Névnapok: Emília, Vince, Aranka, Stella, Alfréd, Aurélia, Ambrus, Alfréda, Aura, Arzén, Eperke, Jeromos, Morella, Rubina, Rufina, Szederke, Varsány, Versény
Események:
1674 – a függetlenné vált Hollandia bírósága betiltja Thomas Hobbes, a „malmesbury szörnyeteg” az angol filozófus, Baruch Spinoza németalföldi racionalista filozófus és Lodewijk Meyer holland orvos, tudós, lexikográfus és drámaíró könyveit.
1843 – Miskolcon teljesen leégett a kőszínház, amelyet csak 1857-re építettek újjá.
1937 – a német múzeumokból elkobzott zsidó és modern művészek alkotásaiból (650 db) megnyílik a 
Degenerált művészeti kiállítás (Die Ausstellung „Entartete Kunst”) Münchenben. Célja az avantgárd művészet bűnbakká tétele, és a nácizmust erősítő klasszikus és neoklasszikus művészet felmagasztalása. A kiállítás kezdete előtti napon Adolf Hitler beszédet mondott, amelyben „könyörtelen háborút” hirdetett a kulturális szétesés ellen.
1942 – Dmitrij Sosztakovics 7. (C-dúr, „Leningrádi”) szimfóniájának (Op. 60.) amerikai ősbemutatója New Yorkban, az NBC Szimfonikus Zenekart Arturo Toscanini vezényli az NBC rádió országszerte sugárzott koncertjén. Az alkalom miatt a Time magazin Sosztakovicsot tette a borítójára. Az ősbemutató Szamara városában (akkori nevén Kujbisev) volt 1942. március 5-én.
1955 – Gerald Raphael Finzi brit zeneszerző utolsó nagy művének, a háromtételes a-moll csellóverseny (op. 40.) első előadása a Cheltenham Music Festivalon az angliai Gloucestershire-ben. A Halle Orchestrát John Barbirolli vezényelte, a szólista Christopher Bunting volt.
1958 – Budapesten megnyílik a Körszínház (Budapest, XIV. kerület, Városliget). A színház Kazimir Károlynak, a Jókai Színház (későbbi Thália Színház) főrendezőjének kezdeményezésére jött létre.
2018 – Alexandria közelében (Szidi Gaber körzet) megtalálnak egy sértetlen, 2000 éves, 2,65 x 1,85 x 1,65 méteres, hatalmas gránitszarkofágot, amely három csontvázat tartalmaz.
Meghalt Francesco Petrarca (1304–1374) az egyik legnevesebb itáliai prehumanista költő.
Életműve évszázadok óta befolyást gyakorol az olasz és az európai költészetre. Családjával, 1312-ben, a korabeli pápai székhely, Avignon mellett, Carpentras-ban telepedtek le. Jogot tanult Montpellier-ben és Bolognában, majd apja halálakor, 1326 áprilisában visszatért Avignonba, ahol elmélyült filológiai tanulmányokat folytatva is vidám, nagyvilági életet élt. 1327. április 6-án, nagypénteken, a klarisszák avignoni templomában pillantotta meg először Laura de Novest, élete nagy szerelmét, verseinek legfőbb ihletőjét. 1337-ben jutott el először az általa oly sokszor dicsőített Rómába, majd megelégelve a mozgalmas életet, visszavonult a Sorgue forrásvidékére. Legnagyobb hatású műve, olasz nyelvű Daloskönyve elé Petrarca eredetileg a „Népnyelven írt dolgok töredékei” címet illesztette, mellyel a kötetnek különböző időkben született darabjaira és a költői léleknek arra a „széttöredezettségére” is utal, amely a szerelem szenvedélyének következménye. A Daloskönyv 317 szonettet, 29 canzonét, 9 sestinát, 7 balladát és 4 madrigált ölel fel, s két részre, a Laura életében és halála után írt versekre tagolódik.
Megszületett Edgar Degas (Edgar-Germain-Hilaire de Gas, 1834-1917) francia impresszionista festőművész, szobrász, a XIX. század legnagyobb művészei közé tartozik.
Életműve különleges fényét nem ifjúsága fegyvertársainak, az impresszionistáknak világhírétől kölcsönzi – ahogy azelőtt általában tartották. Alkotásai minden hovatartozástól függetlenül tisztán és diadalmasan ragyognak, mint egy kivételes alkotó tündöklő teljesítményei. Ha csak egy ízben látta is valaki valamelyik jelentős fő művét, valami végtelenül finom, minden porcikájában eleven, a megszokottól eltérő, elemzett és összefoglalt vízióval gazdagszik, amely elkíséri egy életen át (Abszint, Balettpróba a színpadon, Vasalónők).
Megszületett Móra Ferenc (1879-1934) író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.
A század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. Pályáját versírással kezdte. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója volt. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai. Múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg (Rab ember fiai, Zengő ÁBC, Aranykoporsó). ––> Móra Ferenc: Rab ember fiai
Meghalt Idősebb Benedek Jenő (1906-1987) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész.
1927-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolába. Az 1930-as években több tanulmányutat tett, főként Olasz- és Németországban, ahol az expresszionizmus és az olasz metafizikus festészet hatott rá. Egy ideig Berlinben élt, festésből, rajzolásból tartotta fent magát, de a főiskola befejezéséért és rajztanári diplomája megszerzéséért hazatért. 1944-től 1953-ig a Szolnoki Művésztelepen élt, miután beválasztották a tagok közé. A művésztelep egyik jelentős egyéniségévé vált. 1953-ban Budapestre költözött és a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium művésztanára lett. Itt tanított 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig. (Esti séta, Tisza, Vízparton).
Ezen a napon született:
Gottfried Keller (1819–1890)
svájci német realista író, a kritikai realizmus alakja, de lírája, politikai költészete is jelentős. A legtöbb esetben az élet egy-egy jelenségéről fejti ki mondanivalóját az emberi sorsok villanásszerű felidézésével. Kedvelt műfaja a novella. Humoros-szatirikus hangvételű novellái Svájc társadalmába engednek betekintést. Történelmi tárgyú novelláit mondai krónikás hitelesség és szubjektivítás jellemzi (Falusi Romeo és Julia, A hamis madonna, A hét igazak zászlaja).
Ferdinand Brunetière (1849–1906)
francia író, kritikus, irodalomtörténész. Az irodalomtörténetben új módszert honosított meg: az irodalmi jelenségek magyarázatánál Charles Darwin és Ernst Haeckel fejlődéstani elméletét igyekezett érvényesíteni. Törekvése, hogy az irodalomtörténetre is alkalmazza az evolúció tanát, nem járt sikerrel. Kritikai munkáiban a tárgyilagosság és pontosság híve, de erősen dogmatikus volt.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930)
szovjet-orosz (Grúz) költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja. 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja, a rendőrség többször letartóztatta. Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, ismert művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott. Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig csak jóval a forradalom előtt, mindössze egy évig volt párttag (Csudajó, Teli torokból, Járjuk be az állatkertet!).
A. J. Cronin (Archibald Joseph Cronin, 1896–1981)
skót orvos és regényíró. Számos könyve bestseller volt a maga korában, és több nyelvre lefordították. Néhány története az orvosi karrierjére épül, drámai módon keverve a realizmust, a romantikát és a társadalomkritikát. Művei az egyén és a társadalom közötti morális konfliktusokat vizsgálják, miközben idealista hősei igazságot keresnek az egyszerű ember számára. Műveiből több filmadaptáció készült (Réztábla a kapu alatt, Ezt látják a csillagok, A körorvos).
Remenyik Zsigmond (1900–1962)
író. 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Élők és holtak, Pokoli disznótor, A keselyű).
Vécsey Jenő (1909–1966)
zeneszerző, zenetörténész. Zeneszerzés-tanulmányokat Kodály Zoltánnál folytatott, 1941–42-ben állami ösztöndíjjal Bécsben képezte tovább magát. 1942-től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, majd 1945-től haláláig a Zeneműtárat vezette. Sokat tett a 18. századi magyar zene felélesztéséért.
Bóka László (1910-1964)
József Attila-díjas irodalomtörténész, akadémikus. Indulásakor főként költőként tartották számon, s tehetséges nyelvész, irodalomfilozófus is volt. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Esszéiben, cikkeiben a jobboldal és később a hitlerizmus ellen foglat állást. Regényeiben a 20. századi magyar történelem elevenedik meg életrajzi ihletésű helyzetekkel és alakokkal. Irodalomtörténeti monográfiái mellett arcképvázlataival műfajt teremtett: a tudományosan értékelő és az anekdotikusan emlékező portréét. Tankönyveket és jegyzeteket írt, az irodalomtanítás elméletével foglalkozott (Alázatosan jelentem, Harag nélkül, A két háború közötti magyar irodalom).
Raksányi Gellért (1925–2008)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1947-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, végül a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Kisebb karakterszerepekben alakított nagyot, de számos filmben és tévésorozatban is szerepelt (A beszélő köntös, Kakuk Marci, Sose halunk meg).
Vajda Miklós (1931-2017)
műfordító, kritikus, szerkesztő. 1954–1958 között a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1958–1963 között szabadúszó műfordító. 1989-ben az austini Texasi Egyetem vendégprofesszoraként ténykedett. 2009-ben jelent meg első, önéletrajzi ihletettségű műve az Anyakép amerikai keretben, mellyel komoly kritikai sikert aratott (Észak-amerikai költők antológiája, Évről évre, Ferenczy Béni estéje).
Csiky Tibor (1932–1989)
szobrász és éremművész. 1972-ben hagyott fel a tanári pályával, és végleg elkötelezte magát a szobrászat mellett. Alkotói szemlélete elsősorban az avantgárd mozgalomból ismert művészettel rokon. A konstruktivizmus, minimal art, koncept art hatásai fedezhetőek fel sajátos nonfiguratív plasztikáin. Élénk társadalmi életet élt, aktívan részt vett a hazai szimpóziumok munkájában is.
Richard Jordan (Robert Anson Jordan Jr., 1937–1993)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Hosszú időn át dolgozott Broadway-i és Broadway-en kívüli színházakban, tagja volt a New York-i Shakespeare Fesztivál társulatának. 1970-ben kapta első mozifilmes mellékszerepeit, az 1980-as években több nagy sikerű mozifilmben kapott főbb szerepeket (Logan futása, Dupla vagy semmi, Vadászat a Vörös Októberre).
Sárközi Mátyás (Fekete Márton, 1937)
Kossuth- és József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, szerkesztő. 1956-ban a budapesti Hétfői Hírlap munkatársa. Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült, és Angliában telepedett le. 1956–1963 között Londonban újságíró volt. 1957–1961 között a londoni St. Martin Képzőművészeti Akadémia könyvillusztrátori szakán tanult. Elbeszéléseket, karcolatokat, irodalmi cikkeket és kritikákat ír (Közel és távolban, Micsoda életek!, Ládafia-történelem). ––> „Galambok hangatlan csókja”
B. Kopp Judit (1943-1995)
szobrászművész, Tanulmányait Budapesten és Firenzében végezte. Restaurálást és emellett faszobrászatot tanult. Szakmai gyakorlatot folytatott a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Főleg fából készült szobrokat készített, de jelentős mennyiségű terrakotta és bronzplakett munkája is készült. Művei túlnyomórészt a szakrális művészet körébe sorolhatók (Patrona Hungariae-szobor – Budapest, liturgikus tér – Nagykanizsa, Feltámadt Krisztus – Eger).
Gazdag Gyula (1947)
Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró. Egyetemi tanár az Los Angeles-i UCLA School of Theater, Film and Television Film, Televízió és Digitális Média Tanszékén illetőleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola Film és Televízió rendezés szakán. 1999-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán DLA végzettséget szerzett (Túsztörténet, A sípoló macskakő, Bástyasétány hetvennégy).
Papadimitriu Athina (1954)
Jászai Mari-díjas és EMeRTon-díjas görög származású magyar színésznő. 1976-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A 25. Színháznál kezdte színészi karrierjét 1976–1978 között. 1978–1982 között a Népszínházban, 1982-1989 között a Nemzeti Színházban játszott. Ezután került a Rock Színházhoz 1989–1996 között. Annak megszűnése után a Budapesti Operettszínházba került, melynek azóta is tagja (Holnap lesz fácán, Redl ezredes, Hamis a baba).
Benedict Cumberbatch (1976)
Emmy-díjas angol színész, szinkronszínész, narrátor. Sok híres filmben játszott szerepet (A szabadság himnusza; Vágy és vezeklés; Suszter, szabó, baka, kém; 12 év rabszolgaság), de kétségkívül a BBC modern Sherlock Holmes adaptációjában a Sherlock filmsorozatban játszott főszerepe miatt lett ismert világszerte.
Jared Padalecki (Jared Tristan Padalecki, 1982)
amerikai színész. Főként televíziós sorozatokból ismert: 2000 és 2005 között a Szívek szállodája epizódjaiban szerepelt. 2005-től 2020-ig Sam Winchestert alakította az Odaát című misztikus drámasorozatban, mely leghíresebb szerepe lett. Fontosabb filmjei közé tartozik a Viasztestek és a New York-i bújócska.
Ezen a napon halt meg:
Makkai Sándor (1890-1951)
erdélyi magyar író, pedagógus, református lelkész. 1937-ben a Láthatár című folyóirat második számában megjelentett Nem lehet című cikkével nagy vitát váltott ki a nemzetiségi kérdésről az erdélyi magyarság körében 1937–1938-ban, s újra 50 évvel később 1987–1988-ban (Számadás, Táltoskirály, Erdélyi szemmel).
Helen Bradley (Helen Layfield Bradley, 1900–1979)
naiv-narratív stílusú angol festőművész, a Brit Birodalom rendjének tagja. Jellemzően olajfestményei főleg Edward-korszakbeli Lancashire életét ábrázolják. Az 1960-as évek elején kezdett el komolyan foglalkozni a festészettel, LS Lowry bíztatására. A hatvanas évek közepétől vált népszerűvé az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, munkái számos nyilvános és magán gyűjteményben megtalálhatók.
Lengyel Dénes (1910–1987)
író, irodalomtörténész, pedagógus. 1952 és 1961 között a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet magyar tanszékének vezetőjeként is dolgozott, majd 1970-es nyugdíjazásáig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes igazgatói tisztségét töltötte be. Pedagógiai tárgyú írásaiban többek közt az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Életének nagy munkájaként állította össze, a mai napig sikeresnek számító művét, a Régi Magyar Mondák című könyvet (Irodalmi kirándulások, Új élet hajnalán, Ókori bölcsek nyomában).
(kecskési) Tollas Tibor (Kohlmann Tivadar, 1920–1997)
költő, szerkesztő. 1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. 1956 júliusában szabadult. Egykori rabtársaival (Füveskert-csoport) megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt (Csak ennyi fény maradt, Forgószélben, Bebádogoztak minden ablakot).
Kovács Mária (1926-2003)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1946–1948 között a Belvárosi Színház színésze volt. 1951–1954 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1955–1957 között a Békés Megyei Jókai Színházban volt látható. 1958–1965 között az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt. 1965–1978 között a Miskolci Nemzeti Színház művésznője volt. 1978–1981 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt (Díszmagyar, Körhinta, Krétakör).
James Garner (James Scott Bumgarner, 1928–2014)
többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színpadi és filmszínész. Hat évtizeden keresztül szerepelt nagyszámú kalandfilmben és televíziós sorozatban, emellett félszáz színházi mű filmes adaptációjában is szerepelt. Legnépszerűbb alakítása a Rockford nyomoz-krimisorozat címszerepe, Jim Rockford magánnyomozó volt (A nagy szökés, : Maverick – Halálos póker, Űrcowboyok).
Heller Ágnes (1929-2019)
Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései voltak. A budapesti iskola egyik jelentős személyisége volt. 1986-tól 25 éven át tanított New Yorkban a New School for Social Research egyetemen (Társadalmi szerep és előítélet, A történelem elmélete, Az álom filozófiája).
Marosi Ildikó (1932-2020)
irodalomtörténész, szerkesztő, újságíró. 1954-ben végezte el a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát, ahol rendezői diplomát szerzett. Előbb a Művelődés színházi, majd az Új Élet művészeti rovatvezetője, A Hét szerkesztője. Első írását a Művelődés közölte. Munkásságából kiemelkedik több irodalomtörténeti közlése (Közelképek interjú húsz romániai magyar íróval, Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal, Az Erdélyi Helikon képeskönyve).
Fonyó József (1934–2004)
Jászai Mari- és Aase-díjas színművész. 1954–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1958–1962 között a Katona József Színházba szerződött. 1962-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Kezdetben táncoskomikus, majd vígjátékok és drámák karakterszerepeit alakította, gyakori szereplője filmeknek is (Az aranyember, A beszélő köntös, A napfény íze).
Garry Marshall (Garry Kent Marshall, 1934–1916)
amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, producer (A bambanő, A Boszorkány-hegy, Anyák napja).
Balázsovits Lajos (1946-2023)
Balázs Béla-díjas színész, színházi rendező és színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, érdemes művész. 1965-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Főiskolásként kezdett filmezni és már 1968-tól szerepelt a Madách Színház előadásain. Diplomás, pályakezdő színművészként 1969-től ennek a színháznak tagja volt. 1974-től a Vígszínház, 1979-től a Mafilm társulatához tartozott. Pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike. Filmen viszonylag kevés főszerepet játszott, noha előnyös megjelenése miatt fiatal korában kalandfilmek, szerelmes történetek ideális főhőse lehetett volna. A Jancsóval közös filmek közül a legnagyobb nemzetközi visszhangot a mayerlingi tragédián alapuló Magánbűnök, közerkölcsök váltotta ki, amely az 1976-os cannes-i filmfesztiválon az egyik olasz versenyfilm volt. 1989-ben a Szegedi Nemzeti Színházban vendégszerepelt, illetve rendezett is. 1991-ben a Nemzeti Színházhoz szerződik, 1992-től a 2012-ig a budapesti Játékszín igazgatója volt (Bizalom, Egy erkölcsös éjszaka, Napló apámnak, anyámnak).
Somló Tamás (Somló Iván Tamás, 1947–2016)
énekes, basszusgitáros, szaxofonos, dalszerző, artista és jogász. A Locomotiv GT énekese, számos sikeres dal szerzője.
Kovács M. Mária (1953–2020)
történész, szociológus, 22 éven át a Közép-európai Egyetem professzora. A nemzetközi kisebbségvédelem és a magyar zsidóság története, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra.
