Névnapok: Csongor, Áhim, Bánk, Bános, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Bernadett, Bernadetta, Bernarda, Bernardina, Cecil, Cecilián, Detti, Joachim, Joáhim, Joakim, József, Lambert, Lamberta, Tercia, Zonga, Zongor
Események:
1780 – megalapítják a Münsteri Egyetemet Észak-Rajna-Vesztfáliában (Universität Münster, jelenleg Westfälische Wilhelms-Universität Münster, WWU, Németország).
1787 – bemutatják az első amerikai vígjátékot, Royall Tyler amerikai drámaíró The Contrast (Kontraszt) című ötfelvonásos darabját, New Yorkban.
1849 – Giacomo Meyerbeer német zeneszerző A próféta (Le prophète) című, francia nyelvű, ötfelvonásos operájának premierje a párizsi Salle Le Peletier-ben, a párizsi Opera előadásában.
1854 – Liszt Ferenc Mazeppa szimfonikus költeményének (Victor Hugo költeménye nyomán) bemutatója a weimari Udvari Színházban, a szerző vezényletével. A mű, a Transzcendens etűdök (Études d’exécution transcendante – Felsőbbrendű nehézségű gyakorlatok) című, tizenkét darabból álló zongoraetűd-sorozat 4. („háromkezes”) darabjának zenekari feldolgozása.
1864 – bemutatták a Budai Népszínházban az első háromfelvonásos magyar operettet, Jakobi Jakab és Rajkai Frieben 
István Kánkán a törvényszék előtt című művét.
1932 – bemutatták az Egyesült Államokban az első rövidfilmes Oscar-díjas The Music Box (MGM) című alkotást, Stan Laurel és Oliver Hardy főszereplésével. A páros egy Los Angeles-i lépcsősoron (133 lépcsőfok) cipelnek fel egy zongorát. Az egyik alsó lépcsőben a film emléktábláját helyezték el, ami ma is népszerű zarándokhely a rajongóknak.
Meghalt Francisco de Goya (Francisco José de Goya y Lucientes, 1746-1828) spanyol festőművész, grafikus.
Sokáig nem ismerték hazáján kívül, pedig egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek. A 18. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyei is mutatkoznak nála. Teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik atyja, ihletet merítenek belőle a francia impresszionisták. 1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert. Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába és freskókat készített. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, a San Fernandó-i Akadémia tagjává választotta. 1792-ben rejtélyes betegség támadta meg, amelynek következtében elvesztette hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni. 1799-ben kinevezték királyi festőnek (Vízhordó leány, Saturnus felfalja gyermekét, A meztelen maja).
Meghalt Katona József (1791–1830) író, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
1811-től bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. Az egykorúak állítása szerint jó színészi tehetséggel bírt és szerepeiben meglehetős sikert aratott. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra. 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt, a pályázat eredményhirdetésekor művét meg sem említették. Felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi vizsgát, megpályázta és elnyerte a kecskeméti uradalmi és városi tiszti alügyészi állást. 1826-ban Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Halála után „legelső nemzeti drámává” magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (A farsangi utazás; Jeruzsálem pusztulása; A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között).
Megszületett Anatole France (Jacques Anatole François Thibault, 1844–1924) Nobel-díjas francia író, költő, kritikus, akadémikus.
Franciaországban úgy tekintenek rá, mint a „harmadik köztársaság” egyik nagy irodalmi kritikusára, kora élő lelkiismeretére, aki a 20. század elején mélyen elkötelezte magát szociális és politikai ügyek mellett. Az egyetemen a romantikával szembeforduló, és a klasszicizmushoz visszatérő költők vezéralakja, első jelentős irodalmi sikerét csak 1881-ben, 37 éves korában érte el. 1919-ben szembe helyezkedett a versailles-i békeszerződéssel, a l’Humanité 1919. július 22-i számában tiltakozott az I. világháborút lezáró „igazságtalan béke ellen” (Angyalok lázadása, Gondolatok, A vörös liliom).
Megszületett Charlie Chaplin (Sir Charles Spencer Chaplin, 1889–1977) angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.
Filmjeiben nem csak főszereplő volt, sokszor ő írta, rendezte filmjeit, zenét szerzett, vagy producerkedett. Valószínűleg Chaplin volt a legkreatívabb, legnagyobb hatású személyiség a némafilm világában. Munkássága 65 évet hidalt át, a viktoriánus korabeli Anglia mulatóinak színpadától kezdve szinte haláláig folyamatosan dolgozott. Első színpadi szereplése 5 éves korában volt, a Music Hallban lépett fel, 1894-ben. 10 éves korában már apró vígjátéki szerepekben játszott pantomimművészeti társulatokkal. 12 és fél éves korában felkereste a Blackmore színházi ügynökséget, ahol 14 évesnek adta ki magát, és hamarosan szerepet kínáltak neki. Első filmje, a Making a living után Charlie belebújt az ismert figura bőrébe a Chaplin az autóversenyen című filmben. A toprongyos csavargó figurájának születése 1914. január 5-én történt, amikor Chaplin belépett a Keystone stúdió ruhatárába, és az ismert felszerelésben jött ki onnan. Neve rövid idő alatt ismertté vált az Egyesült Államokban. Az 1940-es A diktátorral népszerűségének elvesztését kockáztatta. Ismét állást foglalt Adolf Hitlerrel és a nemzetiszocializmussal szemben. Utolsó filmjében, az 1967-es Hongkongi grófnőben már csak egy cameo-jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon Brando játszotta (A kölyök, Aranyláz, Modern idők).
Meghalt Váci Mihály (1924–1970) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító.
A Kádár-rendszer időszakában, a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig, Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője. 1970-es halála után vita indult megítéléséről, kultusza a rendszerváltozásra fokozatosan eltűnt. Az 1956-os forradalom alatt írt 16 oldalnyi naplója szerint a költő lelkesedett a forradalomért. Már az 1956-os forradalmat megelőzően figyelemmel kísérte az Írószövetségben zajló folyamatokat, ott volt a Rajk-temetésen. Október 23-án feleségével együtt részt vett a tüntetéseken a tömeggel skandálta „Vesszen Gerő!” „Mondjon le a kormány!” „Egyetemi pontokat!” „Ruszkik haza!” jelszavakat. Beválasztották a Tankönyvkiadó forradalmi tanácsába, 25-én a Parlamenthez a vérfürdő után érkezett. A forradalom leverése után, miközben zajlott az 56-os forradalom megtorlása és a kádári-hatalom megszilárdítása, 1958-ban hat versét beválogatták a Tűz-tánc című antológiába, amelynek kiadásával a kultúrpolitika a „fiatal és elkötelezett szocialista költőgenerációt” kívánta felmutatni. Ezek közt Kelet felől című versében kétkedés nélkül, lelkesen élteti a Keletről jött vörös forradalmat. A hatvanas évek első negyedétől a Váci-versek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, végül az iskolai és ünnepi rendezvényeknek szinte nélkülözhetetlen részeivé váltak (Mindenütt otthon, Százhuszat verő szív, Lobogó jegenyék).
Meghalt Törőcsik Mari (1935-2021) a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros 
Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. 1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. 1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított (Körhinta, Eszter hagyatéka, Szamárköhögés).
Ezen a napon született:
Wagner Sándor (1838-1919)
festőművész. Korai művei a romantikus történeti festészet szellemében fogantak, az önfeláldozás és a bujdosás drámai erejű megjelenítésével. 1866-ban a müncheni akadémia tanára lett, s bár ezután is szívesen nyúlt hazai, főleg a népéletből vett témákhoz, művészete egyre inkább külsődlegessé vált, megfelelt a bajor akadémia szellemének. Nagy visszhangja volt a Münchenben festett óriási panorámafestményének, amely Nagy Konstantin császár bevonulását jelenítette meg (Dugovics Titusz, Huszárbravúr, Wittelsbach Erzsébet magyar királyné).
Zala György (Mayer, 1858-1937)
szobrászművész, kora művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, az MTA tagja. Állami ösztöndíjasként Bécsbe utazhatott a művészeti akadémiára. 1880-ban Münchenbe utazott Knabel tanítványa lett, 1884-ben tért haza. Itthon egyre népszerűbb lett és számos megrendelésre készült művet készített (Az aradi Szabadság szobor, A Millenniumi emlékmű központi alakjai, Deák Ferenc szobra Szegeden).
Weiner Leó (1885–1960)
Kossuth-díjas zeneszerző, a 20. századi magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője, zenetanár, kiváló művész. Munkásságának ez a legjelentősebb része, muzsikusok százait indította el biztos alappal a pályán (Csongor és Tünde, Változatok egy magyar népdal felet, Magyar népi muzsika a zongorázó ifjúság számára).
Anatolij Pavlovics Rjabov (1894-1938)
erza nyelvész, pedagógus, az erza nyelv első professzora. A Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóság területén, a mai mordvinföldi Icsalki járásban született Lobaszki (erzául: Lambaszke) faluban, erza nemzetiségű parasztcsaládban. Szerette volna elérni, hogy a helyi iskolákban erza és moksa nyelven is legyen oktatás. Nagy hévvel vetette bele magát anyanyelve, az erza nyelv, valamint a moksa nyelv tanulmányozásába. Számtalan tankönyvet és jó néhány szótárt készített mordvin iskolák számára.
Tristan Tzara (Sami Rosenstock, 1896–1963)
zsidó származású román művész, költő és esszéista. Élete nagy részét Franciaországban töltötte. A dadaizmus alapítójaként ismerik. A dadaista avantgárd mozgalom forradalmi hatást gyakorolt a művészetekre. Élete meghatározó mozzanata volt, hogy 1919-ben Párizsba költözött, ahol csatlakozott az André Breton, Philippe Soupault és Louis Aragon alkotta csoporthoz. Sok vihart kavaró tevékenységük, a polgárpukkasztásra, a nyelvi szerkezetek összezavarására irányult. 1929 végén beleunva a nihilizmusba és a destrukcionizmusba, csatlakozott a konstruktívabb szürrealistákhoz. 1956-ban kilépett a kommunista pártból, ezzel tiltakozva a magyar forradalom szovjet elfojtása ellen (Gáz-szív, AA úr az antifilozófus, Föld a földön).
Makláry Zoltán (1896-1978)
Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Gimnáziumi évei után iratkozott be Rákosi Szidi Színitanodájába, 1914-ben. Hajlékonyságát látva Szidi néni táncoskomikus szerepekre szánta. 1915 tavaszán azonban besorozták és az olasz frontra vitték, ahol hadifogságba esett. A fogolytáborban tábori színházat alapított, 1919-ben került csak haza. Amint felépült, visszament az iskolába, és befejezte tanulmányait. 1925–26-ban a Belvárosi színházban, 1926 és 1935 között a Vígszínházban játszott, majd és 1969-ig a Nemzeti Színház tagja volt (A kölcsönkért kastély, Rákóczi hadnagya, Egy magyar nábob).
Löffler Béla (1906–1990)
szobrász, a szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb képzőművésze. 1932–33-ban Budapesten szobrászatot kezdett tanulni. Tanulmányúton járt 1936–38-ban Párizsban, Londonban és Olaszországban, 1938-tól pedig kisebb megszakításokkal Kassán élt. Tagja volt a Kazinczy Társaságnak. Az 1960-as években restaurálással is foglalkozott.
Déri Mária (1913-?)
színésznő. 1936-ban kezdte pályáját. Hámori Aladár társulatával járta az országot a Kaposvár, Sopron, Székesfehérvár és a Cegléd, Szentes, Mohács színikerületben. 1948-tól Horváth Gyula vándortársulatához szerződött. Főleg operettek főszerepeit énekelte, de prózai színészként is sikeres volt.
Fráter Gedeon (1919-1998)
karmester. Még tanulmányai idején, az 1938–39-es évadban szerződtette korrepetitornak az Operaház. Kenessey Jenő mellett az Operaház legtöbbet foglalkoztatott balettkarmestere lett. Kenessey 1965-ös visszavonulása után a táncelőadások első számú dirigense lett.
Sir Peter Ustinov (1921-2004)
kétszeres Oscar-díjas, világszerte elismert angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük két Oscart és Emmy-díjat. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is. Karakterszerepeivel vált híressé. 1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. Jelentősek voltak emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (Feketeszakáll szelleme, Halál a Níluson, Randevú a halállal).
Henry Mancini (1924–1994)
Oscar-díjas amerikai zeneszerző. Nagyjából 500 film és tévésorozat zenéjét szerezte, 90 lemeze jelent meg. Los Angelesben végezte zenei tanulmányait. 1945-től a Glenn Miller & Tex Beneke együttes zongoristája és hangszerelője volt. 1951-től a Universal International filmstúdiók számára dolgozott (Verseny a javából, Álom luxuskivitelben, Rózsaszín Párduc).
Hunyadkürti György (1951)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. Pályafutását a békéscsabai Minerva Színpadon kezdte. 1972-1975 között az Állami Déryné Színházban játszott, majd 1975 óta a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Koltai Róbert több filmjében is szerepelt (Sose halunk meg!, Szamba, Megy a gőzös).
Ellen Barkin (Ellen Rona Barkin, 1954)
Emmy-díjas amerikai színésznő. A Hunter College-ba járt történelem és a dráma szakra. Egy ideig ókori történelmet akart tanítani, de végül a New York-i Actor’s Studióban kezdte meg színészi tanulmányait. Első jelentősebb szerepét a Barry Levinson rendezte Az étkezde című filmben kapta, ez az alakítása kedvező kritikát kapott. Később több sikeres filmben, főként thrillerekben tűnt fel (Farkangyal, A rajongó, Félelem és reszketés Las Vegasban).
Gesztesi Károly (1963-2020)
színművész, szinkronszínész.
Gyerekkorában zongorázni, később zeneszerzőnek tanult. Második nekifutásra került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Annak elvégzése után 1988-tól 1990-ig a Thália Színház társaságának tagja volt. 1994–1998 között a Vígszínház társulatának volt a tagja. 1998 után szabadfoglalkozású lett, a Talent Stúdió tanáraként szinkronizálást tanított. A színészzenekar tagja volt (Valami Amerika, Magyar vándor, Kútfejek).
Martin Lawrence (Martin Fitzgerald Lawrence, 1965)
amerikai színész, humorista, műsorvezető, producer és forgatókönyvíró. A Columbia Pictures Television figyelt fel rá, első filmbéli szereplése a Szemet szemért című vígjáték-drámában volt. A nagy áttörést a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? (1995) hozta meg neki, melyben főszerepet kapott Will Smith-szel együtt (Gagyi mami, Nemzetbiztonság Bt., Faterok motoron).
Schell Judit (1973)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1995-ben végezte el. A főiskola után a Radnóti Miklós Színház művészeként kezdte a pályát, ahol 8 évet töltött el. 2003-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. 2012 óta a Thália Színház tagja, 2018-tól a színház művészeti vezetője. 2020 nyara végén Spanyolországba költözött egy évre, ahol tanulmányokat folytatott. 2021 nyarán hazaköltözve azonban úgy döntött, kitöltve szerződési idejét, szeptembertől korábbi munkaviszonyait feladja (Állítsátok meg Terézanyut!, Zimmer Feri 2., Brazilok).
Gina Carano (Gina Joy Carano, 1982)
amerikai színésznő, televíziós személyiség, fitneszmodell, visszavonult MMA küzdősportoló. Pszichológia szakon végzett a University of Nevadán. 2008-ban szerepelt az Amerikai gladiátorok című sorozatban. Karrierjében a 2019–20-as The Mandalorian című televíziós sorozat jelentette az áttörést (A bűn hálójában, Deadpool, Hajsza a vadonban).
Ezen a napon halt meg:
Aphra Behn (Aphra Amis, 1640-1689)
angol költőnő, dráma- és regényíró. Az első költőnő, aki az irodalomból kereste kenyerét. Magát elsősorban költőnek tartotta, és választékos lírai tehetsége volt; de a pénzkereset módja a színdarabok írása volt, ezért írt színdarabokat (legalább 19 művet írt ebben a műfajban). A regény népszerű műfajként való feltűnésével regényeket is elkezdett írni.
Georges-Louis Leclerc de Buffon (1707-1788)
francia természettudós, író, matematikus, biológus, részt vett egy 44 kötetes, összefoglaló természetrajz összeállításában. Úgy vélte, hogy a stílus a személyiség közvetlen megnyilvánulása: nem díszítő kellék, hanem a gondolat tükre. Híres mondása: A stílus maga az ember akadémiai székfoglalójában hangzott el. A francia forradalom alatt lefejezték.
Marie Tussaud (Marie Grosholtz, 1761-1850)
elzászi származású svájci viaszöntőnő, aki viaszszobrairól és az általa alapított Madame Tussaud panoptikumról ismert. A francia forradalom idején letartóztatták, már fejét is leborotválták a kivégzéshez, de szabadon engedték. A napóleoni háborúk után nem tudott visszatérni Franciaországba, ezért gyűjteményével Nagy-Britanniában és Írországban utazgatott.
Alexis de Tocqueville (1805-1859)
francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója. Tanulmányozta a kormányzat működését, a hatalom, a társadalom és az egyén viszonyát. Fő művét amerikai utazásai hatására írta (A demokrácia Amerikában), és a mai napig alapmű a 19. századi amerikai történelem és társadalom tanulmányozásában – napjainkban is.
Boemm Ritta (1868–1948)
festőművész. Drezdában és Párizsban végzett tanulmányai után 1898-ban telepedett le Budapesten. Drezdában a zeneakadémián is tanult. A Nemzeti Szalonban szinte minden évben 1940-ig több képe volt látható. Jellemzően felbontott színfoltokkal festett főleg enteriőröket, többnyire akvarelleket. Kedvelt témája volt a babák színes ruhákban és a csendéletek. Oltárképeket is festett.
Panait Istrati (Gherasim, 1884–1935)
román és francia nyelven alkotó román író. Első irodalmi próbálkozásai 1907-ből származnak, főleg publicisztikai jellegű írásai jelentek meg a munkássajtóban. Regényei és prózai művei a kisemberek életét írják le (Kyra Kyralina, Más fény felé, Pusztai bogáncsok).
Zsindelyné Tüdős Klára (1895-1980)
ruha- és jelmeztervező, néprajzkutató, emlékiratíró. Külföldön, svájci magánintézetben tanult, 1915-től Budapesten az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokban. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. A második világháború idején a svéd misszióval együtt számos üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, közel száz zsidót mentettek meg (Ünneplő, Isten markában, Csizma az asztalon).
Veres Péter (1897-1970)
író, politikus. A szegényparasztság érdekeiért fellépő népi íróként és politikusként 1945–1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1947–1948 között – kommunista nyomásra – földművelési helyett honvédelmi miniszter, a koalíciós idők (1945–1948) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége. 1956. október 23-án a Bem-szobornál zajlott százezres tüntetésen ő olvasta fel a Írószövetség határozatát. Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a „népben, nemzetben gondolkodni” eszme jegyében fejtette ki (Az Alföld parasztsága, Bölcs és balgatag őseink, Magyar megmaradás).
Kavabata Jaszunari (1899-1972)
irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett japán író, a huszadik századi japán irodalom kiemelkedő egyénisége. A neopercepcionisták, az újfajta érzékenységű írók egyik vezéralakja, az 1968. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, az első japán irodalmi Nobel-díjas alkotó. 1948-ban jelent meg életművének talán legfontosabb darabja, az 1937-ben kiadott Hóország című regényének javított kiadása. A regény széles körű nemzetközi ismertséget hozott az író számára (A tó, Leheletnyi történetek, A csipkerózsikaház).
Barabás Sári (Burger, 1914–2012)
színésznő, énekesnő (szoprán). Balerinának készült, 1921-ben debütált először színpadon mint balettnövendék. Csodagyereknek tartották, szép karrier előtt állt. Egy baleset miatt nem lehetett balett-táncos. Énekelni kezdett; 1930-ban már a Zeneakadémia ének szakos növendéke volt. 1939-ben a Royal Színházban játszott, majd a Városi Színházban és a Magyar Állami Operaházban is fellépett. 1947-ben lovaskocsin menekült el Magyarországról. Münchenben telepedett le. 1950-ben turnézott az USA-ban. Nagy nemzetközi karriert ért el: 40 operaszerepet énekelt el három nyelven: olaszul, németül és franciául.
Bajka Pál (1920-2010)
színész. 1941-ben végzett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. Kőszegi Géza kispesti társulatánál kezdte pályáját. 1942–1944 között, valamint 1948–1950 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1958–1964 között szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1964–1979 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1979-ben nyugdíjba vonult, de később is foglalkoztatták (A harangok Rómába mentek, Kísértet Lublón, Ideiglenes paradicsom).
Vásárhelyi László (1925-2002)
táncművész, koreográfus. 1965-ben elvégezte a felsőfokú néptáncoktatói tanfolyamot. 1949–1951 között a Honvéd Művészegyüttes tagja volt. 1951–1955 között a SZOT Művészegyüttes szólótáncosa illetve asszisztense volt. 1956-ban a Budapest Táncegyüttes egyik megalapítója, 1956–1960 között szólistája volt. Sármellék, Nagyecsed, Jászárokszállás népi együtteseinek ballada-feldolgozásaiban vett részt.
Kertész István (1929-1973)
zenekari és operakarmester. 1947 őszén, felvették a Zeneakadémiára, ahol hegedűt, zongorát és zeneszerzést tanult. Az 1956-os forradalom leverése utáni zavaros helyzetben, családjával együtt elhagyta Magyarországot. Számos neves zenekarnak volt vezető vagy vendégkarmestere.
Palásthy György (1931-2012)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 16 éves korában megnyert egy irodalmi pályázatot, 1950-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végzett filmrendezői szakon. Ezután a Mafilm munkatársa lett. Az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió egyik első vezetője lett. 1960–tól a Magyar Televíziónak is dolgozott (Meztelen diplomata, Égigérő fű, Szeleburdi vakáció).
Komlós István (1931–2020)
színművész. 1953-ban végzett a Színművészeti Akadémián, majd az Állami Faluszínházban játszott. 1955–1991 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1993-tól szabadúszó volt. 1991–2012 között folyamatosan szerepelt a Játékszínben. Rendezéssel, gyerekdarabok, mesejátékok átdolgozásával is foglalkozott (Mephisto, Sorstalanság, Az ajtó).
Bács Ferenc (1936-2019)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas erdélyi származású magyar színész, érdemes és kiváló művész. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet végezte el, majd 1960-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1977-ben családostól áttelepült Magyarországra. 1979-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt. Majd egy év kihagyás után 1991-ben ismét a József Attila Színház tagja. 1992–98 között a Nemzeti Színház művésze volt. 1998 szeptemberében szabadfoglalkozású lett, majd Sopronba szerződött 2000–2003 között. 2003-tól ismét szabadúszóként dolgozott. Beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kellemes orgánumú, markáns egyéniség, szerepeit méltósággal, visszafogottan formálta meg. Keresett szinkronszínész volt (Az erőd, Dögkeselyű, A három testőr Afrikában).
Polónyi Gyöngyi (1942-2012)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1964-ben végzett osztályába járt (Béres Ilona, Halász Judit és Tordai Teri), amelyben a színésznőjelöltek rögtön sztárok lettek. Negyedikes gimnazistaként filmfőszerepet kapott, pályája elején sokat foglalkoztatta a film és a televízió. A Fűre lépni szabad és az Esős vasárnap mellett szerepelt A kőszívű ember fiai valamint a Napló szerelmeimnek című filmben is. Utoljára a Thália Színházban játszott, amelynek csaknem három évtizedig a tagja volt.
Kerekes Gábor (1945–2014)
Balázs Béla-díjas fotóriporter, fotóművész; a magyar avantgárd fotográfia képviselője. 1970-től készített fényképeket. 1977-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiója alapító tagja, 1986-ban művészeti vezetője volt. 1980-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja volt. 1981-ben a Dokumentum Csoport egyik alapítója volt.
Pamela Gidley (1965-2018)
amerikai modell, színésznő. Modellként kezdett dolgozni. a New York-i színművészeti akadémián színjátszás tanult, végül Los Angelesbe költözött, és színésznőként kereste kenyerét. 1986-ban vállalta első filmszerepét, azóta számos TV és mozifilmben szerepelt 2006-ig amikor is visszavonult a filmezéstől (Út a pokolba, Maffia!, Mint a szélvész).
