Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Baráti és Pace szonátaestje Archívum
  • Ez a vár nem az a vár? o) Egyéb kategória
  • Az elfeledett Steffani-opera: Niobe regina di Tebe Archívum
  • Guinness Rekordok könyve és a Biblia Archívum
  • A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön Archívum
  • Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (1895–1905) Archívum
  • A boldogság keresése Archívum
  • Vissza a gyökerekhez – Szabadság, egyenlőség, testvériség Archívum

Kegyes halál

Posted on 2023.07.18.2023.07.16. By admin Nincs hozzászólás a(z) Kegyes halál bejegyzéshez

Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: Franken Stein fn. tmb.

„A rendszerváltás után, amikor a titkosszolgálati adatok nyilvánossá váltak, a középkorú Czettl Andor (Cserhalmi György) egy nap elmegy a levéltárba, hogy elolvassa a róla készült jelentéseket. Megdöbbenve tapasztalja, hogy nemcsak megfigyelési jegyzőkönyvek készültek róla, de egyenesen a legjobb barátja, Pásztor János (Derzsi János) súgta be őt.

Gondolatok egy film kapcsán.

A XX. század kataklizmáinál ha nem is az első ugrásra, de követtük a németeket, a békésebb sorsfordító időszakokban azonban ezt valamiért soha nem sikerült megtenni. Sem 1945, sem 1990 után. Németországban a Stasi anyagai valódi nyilvánosságot kaptak, s bár iratmegsemmisítés, -égetés – mint nálunk – valószínűleg ott is zajlott, a történelem e nem túl fényes kamrájában világosságot teremtettek, s a vihar, a kibeszélés, a polémia néhány év után nyugvópontra jutott.
Nálunk azonban az ügynökkérdés azóta is folyton kifakadó fekély, amit az elit a saját kisstílű játékaihoz használ föl. Ez a ti írótok (bűnös), ez a mi rendezőnk (nyomásra cselekedett), ez a ti rockénekesetek (bűnös), ez a mi kritikusunk (kényszerítették), ez pedig miniszterelnök (bűnös/a hazát védte) – húzzák elő a kalapból, illetve védik reménytelenül a politikai elitek a lebukott ügynök nyulakat. Pedig. Csizmadia Ervin a rendszerváltás előtti elitekről szóló könyvében

„Magam is meglepődtem azon, hány rejtett és informális diskurzus zajlott a Kádár-rendszerben (különösen az utolsó évtizedben), mennyire ügyesek, találékonyak és – legfőképpen – hatásosak voltak az elitek.

még arról írt, milyen jól ment a nyolcvanas években ez a reformmenedzselés. Különös visszatekinteni. Az elit ma a köldöknézésnél tart, s néha az orránál tovább sem jut.
Cserhalmi Sára első nagyjátékfilmjében a besúgás aktusa helyett inkább a két főszereplő ellentmondásos kapcsolatát helyezi előtérbe, arra keresi a választ, hogyan élhet ma egy volt besúgó, hogyan tud és számol el magában tettével, és hogyan hat valakire az, hogy besúgták. A kettő közti a kapocs, a tartótiszt (a filmben Csuja Imre) szerepe is fontos, ám ő általában már kevésbé kerül történelmi reflektorfénybe, nem is beszélve a nevető negyedikről, magáról a rendszerről és mozgatóiról.

Háromismeretlenes az egyenlet. Minden eset más, és több képlet is felvázolható, mindenki túléli nagyjából fizikailag-szellemileg, mindenki tragikus véget ér így vagy úgy, a három közül egy, kettő, három szenvedi meg maradandó károsodással a történteket.
A lepusztult besúgó, neves író (Derzsi János) alakja a leginkább kidolgozott, a nyitójelenetben egy fiatal test mellől bújik ki az ágyból, a nevét tudakolva. Hamarosan kiderül, hogy rákos, napjai meg vannak számlálva, a megszokott módon – újságcikk – felfedett titok valójában csak a szenvedését rövidíti le, s vezeti az ablakpárkányhoz, az öneutanáziához. Derzsit megtalálják ezek a megrázó szerepek, korábban nyilatkozott arról, hogy még egy Tarr-filmet nem bírna végigjátszani. Kitűnően jeleníti meg az önigazoló Pásztor Jánost.

A besúgott (Cserhalmi György) figuráját kevésbé érzem kidolgozottnak. Szellemileg látszólag könnyebben vészelte át a megpróbáltatásokat, ám a titok arculcsapásként éri, felforgatja mindennapjait. A szembesítés (katarzis?) azonban, amikor beszélni akar az ügyről barátja lakásának ajtajában, néma, csak az egymás szemébe nézés marad. A vádló és a vádlott valóságsíkjai rég elváltak és már nem is találkozhatnak. A besúgott nem tud mit kezdeni sem a helyzettel, sem barátja halálával. Se lenyelni, se kiköpni. Ezt bonyolítja a besúgó épp a levéltárban dolgozó feleségéhez fűződő egykori, vélhetően intim, de fel nem fedett viszony (Györgyi Anna a mellékszerepet remekül hozza). Az utolsó temetői és kocsmajelenet viszont a megidézett besúgószellemmel telitalálat a rendező részéről, s itt Cserhalmi megszínesíti az addigi szürke alakot.
Ezúttal a „harmadik” szerepe könnyű, már a tartótiszt színészválasztásából előre sejthető. ő az egészet szórakozásként, izgalmas munkaként fogta föl annak idején (illetve az egészet nem), s mindezt a viszonyt baráti szálként folytatná tovább.
Cserhalmi Sára műve filmes szemmel biztos kap hideget-meleget, de üzenetét tekintve betalál, gondolkodásra, állásfoglalásra késztet, igazság helyett (rész)igazságokkal szembesíti a nézőt. Az itt kísértő nevető „negyedik” terhes örökségével még mindig nem tudunk mit kezdeni: a Kádár-rendszer majd mindenkit beterelt az egymással nem beszélők gulyáskommunista egérlyukaiba, s ezzel akkor megvalósult a társadalmi szolidaritás szétporlasztásának projektje – egyelőre évtizedekkel túlélte a nagy testvért. Ez nem win-win, de még csak nem is nulla végösszegű játszma.

Drága besúgott barátaim
Színes magyar dráma, Vertigo Média, 2012
Rendezte: Cserhalmi Sára
Írta: Cserhalmi Sára, Paizs Miklós
Producer: Pusztai Ferenc, Márk Iván, Csernai Judith
Fényképezte: Reich Dániel
Vágó: Divinyi Gábor
Szereplők: Cserhalmi György, Derzsi János, Györgyi Anna, Keres Emil, Benedek Miklós, Mácsai Pál, Csuja Imre, Schneider Zoltán
87 perc, országos bemutató: 2012. szeptember 13., 12 éven felülieknek ajánlott

Archívum Tags:Színes papiruszok

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Dr. Kubassek János: Balaton és a Balaton-felvidék
Next Post: Elszelelős

Related Posts

  • Boulez90 – a Concerto Budapest estje Archívum
  • Herbert George Wells Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 3. Archívum
  • Az éhes város, mely soha jól nem lakhat Archívum
  • Koncertek a Zeneakadémián Archívum
  • Webern zenekari művei Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  2. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  3. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  4. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. Csillogó Kolonits szerzője Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária – papiruszportal.hu
  • December 9. Naptár
  • Galambbegytől kadarkáig Archívum
  • Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány Archívum
  • Eschenbach esete az Operával Archívum
  • Gavrilov újra Archívum
  • Március 16. Naptár
  • Kurtág 80 Archívum
  • Koncertek a Zeneakadémián Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme