Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Csajkovszkij 5. szimfóniája és az Olasz capriccio Archívum
  • Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan Archívum
  • Fischer és Brahms Archívum
  • Pozsonyi papiruszok I. Archívum
  • A Kalevala napja Archívum
  • Beethoven és Brahms Archívum
  • Mulasztásos alkotássértés Archívum
  • Szerenád és trombitaverseny a Budapesti Vonósok koncertjén Archívum

Leteremtés

Posted on 2023.07.21.2025.07.22. By admin 1 hozzászólás a(z) Leteremtés bejegyzéshez

Tarr Béla: A torinói ló

a papiruszportal.hu archívumából [2011]

Szerző: leho

A csendes film zajos sikert aratott a berlini filmszemlén, elnyerte a zsűri nagydíját, és végre mától nálunk is látható. Tarr Béla utolsó (?) művét jobbára ugyanazokkal az alkotókkal készítette, mint a korábbi filmjeit. Nem meglepő, hogy Krasznahorkai László-írásokból született a forgatókönyv, Derzsi János játssza a főszerepet vagy Víg Mihály a zeneszerző, és sorolhatnánk a hasonlóságokat. Ám a lényeget lepleznénk A torinói ló esetében: a kifordított teremtést.

„A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.”

A Toldi moziba véletlenül még Az út című, Cormack McCarthy-műből forgatott film plakátja enged be az ajtón. Apa fogja a fia kezét, a történet letaglózó. Rögtön átsuhan a fejemben a Vad lovak, amin épp most rágom át magam, ilyen hangulatot várok Tarr Béla utolsó filmjében is, az irodalmi mccarthyzmus közép-európai filmnovellás változatát a kegyetlen-kietlen „semmi”-ről. A torinói ló így kezdődik. Szikár, fekete-fehér, már az is egyfajta dinamizmust sugall, hogy bőbeszédű narrációval indít (aztán egyre kevesebb lesz a verbális fogódzó). Derzsi János tartja baljával a gyeplőt – a jobbja béna –, s tart hazafelé. Fáradt ember szekéren és fáradt almásderes orkánszerű, nem szűnő szélben, ami port kavar, szemetet visz. Az első nap vége leszerszámozás, ló istállóba, szekér csűrbe, ember és lánya házba be. A lány levetkőzteti, átöltözteti apját, „kész”, hívja vacsorához a férfit: főtt krumpli magába’. A férfi kapkodva pucolja, sózza és falja a forró étket. Napra nap, a második jön jól bejáratott szcenárió szerint: lány vízért a kúthoz, pálinka, öltözés, évtizedes rítusok lehetnek. A ló azonban nem hajlandó húzni a szekeret, gazdája hiába ütlegeli. Poroszkálására emlékeztető repetitív vonószene uralkodik el olykor a szélsüvítésen, majd halkul el.
Állandóságok nyomasztják ezt a vegetatív létet: vízhúzás, öltözködés, krumplievés, pálinkaivás, ablakon kibámulás. És a szél. Állandóan előredőlnek az élőlények, küzdenek ezzel az állandósult elemmel. „Egyszer mikor megjött valahonnan azt mesélte hogy mikor arrafelé hirtelen eláll a szél az összes csirke eldől…” (Honnan is: Vad lovak) Ez így lenne A torinói lóban is, amikor azonban végre eláll a szél, annál rosszabb. Beszéd alig hangzik, inkább csak meglepetésekkor, amikor jön a világot temető bőbeszédű szomszéd pálinkáért, vagy amikor cigányok érkeznek, illetve kiszárad a kút (lány: „Mi ez az egész?!”). Vagy amikor 58 év után a férfinak föltűnik, hogy már nem hallja a szú percegését: „Te se hallod?”

Mi ez az egész. Hat napig jutunk, egyre világosabb, ahogy besötétedik: itt egyfajta fordított teremtés zajlik. Kozmoszból a káoszba. De a megpihenés nélkül csak hat napról van szó, az elsőn megmakacsolja magát a ló, majd az utolsón minden elsötétedik. Meg lehetne fejteni az összes – nem túl sok és akciódús – cselekményt, (tragikus) eseményt, hogyan egyszerűsödik, butul vissza az ember a legelemibb tevékenységeire, próbál menekülni a víz nélküli otthonból, majd lemondva erről a lehetőségről is húzódik vissza a házába, hogy itt hunyjon ki a fénye. Enni kell, mondja a lány a lónak, aki nemcsak húzni, hanem létezni sem akar már, és nem pusztán a szerszámot, igát, hanem a zabot, vizet sem fogadja már el, feladta. Enni kell, mondja az apa a lányának az utolsó jelenetben, amikor külső-belső fény és tűz és víz (és szél) híján már a nyers krumplit rágja. A megy-é előbbre kérdése Tarrnál nem kérdés. Ló, ember, teremtés szimbolizmusa kapaszkodik, feszül egymásba és a szélbe a rendező letaglózó, két és fél órás filmeposzában. A cselekménytelenség, a dikció- és a színhiány csak erősíti az üzenetet, amit a szomszéd mond ki zavaros okfejtése közben: a nemes emberek folyton veszítenek, a lesből támadó patkányok meg állandóan nyernek a világban.
Fogadjunk egy krumpliba, hogy így van.

A torinói ló

Fekete-fehér, magyar–francia–német–svájci filmdráma, 150 perc, 2011 (16)

Rendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes
Forgatókönyvíró: Krasznahorkai László, Tarr Béla
Zeneszerző: Víg Mihály
Operatőr: Fred Kelemen
Producer: Téni Gábor
Vágó: Hranitzky Ágnes

Szereplők:
Bók Erika
Derzsi János
Kormos Mihály

Archívum Tags:Színes papiruszok

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Akinek a zenéje összeforrt Hollywooddal
Next Post: Július 22.

Related Posts

  • Vatikán és Kína Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A gyönyör deszexualizálása Archívum
  • Ritka magyar Archívum
  • BMC: Satie és Liszt egy lemezen Archívum
  • Nagypénteki varázs: Parsifal Archívum
  • Sorstalanság – film és könyv Archívum

Comment (1) on “Leteremtés”

  1. Visszajelzés: Július 21. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. április
  • 2026. március
  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A nap körül a csillagok
  • Két este világsztárokkal
  • Zenekari est és kamarakoncert
  • Lucia, kétszer, avagy a két Lucia
  • Vérbeli Armide a Müpában

Legutóbbi hozzászólások

  1. Két koncert, két hegedűművész a Zeneakadémián szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  2. Foster, Várdai és a Nemzeti Filharmonikusok szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  3. Az elfeledett Jean szerzője Vérbeli Armide a Müpában – papiruszportal.hu
  4. Kurtág100 – az 5. koncert. Ősbemutató a Müpában szerzője Kurtág100 – a két utolsó koncert – papiruszportal.hu
  5. Kurtág és Beckett szerzője Kurtág100 – a 13. koncert. Rados Ferenc emlékére – papiruszportal.hu
  • A bizalom üveghegyén túl Archívum
  • Száguldás az éterben – pálcával és zongorával Archívum
  • Földi paradicsom Archívum
  • Egy távoli világ: A szultánok magánélete Archívum
  • Új emberhez új művészet Archívum
  • Ráth György és munkássága Archívum
  • Álmok, mese Archívum
  • Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme