Június 21.

Névnapok: Alajos, Leila, Albán, Alojzia, Alóma, Demetria, Fillisz, Kloé, Lejla, Léla, Lujza, Olga, Radomér, Ralf

Események:
1675 – elhelyezik Európa ötödik legnagyobb templomának, a londoni Szent Pál-székesegyház (St Paul’s Cathedral) alapkövét (a Ludgate Hill tetején), a mai templom elődje, a XIII. századi gótikus stílusban épült régi Szent Pál-székesegyház (Old St Paul’s Cathedral) helyén. A régi katedrális tornyába 1561-ben villám csapott, ami ennek következtében leomlott, később az 1666-os nagy londoni tűzvészben szó szerint porig égett.
1842 – az erdélyi országgyűlésen gróf Kemény József és unokatestvére, gróf Kemény Sámuel felajánlják könyv-, kézirat- és ásványgyűjteményeiket egy Kolozsváron létesítendő Nemzeti Múzeum céljaira.
1868 – Richard Wagner A nürnbergi mesterdalnokok (WWV 96) operájának premierje a müncheni Königliches Hof- und Nationaltheaterben. Magyarországon 1883. szeptember 8-án mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban. A librettót a zeneszerző írta saját ötlete alapján, E. T. A. Hoffmann nyomán.

1914 – letették a szegedi fogadalmi templom alapkövét, a templomot 1930. október 24-én szentelték fel.
1950 – Debrecenben Építünk címmel megjelent az 1954 óta Alföld című irodalmi folyóirat első száma.
1966 – megjelenik Edward Albee 1962-es azonos című darabja alapján készült Nem félünk a farkastól című film Mike Nichols rendezésében, Elizabeth Taylor (Oscar-díj) és Richard Burton főszereplésével. A darab eredeti címe egy szójáték, Ki fél Virginia Woolftól? (Who’s Afraid of Virginia Woolf?).
1969 – Dmitrij Sosztakovics 14. szimfóniájának („szimfónia tenor és alt [vagy bariton] hangra és zenekarra”, Op. 135) ősbemutatója Moszkvában. A szerző a művét Benjamin Brittennek ajánlotta.
1975 – Ritchie Blackmore brit rockgitáros kilép a Deep Purple hard rock együttesből és megalapítja a Rainbow-ot. A Ritchie Blackmore’s Rainbow supergroup 1984-ben a Deep Purple újjáalakulása után feloszlott, de Blackmore 1994-ben újra összehozta az együttest.
1978 – bemutatják Tim Rice és Andrew Lloyd Webber musicaljét az Evitát, a londoni Prince Edward Színházban. A történet Eva Perón argentin politikai vezető, Juan Perón argentin elnök második felesége korai életét, hatalomra jutását, jótékonysági tevékenységét és halálát követi nyomon.
1982 – A zene európai ünnepe. Jack Lang Franciaország akkori kulturális minisztere, valamint Maurice Fleuret kezdeményezésére, Párizsban (Fête de la Musique/Zenei fesztivál). Ma már a zene napját a világ legtöbb országában ünneplik.
1986 – A humanisták világnapja.
2001 – Frida Kahlo mexikói festőművésznő, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó egyik legemblematikusabb alakja az első spanyol nő, aki amerikai postabélyegen szerepel.
2020 – a Stonehenge-t elkerülő négysávos alagút építésének előkészítésekor új régészeti felfedezést jelentettek be, egy időszámításunk előtt 2.500-ból származó falut körülvevő hatalmas gödrökről, amely Nagy-Britannia legnagyobb őskori építménye.

Meghalt Niccolò Machiavelli (1469-1527) olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
Neve összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással. Apja ismert ügyvéd, jogtudós volt, afféle módosabb polgár, költséges szenvedélyként módszeresen gyűjtötte aa akkor igen drága könyveket. Machiavelli úgyszintén jogot tanult, egy ideig ügyvédkedett is, és ifjúkorától olvasta az otthon található könyveket, mindenevő volt ebben: a költészetet, a Bibliát, a kalandos lovagregényeket és a jogi szakmunkákat egyaránt kiolvasta. Tanulókorától fogva híve, olykor harcos segítője volt Itália egységesítésének, annak vezéregyéniségeit lelkesen segítette, szolgálta. Új utat nyitott a nyelvhasználatban azzal, hogy nemcsak az irodalmi műveket, hanem a politikai, jogi, filozófiai értekező szövegeket is nemzeti nyelven, olaszul írta. Megjárta a csúcsokat, volt a Tízek Tanácsának titkára, de miután a Mediciek visszatértek, megjárta a börtönt, majd önkéntes száműzetésbe vonult. Legismertebb, egyben legvitatottabb munkája, az Il principe (A fejedelem) című ismert tanulmányát az állam feladatairól. Írt történelmi munkákat, novellákat, filozófiai tanulmányokat, színműveket (A háború művészete, Firenze története, Mandragóra).

Meghalt Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844-1908) orosz zeneszerző, az „Ötök” egyike.
Már fiatalon fény derült zenei tehetségére, zongorázni tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a pétervári tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: cselló és zongora voltak a hangszerei. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, összhangzattant és ellenpontot tanult. 1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. Művészetének jellemző vonásai a szépség, a természet és a nép kultusza. Természetkultusza a romantika és Bartók szemlélete között áll. Művészetének romantikus vonásai közé tartozik a természet gyakran titokzatos, kiismerhetetlen, sőt gonosz erőként való ábrázolása, de ugyanakkor gyakran a természet a szépség forrása is számára. Zenei stílusának egyik alapvető jellegzetessége népiessége, ami esztétikai elveiből következik (Hegyi tavasz, Tizenöt orosz népdal, Az aranykakas). —» Rimszkij-Korszakov mesél

Megszületett Stróbl Alajos (1856–1926) szobrászművész, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége.
Fiatalon feltűnt Önarcképmás és Perseus (1882) című szobraival. 1880-ban már épült a budapesti Operaház, s az építkezésnél épületszobrok elkészítésére nyert pályázatot, elkészítette a két homlokzati párkányszobrot. 1881-ben megbízást kapott Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakjának megformázására az épület főbejárata két oldalához. Ettől az időtől kezdve 40 éven át ő volt Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza, állami, egyházi és magán megrendeléseket egyaránt kapott. Egyben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett szintén mintegy négy évtizeden át. A görög–római művészet tanulmányozása erősen hatott a stílusára, de az aktuális nyugati stílusokat is kipróbálta (Szent István, Szent István király lovasszobra, Jókai Mór szobra).

Ezen a napon született:

Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795)
német zenész (csembalista) és zeneszerző, Johann Sebastian Bach kilencedik gyereke. Sokszor emlegetik „Bückeburgi” Bachként is. Zenét apjától tanult, a Tamás-templom iskolájában. A Lipcsei Egyetemen jogtudományt hallhatott. 1750-ben udvari csembalista lett Bückeburgban, majd 1759-től koncertmesteri rangban működött.

Kempelen Béla (1874-1952)
családtörténet-író, heraldikus. Budapesten jogot végzett és 1906-ig a közigazgatásban dolgozott. 1902-től újságíróként is működött. Megvált a hivatalától, címertannal és családtörténettel foglalkozott. Írásai számos napilapban és irodalmi vagy szakmai hetilapban láttak napvilágot. Családtörténeti és címertani művei forrásértékűek (A nemesség, Magyar nemes családok, Családkönyv).

Vajthó László (1887-1977)
irodalomtörténész, író, műfordító, az irodalomtudományok kandidátusa. Irodalomtörténeti munkássága középpontjában Reviczky Gyula, majd néhány évtizeden át Bessenyei György és a magyar felvilágosodás állt. Tanári, irodalomtörténészi és ismeretterjesztő munkája mellett műfordítói tevékenységet is folytatott. Szellemes epigrammái idős korában jelentek meg, szépprózai művei közül jelentősek tanári pályájáról szóló emlékezései (Két költői nemzedék arca, Bessenyei, Tanári pályám emlékezete).

Molnár Farkas (1897-1945)
építész, festő és grafikus, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója. 1915 és 1917 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1917-től a József Nádor Műszaki Egyetemen tanult. Az egyetemen a „Megfagyott muzsikus” című lapot szerkesztette. Baloldali nézetei miatt azonban kizárták az egyetemről. 1919-ben szülővárosában kezdte a pályáját, tipográfus és művészeti író volt a Krónika című lapnál. Nemcsak a kubizmusról és futurizmusról jelentek meg cikkei, hanem ő készítette a lap teljes programját, ezzel a Kassák Lajos szervezte A Tett és a Ma folyóirat és művészeti mozgalom kezdeményezéseivel rokon törekvések hagyományait teremtette meg Pécsett. 1921-ben a Bauhaus tagja lett, tanulmányait ott folytatta. 1924-ben típus-sorházakat tervezett, amelyeknek belső berendezését is ő tervezte. 1925-ben végleg hazatért, a KUT kiállításain festményekkel és tervekkel vett részt (SIRATÁS, KÉT TÁNCOS, HAVI HEGY).

Losonczy György (1905–1972)
Kossuth-díjas operaénekes (basszbariton), kiváló művész. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. Az Operaház 1928-ban szerződtette. 1968-ig a társulat magánénekese volt.

Jean-Paul Sartre (1905-1980)
irodalmi Nobel-díjas francia dráma- és regényíró, irodalomkritikus, politikai aktivista, valamint az ateista egzisztencializmus képviselőjeként a 20. századi francia filozófia vezéralakja. Bár elsősorban írónak készült, és másodsorban filozófusnak, filozófusi színrelépése mégis megelőzi első irodalmi munkáinak megjelenését. Ugyanakkor irodalmi írásai a sartre-i gondolatok kibontásának, konkrét formában való megjelenítésének fontos eszközei. Drámáinak többségében kiemelt jelentőséget kapnak a döntéshelyzetek, valamint a választás és a felelősség kérdése (A tisztességtudó utcalány, Gondolatok az irodalomról, A lét és a semmi).

Tardos Béla (Wachsmann, 1910–1966)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A Nemzeti Zenedében a zongoratanszakot végezte 1925–1931 között, 1932–1936 között Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a Zeneművészeti Főiskolán. Karnagyként kezdte zenei működését: munkásénekkarokat vezényelt. 1948-ban a Nemzetközi Bartók-versenyen díjat nyert I. vonósnégyesével. 1959-ben A város peremén című kantátájával a Magyar Rádió pályázatán I. díjat nyert.

Szőke Lajos (1912-2015)
szobrászművész. 1931 és 1935 között az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakát végezte, 24 éves kora óta vett részt kiállításokon (Rikkancs, Őslények térplasztika, Barátság-kút – Diósd).

Fáy Györgyi (1924-2014)
színésznő. 1947-ben szerzett színészi diplomát a Színművészeti Főiskolán. Pályáját Győrben kezdte. 1953-tól 1981-ig, nyugdíjazásáig az Állami Déryné Színház illetve 1978-tól a jogutód Népszínház társulatának színésznője volt. Különböző női karakterek megformálása mellett, főszereplőként gyakran játszott fiúszerepeket is.

Bara Margit (Bara Margit Éva, 1928-2016)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas romániai magyar színésznő. Noha színházban is folyamatosan játszott, magyarországi népszerűségét elsősorban filmszerepeinek köszönheti, hiszen az 1950-es, 1960-as évek több sikeres és jelentős alkotásában alakított fontos szerepeket. Pályafutását rosszindulatú és alaptalan pletykahadjárat törte derékba, melynek következményeként az újabb filmszerepek elmaradoztak, a színházban pedig tehetségéhez, művészi rangjához méltatlan feladatokat kapott. 1977-ben úgy döntött, hogy végleg visszavonul a színészi pályáról (Ház a sziklák alatt, Bakaruhában, Pacsirta).

Hidvégi Elek (1930-1989)
színész. Színészi pályája 1951-ben indult. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában 1955-ben kapott színészi oklevelet. Játszott a szolnoki Szigligeti Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban. 1957-től az Állami Déryné Színház tagja volt. 1971-től 1989-ig, haláláig a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. Főleg karakterszerepekben láthatták a nézők.

Lalo Schifrin (Boris Claudio Schifrin, 1932)
argentin zeneszerző, zongorista és karmester. Bár szociológiát és jogot tanult a Buenos Aires-i egyetemen, a zene iránt mutatott nagyobb érdeklődést. Húszévesen, a tanulás mellett, éjjelente egy városi jazz klubban játszott. 1966-ban a Mission: Impossible sorozat zenéjét szerezte, ami az egyik legismertebb műve. Egyéb híres filmzenéi: San Franciscó-i zsaru, Csúcsformában, Kelly hősei, Piszkos Harry filmek.

Françoise Sagan (Francoise Quoirez, 1935–2004)
francia regény- és drámaírónő. Tizenkilenc éves korában vált világhírűvé a Jó reggelt, búbánat című regényével, ami az 1950-es évek francia fiatalságának életérzését tükrözi. Később is Franciaország egyik legsikeresebb írója volt, bár újabb művei nem emelkednek túl a szokványos könyvsikerek színvonalán (Szerelem életre-halálra, Svédországi kastély, A kívülálló).

Marika Green (Marika Nicolette Green, 1943)
svéd születésű francia színésznő. Első filmszerepét 16 évesen játszotta el Robert Bresson 1959-es Zsebtolvaj című filmdrámájában. Legismertebb filmszerepe „Bee” alakítása volt, Just Jaeckin 1974-ben bemutatott Emmanuelle című erotikus játékfilmjében. 1995 óta visszavonult, nem filmez.

Wolf Péter (1947)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, dzsesszzongorista. Közismert, sikeres zeneszerző; írt táncdalokat, dalokat, televíziós és filmzenéket, hangszeres versenyműveket, balettzenét és kórusműveket. Hangszerelései, átdolgozásai számos lemezen megjelentek. Nem csak virtuóz zenész, kiváló színpadi előadó is (Most kéne abbahagyni, Sziklaöklű Joe, Bús szívből énekelni). ––> Te Deumok, versenyművek

Barbinek Péter (1949)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1969-ben a Nemzeti Színház stúdiójában dolgozott. 1970–71-ben a Veszprémi Petőfi Színház színésze, 1971–72-ben a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja volt. 1972–73-ban a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1973-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1977-ben szerezte meg diplomáját. 1977–1981 között ismét a Csokonai Színházhoz szerződött. 1981–82-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. 1982–1986 között és 1991–92-ben között a Békés Megyei Jókai Színházban lépett fel. 1986–1989 között a kecskeméti Katona József Színház színművésze, 1989–1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1992-től szabadfoglalkozású színész (Dögkeselyű, Kaméleon, Zárójelentés).

Szappanos Gábor (1962)
író, műfordító, szerkesztő. 1987-től 1994-ig az Európa Könyvkiadó angolszász-skandináv felelős szerkesztője, 1997-től 1999-ig a Nagyvilág folyóirat, 2005-től a PoLíSz rovatvezetője. 1994-től szabadúszó. Novellái, regényrészletei, recenziói, tanulmányai, útirajzai mintegy harminc lapban, folyóiratban jelentek meg. Jelenleg angolról magyarra való műfordítást, prózaírást, valamint szerkesztést tanít (Apokrif történetek, A Királynő mélyén, A zöld Krisztus).

Bozsó József (1966)
színész, rendező, koreográfus, tanár, kulturális menedzser. Tizennyolc éves korában került Budapestre. Előbb táncos, majd koreográfus lett. A Színművészeti Főiskola operett-musical szakára 1986-ban vették fel. Leszerződtette az Fővárosi Operett Színház (1986–2001). Öt évig tanított a Színművészeti Főiskolán. Főleg mozgás és zenészmesterség órákat tartott. Tagja volt a József Attila Színház társulatának (2011–2014). Színésze, rendezője, művészeti vezetője, majd kulturális Menedzsere volt a Turay Ida Színháznak (2001–2015). Alapítója és igazgatója a Magyar Zenés Színháznak, amelyet 2015 óta vezet. Jelenleg a Veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező.

Hetessy Csaba (1968)
zeneszerző. 1997-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola BTI jazz-zeneszerzés-hangszerelés, jazz-elmélet szakán. Diplomája megszerzése óta behatóbban foglalkozik ázsiai népzenék tanulmányozásával, de felkérésre írt több kortárs zenei kompozíciót is. 2000-től stúdiómunkákban vett rész, s készített jazz big band hangszereléseket is. 2012-től zenei újságíróként több újságban és online kulturális oldalakon CD-recenziói, koncertbeszámolói jelentek meg elsősorban egyház-és klasszikus, jazz és világzenei területen.

Kerekes Viktória (1970)
színésznő. Első próbálkozásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1992-ben diplomázott. Közvetlenül a Főiskola elvégzése után a budapesti Katona József Színházhoz szerződött. 1993 és 1995 között a Budapesti Kamaraszínház, 1995 és 1998 között a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1999-ben a Madách Színház társulatához szerződött, 2004-2017 között az Örkény István Színház társulatának tagja.

Juliette Lewis (1973)
amerikai színésznő, énekesnő. 1980-ban, hétévesen már játszott kisebb-nagyobb tévészerepekben, első komolyabb filmszerepét tizenkét évesen, 1985-ben kapta. A nagy kiugrás 1994-ben történt meg számára, amikor szerepet kapott a Született gyilkosok című filmben (Marslakó a mostohám, Karácsonyi vakáció, Alkonyattól pirkadatig).

Szabó K. István (1977)
Jászai Mari-díjas romániai magyar rendező, színházigazgató. 2000-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán, majd a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház főrendezője, művészeti vezetője lett, majd 2004-től igazgatója. 2015-től Budapesten él, szabadúszó művészként folytatta pályáját. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakának társosztályvezető tanára. 2023-tól a debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője.

Bakonyi Csilla (1979)
színésznő. 2000-ben végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában, majd a Fiatalok Színházában játszott. 2003–2014 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. 2014-től a tatabányai Jászai Mari Színház színésznője, ahol már 2012-től játszott. 2019-ben kommunikáció- és médiatudomány mesterszakon végzett a Milton Friedman Egyetemen.

Chris Pratt (Christopher Michael „Chris” Pratt , 1979)
amerikai színész. Sokáig mellékszereplők alakításáról volt ismert, 2014 fordulópontot jelentett karrierjében, amikor két nagy stúdiófilm főszereplője lett. 2015-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta. 2017-ben csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán (Jurassic World, A hét mesterlövész, Bosszúállók: Végjáték).

Meskó Ilona (Dobszay-Meskó Ilona, 1981)
zongoraművész, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, zenetanár. A Zeneakadémián 2005-ben zeneszerzés szakon, 2010-ben karmester szakon szerzett diplomát. A Ventoscala Szimfonikus Zenekarnak 2003-as megalakulása óta karmestere és művészeti vezetője. Számos magyar és nemzetközi mesterkurzuson és hangversenyen zongorakísérőként és korrepetitorként is működik. Repertoárja, mintegy 200 szimfonikus és versenymű a barokktól a kortárs zenéig. Művei rendszeresen felhangzanak magyar és külföldi fesztiválokon (Danse Macabre, Eszmélet, Szénnévált szeretők).

Szatory Dávid (1987)
színész. 2006-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2010 és 2015 között a Nemzeti Színház tagja, ezt követően szabadúszó lett.

Ezen a napon halt meg:

Sebastiano del Piombo (Sebastiano Luciani, 1485?-1547)
olasz festő, a cinquecento, az érett reneszánsz egyik mestere. Raffello halála után, az 1510-es és 1520-as évek vezető római művésze volt, akinek művészete nagy hatással volt az őt követő festőnemzedékekre. 1531 őszén megkapta a pápai pecsétőri tisztséget, ettől kezdve egyre kevesebbet festett, ami tisztségével járó feladatköreinek tudható be (Adonisz halála, Páncélos férfi portréja, Keresztvivő Krisztus, ).

Johann Georg Hamann (1730-1788)
német filozófus, író, lantjátékos. Teológiát és filozófiát tanult. Állami szolgálatban működött Königsbergben, de folyton szükséggel küzdött és céltalanul hányódott. A költészetet az emberiség nyelvének tekintette, és nem akarta, hogy a költőt elavult szabályokkal korlátozzák, Nézeteivel ő volt az első megindítója annak a forradalmi mozgalomnak a német irodalomban, melyet már a kortársak Sturm und Drang névvel jelöltek (Johann Georg Hamann válogatott filozófiai írásai).

Georg Druschetzky (1745–1819)
cseh származású zeneszerző. Előbb Pozsonyban tanult, majd Pesten. 25 évig Ausztriában, majd több mint három évtizeden át Magyarországon alkotott. Zeneszerzői pályáját végigkísérik a különböző fúvósegyüttesekre írt művek. Csaknem 300 fúvóspartitáról tudunk. Írt n operákat, versenyműveket, egyházi műveket és sok kamarazenét. Üstdobra és zenekarra írott versenyművei egyedülállóak a zenetörténetben.

Balog István (1790–1873)
színész, színműíró. 1809-ben a Napóleon elleni nemesi felkeléshez csatlakozott és ennek megszűntével beállt magyar színésznek 1810-ben. 1811-ben Kultsár Istvánhoz szerződött, ahol a Bohó Misiben lépett föl. Pécsett neki köszönhetően hangzott el az első magyar előadás, ugyanazon évben ő nyitotta meg a székesfehérvári színházat. 1857. augusztus 31-én ünnepelték 50 éves színészi jubileumát a Nemzeti Színházban (Tündér Ilona, Mátyás diák vagy a czinkotai kántor, Mátrai banditák).

Ballagi Aladár (1853-1928)
történész, nyelvész a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár. Tanulmányait a pesti és a heidelbergi egyetemen végezte. 1875-ben a Budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Sokoldalú ismeretekkel rendelkező, jelentékeny irodalmi működést kifejtő történész volt. Újkori egyetemes történettel, magyar művelődéstörténettel és nyelvészettel foglalkozott (A magyar nyomdászat történelmi fejlődése, Az igazi Rákóczi, Buda és Pest a világirodalomban).

Marczali Henrik (Morgenstern, 1856-1940)
történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1870-ben a Budapesti Tudományegyetemen a bölcsészeti tanfolyam hallgatói közé iratkozott be, 1875–1878 között külföldi egyetemeken tanult (Berlinben, majd Párizsban). Mint szaktudós az Árpád-kori és az újabbkori magyar történetet és világtörténetet választotta tanulmánya tárgyául. A Pallas nagy lexikona cikkírója volt a magyar történelem újabbkori részéről. Elsőnek dolgozta fel részletesebb munkákban hazánk 18. századi történelmét.

Kontraszty László (1906-1994)
festőművész, a magyarországi absztrakt festészet képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Podolini Volkmann Artúr szabad iskolájában (1928–1933), majd Zebegényben, Szőnyi István magániskolájában tanult. Erdélyben, Olaszországban és Dániában járt tanulmányutakon. Kompozíciói zártak, kiegyensúlyozottak, ezáltal harmóniát sugároznak. A természetről készített tanulmányai hozzásegítették a tiszta szín- és formaviszonyok absztrahálásához. Késői korszakában gesztusokkal festett és kalligrafikus motívumokat is alkalmazott. Absztrakt, nonfiguratív formái egyre plasztikusabbakká váltak. Könyvillusztrálással is foglalkozott (Táj, Adagio, Kék, vörösben).

John Lee Hooker (1917-2001)
amerikai bluesénekes, gitáros és dalszövegíró, jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett, egyszerűnek tűnő, ám lüktető basszusmeneten alapuló, egyetlen gitáron játszott kétszólamú kísérete technikai bravúr (Boom Boom, Boogie Chillen, Rock House Boogie).

Leon Uris (1924-2003)
amerikai író. Lengyel zsidó bevándorlók gyermekeként született 1924-ben Baltimore-ban. 17 évesen az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált a második világháborúban, a Csendes-óceánon, mint rádiós. A háború után az írásnak szentelte életét, több bestsellert írt, melyeket meg is filmesítettek. Munkásságát nehéz behatárolni: könyvei a ponyva és a klasszikus irodalom határán foglalnak helyet. Széles körű témaválasztás jellemzi. Legnagyobb erőssége, hogy lebilincselő, érdekfeszítő módon tudja a valóságos eseményeket összeszőni az általa kitalált történettel, személyek sorsával (Exodus, Armageddon, Szentháromság).

Zsoldos Vera (1924-2016)
grafikusművész, illusztrátor, író. Az Atelier rajziskolában kezdett rajzzal komolyabban foglalkozni. A második világháborúban elhurcolták, de szerencsésen túlélte. 1951-1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957-ben diplomázott. Grafikusként rengeteget dolgozott, közel 600 könyvet illusztrált, könyvborítókat tervezett. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiban 416 mű illusztrátoraként van nyilvántartva (Gerald Durrell és P. G. Wodehouse könyvei; Zengő ABC; Holle anyó).

Katona Ferenc (1925-1989)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, színházelméleti író. 1955-1962 között a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója volt. Itt megszervezte az intézmény operatagozatát, valamint közreműködött a Pécsi Balett elindításában. 1962-1964 között a budapesti Petőfi Színház igazgatója, 1965-1976 között a Színháztudományi Intézet osztályvezetője volt.

Padisák Mihály (1930-2014)
író, szerkesztő, rádiós újságíró. A magyar rádiózás egyik legnépszerűbb és leghosszabb ideig tartó műsora – Miska bácsi levelesládája – fűződik a nevéhez. Miska bácsi közel háromezer műsorban mutatta be a fiatalok örömeit, gondjait, küzdelmeit, és mivel soha nem csapta be őket, mindig igazságos hangot ütött meg velük szemben, sokak szívébe belopta magát. Népszerűsége abban állt, hogy a viharos huszadik században emberi hangon tudott szólni hallgatóihoz az éteren keresztül (Játékmesterek kis kézikönyve, Játszani tudni kell!, Félszáz év a mikrofon előtt).

Kiss Dénes (1936-2013)
József Attila-díjas író, költő, műfordító. 1956. október 24-én megjelent verse miatt 1957-ben kizárták az ország összes főiskolájáról és egyeteméről, majd először november 10-én, később 1957. március 10-én letartóztatták és 6 hónapra a Kistarcsai Központi Internálótáborba került. 1974–1991 között a Népszava irodalmi mellékletének szerkesztője volt. 1985-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára lett. 1996-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 1997-ben a Trianon Társaság társelnöke, 1998-ban a KDNP képviselőjelöltje. 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Versek mellett írt novellákat, kritikákat, nyelvészeti tanulmányokat (Porba rajzolt szobafalak, Jégenválasztott király, Szauruszok hajnalban).

Kenéz László (1942-2019)
szobrász, éremművész, grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium festő szakán végzett 1960-ban. 1961 óta Budapesten, 1982-től Balatonberényben élt és dolgozott. 1970 óta foglalkozott érem és plakett mintázással, emellett szobrász és grafikusművész volt, de festett képeket is. (Bartók Béla, Kopjafa, Kossuth Lajos – Balatonberény).

Bálint György (Bálint gazda, 1919-2020)
kertészmérnök, író, szerkesztő, médiaszemélyiség, újságíró, országgyűlési képviselő. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A háború után hazatért gyöngyöshalmaji családi birtokára, a kommunista hatalomátvétel után internálással fenyegették meg, és minden földjét elvették. 1981–2009 között a Magyar Televízió Ablak című magazinjának állandó munkatársa. Rendszeresen publikált több szaklapban és a Nők Lapjában, a Családi Lapban saját rovata volt, továbbá számos cikke, tanulmánya jelent meg természettudományi, kertészeti, mezőgazdasági és ismeretterjesztő folyóiratokban is (A kíváncsi kertész, Emlékfoszlányok, Keserédes éveim).