XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 12.
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: undercover
Előre borítékolni lehet, hogy a könyvfesztivál egyik slágerkönyve a magát magyarnak valló Tony Curtis életrajzi kötete lesz. A Hollywood hercege címmel megjelent, Peter Golenbockkal együtt jegyzett könyv Tony Curtis, a nyomorból felemelkedett, majd a csillagokig röpített, zsidó származású, nőfaló, playboy, elhagyott férj, porba ejtett filmcsillag, kokainista rendkívül fordulatos történetét meséli el, végig lebilincselően, néha szabadszájúan.
Maga a tény, hogy Tony Curtis (alias Bernie Schwartz) Magyarországra látogatott, örvendetes, hiszen nem mindennap találkozik az ember világsztárral (A minden lében két kanálból ismert Roger Moore is többször járt hazánkban, karitatív célból, az ő élete kevesebb buktatót rejtett), az pedig magyar szívünket melengeti, hogy a kötetet először magyarra fordították le.
A könyvbemutatón Tony Curtist ováció fogadta. „Büszke vagyok, hogy magyar vagyok” – mondta többször is. Aztán énekelt egy kicsit, a Katica, Katicát, „I love Magyarország”, mondta, majd megkérte a jelenlevőket, „magyar unokatestvéreit”, hogy menjenek a színpadra a bemutató végén. Curtis humora is ellenállhatatlan, ahogy ő is, túl a sokadik (nyolcadik) ikszen, rengeteg jó és kellemetlen tapasztalattal a háta mögött. Az ok, hogy megírta a könyvet: „hosszú, szép, különleges életem, melynek imádtam minden egyes pillanatát, volt, amit utáltam, de nagyon boldog vagyok”.
A legjobbakat hozta ki magából, sem anyjától, sem apjától semmit nem kapott, az idegenektől pedig végképp semmit, ezért fiatalon elhatározta, hogy ki kell emelkedjen a tömeg közül. A rá vigyázó lány vitte a moziba, két-három éves volt akkor, ez adott neki szárnyakat, ekkor határozta el, hogy színész lesz. Gyermekkorában cipőt pucolt, és rájött arra, hogy egyenlő azokkal, akiknek a cipőit fényesíti, de még nem eléggé egyenlőbb annál, hogy cipőt kelljen pucolnia. A hölgyek cipőjének pucolása közben arra is ráébredt, hogy a nők valami titkot rejtegetnek a szoknyájuk alatt, mondta humorosan. Tengerészgyalogosnak azért ment el, mert látta Cary Grant egyik filmjét, ami rendkívüli hatással volt rá. Később, mikor ő választhatta meg egy film témáját, a tengeralattjáró nem maradt ki belőle. Curtis sem a könyvben, sem a könyvbemutatón egy pillanatig sem titkolta el, hogy nem tanult ember. Beszélt Marilyn Monroe-hoz fűződő viszonyáról is, de roppant szűkszavúan, minden szaftos pletyka nélkül.
Nem az első eset, hogy egy-egy ismert személy – kissé szentimentalizmusból, esetleg pénzkereseti lehetőségből – önéletrajzot ír(at), ahol az események megszépülnek, a dolgok súlya sem olyan nyomasztó már. Az ember nyolcvanon túl lecsendesedik, a tesztoszteron már nem tombol, valamiféle bölcsesség is előkerül, az élet mindenképpen átértékelődik. A Hollywood hercege fordulatos könyv, Curtis színészi pályája mellett ecseteli a minket kétszeresen is érdeklő sanyarú gyermekkorát. Meglepő, hogy valószínűleg apja-anyja mentálisan beteg volt, fiatalabb testvérét intézetbe kellett adni. Mindenesetre a szülői oda nem figyelés rettenetes példája, hogy Bernie/Tony ment be a kórházba meglátogatni öccsét – a rendőrökkel –, akit egy teherautó ütött el, a szülők otthon maradtak. Curtis élvezettel mesélt arról, mennyien megnézték jó külseje miatt, ő ezt a külsőt jól tudta használni. Azonban mindig volt benne egyfajta kisebbségi érzés származása miatt, első felesége például jóval előkelőbb családból került ki, amit sokszor valamilyen formában éreztetett is.
Curtis, a nők bálványa sokszor házasodott, de sose állt ellen a pillanat kísértésének. Szinte minden filmbeli partnernőjébe beleszeretett, amúgy Casanova-módra, mindig voltak futó kapcsolatai is. Ezen a téren is kihasználta a lehetőségeket, a könyvben nem kevés kérkedéssel (és néha kevésbé fegyelmezett szavakkal) ír erről. Házasságaiból hat gyermeke született, egyik fia kábítószer-túladagolás miatt meghalt, akkorra már Curtis túl volt a Betty Ford Klinika kezelésein. Jamie Lee Curtis (csak Jamie-nek hívja, mert a Lee ugyanúgy hangzik, mint a Leigh, első felesége neve) folytatta egyedül apja foglalkozását, kettejük kapcsolata sosem volt kielégítő. Utólag talán a gyermekeivel és beteg testvérével töltött időt hiányolja leginkább.
A festészet is nagyon érdekli a művészt, Chagall is barátja volt, kiállítását a Virág Judit Galériában nézhette meg az érdeklődő. A barátok meghatározták Curtis életét, Frank Sinatra lehetett az első igazán ismert barátja. Kollégáiról szinte csak jókat mond, pedig biztosan történtek nagyobb összetűzések is. Sidney Poitier-val közös filmet készített, a Megbilincselteket, mindkettejüket Oscarra jelölték, de nem kapták meg. „…feketéknek és zsidóknak akkoriban még nem nagyon osztogattak Oscart” – írja a könyvben. Mindenesetre a nevük egymás mellett szerepel, Curtis határozott kérésére, hirdetve az egyenlő jogokat. Az sem volt mindennapi, hogy egy kezdő fekete színészre esett Curtis választása, a könyvben szereplő kép bizonyítja feketék és fehérek egyenlőségét.
A legnagyobb hangsúlyt a forgatások kapják, sok filmjének keletkezéséről, azok folyamatáról ír Hollywood meg nem értett hercege. Kevéssé ismert, hogy sosem kért dublőrt, a Houdiniben is maga szabadult a bilincsből. A 88 film – az utolsót tavaly forgatta – és tévéjáték, köztük a Minden lében két kanál, nem kevés idejét foglalta le. Oscarra is jelölték, de nem ő kapta, a nézőktől viszont annál több elismerést. Három, talán legismertebb filmjében – a Van, aki forrón szereti, a Trapéz és A bostoni fojtogató – három különféle, gyökeresen eltérő karaktert formál, a drámaitól a humorosig. A Van, aki forrón szereti manapság is rendszeresen feltűnik valamelyik csatornán. Curtis és Monroe kapcsolata többször szerepel a kötetben, a két nehéz sorsú ember (terhelt szülőkkel megáldva) maximálisan megértette egymást. Hogy a külvilág ne vegye őket a szájára, a kérdésre, milyen Marilynnel csókolózni, ez a válasz: „…olyan, mintha Hitlerrel csókolózna az ember”.
A szókimondás tekintetében nem fukarkodó életrajzban Curtis zsidóságára is vissza-visszatér, rengeteg jiddis szót használ a két szerző. Az Amerikában élő zsidó származású, magát magyarnak valló, a művészvilágba mindenféle protekcióval bekerülni képes Tony Curtis boldog 45 évvel fiatalabb feleségével, fest, még mindig élvezi az életet. De ez már a tartalmas élvezet.
Tony Curtis – Peter Golenbock:
Hollywood hercege
Életrajz
Alexandra Kiadó, Pécs, 2009
Kötött, 320 oldal
ISBN: 9789633709917
Comments on “Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza”