a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Háború és béke címmel hirdette meg az Óbudai Danubia Zenekar Íme, az ember bérletsorozatának harmadik koncertjét. A műsoron Bartók, Sztravinszkij, Debussy és Ravel egy-egy kompozíciója szerepelt, a XX. század elejének darabjaiból válogatott az igényes szerkesztő. Mind a négy mű rávilágít a századelő más és más zenei világára, de ha párba állítjuk Bartókot Sztravinszkijjal, Debussyt Ravellal, a szerzők esetenként hasonló világáról is képet kapunk. Az est karmestere Kocsis Zoltán volt, a Zeneakadémia nagyterme meg is telt.
Kocsis Zoltán a Bartók-interpretáció kétségkívül legnagyobb alakja, a bartóki életmű ismerője, a Bartók Új Sorozat felvételeinek karmestere (és zongoraművésze). Minden évben koncerttel ünnepli meg együttesével, az NFZ-vel Bartók születésnapját (eddig a Tavaszi Fesztivál keretében, idén később kezdődött az eseménysorozat), számos koncerten vezényel Bartók-művet. Az április 2-i koncerten a Táncszvit szólalt meg, a koncert legmegfogottabb, és legjobban, mi több, nagyszerűen kivitelezett darabjaként.
Sztravinszkij Capriccio zongorára és zenekarra című háromtételes műve ritkán szólal meg, ezúttal Fejérvári Zoltán szólójával hallottuk. A darab egyfajta kapocsként utalt a Ravel-műre, mindkettő a barokk zene szegmensét jelzi, Sztravinszkij a hangzásvilággal (számos darabjában nyúl vissza a barokk elemeihez), Ravel és Bartók a szvitformával (bartóknál csak jelzésértékkel). A Capriccióról Sztravinszkij ezt említette: „”Ez a forma lehetővé tette számomra, hogy zenémben különféle epizódokat helyezzek egymás mellé, és ezeknek sajátosságai adják meg a mű capriccio jellegét”, a két szélső tétel humora, ironizáló jellege is nyilvánvaló. A mű egyik témája a Táncszvitéhez rokonítható.
A mű Fejérvári Zoltán tolmácsolásában jól érzékeltette a szerzői szándékot, pergő, jó hangsúlyokkal teli darabot kaptunk. Fejérvári játékára jól reagált a zenekar, Kocsis nagyon jól kézben tartotta az együttest. Debussy Ibéria című sorozata egyben a csodás színeké, hangulatoké, a zenekar csak részben érzékeltette ezt, hamis hangokat, csúnya oboát hallottunk. A zenekar érezhetően fáradtabban játszott, sok zaj zavarta az előadást, leestek különféle tárgyak a színpadon. Ravel zongorára írt Le Tombeau de Couperin-ja (az ismertetőben a cím csak magyarul szerepelt, következetlenül) részben Ravel, részben Kocsis hangszerelésében szólalt meg. Néhány ritmikai hiba, a kamarazeneszerű részek hangereje, a trombita harsánysága kissé zavaró volt, az I. tétel talán gyorsabban szólalt meg.
Bartók Táncszvitjének előadására azonban minden zenekar büszke lenne. Rendkívüli fegyelemmel, pontossággal szólalt meg a mű, a hangulatok, a szólók, a tempótartás, az érzelmek megjelenítése kimagasló volt a fiatalokból álló együttes előadásában. Kocsis Zoltán láthatóan inspirálta az együttest, a dinamika, az apró hangsúlyok, agogika, a bátor harsonaglissandók nagy zenekaroknak is becsületére váltak volna. Hihetetlen energia áradt az előadásból, ami Kocsis érdeme.
A sorozat egy korábbi koncertjén Perényi Miklós játszotta Schumann csellóversenyét https://papiruszportal.hu/2023/01/05/perenyi-miklos-schumann-nal/ , megindítóan. Két világhírű zenész is érdemesnek tartotta a zenekart arra, hogy közös koncertet adjon. Mindketten inspirálták a zenekart, a közönség élvezhette az egészen kivételes minőséget. Egy fiatal zenekar így fejlődhet a legjobban.
