Államalapító Szent István király ünnepe – Magyarország nemzeti és állami ünnepe
(1950 és 1989 között a Magyar Népköztársaság alkotmányának hivatalos állami ünnepe volt)
Névnapok: István, Vajk, Bernárd, Bernát, Éliás, Eliél, Eliot, Elton, Filibert, Ozmin, Samu, Sámuel, Samuella, Stefánia, Stefi
Események:
1566 – az ikonoklaszt (képrombolás [Beeldenstorm]) eléri Antwerpent (Belgium), a gótikus Szűzanya-székesegyház 
(Onze-Lieve-Vrouwekathedraal) belsejének nagyrészét, könyvtárát a protestánsok elpusztítják, elégetik.
1828 – Gioachino Rossini Ory grófja (Le Comte Ory) című kétfelvonásos operájának premierje a párizsi operaházban. Magyarországon 1962-ben mutatták be. A zenék egy része A reimsi utazás (Il viaggio a Reims) című operájából származik, amelyet három évvel korábban X. Károly francia király koronázására írt.
1882 – Pjotr Csajkovszkij 1812 (ünnepi) nyitánya (Op. 49.) debütál Moszkvában, a Megváltó Krisztus-székesegyházban (a világ legmagasabb ortodox temploma). A mű egyik fő érdekességét jelentik az ágyúlövések, amelyeket csak ritkán, főleg szabadtéri előadások alkalmával tudnak előadni.
1886 – a Független Művészek Társaságának (Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri de Toulouse-Lautrec, Paul Signac stb.) nagyszabású, második kiállításának (Salon des Indépendants) nyitórendezvénye Párizsban. A kiállításon több mint 400 művész 5000 alkotását állították ki.
1951 – a 12. Velencei Filmfesztiválon Akira Kurosawa rendezte A vihar kapujában (Rashomon) elnyeri az Arany Oroszlánt. A film felkeltette a nyugat érdeklődését a japán filmművészet iránt, és világhírnevet szerzett a rendezőjének.
1953 – Budapesten megnyitja kapuit a Népstadion, később Puskás Ferenc Stadion (2002), amit 2016-ban lebontottak. A 
lebontott stadion helyén épült meg az új Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én volt az első labdarúgó-mérkőzés.
1966 – megrendezik az első Debreceni Virágkarnevált, amely hazánk egyik legnagyobb és egyben legnépszerűbb kulturális rendezvénye. A hagyományos felvonulás reggel hét órakor indul.
1973 – megjelent a boltokban a Rolling Stones főként glam-rock stílusú Goats Head Soup című lemeze, amelynek fő szerzeménye, az Angie világslágerré vált. A szerzemény kislemezen is megjelent.
2022 – Tyshawn Sorey amerikai zeneszerző, multi-instrumentalista Adagio (For Wadada Leo Smith) szaxofonversenyének bemutatója a Luzerni Fesztiválon. Sorey, aki a kortárs zene professzora, 2024-ben zenei Pulitzer-díjat kapta szerzeményéért.
Megszületett H. P. Lovecraft (Howard Phillips Lovecraft, 1890–1937) amerikai író, költő, publicista.
Leginkább egyedi hangulatú horror novelláiról vált ismertté, amelyek a saját maga által teremtett mitikus világban játszódnak. Hangulatában Edgar Allan Poe-t követi, de a saját maga által kreált mítoszával teljesen új távlatokat nyit. Műveire jellemző a borzongás, az ismeretlen iszonyattal való szembesülés, ahol a történet főhőse előtt csak egy pillanatra vagy egyáltalán nem lebben fel a boldog tudatlanság fátyla. Történeteinek egyedi hangulatát a végig ott lappangó sejtés és bizonytalanság, a szenvtelen, ember előtti hatalmakkal való találkozás adja meg. Műveinek nagy része csak halála után látott napvilágot, és amit még életében publikált, az sem aratott sikert. Legalább tizenhárom írói álnevéről tudunk (Cthulhu hívása, Eryx falai között, Az őrület hegyei).
Megszületett Salvatore Quasimodo (1901–1968) Nobel-díjas olasz költő, kritikus, műfordító.
Nagy műgonddal megírt, elégikus hangú verseivel az úgynevezett hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. Többször járt Magyarországon, több versében is a balatoni tájról és Füredhez kötődő érzelmeiről írt. A második világháború borzalmai megváltoztatták költői nyelvezetét és ars poeticáját. Szakított a hermetizmussal és kilépett szűkebb hazájának környezetéből, csatlakozva az egyetemes európai, humanista áramlatokhoz. Irodalmi munkásságában kiemelkedő szerepet játszik műfordítói tevékenysége, saját nyelvezetét kölcsönözve a fordított íróknak, költőknek. 1961-ben Balatonfüreden nyerte vissza egészségét. Gyógyulása emlékére fát ültetett a Tagore-sétányon és versben örökítette meg a balatoni tájat. A Tagore-sétányon állították fel mellszobrát. 1992 óta minden évben nemzetközi költőversenyt és költőtalálkozót rendeznek Balatonfüreden tiszteletére (Hazatérések, Föld, Salvatore Quasimodo legszebb versei).
Ezen a napon született:
Jacopo Peri (1561-1633)
a reneszánsz és a barokk közötti kor zeneszerzője és énekese, a Medici hercegi udvar magas rangú tagja, a firenzei Camerata kimagasló egyénisége. Korai művei színdarabok és madrigálok kísérő zenéi voltak. Őt tekintik az opera szülőatyjának, hatása a későbbi szerzőkre vitathatatlanul jelentős volt (Dafné, Euridice, Tetide).
Josef Strauss (1827-1870)
osztrák zeneszerző, karmester, hegedűművész. Egy mérnöki irodában dolgozott. Érdekelte a zene is, szinte hónapok alatt sajátította el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén állt (Mai-Rosen waltz, Die Libelle polka-mazurka, Aus der Ferne Polka Mazur).
Bolesław Prus (Aleksander Głowacki, 1847-1912)
a pozitivizmus korszakában alkotó lengyel író és publicista. 16 évesen megszakította gimnáziumi tanulmányait, és részt vett a januári felkelésben (litván–lengyel felkelés volt az Orosz Birodalom ellen). Orosz fogságba került, de megengedték, hogy visszatérjen a családjához. 1864-ben letartóztatták a felkelésben való részvételéért. Varsóban házitanítóként és óraadóként próbálta megkeresni a megélhetésre valót, nem nagy sikerrel. Sokáig kerülte a történelmi regények írását, kritizálta a kortárs történelmi regényírókat pontatlanságuk miatt. Negyven éves volt, amikor ő maga is elkezdett történelmi regényeket írni (A fáraó, Lengyelek a magyar szabadságharcban, A bábu).
Sándor Erzsi (1883-1962)
operaénekes (szoprán). Farkas Ödön tanácsára felutazott Pestre, a Zeneakadémiára. A felvételi vizsgán, noha semmiféle elméleti képzés nem állt a háta mögött, hangjával mégis elkápráztatta a vizsgáztató tanárokat, így a tanévet, már az akadémia növendékeként kezdhette. Első fellépésére az Operaházban 1905. december 9-én volt. 1934-ben, az operaház ötvenedik születésnapjának alkalmával, tiszteletbeli taggá avatták. Nyugdíjazása után hangversenyeken énekelt.
Ascher Oszkár (1897–1965)
Kossuth-díjas színész, szavalóművész, kiváló művész. Elsősorban groteszk karaktereivel aratott sikert, míg önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel a patetikusságtól és deklamálástól mentes színészi stílus megteremtésében játszott fontos szerepet (Budapesti tavasz, Hannibál tanár úr, A helység kalapácsa).
Vilhelm Moberg (1898-1973)
svéd író és történész, a svéd irodalom egyik legjelentősebb, 20. századi proletár írója. Legismertebb műve a négyrészes A kivándorlók sorozat. Első átütő sikerét a Deficit című komédiájával éri el, amelyet Stockholmban nagy sikerrel játszottak 1926-ban. Első regénye, a Raskens a következő évben jelenik meg.
Oláh Gusztáv (1901-1956)
kétszeres Kossuth-díjas operarendező, jelmez- és díszlettervező, kiváló művész. Térszerkezeti tanulmányokat folytatott a Műegyetemen. Építész akart lenni, de nemsokára a zene iránt kezdett érdeklődni. Jelentkezett a Zeneakadémiára, ahol zongora tanszakon végzett. 1921-től a Magyar Állami Operaházban dolgozott, ahol Kéméndy Jenő asszisztense lett. 1936-tól főrendező, később vezető főrendező volt. Az operai előadásokat modern színpadtechnikai és szcenikai megoldások egész sorával fejlesztette (Az operaelőadások realizmusáért, Az operaénekesek mozgáskultúrájáról, Az opera rendezési és játékproblémájáról).
Varsányi István (1913-1981)
a lengyel nyelv nyelvtanára, műfordító, embermentő a II. világháború idején. Már életében számos legenda övezte. Az egyik szerint azért választotta a lengyel kultúra és nyelv szolgálatát, mert a háborúban ez a tudása mentette meg az életét. Napjainkban leginkább csak tankönyvíróként és szótárszerkesztőként emlékeznek rá. Valójában a nyelvtanításban egy jelentős új módszert dolgozott ki, amelynek segítségével képes volt egy év alatt középfokra eljuttatni a tanulót.
Pétervári István (1929–1983)
Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató. 1959-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol rendezői diplomát szerzett. 1964-1966 között a kecskeméti Katona József Színház, 1966-1981 között a veszprémi Petőfi Színház igazgatója és rendezője volt. 1981-től haláláig a győri Kisfaludy Színház igazgatója. 1965-től a Színházművészeti Szövetség tagja, 1976-tól haláláig elnökségi tagja volt.
Vaszilij Pavlovics Akszjonov (1932-2009)
szovjet, illetve orosz regényíró. Első regénye, az 1961-ben megjelent ‘Kollégák’ orvosként szerzett tapasztalataira épült. Második könyve, az ugyanebben az évben publikált ‘Csillagos jegy’ a fiatal szovjet hipszterek életéről szólt és egy csapásra híressé tette. 1980-ban egy meghívásnak eleget téve az USA-ba utazott, távollétében megfosztották szovjet állampolgárságától (Örvényes ifjúság, Moszkvai történet, Moszkva kva-kva).
Bogár István (1937-2006)
zeneszerző, a Budapesti Strauss Zenekarral a világ több mint harminc országában szerepelt. 1958–63-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endrénél folytatta zeneszerzés-tanulmányait. 1983-tól a Magyar Rádió zenei együtteseinek igazgatójaként dolgozott (Fúga nagyzenekarra, A rézfúvós hangszerek, Fúvószenekari művek).
Halász Péter (1943-2006)
avantgárd író, rendező, színész. 1962–1969 között az Universitas Együttes tagja, az Egyetemi Színpadról való kiválása után 1969-ben saját színházat alapított Kassák Ház Stúdió néven. Több művét és elöadásukat betiltották. 1976-ban emigráltak, Squat Színház néven működtek tovább, először Nyugat-Európában, majd New Yorkban telepedtek le. Halász 1991-ben visszatért Magyarországra, a budapesti Katona József Színházban, a Színművészeti Főiskolán, az Új Színházban és a Nemzetiben is rendezett. Még életében felravataloztatta magát, hogy ily módon jelen lehessen saját temetésén (Sanyi és Aranka, Slicc, A napfény íze).
Robert Plant (1948)
angol énekes, dalszövegíró, a Brit Birodalom Érdemrendje tulajdonosa, hangja és énektechnikája a korszak többi vezető rockénekeseihez képest egy újszerű, erőteljesebb irányzatot képviselt. A Led Zeppelin tagjaként lett híres. John Bonham halála után szólókarrierbe fogott. Ismert erőteljes zenéjéről, nagy hangterjedelméről és misztikus szövegeiről (Dazed and Confused, Stairway to Heaven, Kashmir). ––> Robert Plant – Alison Krauss: Raising Sand
Greg Bear (1951-2022)
amerikai sci-fi író és illusztrátor a San Diego Comic-Con egyik alapítója. Csak tízéves volt, amikor Alaszkában befejezte első, tizenhárom-tizennégy éves korától rendszeresen küldött novellákat a különböző magazinoknak. Első regényét (Hegira) tizenkilenc esztendősen fejezte be. 1983-ban jelölték először (Petra című novelláját) a Nebula-díjra (A vér zenéje, Fejek, Az álmok bolygója).
Kiss T. István (1956)
színész. 1980-ban a szolnoki Szigligeti Színházban indult színészi pályája. 1984-től a Veszprémi Petőfi Színház, 1988–tól 1990-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, majd 1991-től ismét a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 2007-től a veszprémi Pannon Várszínház művésze.
Máté P. Gábor (1974)
színész. A veszprémi színház színészképző stúdiójában folytatott színészi tanulmányokat. 1994-től a Veszprémi Petőfi Színház tagja. Írt mesejátékokat, melyeket bemutattak és zeneszerzéssel is foglalkozik.
Ben Barnes (Benjamin Thomas Barnes, 1981)
angol színész és énekes. Legismertebb szerepe a Narnia Krónikái-filmek második, illetve harmadik részében szereplő Caspian herceg.
Andrew Garfield (Andrew Russell Garfield, 1983)
Golden Globe-, BAFTA- és Tony-díjas brit-amerikai színész. Los Angelesben született, de az angliai Epsomban nevelkedett. Színészi karrierjét színpadi és televíziós szereplésekkel kezdte. Első filmes debütálása a Gyávák és hősök című filmben volt. A 2010-es Social Network – A közösségi háló című, Mark Zuckerbergről készült regényt feldolgozó film hozta meg számára (Ne engedj el!, A csodálatos Pókember, A fegyvertelen katona).
Ezen a napon halt meg:
Martin Opitz (1597-1639)
német barokk költő. A beutheni gimnázium diákjaként írta meg 1617-ben latin nyelvű Aristarchus, avagy a német nyelv megvetéséről című rövid írását, amelyben a német nyelvű költészet fontosságát hangsúlyozza. 1622-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem meghívására Gyulafehérvárra ment, ahol az ottani gimnázium tanára lett. Poétikája döntő hatással volt a 17. századi német irodalomra. 1625-ben Bécsben II. Ferdinánd császár poeta laureatus-szá koronázta. Nemcsak életében örvendett igen nagy tekintélynek (a német Vergiliusnak is nevezték) hanem a felvilágosodás irodalmárai is nagyrabecsülték.
Gustaf Cederström (Gustaf Olof Cederström, 1845-1933)
svéd történelmi- és portréfestő. Katonai karriert folytatott, de a Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémián művészeti órákra is járt. 1870-ben úgy döntött, lemond a katonai karrierjéről és művész lesz. 1878-ban a Királyi Akadémia tagjává választották, 1887-ben kinevezték annak professzorának, 1899 és 1911 között az igazgatója volt.
Jules Laforgue (1860–1887)
szimbolista francia költő. Első verseskötete 1885-ben jelent meg (Les Complaintes), mely fölkeltette az irodalmi körök figyelmét és még év végén követte azt második kötete is. Bár fiatalon meghalt, jelentős képviselője a 19. század végén kibontakozott szimbolista „iskolának” (L’Imitation de Notre-Dame la Lune, Le Concile féerique, Premiers poèmes).
Szemere Miklós (1802-1881)
költő, politikus, akadémikus. Szeretettel viseltetett a költészet és a művészet minden ága iránt; ezért az 1832-35 éveket művészek társaságában, Barabás Miklóssal együtt Bécs műgyűjteményei közt, majd Észak-Olaszországban töltötte. A szabadságharc idején fiával együtt beállt huszárnak. 1874 nyarán meglátogatta Kossuth Lajost Baraccone-ban (Mixtura énekes játék, Kazinczy Ferencz sírjánál, Szemere Miklós összegyűjtött munkái).
Osváth Júlia (1908–1994)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán). A 20. század egyik legnagyobb magyar színpadi művésze. 1933-ban a Zeneakadémián egy tanév alatt elvégzett három évfolyamot és magánúton tanult tovább. Radnai Miklós meghallgatás alapján szerződtette 1934-ben az Operaházba. 1936-tól volt rendes tag 1966-os nyugdíjazásáig, de még három évig szerepelt. Az énekesi adottságok és színészi képességek ideálisan találkoztak benne, nagyszerűen ábrázolt hanggal is.
Hajmássy Ilona (Ilona Massey, 1910-1974)
színésznő, koloratúr szoprán operaénekes, televíziós előadó. 1938-tól Ilona Massey néven a Metro-Goldwyn-Mayer, az United Artists és egyéb neves amerikai filmvállalatok produkcióiban szerepelt több mint tíz éven keresztül. Az 1940-es évek elejétől Hajmássy kém-, és rémfilmekben is feltűnt. A háborút követően még sztárnak számított. Művészetének elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán (Balalajka, Frankenstein és a Farkasember, Jet Over the Atlantic).
Vértes László (1914-1968)
ősrégész, a történelemtudományok doktora, az Istállós-kői-barlang, a Lovasi őskőkori festékbánya, a Sümeg-mogyorósdombi kovabánya kutatója, valamint a félmillió éves vértesszőlősi őstelep feltárója. Míg kezdetben az őslénytan, később mindinkább a régészet érdekelte. 1963-ban jutott el az élete csúcsának érzett nagy felfedezéshez, a vértesszőlősi telephez, melynek feltárása, régészeti értékelése munkásságának megkoronázását ígérte. Itt tárta fel a „Samu” névre keresztelt előember maradványát (Medveemberek krónikája, Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon, Kavicsösvény).
Sir Fred Hoyle (1915-2001)
angol kozmológus, matematikus-csillagász. Sci-fi regényeket, novellákat, tudományos műveket és rádióműsorokat is írt. Ő adta a „Nagy Bumm” (Big Bang) nevet az ősrobbanás elméletének, amit elutasított, mert az állandó állapotú Világegyetemben hitt (A fekete felhő, Osszián küldetése, Stonehenge-től a modern kozmológiáig).
Phyllis Diller (Phyllis Ada Driver, 1917–2012)
amerikai komika, színésznő és szinkronszínész. Egyedi stílust alakított ki, fellépései alkalmával rendkívül vad hajjal és feltűnő ruhákban jelent meg.
Dégh Linda (1918-2014)
amerikai magyar néprajzkutató. 1943-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de már 1942-ben megjelent első könyve, Pandúr Péter meséi címmel. 1962-ben „Népmese és társadalom” címmel publikálta az 1940-es években Kakasdra telepített bukovinai csángók között végzett kutatásának eredményeit. 1964-ben meghívták az amerikai folklórtudomány egyik legjelentősebb központjába, az Indianai Egyetemre vendégoktatóként, majd kiküldetése végén teljes állást ajánlottak neki, amit el is fogadott. 1978-tól csaknem 1990-es nyugdíjba vonulásáig az intézmény néprajz tanszékének vezetője volt.
Nicolae Balotă (1925-2014)
román esszéista, irodalomkritikus és történész. Bölcsészettudományi és filozófiai karon tanult a kolozsvári egyetemen 1947-ig. Ugyanott megszerezte a doktori címet világirodalomból és összehasonlító irodalomból. Ezután egyetemi tanársegéd lett az egyetem bölcsészettudományi és filozófiai karán. Újságíróként debütált először a nagyszebeni România nouă folyóiratban 1944 szeptemberében, mint műkritikus 1945. január 1-jén a Nagyszebeni Irodalmi Kör folyóiratában. 1965-től kezd ismét publikálni folyóiratokban, miután kiengedték a börtönből. 1969-től számos kötete jelent meg (Abszurd irodalom, A láthatatlan képe, Romániai magyar írók. 1920–1980).
Ladányi Mihály (1934–1986)
József Attila-díjas költő. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Baloldali rendszerkritikus tevékenysége miatt a különösen a fiatalok körében népszerű költő ellen a Belügyminisztérium 1965-től nyomozást folytatott, rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítették (Az út kezdete, Mint a madarak, Ének a Jóistenhez).
Balla Miklós (1935-2022)
színész. Színészi diplomáját Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1957-ben vehette át. Pályáját a Nagyváradi Állami Színházban kezdte. 1986-ban áttelepült Magyarországra. 1987-től a Népszínház illetve a jogutód Budapesti Kamaraszínház művésze volt.
Szőcs Kálmán (1942-1973)
erdélyi magyar költő, író. Verseire jellemző az elidegenedés elleni tiltakozás, a modern költő személyiségválsága. Közösségi ügynek tartotta tulajdon költői létét, de csalódása kommunista eszményeiben, meghasonlása és labilis idegrendszere végül öngyilkosságba sodorta (Lelkemben gyermekkórusok, Születésnapok, Küldj milliárd palackot).
