a tatabányai Turul-emlékmű és a vértesszőlősi Samu
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: korboncnok
Az üdülési csekk praktikus találmány, de van egy nagy hátránya: véges a felhasználhatósága. A június közepi fenyegető lejárat miatt a pünkösdi hétvégénket a kultúrának szenteltük, és most sem bántuk meg! Az 1-es és a 85-ös főúton haladva felkerestünk egyáltalán nem vagy már rég látott műemlékeket, múzeumokat, kulturális pontokat. Három nap kevés mindent megnézni, s a gyerekek is elfáradnak egy idő után, azonban Vértesszőlős, a komáromi Monostori erőd, Győr (ahol szállásunk vala), Eszterháza, Nagycenk és hazafelé Pannonhalma így sem kerülhette el, hogy meglátogassuk. Az 1-es főútról letérve első állomásunk Vértesszőlős volt, ahol Sámuel mésztufás (láb)nyomába eredtünk.
A tatabányai Turul-emlékmű
A Tatabánya melletti Kő-hegyen magasodik Európa egyik – egyesek szerint a – legnagyobb madárszobra, a millennium tiszteletére elkezdett, de csak mintegy tíz év múlva felavatott (a város honlapján 1905 és 1907 egymás alatt szerepel) Turul-emlékmű. Hatodikos, jó tanulónak tartott lányom megdöbbenésemre nem ismerte a turul szót! Amikor még történelmet tanítottam, soha nem maradt el a szűk órakeretben sem az Árpádok eredetmondája, s ennek kapcsán a turulra is kitértünk. Ma már, úgy tűnik, ez sem alap. A Feszty Árpád kezdeményezésére megalakított Emlékmű Bizottság Donáth Gyulát (1850–1909) bízta meg a szobor elkészítésével. A történelmi Magyarország területén a millennium tiszteletére hét emlékművet – Dévény, Nyitra, Munkács, Brassó, Pannonhalma, Zimony, Pusztaszer – állítottak. (Budapesten madárszobor látható a budai Várban, illetve millenniumi emlékmű a Hősök terén.) A tatabányai Turul-emlékművet 1992-ben felújították és másodszor is felavatták. Az 1947-ben kisebb települések összevonásával megalapított város címerében is szerepel. A szobor mérete lenyűgöző, még a főútról (autópályáról) nézve is, a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méter.
Homo erectus seu sapiens Paleohungaricus
Az 1-es úton – bár nem 66-os hosszúságú, azonban lassú – pihenésképpen is beiktattunk egy vértesszőlősi megállót. A Tatabánya-Kertváros után mintegy 2 kilométerre lévő rendezett település a Gerecse-hegység lábánál, az őskori település kialakításában bizonyosan nagy szerepet játszó Által-ér mellett fekszik. Táblák segítenek eljutni az egykori kőbányába, a domboldalban elhelyezkedő völgybe. Azt tudtuk, hogy a szenzációs leletet nem itt őrzik, de kíváncsiak voltunk a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléjára.
A budapesti születésű és a településsel csak névrokon Vértes László régész – nagyon sokszor kellett magyarázkodnia e véletlen egybeesés miatt – vezetésével 1963–68 között Európa egyik legidősebb, több száz ezer éves telephelyét tárták fel (erről szóló könyve: Kavics ösvény. Gondolat, 1969). Az ásatás során 1965. augusztus 21-én, Sámuel napján napvilágra került a Samunak elnevezett előember tarkócsontja, valamint rábukkantak egy 6–7 éves gyerek tejfogtöredékeire is. Az őstörténeti kutatás nagyon sok bizonytalanságot, feltételezést tartalmaz, egy-egy időnként felbukkanó lelet megalapozottnak tűnő elméleteket dobhat a sutba. Ma Sámuelt a kutatók a Neander-völgyi ősember elődjének tekintik – áll az idén a Kossuth gondozásában megjelenő ismeretterjesztő sorozat, a Világtörténelmi enciklopédia első kötetének (őstörténet és a korai civilizációk) magyar szakemberek által szerkesztett oldalain.
Ami kétségtelen tény, hogy a tarkócsont mellett a mésztufa (édesvízi travertin) az előember/ősember lábnyomát, csont-, kvarcit- és kovakavics eszközeit, Európa egyik legrégibb tűzrakó helyét, valamint bölényleletet, egy kardfogú tigris szemfogait és néhány ősnövényfajt is megőrzött. A séta során valódi bölényleletet láthatunk, s táblák segítenek eligazodni az őskori ember korszakolásában, a jégkorszak hőmérsékleti viszonyaiban, a növény- és állatfajok között. Az egyik tárlóban a mésztufa egymásra rakódó négy kultúrrétege látható. A sétát záró állomáson, a hétszögletű mésztufa épületben pedig az üvegen keresztül jól kivehetők a „tanúfalon” megőrzött lábnyomok, levéllenyomatok, láthatók eredeti, igen kicsi, átlag 3 centiméteres, kavicsból készült hasítóeszközök. Érdekes, hogy Samu közössége nem fával, hanem velős csonttal táplálta a tüzet, amely módszer azért előnyös, mert akár 2-3 napig is izzik. A majmokéhoz képest háromszorosára megnövekedett koponyájú homo erectusnak jelentős mennyiségű állati fehérjét kellett fogyasztania e nagy (szellemi) ugráshoz, illetve a felegyenesedéshez. A szemétgödrökben talált csontmennyiség alapján a kutatók úgy vélik, hogy rétegenként (településenként) 15–30 ezer kilogramm hús tartozhatott hozzájuk!
A vértesszőlősi séta érdekes, tanulságos, a bejáratnál kapott leporelló iránymutatásait követve fél-egy órás kiegészítő programnak kitűnő a környéken túrázók, áthaladók, érdeklődők számára.
*
Vértesszőlős
Arról híres, hogy itt találták meg Európa egyik legértékesebb őskori leletegyüttesét. A Komárom-Esztergom megyei község első írásos említése 1244-ből való, ekkor királyi vincellérek lakták, elnevezése is a szőlőművelésre és a közeli hegységre utal. A XV. században a tatai várhoz tartozott, majd 1543-ban a török korban teljesen elpusztult, s csak a XVIII. század elején kezdett benépesülni. A birtokos Esterházy család 1731-ben szlovákokat telepített be. 1878-ban tűzvész sújtotta, s újjáépítése során nyerte el mai arculatát. A ma közel 3 ezer lakosú település kőbányájában 1965-ben tárták föl az előember/ősember tarkócsontját, lakhelyét és pattintott kőeszközeit.
