Névnapok: Zénó, Anikó, Flavián, Flávió, Fláviusz, Judit, Jutta, Némó, Nina, Ninell, Teofánia, Tifani, Xavéria
Események:
1808 – négyórás koncerten Ludwig van Beethoven vezényli a bécsi Theater an der Wien-ben az 5., c-moll (Sors) szimfónia, op. 67 és a 6., F-dúr (Pasztorál), op. 68 szimfóniát, valamint a 4., G-dúr zongoraversenyét (op. 58), amelyben szólistája is volt a műnek.
1849 – Fjodor Dosztojevszkij orosz író kivégzését az utolsó pillanatban visszavonják, és négy év kényszermunkára változtatták büntetését. Az író a Petrasevszkij-kört látogatta, amelynek a radikálisabb tagjai kisebb csoportot hoztak létre, hogy titkos nyomdát készítsenek tiltott politikai röpiratok terjesztésére.
1894 – bemutatják a 30 éves Claude Debussy francia zeneszerző első zenekari remekművét, az Előjáték az Egy faun délutánjához (Prélude à l’apres-midi d’un faune) című szimfonikus költeményét Párizsban, Gustave Doret vezényletével. A kompozíciót Stéphane Mallarmé Egy faun délutánja (L’après-midi d’un faune) című verse ihlette.
1922 – az egykori Somossy Orfeum Nagymező utca 17. szám alatti épületében megnyitja kapuit a Fővárosi Operettszínház Budapesten.
1931 – megnyílik Diego Rivera mexikói művész retrospektív kiállítása a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.
1932 – bemutatják az Egyesült Államokban a Karl Freund által rendezett A múmia (The Mummy) című filmet, Boris Karloff főszereplésével. Ez volt az első Múmia horrorfilm. Noha kevésbé jövedelmező, mint elődei, a Drakula és Frankenstein, A múmia kereskedelmi és kritikai sikert aratott, kultuszfilmmé vált, és számos folytatását készítették el.
1965 – a Boris Pasternak regénye alapján készült Doktor Zsivágó (Doctor Zhivago) amerikai filmdráma bemutatója New Yorkban, David Lean rendezésében, Omar Sharif és Julie Christie főszereplésével. A filmre a becslések szerint 124,1 millió jegy kelt el az Egyesült Államokban és Kanadában.
1966 – bemutatják Várkonyi Zoltán rendezésében készített Egy magyar nábob című, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, és folytatását a Kárpáthy Zoltán című filmeket, Kovács István, Darvas Iván, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva főszereplésével. A két film 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.
1968 – Mao Ce-tung Kulturális forradalma (Nagy Proletár Kulturális Forradalom), azaz a kínai értelmiségi fiatalok vidékre telepítése. A forradalom áldozatai a Mao politikai ellenfeleinek befolyása alatt álló párttagokon kívül a gazdaság, az oktatás és a kulturális intézmények tisztségviselői voltak. Az állítólagos cél a kínai társadalomnak a „burzsoá” befolyásoktól való „megtisztítása” volt.
Megszületett Jean Racine (1639–1699) francia író, drámaíró.
A franciák nagy századának klasszicista drámaírója Pierre Corneille és Molière mellett. A hagyomány szerint összebarátkozott kortárs írókkal, köztük La Fontaine, Molière, Boileau. La Fontaine, a nagy mesélő feleségéhez távoli rokonság is kötötte. Korán elkezdett drámákat írni, de első darabjait visszautasították, nem adták elő. Kezdetben Molière színházában kerültek előadásra művei és hamarosan a Bourgogne-palotában játszó királyi társulathoz vitte át Nagy Sándorról írt regényes drámáját, a női főszereplőjével együtt. Molière ezek után nem állt többé szóba vele. Sikerei miatt Molière, de főleg Pierre Corneille hívei körében számos irigye akadt, megindultak az irodalmi “pengeváltások”, sőt dehonesztáló mendemondákkal is igyekeztek jó hírnevét befeketíteni. 1667-től 1674-ig bezárólag szinte minden évben írt egy sikeres drámát. Darabjai Franciaországban mind a mai napig népszerűek (Phaedra, Eszter, Britannicus).
Megszületett Giacomo Puccini (1858–1924) a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője volt.
Műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei általában hétköznapi emberek, akik többnyire tragikus véget érnek. csodás dallamait nem ruhadarabként aggatta hőseire; dallamai természetesen következnek a szereplő drámai és érzelmi helyzetéből, mintegy abból fejlődnek ki. Áriái általában lassan kezdődnek, a fő témát a zenekar játssza, az énekhang ilyenkor bizonyos hangokat megismételve, a való világtól kissé elragadtatva szólal meg. A művek jól felépítettek, ennek köszönhetően az áriák nem olyanok, mint megannyi kis csomag, amelyeknek van elejük meg végük, hanem folyamatos zenei szövetbe illeszkednek (Bohémélet, Manon Lescaut, Pillangókisasszony). ––> Távol-Kelet varázsa
Meghalt Samuel Beckett (1906–1989) Nobel-díjas ír író, költő.
A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve. Atletikus alkatának is köszönhetően kitűnő sportoló volt, többek között krikettezett, rögbizett, teniszezett, golfozott és bokszolt. Első nyomtatásban megjelent munkái a Dante… Bruno. Vico.. Joyce című tanulmány és a Mennybemenetel című elbeszélés voltak. Az 1930-as évek derekától számos művészettörténeti tanulmányt írt és publikált. 1937 tavaszáig keresztül utazta Németországot, művészettörténeti körútja élményeiről naplót vezetett. 1937-ben visszatért Párizsba és végleg letelepedett. 1938-39-ben Beckett megírja első verseit francia nyelven. A második világháború alatt menekülnie kellett a Gestapo elől, Franciaország meg nem szállt déli részébe menekültek feleségével. 1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: „művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni”. Életében több mint 250 művet írt, melynek jelentős része magyarul is megjelent (Murphy, A játszma vége, Előre vaknyugatnak).
Meghalt Lázár Ervin (1936–2006) Kossuth- és József Attila-díjas író, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító 
tagja.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt. 1961-ben megszerezte a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa lett. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedett el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író volt. A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek (A kisfiú meg az oroszlánok, Szegény Dzsoni és Árnika, Dömdö-dömdö-dömdödöm). ––> Te bolond
Megszületett Petri György (1943–2000) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró, a Digitális Irodalmi 
Akadémia alapító tagja.
1966-tól az ELTE magyar-filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975-1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-1989 között a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. Első versei a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg, majd évekre elhallgatott. Első kötete, a Magyarázatok M. számára sikert aratott. Az N&n Galéria Alapítvány rá emlékezve alapította meg 2010-ben a Petri György-díjat, amelyet minden évben a költő születése évfordulóján, december 22-én adnak át. A díjra olyan – elsősorban fiatal – költő, író, drámaíró vagy esszéíró esélyes, akinek még nem jelent meg önálló kötete (Ami kimaradt, Sár, Amíg lehet).
Ezen a napon született:
Jean-Étienne Liotard (1702-1789)
svájci-francia festő. A rokokó jelentős művésze. Ikertestvére Jean-Michel Liotard rézmetsző volt. Stílusára nagy hatással volt M. Quentin de la Tour művészete. Bár a világos színekben tartott, lágy pasztell-arcképei kifejező erőben vetélytársa, M. Quentin de la Tour mögött maradnak, de tetszetősségük miatt kora kedvenc arcképfestője volt. Rómában, Velencében, Nápolyban, Konstantinápolyban, Bécsben, Londonban, Amszterdamban festett. Törökös viselete miatt „a török festő”-ként is emlegetik (A szép csokoládéslány, Egy török ruhába öltözött nyugati asszony szolgálójával, Mária Terézia 11 gyermeke).
Karl Friedrich Abel (1723-1787)
német zeneszerző és viola da gambaista. Johann Sebastian Bach tanítványa is volt, később Londonba költözött.
Franz Schmidt (Schmidt Ferenc, 1874-1939)
magyar származású osztrák zeneszerző, cselló- és zongoraművész, kamarazenész, pedagógus, a Bécsi Zeneakadémia igazgatója, majd rektora. Bruckner tanítványa, aki a klasszikus formaelemeket modern technikával kötötte össze és szilárd alapon állva, a modern zeneművészet minden újítását: a gazdag, választékos harmonizációt és a színdús mesteri hangszerelést korlátlanul uralta. Szimfóniái, dalművei, kamarazenéje mindmegannyi zenei csúcsteljesítmény (Notre Dame; A hétpecsétes könyv; III. Szimfónia, A-dúr).
Filippo Tommaso Marinetti (1876–1944)
az olasz avantgárd irodalom alakja, fasiszta politikus, az olasz futurizmus atyja. Első műveit franciául írta, 1909-ben a Le Figaro lapjain közzétette futurista manifesztumát Futurista kiáltvány címmel. A kiáltvány megjelenése után Európa-szerte vezérköltő, ideológus és reklámfőnök lett. Színházi és utcai botrányokat szervezett, ennek hatására híveinek száma csökkenni kezdett. 1924-ben esett utolsó nyilvános botránya a velencei biennálé megnyitásán: megszakította a király beszédét, és őrizetbe vették. 1929-ben az író a fasiszta Accademia d’Italia tagja lett (Futurista mafarka, Hogyan kell a nőket elcsábítani, Festett ajkú novellák).
Jób Dániel (1880-1955)
színházi rendező, író, színigazgató. 1907-től a Vígszínház rendezője, főrendezője volt. 1908-tól jelentek meg művei a Nyugatban. 1921-1939 között illetve 1945-1949 között a Vígszínház művészeti igazgatója volt. 1949 után a Színházművészeti Szövetség tudományos osztályán volt (Az Orgona, Őszi vihar).
Edgar Varese (Edgard Victor Achille Charles Varese, 1883–1965)
franciaországi születésű olasz származású zeneszerző. Először matematikát és természettudományokat tanult, 1904-ben beiratkozott a párizsi Schola Cantorum zeneiskolába. Legfontosabb műveit New Yorkban írta, ezeken keresztül ismerte meg a világ és ismerte fel, hogy a zenei hangzás területén forradalmian újat alkotott. 1913-tól elektronikus hangszerekkel kísérletezett. Kísérletei a zenei hangzás kiterjesztésére irányultak: olyan hangforrásokat, melyek korábban a zenén kívül álltak, bevont kompozícióiba: egyenjogúsította a zajokat, zörejeket. Ezeket az új elemeket szigorú szerkesztési elvek szerint építette alkotásaiba.
Komáromi János (Komár, 1890–1937)
író, újságíró. Több tucat elbeszélés és regény szerzője. A két világháború közötti magyar irodalom meghatározó alakja volt. Hazaszeretete, kötődése a szülőföldhöz és a sárospataki alma materhez, könyveinek ízes magyar nyelvezete, méltán tette oly népszerűvé. Nem a korai halála miatt merült már-már feledésbe, hanem mert a műveiben megfogalmazott szülőföld utáni vágyódás 1945 után nemkívánatosnak minősült (Mit búsulsz kenyeres, Ordasok, Régi ház az országutnál).
Pukánszky Béla (1895-1950)
irodalomtörténész, akadémikus. 1941. április 26-án a debreceni egyetem német tanszékének élére nevezték ki, és haláláig az egyetem professzora maradt. Német irodalomtörténetet és német nyelvtant tanított. Egyik legfőbb érdeme, hogy a tudomány megkaphatta a magyarországi német irodalom történetének rendszeres feldolgozását. A példás körültekintéssel kidolgozott mű biztos alapul és szilárd kiindulópontul szolgált minden további részletes kutatás számára (Herder hazánkban, A magyarországi német irodalom története, Erdélyi szászok és magyarok).
Carl Zuckmayer (1896-1977)
német író, költő. 1917-től jelentek meg versei expresszionista folyóiratokban. Az első világháború után 1920-ig jogot, irodalomtudományt és szociológiát tanult. Az irodalmi áttörés 1925-ben A vidám szőlőhegy című parasztkomédiával kezdődött. Az Anschluss, Ausztria Harmadik Birodalomhoz csatolása után 1938-ban el kellett hagynia az országot, mivel édesanyja egy asszimilálódott zsidó családból származott. 1946-ban Zürichben bemutatott darabja, Az ördög tábornoka lett a háború utáni legnagyobb sikere a nyugat-német színpadokon (Kristóf Katica, A köpenicki kapitány, Farsangéji gyónás).
Tompa Sándor („Pufi”, 1903-1969)
Kossuth-díjas színész. Tanulmányait a kolozsvári egyetem orvosi karán kezdte, ezzel párhuzamosan Izsó Miklós színiiskolájában tanult. Pályája 1923-ban indult a Kolozsvári Magyar Színházban, 1944-ig ott játszott, majd 1945-től 1969-ig, haláláig a budapesti Nemzeti Színháznál. Alkatánál fogva főként humoros karakterszerepeket alakított, de klasszikus és modern darabok főszerepeiben is megcsillogtatta tehetségét. Játékát a drámaiság és a humor egyaránt jellemezte. 1938-tól filmezett (Beszterce ostroma, Fel a fejjel, A beszélő köntös).
Anday Piroska (Andauer, 1903?–1977)
opera-énekesnő (alt, mezzoszoprán). Tanulmányait a Zeneakadémián végezte, eközben a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán is tanulmányokat folytatott. Első nagy sikerét 1920-ban a Városi Színházban aratta a Carmen címszerepében, 1920–22-ben az Operaház ösztöndíjasa volt. 1921. szeptember 23-án írta alá szerződését a bécsi Staatsoperrel. A zsidótörvények miatt 1938 márciusában eltávolították az operából. Fellépett a világ számos operaházában, az alt- és drámai mezzoszoprán-repertoár szinte minden szerepét elénekelte. Sokáig szívesen játszott olyan darabokban, amelyek színpadi hegedülésre nyújtanak lehetőséget, sőt időnként szólóhegedűsként is hangversenyeket adott.
Balázs János (1904–1927)
festőművész. Tehetsége korán megmutatkozott, tizenhat évesen már tudatosan festőművésznek készült. Több bibliai ihletésű, továbbá Ady- és Babits-verset illusztráló szecessziós grafikát készített. Letisztult, tömör formákban fogalmazott képek kerültek ki életének utolsó periódusában a keze alól. Tuberkulózisban halt meg huszonkét évesen. Különösen szuggesztívek önarcképei, melyeken tiszta jelleme és művészet iránti rajongása ütköznek át.
Lukács Margit (1914-2002)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1936-ban végzett a Színiakadémián. 1937-től a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd rendes tagja, 1989-től örökös tagja volt. Major Tamás, igazgatása alatt, elküldte a színháztól, mert megtagadta a pártba való belépést. Két évig nem lépett színpadra, majd visszatért a színházhoz. 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatához tartozott (Szegény gazdagok, Mágnás Miska, Te rongyos élet).
Dévay Camilla (1922-1998)
színésznő. A Színművészeti Főiskolán tanult, ahol 1947-ben kitüntetéssel végzett. Harmadéves növendék volt, amikor Básti Lajos oldalán, a Csongor és Tünde női főszerepére készült. Az egyik próbát megszakították, kihallgatásra vitték. Az incidens ellenére folytathatta tanulmányait, a végzés után a Nemzeti Színház azonnal szerződtette. Diplomás bemutatkozása Az ész bajjal jár című darabban volt. A bemutató után nem sokkal letartóztatták, koholt vádak alapján három évre börtönbe zárták, majd ugyanennyi időre – ítélet nélkül – Kistarcsára internálták. Egy évtizedig nem engedték színpadra lépni. A kistarcsai internáló táborból kikerülve, 1953-ban ismerkedett meg Udvaros Bélával. Részleges rehabilitáció után (1957-ben) Kecskemétre szerződhettek férjével (Ezek a fiatalok, Hatásvadászok, Elveszett illúziók).
Makk Károly (1925-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színész, érdemes és kiváló művész. Édesapja révén, aki mozigépész volt, nemcsak a mozi szó szerinti közelsége adatott meg neki gyermekkorában, hanem érettségi után egy gyakornoki állás is a budapesti Hunnia Filmgyárban. 1946-ban már a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója. Legismertebb filmjei közé tartozik a Liliomfi, a Szerelem, A 9-es kórterem, az Egymásra nézve és a Macskajáték.
Kováts Dániel (1929)
Kazinczy-díjas író, irodalomtörténész, helytörténész, főiskolai tanár. az 1950-es években politikai okokból családjával együtt a Hortobágyra deportálták. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanáraként és főigazgató-helyetteseként dolgozott. Számos irodalmi és helytörténeti témájú könyv, cikk és egyéb írás fűződik a nevéhez. 1993-ban a főiskolából nyugdíjba vonult, Szegedre majd Budapestre költözött. Azóta is aktívan folytatja szerkesztői és írói tevékenységét. A Honismeret folyóirat szerkesztőbizottságának, a Magyar Comenius Társaság és a Kazinczy Ferenc Társaság elnökségének tagja (; „Mondhatná szebben…”; A nemzeti szeretet kapcsa; Anyanyelv, emberség, beszédmód).
Fehér Ferenc (1933–1994)
filozófus, esztéta, műkritikus, az irodalomtudományok kandidátusa. A budapesti iskola köréhez tartozott, a Lukács tanítványok közé. Művészetkritikai tanulmányokat írt. Kutatásai a poétika területére is kiterjedtek, a regényt az időben változó, több értelmű műfajként határozta meg. Eretnek marxista filozófusként vonult emigrációba 1968-ban, s posztmodern filozófusként tért haza a rendszerváltáskor.
Héctor Elizondo (1936)
Emmy-díjas amerikai színész. A Broadwayon kezdte karrierjét, 1962-ben. Walter Matthau mellett játszott az 1974-es Hajsza a föld alatt című filmben, 1999-ben játszik az Oltári nő című filmben. Az egyik leghíresebb szerepe a Chicago Hope Kórházban Phillip Watters doktor alakítása. A doktor szerepével 1997-ben nyert Emmy-díjat (Ágyak és vágyak, Neveletlen hercegnő, Fűre tépni szabad).
Csengey Emőke (1943–2021)
jelmeztervező. 1962-ben ruhaipari technikumot végzett. 1962–1997 között a Magyar Televízió, 1972–1973 között a Mikroszkóp Színpad, 1975–1977 között a Győri Nemzeti Színház, 1998–2001 között a Veszprémi Petőfi Színház, 2003–2006 között a Soproni Petőfi Színház jelmeztervezője volt.
Guido de Angelis (1944)
Testvérével (Maurizio) olasz előadóművészekként és zeneszerzőként váltak közismertté (Különben dühbe jövünk, Keoma, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című rajzfilmsorozat).
Várday Zoltán (1947-2023)
színész. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1972-től két-két évet a debreceni Csokonai Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1993-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1997-től szabadfoglalkozású színművész. Játszott többek között a Budapesti Operettszínházban, és a Belvárosi Színházban. Rendszeresen szinkronizál, rendezéssel is foglalkozik.
Udvarias Katalin (1953)
színésznő. 1974-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. A Budapesti Operettszínház tagja. 2001-től a Főnix Dráma Stúdióban zenés mesterséget tanít. Szerepel a Pódium Színházban is.
Ralph Fiennes (1962)
BAFTA- és Európai Filmdíjas angol színpadi, film- és szinkronszínész. 1991-ben, egy brit tv-film által vált ismertté (A Dangerous Man: Lawrence After Arabia), melyben a főszerepet játszotta. Első mozisikerét a következő évben forgatott Üvöltő szelek című film hozta meg. Hidegvérű játéka miatt választották ki a Schindler listája egyik szerepére, mellyel beírta magát a filmtörténetbe (Az angol beteg, A napfény íze, Harry Potter és a Tűz Serlege).
Vásári Mónika (1962)
Jászai Mari-díjas színésznő. 14 éves koráig a Magyar Állami Operaház kórusának tagja volt, közben 7 évig hegedült. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. Diplomaszerzése után egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött, majd 1987-2008 között a Budapesti Operettszínház tagja lett. 2008-2011 között a Soproni Petőfi Színház tagja, majd 2011-től szabadúszó, ismét rendszeresen szerepel a Budapesti Operettszínházban.
Kamarás Iván (1972)
Jászai Mari-díjas színész. Már általános iskolásként is amatőr színjátszókörbe járt, ahol a Lázár Ervin Gyere haza, Mikka-makka címszerepében lépett először színpadra. Felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolába, ahol 1995-ben végzett. 2009-ben – először csak egy évre – kiköltözött Los Angelesbe, majd folyamatosan ingázott Budapest és Amerika között, ahol a filmezésé lett a főszerep. 2012 őszén alakult Filmszínész iskola, ahol – Pokorny Liával közösen – színészmesterséget oktat a diákoknak a hazai és amerikai tanulmányai alapján (Európa Expressz, Szerelem utolsó vérig, A kém).
Török-Ujhelyi Tamás (1990)
színész, énekes. A Madách Színház stúdiójában szerzett Színész II. képesítést, később a Színház és Filmintézetben a Színész I. képesítést is megszerezte. 2013-tól két évadon át a Győri Nemzeti Színház, majd 2015-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Önálló estjeivel rendszeres fellépője nyaranta az Agria Nyári Játékoknak. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Gyöngyösi Zoltán (1991)
színművész. 2012–2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2017–2018 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 2018-tól a Vígszínház színművésze. A Sztalker Csoport oszlopos tagja.
Ezen a napon halt meg:
François Clouet (1510 körül – 1572)
flamand származású francia festő, korának kiemelkedő arcképfestője. Nagyszámú rajzát és krétavázlatát ismerjük a francia hercegi családok és az udvar tagjairól, akiket félalakban, kitűnő egyénítő erővel és választékos pontossággal ábrázolt. Arcképei nagy hatással voltak a francia művészetre.
Amade László (1703-1764)
költő. 1742-től a nemesi felkelő seregben mint ezredes, két évvel később pedig mint a tábornok szárnysegédje szolgált. 1750-ben hagyta el a katonai pályát, ekkor kinevezték a Pozsonyban levő magyar királyi udvari kamarához tanácsosnak. Egy évvel később, 1751-ben császári és királyi kamarás lett, e tisztségét haláláig viselte. Legismertebb költeménye „A szép fényes katonának…” című dal, amelyhez Arany János írt dallamot.
Küzmics István (1723?-1779)
magyarországi szlovén (vendek) evangélikus biblia-fordító, író. Küzmicsre a magyar könyvek mint a „vend irodalmi nyelv” megalkotójára tekintenek, mivel a bibliafordítások másutt is egységes nyelvek alapjai lettek. A vend, mint a szlovén nyelv része, de külön regionális nyelvnek tekinthető, bár hivatalosan nem ismerték el.
báró Kemény Zsigmond (1814–1875)
író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom Jókai Mór melletti legnagyobb alakja. 1867-től 1876-ig a Kisfaludy Társaság második elnöke. 1841–től az Erdélyi Híradó, az erdélyi alkotmányos ellenzék lapjának munkatársa lett. Ezzel párhuzamosan részt vett a kor politikai mozgalmaiban is; szónokként nem aratott sikert, de a párttanácskozásokon jelentős befolyásra tett szert. Irodalmi tevékenységét éjszakánként folytatta. A márciusi törvényeket helyénvalónak találta, de félt a forradalom következményeitől; ez a kétféle hozzáállás jellemezte egész 1848-as tevékenységét. Az országgyűlés 1849. április 13-i zárt ülésén többek mellett ő is ellenezte a függetlenségi nyilatkozat azonnali kibocsátását (Forradalom után, A szív örvényei, A rajongók).
George Eliot (Mary Anne Evans, 1819–1880)
angol írónő. Irodalmi hírnevét Adam Bede című regényével alapozta meg. Ezt a remekművet élethűség és finom jellemzés, helyes felfogás és az angol népélet alapos ismerete jellemzik. Regényeit majdnem minden európai nyelvre lefordították (Holt Felix, a radicalis; A vízimalom; Büszkeség és ártatlanság).
Pálffy Albert (1820-1897)
ügyvéd, lapszerkesztő, író, politikus, az MTA tagja. 1843-ban letette az ügyvédi vizsgát és megkapta diplomáját, soha hasznát nem vette. Életében egy pert sem vitt, de nem is keresett, mert kizárólag az irodalommal foglalkozott. A francia szépirodalom hatása alatt kezdte írói pályáját. 1843-ban néhány novellája jelent meg a lapokban, melyek kevés figyelmet keltettek. Petőfivel, aki 1844-ben telepedett Pestre, szoros barátságot kötött és mindvégig jelentékeny befolyással volt reá. Novellái, melyeket még 1848 elején nyomtattak ki, 1850-ben kerültek a közönség elé (A fejedelem keresztleánya, Egy kastély az erdőben, Ne hallja hirét az anyjának).
Beatrix Potter (1866-1943)
angol író, illusztrátor, természettudós és természetvédő. Saját kezűleg illusztrált gyermekkönyvei révén vált híressé, közülük is a leghíresebb karakter Nyúl Péter (Péter Nyuszi), aki a Nyúl Péter kalandjai című könyvben jelent meg először a nyilvánosság előtt. Fantáziavilágát tündérek, tündérmesék és fantasztikum szőtte át. Nagy hatással voltak rá gyermekkora olvasmányai, regények, mesék: a klasszikus nyugat-európai mesevilág, az Ótestamentum (Bikkmakk Mókus kalandjai, Pecás Jeremiás kalandjai, Tipptopp Tomi kalandjai).
Sipos Domokos (1892-1927)
erdélyi magyar író, költő. A nagyenyedi kollégiumban rendszeresen tartott irodalmi előadásokat. 1925-től a Keleti Újság állandó külső munkatársa, itt publikálta a „Rettenetes angyal” című novelláját. Néhány novellája és egyfelvonásosa a romániai magyarság sorskérdéseire irányítja a figyelmet: a megmaradás, a túlélés lehetőségét példázza (Istenem, hol vagy?, Vajúdó idők, Vágtat a halál).
Ernst Křenek (1900–1991)
cseh származású osztrák, majd amerikai zeneszerző. Hatéves korában kezdte zenei tanulmányait, komponálni is még gyermekként kezdett. A 20. századot átfogó élete alatt stílusa a késő romantikától a szerializmusig terjedő ívet járta be.
Boldizsár Iván (Bettelheim, 1912–1988)
Kossuth- és József Attila-díjas író. Fiatalon részt vett a Nyugat harmadik nemzedéke lapalapítási kísérleteiben. Bethlen Iván néven versei jelentek meg, ám egyre intenzívebben érdeklődött a társadalmi kérdések iránt, így hamar eltávolodott nemzedéktársai esztétikai elveitől. Munkásságának pozitív bírálói szerint „A két világháború közt mert baloldali lenni, a II. világháború utáni évtizedekben mert polgár lenni, ebben foglalható össze az ő különös attitűdje” (A másik Magyarország, Halálaim, A lebegők).
Szuchy M. Emil (Szuchy Mihály Emil, 1912-2005)
közíró, műfordító, színházi rendező, muzeológus. 1932–1935 között a prágai konzervatórium színészi tagozatán tanult. 1936–1939 között a Varsói Színművészeti Intézet rendező szakos ösztöndíjasa, majd a varsói Theater Malickiej rendezője lett. Később Berlinbe ment, ahonnan a háború kitörése után hazatért Magyarországra és a Hunnia Filmgyárban kapott asszisztensi munkakört. A második világháború után a kolozsvári Erdélyi Magyar Színház rendezője és színésze lett.
Czímer József (1913-2008)
dramaturg, esztéta, műfordító, kiváló művész. 1942-ben behívták katonának, illegalitásba vonult, az Ellenállás című lap munkatársa, a Szabadság, majd az Új Magyarország munkatársa volt. 1948-1949 között az Országos Filmhivatal munkatársa volt. A Magyar Dolgozók Pártjából kizárták, majd rehabilitálták, 1950-ben kémkedés gyanúja miatt elbocsátották. 1956-1968 között a Vígszínházban volt dramaturg. 1968-tól 20 éven át a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgjaként dolgozott. 1988-ban nyugdíjba vonult. 1993-1994 között a Magyar Rádió felügyelő-bizottságának tagja volt.
Massimo Serato (Giuseppe Segato, 1916-1989)
olasz filmszínész. Az egyetemen a filmszakon tanult, karrierjét azonban színpadon kezdte. Az 1940-es évek elején debütált tv-filmben. Első szerepétől kezdve a főleg a romantikus irodalomban megformált karakterekhez kezdett specializálódni. Igazán sokoldalú tehetségként a második világháború után mutatkozott meg, az 1950-es évektől kezdve több különböző műfajban próbálta ki magát (A hetedik pecsét, Botcsinálta sikkasztó, Herkules szerelme).
Baleczky Emil (1919-1981)
nyelvész, egyetemi tanár, szlavista. Egyetemi tanulmányait a prágai egyetem filológiai fakultásán kezdte, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. 1946-tól Budapesten Kniezsa professzor támogatásával az egyetem Szláv Intézetének tanársegéde lett. 1951-től az Idegen Nyelvek Főiskoláján az orosz tanszék vezetője, majd 1965-től haláláig, vagyis 16 éven át az ELTE orosz tanszékének vezetője. Szláv nyelvtudományi tevékenysége a hazai szlavisztikában közismert és elismert lett.
Tony Britton (1924-2019)
angol színész (Lány a levesemben, Vasárnap, átkozott vasárnap, Doktorok).
Nicolae Labiș (1935-1956)
román költő. A fiatalon elhunyt költő a hatvanas évek költőnemzedékének egyik legtehetségesebb tagja volt. Már gyermekkorában meséket és verseket írt. A Harc a tehetetlenséggel című kötetét rendezte sajtó alá, amikor tisztázatlan körülmények között, villamosbalesetben elhunyt. Egyes kortársak és szemtanúk szerint a baleset valójában politikai gyilkosság volt (Mókafi kalandjai, Az őz halála).
Claude Brasseur (Claude Espinasse, 1936-2020)
francia színész, sportoló (tereprali versenyző). A konzervatóriumban színi tanulmányokat folytatott, majd a színpadon szerepelt. 1956-tól szerepelt filmekben. A konzervatóriumban színi tanulmányokat folytatott, majd a színpadon szerepelt. 1956-tól szerepelt filmekben. Kezdetben főként fiatal suhancokat formált meg derűs alapszínnel, később áttért a karakterfeladatok megoldására (A svihák, Sokat akar a szarka…, Rendőrök háborúja).
B. Nagy János (1940-2007)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor). Tanulmányait 1961-től 1965-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. Pályafutását 1963-ban a Honvéd Művészegyüttesben kezdte. 1971-es operaházi debütálása óta az olasz és francia repertoár valamennyi tenor szerepét elénekelte. Az 1980/81-es évadtól kezdve B. Nagy János a Magyar Állami Operaház mellett a Duisburg-Düsseldorfi Rajnai Német Operában is rendszeresen fellépett. A két anyaszínház mellett, rendszeresen szerepelt Európa vezető operaházaiban is.
Joe Cocker (John Robert Cocker, 1944-2014)
Grammy-díjas angol blues- és rock-énekes. Jellegzetes rekedtes, mély hangon énekelt. Amikor 1968-ban felfedezte a Procol Harum együttes menedzsere, első lemezén olyan nagyságokkal szerepelt együtt, mint Jimmy Page és John Paul Jones, akik később a Led Zeppelin együttessel lettek világhírűek, részt vett a Woodstocki fesztiválon. Bár ezután szinte évenként jelentkezett egy-egy nagylemezzel, az 1970-es években nem tudta megismételni korábbi sikereit. Az 1990-es években ismét újítani tudott, gyakran koncertezett, ott volt például a berlini fal ledőltét ünneplő hangversenyen (Come Together, Unchain My Heart, Summer In The City).
