Névnapok: Iván, Bajnok, Beáta, Héra, János, Levéd, Levedi, Levente, Perenna
Események:
1441 – VI. Henrik angol király megalapítja az Eton College-t Angliában (Kynge College of Our Ladye of Eton besyde Windesore). Az Eton egyike annak a négy állami iskolának, a Harrow (1572), a Sherborne (705) és a Radley (1847) mellett, amely csak fiúkat fogad és bentlakással, ami azt jelenti, hogy a fiúk egész héten az 
iskolában élnek.
1883 – Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter felavatja a budapesti Technológiai Iparmúzeumot, amelynek szakkönyvtárából lett később az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK).
1901 – Pablo Picasso 19 éves korában megnyitotta első önálló kiállítását Párizsban, Ambroise Vollard támogatásával. Ez segítette Max Jakob barátságához, aki bemutatta kortárs íróknak, közöttük Guillaume Apollinaire-nek is.
1916 – Mary Pickford Oscar-díjas amerikai színésznő az első női filmsztár, aki millió dolláros szerződést kapott, Adolf Zukor (Cukor Adolf) magyar származású producertől, a Paramount Pictures filmvállalat alapítójától.
1995 – Christo és Jeanne Claude bolgár származású művészházaspár becsomagolja a német parlament épületét. A művészeti installáció a teljes Reichstagot polipropilén szövettel fedi be.
Meghalt Örkény István (1912-1979) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, drámaíró, gyógyszerész, a 
világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője.
A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá. A magyar groteszk dráma kitűnő képviselője volt. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre. A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nem csak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot (Tengertánc, Tóték, Macskajáték). ––> Olvas(s)atok – Álomművek, avagy a Tóték változatai és Örkény
Ezen a napon született:
Zsámboky János (Johannes Sambucus, 1531-1584)
történetíró, orvos, polihisztor, Rudolf magyar király udvari orvosa. A humanista levélírás jeles képviselője, nevezetes emblémáskönyv szerzője. Az, hogy 26 éves korában a Bolognai Egyetem tanára volt, nem mindennapi képességének tanúbizonysága. Korának egyik jeles könyvgyűjtője volt, több ezer könyvet és kéziratot számláló könyvtára a korabeli Európa egyik legnagyobb magánkönyvtára volt. Kiadta antik szerzők műveit éppúgy mint Janus Pannonius verseit vagy Werbőczy István Tripartitumát. Mint latinul verselő költőt is számon tartjuk, de legnagyobb sikerét kétségtelenül a számos kiadást megért emblémagyűjteményével aratta.
Martin van Meytens (1695-1770)
flamand származású svéd portréfestő. Korán vándorútra kelt, és Londont, Párizst, Bécset útba ejtve hosszabb időn át Itáliában tanult és dolgozott. 1730-ban Bécsben telepedett le, ahol az udvar és az arisztokrácia hamar megkedvelte. Kezdetben főleg zománcminiatűr képmásokat festett, a nagyméretű olajképek festésére csak Bécsben tért át. Állandó feladata volt az uralkodó pár, a császári család és az udvar tagjainak megörökítése.
Xavier Marmier (1809-1892)
francia író, akadémikus. Esquisses poétiques című művével lépett fel, majd beutazta 1832 és 1838 között Svájcot, Hollandiát, Németországot és Skandináviát. Nevezetesek irodalmi és kritikai munkái. Ezek közül A kisértő magyarul is megjelent.
Ambrose Gwinett Bierce (1842-1914?)
amerikai író, költő, újságíró. A világirodalomban Jonathan Swift, Edgar Allan Poe és Varlam Salamov mellett a legsötétebb lapokat ő írta. 1861-ben az északiak oldalán belépett a polgárháborús hadseregbe, többször előléptették. Egyszer elfogták a déliek, de megszökött. 1891-ben jelent meg kitalált történeteket tartalmazó kötete, a Történetek katonákról és civilekről. 1893-ban természetfeletti történeteket tartalmazó könyve a Megeshetnek-e ily dolgok? címmel jelent meg. 1913-ban elutazott a polgárháborús Mexikóba, ahol rövidesen nyoma veszett (Bagoly-folyó, Ördögi kislexikon, Legkedvesebb gyilkosságom).
Dudits Andor (1866–1944)
festő. Bécsben, Münchenben és Budapesten tanult. Először naturalista szemléletű életképeket festett. 1890-től állított ki a Műcsarnokban. 1895-től főleg történelmi képeket, oltárképeket, faliképeket festett, egyre nagyobb mesterségbeli tudással kiválóan szerkesztett monumentális kompozíciókat alkotott.
Vértesy Dezső (1881-1917)
klasszika-filológus, műfordító, tanár. 1898-től a budapesti egyetem bölcsész karának hallgatója volt. 1902-ben bölcsészdoktori, 1903-ban tanári oklevelet szerzett. Elsősorban görögből fordított, tanulmányai szintén részben az ókori görög és római irodalomról szólnak.
Gerrit Rietveld (Gerrit Thomas Rietveld, 1888–1964)
holland építész és bútortervező. A De Stijl körül szerveződött művészeti mozgalom tagja (Holland pavilon a velencei biennálén, Holland pavilon a Brüsszeli Világkiállításra, az amszterdami Van Gogh Múzeum tervei többekkel)
Baktay Ervin (Gottesmann, 1890-1963)
festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, fordító, Ázsia-utazó, orientalista. A budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet. Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az ottani vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban tartott előadást India művészetéről. ––> Baktay Ervin dr.: A csillagfejtés könyve
Harry Partch (1901-1974)
az egyik legérdekesebb 20. századi avantgárd zeneszerző és hangszertervező (Quadrangularus Reversum, Delusion of the Fury, Boo II).
Bene József (1903-1986)
grafikus, könyvművész és festő, a görög enkausztika újrafelfedezője. A bukaresti Szépművészeti Akadémián festészeti és iparművészeti szakot végzett. 1945 után Kolozsvárt kapcsolódott be a magyar könyvgrafikai tevékenységbe. Érzékeny, mesélő kedvű részese a romániai magyar ifjúsági és gyermekirodalom fejlődésének. Plakátjaival és az általa tervezett borítóval indult útjára a Napsugár, melynek sokáig szerkesztőbizottsági tagja volt.
Manga János (1906-1977)
folklorista, a néphagyomány és népművészet szakavatott kutatója. Már fiatal korában gyűjtött népzenét, előbb az Ipoly mentén később más felvidéki tájakon és a közeli Észak-Magyarországon is. 1949-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója. Az ünnepi népszokások, a római katolikus vallásos néprajz és a pásztorművészet voltak a kutatási területe (Luca alakja a falusi nép babonás hitében, Pásztorművészet, Magyar népdalok, népi hangszerek).
Sir Fred Hoyle (1915-2001)
angol kozmológus, matematikus-csillagász. Sci-fi regényeket, novellákat, tudományos műveket és rádióműsorokat is írt. Ő adta a „Nagy Bumm” (Big Bang) nevet az ősrobbanás elméletének, amit elutasított, mert az állandó állapotú Világegyetemben hitt (A fekete felhő, Osszián küldetése, Stonehenge-től a modern kozmológiáig).
Claude Chabrol (1930-2010)
francia filmrendező, színész, művészeti igazgató, producer és forgatókönyvíró, a francia új hullám egyik elindítója. Munkásságára nagy hatással voltak Fritz Lang és Alfred Hitchcock művei: az előbbitől származik filmes látásmódja, az erőteljes képi megjelenítés és az elbeszélés összekapcsolása, az utóbbitól pedig iróniája, valamint a bűn és egyén kapcsolatának ábrázolási módja (A halott asszony visszatér, A romlás virágai, Mielőtt leszáll az éj).
Krasznai Paula (1931)
színésznő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. 1953-ban végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben. 1955-ig a nagybányai színházban játszott. 1955–1988 között, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Kezdetben lírai szerepeket alakított, később áttért a karakter- és anyaszerepekre.
Vittorio Storaro (1940)
háromszoros Oscar-, BAFTA- és Emmy-díjas olasz operatőr. Több befolyásos filmrendezővel dolgozott együtt. Első amerikai mainstream filmje a Apokalipszis most című háborús filmdráma volt, amit Francis Ford Coppola rendezett 1979-ben. A film Oscar-díjat hozott a számára (Az utolsó császár, A kis Buddha, Dűne).
Jeff Beck (Geoffrey Arnold Beck, 1944–2023)
négyszeres Grammy-díjas angol rockgitáros. 1992-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be. 2003-ban a Rolling Stone magazin a 11. helyre rangsorolta „Minden idők 100 legnagyobb gitárosa” című összeállításában. A lista 2011-es újabb kiadásában már az 5. helyre került.
Fehér Ildikó (1950)
színésznő. Színészi diplomáját 1976-ban kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től a Népszínház társulatához szerződött. 1979-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1984-től a Miskolci Nemzeti Színház színésznője volt. 1988-tól ismét Miskolcon játszott. 1995-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1997-től szabadfoglalkozású színművésznő. Beszédtechnikát tanít a Színház és Film Intézetben.
Tolcsvay László (1950)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zenész, énekes, zeneszerző, előadóművész. Elsősorban rockopera és musicalszerzőként jegyzik, a hatvanas évek beatgenerációjának egyik kimagasló egyénisége. Klasszikus zenei tanulmányai mellett beatzenekarokban játszott (Tolcsvay-trió, Fonográf), tizenhat évesen már dalokat írt. 1987-ben komponálta a Magyar Mise című monumentális művét, amelyben ötvöződnek a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományok (Doctor Herz, Testamentom, Egy mondat a szabadságról).
Halasi Imre (1951)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. 1969–1970 között a Nemzeti Színház stúdiójának tagja volt. 1974–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1970–1974 között a debreceni Csokonai Színházban volt rendezőasszisztens. 1979–1981 között a Mikroszkóp Színpadon rendezett. 1981–1982 között a Szegedi Nemzeti Színház rendezője, ezt követően 15 évig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapító-rendezője, 1987-től tíz évig pedig a színház igazgató-főrendezője volt. 1997–2000 között a Budapesti Operettszínház igazgatója volt, 2003–2012 között a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.
Regős Anna (1960)
Ferenczy Noémi-díjas textiltervező iparművész. Diplomát szerzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1987-89 között óraadó tanár, majd tanársegéd a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Férjével, Regős Istvánnal létrehozza Szentendrén a Palmetta Design Galériát (1998), majd megnyitják a Palmetta Design és Textilművészeti Galériát Budapesten (2013).
Iain Glen (Iain Alan Sutherland Glen, 1961)
skót színész. Egyik legismertebb szerepe ser Jorah Mormont A tűz és jég dala című könyvsorozat filmes adaptációjában, a Trónok harca sorozatban. Filmszerepekben és színdarabokban egyaránt játszik. A londoni Royal Academy of Dramatic Art hallgatója volt, ahol megnyerte a Bancroft aranymedált. 1990-ben megnyerte a legjobb színésznek járó Ezüst Medve díjat a 40. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Néma kiáltás című filmben nyújtott alakításáért (Gorillák a ködben, Mennyei királyság, A Vaslady).
Somorjai Tibor (1979)
színész, casting director és producer. 1998 és 2001 között a Barátok közt című napi sorozatban játszott. Rendszeresen szerepel színházban, szinkronszerepeket is vállal.
Szakál-Szűcs Kata (1982)
színésznő. 2001–2003 között a Gór Nagy Mária Színitanoda hallgatója volt. 2004–2005 között a Szkéné Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. 2007–2008 között Pesti Magyar Színiakadémia hallgatója volt. 2005-től a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művésze.
Ezen a napon halt meg:
Brassai Sámuel (1800-1897)
nyelvész, filozófus, természettudós, az MTA tagja, az „utolsó erdélyi polihisztor”. Úgy ismert mint aki tíz nyelvet ismert, tíz tudományágat művelt és 10×10, vagyis száz évig élt. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, valamint műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez (Bévezetés a világ, föld és státusok esmeretére; Nem csak az anyag halhatatlan; Mondattani tanulmányok).
Bozzai Pál (1829-1852)
költő, a márciusi ifjak egyike. Az irodalmat Hunfalvy Pál szerettette meg vele. A pozsonyi országgyűlésen gyakornokként volt jelen, az 1848. évi országgyűléssel Pestre költözött. Itt ismerkedett meg az ifjúság irodalmi törekvéseivel, versei magukra vonták Petőfi figyelmét is. Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben jelentek meg 1847-ben, és ott közölte későbbi műveit is; itt jelentek meg 1848-ban Kelet könyvei című költői elmélkedései. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban önként vonult be katonának. Erdély határán adta meg magát.
Sarah Orne Jewett (Theodora Sarah Orne Jewett, 1849–1909)
amerikai költőnő, írónő. Első munkája 1868-ban jelent meg, ezután az 1870-es években számos szépirodalmi alkotást publikált. Pályafutása elején leginkább novellákat írt.
Basch Andor (1885-1944)
festőművész. A budapesti Mintarajziskolában az akadémikus stílust képviselő Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1904-től Párizsban folytatta művészeti tanulmányait, ahol a híres Julian Akadémián Jean-Paul Laurens-nál tanult és egy évet Henri Matisse magániskolájában töltött. 1908-ban Nagybányára ment, ott három évig a festőiskola egyik meghatározó egyénisége. Bejárta Olaszországot, majd 1925-ben Párizsba költözött. A gazdasági válság miatt 1932-ben hazatért és Budapesten telepedett le. Az ország német megszállása után kibontakozó zsidóüldözés idején öngyilkosságba menekült.
Kuncz Aladár (1885-1931)
erdélyi magyar író, szerkesztő, kritikus, műfordító. A Fekete kolostor című regényével vonult be a két világháború közti klasszikus magyar és világirodalomba. Pályafutásának első szakaszában a Nyugat munkatársa. Többször is Párizsban és Franciaország különböző vidékein töltötte nyári szabadságát. Esszéin, egy-egy novellája könnyedségén is érezni a francia „esprit” hatását. Valójában egykönyvű író, a Fekete kolostor írója. Ez a mű „maradandóan tükrözteti a kort, mely létrehozta, s híven, biztosan őrzi annak a nevét, aki írta” (Kosztolányi Dezső).
Homm Pál (1907-1987)
színész, érdemes művész. Kolozsváron a Zenekonzervatórium ének- zongoratanszakán végzett. Művészi pályája a Kolozsvári Nemzeti Színházban indult. 1948-tól Budapesten játszott, a Madách Színház szerződtette. 1949-től haláláig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Hősi színezetű baritonja, színészi rátermettsége főleg bonviván- és karakterszerepek megformálásában teljesedett ki.
Mátrai József (1913-1957)
színész, rendező, az Állami Faluszínház (Állami Déryné Színház) alapító színházigazgatója. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerzett színészi oklevelet, majd különféle vidéki társulatoknál játszott. 1949 és 1951 között a Belvárosi Színház gazdasági igazgatója volt.
Gyimesi László Lajos (1948–2020)
író, költő. A nagyobb nyilvánosság elé 1966-ban lépett ki, ettől kezdve rendszeresen közölt verseket megyei, ifjúsági, később pedig országos irodalmi és egyéb lapokban. Tagja lett a Magyar Írószövetség ifjúsági szervezetének. Irodalmi és képzőművészeti kritikái több folyóiratban is napvilágot láttak. Bár elsősorban verseiről, költői munkásságáról ismert, de több könyvkiadó munkájában is részt vett (A láthatatlan kert, A varázsló vendégei, Sárkánytorkú ősz).
