczél-éra alatt tiltott irodalomnak számító könyvek – körülbelül 30 kötetet – szerkesztését, megjelentetését és finanszírozását felvállaló Szivárvány könyvek sorozatnak (A képzelet kertjeiben, Versvisszafojtva, Kitalált Lét).
Karinthy Márton (1949-2019)
Kossuth-díjas színigazgató, színházrendező, író, Karinthy Ferenc író fia, Karinthy Frigyes író unokája. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában, a Karinthy Színház (Hököm Színpad) alapító igazgatója. 2003-ban jelent meg nagy sikerű könyve, az Ördöggörcs, amiből 2006-ban ötrészes rádiójáték készült (Megérjük a pénzünket, A vihar kapuja, Okosan kell szeretni magyarságunkat).
Gulyás Zoltán (1958-2020)
színész, humorista. 1980-ban a Madách Színházban kezdte színészi pályáját, majd 1983-tól a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású színművész. 1999-től 2002-ig a Vidám Színpad tagja volt. Dalszövegeket, humoreszkeket, jeleneteket is írt. Gyakori szereplője volt a Gálvölgyi Show-nak.
