tej- és dzsungeltengerben
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: leho
A világ hét és még számtalan csodája mellett kissé háttárbe/dzsungelbe szorult Angkor, e kambodzsai történelmi unikum. A modern kor csak 1860-ban fedezte fel újra egy francia természettudós, Henri Mahout által, és a hír akkor lázba hozta Európát. S hogy mennyi még ma is a feltárnivaló, azt jól érzékelteti, hogy a szakemberek úgy vélik, még csak az épített emlékek tíz százalékát nyerték vissza a dzsungeltől. A Khmer Birodalom műemlékeinek megismerésén nemzetközi régészcsoportok dolgoznak, s a különböző jellegű problémák ellenére folyamatosan feltárul egy elfeledett hatalmi, kulturális és spirituális központ.
Műemlékvédelem
Mahout (1863+) nyomán eleinte főként francia tudósok vetették bele magukat a feltárás és megőrzés sokszor életveszélyes munkájába: egyiküket, Jean Commaille-t például útonállók gyilkolták meg. Henri Marchal érdemei is vitathatatlanok, s annyira megszerette munkáját, hogy itt is telepedett le és halt meg. Sokat tett még a feltárásért Maurice Glaize, Jean Laur és Bernard-Philippe Groslier.
Angkor 1992-ben lett az UNESCO világörökség része.
Az 1993-as tokiói államközi konferencián nemzetközi koordinációs bizottság alakult, melynek feladata Angkor restaurálása. Az elnöki posztokat francia és japán nagykövetek kapták, az UNESCO egy titkársággal segíti munkájukat.
A már több oldaláról megismert Kocsis András Sándor (most fotós), a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója és felesége, a szerző Csák Erika, valamint barátaik, többek között az előszót író és szintén egy másik területről megismert Ágh Attila, Angkor romjai közt járva döntötték el, hogy a kirándulást megörökítik, élményeiket nemcsak magánfotógyűjteménybe sűrítik, hanem könyv formájában is közzéteszik. Ebből született 2006-ban az Angkor elsüllyedt világa című kötet, mely a történelmi vonatkozásokat meg nem kerülve, de inkább a kulturális szempontokat, élményeket, látnivalókat rendszerezve kedvcsináló és útikönyv lehet annak, aki egyszer belefeledkezik. A kötet a szerzők által készített képekkel, táblázatokkal és térképekkel segít kiigazodni a kambodzsai ó- és középkori történelemben. Kambodzsára rá is fér ez az országimázs-javítás, hiszen a khmer szó hallatán a legtöbb magyar embernek valószínűleg a vörös khmerek évtizedes véres tombolása ugrik be – még megbecsülni is alig lehet, hány millió ártatlan ember vére tapad a kezükhöz –, s nem a középkori Khmer Birodalom, mely éppen többszínű vallási beállítottságáról volt híres.
A világ leghosszabb kőbe vésett képregényei
Kambodzsa fekvésénél fogva rá volt utalva a vízre; a monszun hozta csapadékra, a Nagy-tóra (Tonlé Sap, Indokína legnagyobb édesvizű tava) és a tengerre. A csapadék bősége, hiányának víztározók építésével történő kivédése, illetve a tengerpart mint országhatár igencsak meghatározta gondolkodásukat és művészetüket is. A tenger maga volt az élet kezdete és sokszor a vége is – a népvándorlás korában a mongoloktól kezdve (az 1220-as években a Khmer Birodalmat is támadás érte) a thai seregekig számos nép felvonulási útja erre vezetett. Nem véletlen, hogy vissza-visszatérő motívum a (tej)tengerköpülés: az „özönvíz kultúrájában” az istenek köpüléssel hozzák létre a szárazföldet. A víz és a megművelt szárazföld harcából egyébként a víz és a dzsungel került ki győztesen: az ökológiai egyensúly felforgatása és a termőföld kimerülése lehetett az igazi oka a birodalom bukásának, és nem valamely harcos nép.
Angkor azért is merülhetett a feledés homályába, mert nagyon kevés a róla szóló írásos emlék. Jellemző, hogy a kereskedelmi terveket szövő kínaiak leírása az első, ami fennmaradt. Az angkori civilizáció inkább feliratokkal mesél magáról: olykor több száz méteres kőbe vésett képregények ezek, amelyek a szakembereknek ma már igen beszédesek. Négyfelé néző, mindig mosolygó arcok, majom-sárkány viadal, seregek sora és a mindennapok csendéletei tekintenek a turistára a reliefekről…
Egy ismeretlen, nagyon érdekes és szép világot tár fel a Kossuth kiadványa. A könyv olvasása, nézegetése után nagy kedvet kapunk egy kambodzsai kiruccanásra. A kötet második felében számos praktikus adat, tanács segíthet a felkészülésben, illetve a kinti eligazodásban. Az alapos munkáért dicséret illeti a szerzőket. Egyetlen kritikaként ide kívánkozik, hogy a keleti nevek átírásában továbbra sincs áttörés a magyar könyvkiadásban. A nevek e kötetben is vegyesen fordulnak elő; angol változatú szinte az összes angkori kifejezés (uralkodók, földrajzi nevek), vegyesen, angolul, magyarul, illetve hibrid formában szerepelnek a buddhizmushoz, hinduizmushoz köthető kifejezések (apsara/apszara, Shiva/Siva, hinajána/hynayana, théraváda/theravada, Ráma és Yáma stb.). A helyzet a világhálón sem jobb: Angkor Vat 511, Angkor Wat 33 600; Angkor Tom/Angkor-Tom 144, Angkor Thom 360 elérést eredményez a magyar honlapokon; például a Múlt-kor történelmi portál az uralkodóneveket helyesen, kiejtés szerint közli, viszont következetes Angkor Wat esetében. E téren van még tennivaló.
Khmer és angkori történelmi morzsák
Kr. u. 802 A hagyomány szerint a birodalom alapítása II. Dzsajavarman idején
I. Szurjavarman 1010-ben elfoglalta Angkort
II. Szurjavarman alatt élte a Khmer Birodalom aranykorát; Angkor Vat mint főváros megalapítása (1113– kb. 1150)
1177 csam (cham) seregek elfoglalják a fővárost, melyet a visszafoglalás után újjáépítenek
1190–1210 VII. Dzsajavarman megépíti az új fővárost: Angkor Tom
1296–1297 Egy kínai titkos küldött első írásos beszámolója a birodalomról
16. század vége: a birodalom bukása
Fülszöveg
Az úti cél: Kambodzsa. Múlt és jelen, mindkettő egy kötetben. Angkor csodáitól a fontos tudnivalókig az utazáshoz. A képek egy varázslatos, felfedezésre érdemes világot mutatnak be. A könyv segít a felkészülésben és egyben hasznos útitárs is.
Csák Erika: Angkor elsüllyedt világa
Kossuth [Budapest, 2006]
Kartonált, 224 oldal
Fotók: Ágh Attiláné, Kocsis András Sándor és Varga Gyula
Rajzok: Lieber Gábor
Tervezte: Köböl Vera
Műszaki vezető: Kun Gábor
Nyomás és kötés: Dürer Nyomda
ISBN: 9789630948951
