Március 31.

Névnapok: Árpád, Benő, Akács, Ákos, Balbina, Béni, Benjámin, Benjamina, Gujdó, Jelek, Johanna, Kornélia, Üllő, Zsanka, Zsanna

Események:
1796 – Weimarban bemutatják Johann Wolfgang von Goethe Egmont című szomorújátékát.
1841 – Robert Schumann I., „Tavaszi” (B-dúr, op. 38.) szimfóniájának első előadása. ––> Schumann szimfóniáit Riccardo Muti vezényli
1883 – César Franck Az elátkozott vadász, zenekarra írt szimfonikus költeményének első előadása a párizsi Salle Érardban. ––> Az elátkozott vadász, Boszorkányszombat, három költemény
1889 – Párizsban elkészült a háromszáz méteres Eiffel-torony.
1901 – Antonín Dvořák Rusalka című művének premierje a prágai Nemzeti Operaházban.
1909 – Gustav Mahler első alkalommal vezényli a New York-i Filharmonikusokat (Philharmonic Society).
1913 – „botránykoncert / pofonkoncert” (skandalkonzert / watschenkonzert); a második bécsi iskola zeneszerzőinek (Anton Webern, Alexander von Zemlinsky, Alban Berg, Gustav Mahler) műveiből összeállított koncerten a megdöbbent közönség fellázad a zenei expresszionizmus hallatán.
1945 – Tennessee Williams Üvegfigurák című drámájának premierje New Yorkban.
1951 – megalapítják a Magyar Állami Népi Együttest.
1960 – Gore Vidal Legjobb ember című darabjának premierje New Yorkban.
1981 – Hollywoodban Oscar-díjat nyert Rófusz Ferenc A légy című animációs rövidfilmje – ez volt az első magyar film, amely Oscart kapott.
1988 – Pulitzer-díjat kapott Toni Morrison a Szeretett című regényéért.
1990 – Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs A fekete lovas című avantgárd operájának premierje a hamburgi Thalia Színházban.

Megszületett René Descartes (Renatus Cartesius, 1596-1650) francia filozófus, matematikus, természettudós, író.
Vele kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata, valamint ő volt az analitikus geometria egyik megalapítója. Filozófiájában a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés a jellemző. Műveiben egy új metafizikai és egy új természetelmélet bontakozik ki – valami, amit joggal lehet racionalizmusnak vagy mechanizmusnak nevezni, bár nem fér bele egyik kategóriába sem. Descartes műve épp úgy tele van ellentmondással, mint egyénisége. Egyformán lehet benne az „idealizmus atyját” és a „materializmus atyját” látni. De vallását tekintve mindig is római katolikus volt. A descartesi filozófia kiindulópontja a kételkedés: a módszerével olyan arkhimédészi támpontot szeretne találni, amely nem vonható kétségbe. Majd erre a szilárd alapra támaszkodva könnyű következtetésekkel bonyolultabb, de vitathatatlan igazságokhoz kívánt eljutni (A szabadságról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyei és más írások).

Megszületett Johann Sebastian Bach (1685–1750) barokk kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni; kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, a lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. Hatása a zenekultúrára felmérhetetlen. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében a barokk hangszeres polifónia fejlődésének csúcspontjára érkezett. Zenéjét mindenekelőtt hangnemi sokszínűsége különbözteti meg a kortársaitól. Ő fejlesztette ki a zongoraversenyt. Szóló vonós hangszerekre írott zenéjének ötletgazdagsága, sokrétűsége és nehézségi foka máig fölülmúlhatatlan. Ahogy idősebb lett, mind hangsúlyozottabbá vált a harmóniai újítókedve (D-moll toccata és fúga, Máté-passió, Parasztkantáta).

Megszületett Joseph Haydn (1732-1809) osztrák zeneszerző, karmester, operaimpresszárió, énekes és zenetanár, a bécsi klasszicizmus első nagy mestere, a klasszikus szonátaforma tökéletesítője, a szimfónia és a vonósnégyes klasszikus műformájának kimunkálója.
Egyike volt a legtermékenyebb zeneszerzőknek. Száznégy szimfóniája , mellett több mint húsz operát, négy oratóriumot, számos versenyművet, divertimentókat, kamarazenei kompozíciókat, áriákat, dalokat és több mint háromszáz népdalfeldolgozást komponált. Zenéjének egyik legsajátosabb jellemzője, hogy sokszor egyszerre van benne jelen a komolyság és a humor, a tragikusat gyakran vegyítette a komikussal. A zenéjében megjelenő szellemesség intelligenciát és humort egyaránt jelent. Zseniális, de olykor nyugtalanító játékot valósított meg hangszeres műveiben, amikor tételeit befejezésnek ható kezdetekkel indította, és kezdetnek ható befejezésekkel zárta. A szellemesség sokszor átcsapott zenéjében ironiába, és olykor teljes mértékben az ellentettjét valósította meg a hallgató várakozásainak. A komolyság és az érzelmek mélysége ugyanolyan súllyal van jelen művészetében. Az Esterházy-udvarban feladata lett a Camer-Musique alkalmazása. Ez magában foglalta a hangszeres zene mellett az egyházi vokális, valamint a színpadi zenét is („Óra” szimfónia, Magyar Nemzeti induló, Búcsú szimfónia).

Megszületett Szabó Lőrinc (Szabó Lőrinc József, 1900–1957) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.
Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg, első kötete, a Föld, Erdő, Isten ritka elismerést váltott ki. Még külalakját is külön méltatta a Nyugat: hiszen a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. Az 1932-ben megjelent Te meg a világ kötet verseiben, Stirner szélsőséges individualista filozófiájától is ihletetten, a személyiség szenvedélyes szabadságharcát vívta a költő. Sokak megítélése szerint ez a kötet jelenti – József Attila Eszmélet körüli verseivel egyetemben – a század magyar lírájának csúcsteljesítményét (Régen és most, Magyar sors és fehér szarvas, Egy volt a világ).

Megszületett Octavio Paz (Octavio Paz Lozano, 1914-1998) irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata.
Kicsiny korától kezdve befolyásolta az irodalom nagyapjának köszönhetően, aki éppúgy kedvelte a klasszikus, mint a mexikói irodalmat. Első költeményét már serdülőként jelentette meg 1931-ben. Két évvel később, 19 éves korában adta ki Vad Hold című verseskötetét. 1937 felé már a mexikói főváros legfiatalabb és legígéretesebb költőjének tartották. Spanyolországba látogatott a polgárháború ideje alatt, hogy szolidaritást tanúsítson a köztársaságiakkal, akiknek politikai ideológiája befolyásolta ifjúkori művészetében, aggódó és szorongó nézetet tulajdonítva szülőföldje és Spanyolország életkörülményei tekintetében. Később, amikor értesült egyik bajtársának meggyilkolásáról, amelyet ugyanazon fél követett el akiket támogatott, csalódni kezdett. Amikor megjelentette Sztálinról szóló kritikus álláspontját 1951 márciusában, szakított barátaival. Később, a Plural és a Vuelta című folyóirataiban feltárta a kommunista rezsimek emberi jogok ellen elkövetett tetteit (Napköve, Meztelen jelenés, Az erotikus túlpart).

Meghalt Kertész Imre (1929-2016) Nobel- és Kossuth-díjas író.
Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje. 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította. Műveit számos nyelvre lefordították. Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága, Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége (A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért, Gályanapló). ––> Sorstalanság – film és könyv

Ezen a napon született:

Andrew Marvell (1621-1678)
angol metafizikus költő. Már 12 éves korában beiratkozott a cambridge-i Trinity Főiskolába, és 18 évesen már megszerezte az alapdiplomát. Európában utazgatott egészen 1646-ig, miközben Angliában dúlt a polgárháború 1642 és 1647 között. Első költeményeit még latinul és görögül írta cambridge-i diákként.

Gách István Lipót (1880–1962)
festő- és szobrászművész. Az Iparművészeti Iskolába iratkozott, ahol mintázni tanult, kitűnő eredménnyel. Részt vett a Hősök terén található Millenniumi Emlékmű munkáiban. Több díjat nyert alkotásaival.

Fitz József (1888-1964)
könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Szakirodalmi munkássága igen jelentős; nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése. (Az új levél novellák, A könyv története, A magyar nyomdászat 1848–49).

Forbát Alfréd (Füchsl, Fred Forbat, 1897–1972)
építész, festő, Bauhaus tag. A budapesti műegyetemen folytatott tanulmányokat 1917 és 1918 között. Ezután Münchenben élt, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet a Technische Hochschulén. 1933–1938 között Pécsett több lakóházat tervezett, 1938-ban Svédországba költözött. Grafikáiból néhányat a budapesti Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum őriz.

Don Ameche (1908-1993)
Oscar-díjas amerikai színész. Már egészen fiatal korában színészkedett és hamar felfigyeltek tehetségére. Az 1930-as évek végén kapta első filmszerepeit és a negyvenes évek közepéig minden évre jutott számára egy-egy főszerep. Pályája a nyolcvanas évektől kezdett fellendülni, és néhány nevesebb alkotásban is szerephez jutott, mint mellékszereplő (Selyemgubó; Egyszer fent, egyszer lent; Oscar).

Pándy Lajos (1922–2014)
Jászai Mari-díjas színész, író, színházi műfordító. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában végzett 1948-ban. A Belvárosi és a Vígszínház tagja volt. 120 hangjátékot és 50 színdarabot fordított magyarra. Karel Čapek összes darabjának és a Jaroslav Hašek Svejk című művéből készült színpadi adaptációnak a fordítása is a nevéhez fűződik.

Gerbár Tibor (1923-1995)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Színészi oklevelét 1944-ben kapta meg a Színművészeti Főiskolán. Pályáját a Vígszínházban kezdte, majd 1945-től vidéki társulatokban játszott. 1960-tól 1987-ig a debreceni Csokonai Színház színművésze volt, de nyugdíjba vonulása után is foglalkoztatták. 1981-től 1986-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban lépett színpadra (Riasztólövés, A zárka, A tanítónő).

Fodor Teréz (1925)
színésznő. Színészi diplomáját 1948-ban vette át a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Magánszínházakban kezdte pályáját, majd 1949-től a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1952-től a Néphadsereg Színházban, 1955-től a Pécsi Nemzeti Színházban szerepelt. 1959 őszétől egy évadot a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól 1978-ig az Állami Déryné Színház társulatának tagja volt, nyugdíjas művészként is foglalkoztatták, filmekben is szerepelt.

John Fowles (1926-2005)
modernista, posztmodern angol író. A The Magus (A mágus, 1965) című kötete, amely összhangban volt az 1960-as évek „hippi” anarchizmusával és kísérletező filozófiájával már bestseller volt. Ezt követte A francia hadnagy szeretője (1969), egy viktoriánus korszakbeli romantikus történet posztmodern csavarral. Könyveit számos nyelvre lefordították, némelyiket megfilmesítették (A lepkegyűjtő, Mantissza, Daniel Martin).

Gáll András (1930)
romániai magyar író, újságíró, publicista. Huszonöt évi bukaresti újságírói és lapszerkesztői tevékenysége során következetesen távol tartotta magát az akkori romániai magyar irodalmi élettől, kizárólag külpolitikai újságírással foglalkozott. Közírói és írói képességei az emigrációban bontakoztak ki, és csak a magyarországi meg a romániai kommunista rendszerek összeomlása után kaptak fórumot. Kötetbe foglalt, időtálló publicisztikai írásai kortörténeti dokumentumok lelkiismereti kérdésekről, amelyekkel nemzedéke szembe került (Vendégek a világűrből?, 2.500 kérdésre 2.500 felelet, Innen az Óperencián nem voltunk boldogok).

Richard Chamberlain (1934)
háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, énekes. Középiskolai tanulmányait a Beverly Hills High Schoolban végezte, ezután a Pomona College-ba járt, ahol iparművészetet tanult. Figyelme az egyetemi évek alatt fordult a színjátszás felé. A diploma megszerzése után rögtön elkezdett a hollywoodi stúdióknál kilincselni. Kisebb-nagyobb szerepeket kapott különböző televíziós sorozatokban. A sorozatokat otthagyta, hogy komolyabb szerepeket kapjon. Angliába költözött, ahol színpadi színészként helyezkedett el. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Tövismadarak, Shogun, Salamon király kincse).

Herb Alpert (1935)
Grammy-díjas amerikai trombitás, dalszerző, énekes, lemezproducer és festő. Zenészi pályafutása során öt nagylemeze lett listavezető a Billboard nagylemezlistáján és 28 nagylemezét jegyezték a listán. 14 platinalemez és 15 aranylemez fűződik a nevéhez, emellett kilenc Grammy-díjat kapott. Világszerte körülbelül 75 millió lemez kelt el lemezeiből. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a Rock and Roll Hall of Fame tagja.

Christopher Walken (Ronald Christopher Walken, 1943)
Oscar-díjas amerikai színész és színházi előadó. Az Oscar-díjat a A szarvasvadász című filmben alakított szerepéért kapta. Az eddigi filmes karrierje során igen termékeny volt, hiszen már több mint 100 filmben szerepelt (Annie Hall; Batman visszatér; Kapj el, ha tudsz).

Kárpáti Tibor (1949-2011)
színész. 1967–68-ban a Nemzeti Színház stúdiósa volt, majd két évadot töltött a Színművészeti Főiskolán. 1973 után Szegedre, majd Békéscsabára szerződött. 1984-től a Budapesti Gyermekszínház, 1986-tól a Népszínház – 1991-től bezárásáig Budapesti Kamaraszínház – tagja volt. Filmekben és sorozatokban is gyakran szinkronizált.

Gulyás Dénes (1954)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), érdemes és kiváló művész. Tizenkilenc évesen bejutott a Zeneakadémiára, ahol 1978-ban operaénekesi és művésztanári diplomát szerzett. Magánénekese volt a budapesti Operaháznak és a Szegedi Nemzeti Színháznak, vezette a győri Kisfaludy Színház operatársulatát és a budapesti Nemzeti Színház zenei tanácsadójaként életre hívta a refektóriumban a kamarakoncertek sorozatát. 1995 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékén tanít.

Janisch Attila (1957)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi docens, érdemes művész. 1984-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Filozofikus sorstörténeteinek megfilmesítésekor a thrillerek hatásmechanizmusát alkalmazza. Szereti a bonyolult és erős érzelmi hatásokat. Filmjeihez soha nem szereztet zenét, hanem már meglévő zeneműveket használ fel. Számos tanulmánya, filmnyelvvel foglalkozó írása jelent meg filmes szaklapokban (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap).

Kaszás Géza (1957)
színész. Színészi pályáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1986-ban a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1989-től a Független Színpad tagja. 2014-től a Turay Ida Színház, majd az Újszínház tagja. Karakterszínész, aki sikerrel alakít romantikus hősöket (Hamis a baba, Európa expressz, Made in Hungaria).

Mácsai Pál (1961)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2001 és 2004 között a Madách Kamara vezetője, majd 2004-től az Örkény István Színház alapító igazgatója. Színészi hivatását a Pince Színházban kezdte még gimnazistaként. 1980-ban felvették a Színművészeti Főiskolára, 1984-ben szerzett színész diplomát. Diplomájának megszerzése után a budapesti Nemzeti Színház színésze lett, ahol 1989-ig szerepelt. Közben 1987 és 1990 között elvégezte a Főiskola rendező szakát is. 1993-ban szabadúszóvá vált, mivel úgy érezte, hogy képességeit nem tudja megfelelően kiaknázni. Szerepeire és rendezéseire is jellemző az erős tudatosság, a lényegre történő összpontosítás és a precizitás. Sokoldalú művészként tarják számon (Valencia-rejtély, A temetetlen halott, Rokonok).

Volf Katalin (1964)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettművész, a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagja. A Magyar Táncművészeti Főiskolán 1982-ben végzett, ugyanebben az évben az Állami Balett Intézetben balettművész oklevelet szerzett. Ezután egy évet töltött ösztöndíjasként a Moszkvai Balett Intézetben. 1983-ban a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. 1985 óta magántáncosként is munkálkodik. Számos nemzetközi balettversenyen vett részt. A Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Ewan McGregor (1971)
Golden Globe- és Emmy-díjas skót színész. Beiratkozott a Kirkaldy Főiskola drámatagozatára, később csatlakozott a Perth Repertory Theatre társulathoz, majd felvételt nyert Londonban a Guildhall School of Music and Drama iskolába. Első feltűnése a filmvásznon 1994-ben Robin Williams mellett az Ember a talpán című filmben volt. A Fújhatjuk, az Élet sója és még néhány jelentősebb és jelentéktelenebb filmszerep után megkapta George Lucas Csillagok háborúja filmsorozatában Obi-Wan Kenobi szerepét (Sekély sírhant, Az élet sója, Angyalok és démonok).

Szűcs Nelli (1972)
Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. 1993-ban diplomázott a kijevi Állami Karpenko-Karij Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik. 2013-tól a budapesti Nemzeti Színház művésze.

Fehér Sándor (1973-2012)
hegedűművész, a Magyar Civil Becsületrend 2013-as díjazottja. 5 éves korától hegedült, zenei általánosba és zeneiskolába járt hegedű, zongora és szolfézs órákra. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hegedűművészként, tanárként szerzett oklevelet. Eközben mesterkurzust végzett Bécsben, Keszthelyen. 2011 őszén oktatói meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, e közben még a Costa Concordia hajón dolgozott. Már zenéltek, miközben a hajó ütközött, a liftaknába tóduló víz magával sodorta az embereket, köztük Fehér Sándort.

Tánczos Adrienn (1975)
színésznő. 1993 és 1996 között a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió növendéke. 1995-től szerepelt a Hevesi Sándor Színházban. 2002-től színművészként volt a zalaegerszegi társulat tagja. 2014-től szabadfoglalkozású művésznő. 2020-tól a szegedi társulat tagja.

Ezen a napon halt meg:

John Donne (1572?-1631)
angol költő, a metafizikus költészet legkiemelkedőbb egyénisége. Főként verses szatírákat, leveleket, elégiákat és alkalmi verseket írt. Műveire jellemző mind a magas intellektualitás, mind az érzéki szenvedélyes, a vallásos háttér és epikus műveire a meglepő fordulatok. Költeményeiben gyakoriak az élő metaforák (Égi és földi szerelem; Délben alkonyul, délben virrad; A szerelem istensége).

Johann Christoph Bach (1642-1703)
német zeneszerző. Eisenach kastélyának orgonistájaként hírnévre tett szert, bár komoly pénzügyi gondokkal küszködött. A Johann Sebastian Bach előtti generációban ő számított a család legnevesebb tagjának.

Charlotte Brontë (1816-1855)
angol regényíró, a Brontë nővérek egyike. Első regényét, Az angoltanár néven jelent meg, visszautasította az a kiadó, amelyik Emily és Anne regényeit, az Üvöltő szeleket és az Agnes Greyt elfogadta. Második regénye, a Jane Eyre azonban nagy sikert aratott. A regény nem kis részben önéletrajzi ihletésű (Shirley, Villette, Emma).

Henryk Wieniawski (1835–1880)
lengyel hegedűvirtuóz és zeneszerző. Rendkívüli tehetségét hamar felfedezték, nyolcéves korában felvették a Párizsi Konzervatóriumba. Két igen nehéz hegedűversenyt komponált. Jól ismert a két etűd sorozata, amely nem hiányozhat a hegedülni tanulók repertoárjából. Halála után számtalan kitüntetésben részesült.

Ellen Fries (1855-1900)
svéd történetírónő, feminista. Első könyve egy életrajzi kötet volt. A következő, kétkötetes könyvében svéd és külföldi nők élettörténetét ismertette és társadalmi szerepükkel foglalkozott. Történeti munkáit gondos levéltári kutatásokra alapozta, stílusát lendületes előadásmód jellemzi.

Christian Morgenstern (1871-1914)
német költő, író, műfordító. a berlini egyetemen jogot, filozófiát, közgazdaságtant hallgatott. Műfordításból és újságírásból élt meg. Nagy formakultúrájú, érzékeny zeneiségű költészete magányt, szenvedést, hívő miszticizmust fogalmaz meg. Szemlélete Friedrich Nietzsche és Rudolf Steiner közvetlen hatását mutatja, utóbbinak barátja és tanítványa is volt. Az eredetileg saját és barátai szórakoztatására írott abszurd groteszkjei világhírűvé tették (Bitófa énekek, A holdbéli bari, Gúnydalok).

Békefi Lajos (1873-1953)
színész, népszínműénekes, színházi rendező. 1890-ben lépett színipályára. Öt évig a Népszínház énekkarában működött, majd elvégezte a Solymossy-féle színész iskolát. Járt külföldön is, majd a Magyar Színházhoz szerződött tenoristának. 1905-ben szerződött Szegedre, ahol a közönségtől ezüstözött babérkoszorút kapott. 1927. december 1-jén vonult nyugalomba.

Paul Landowski (1875-1961)
lengyel-francia szobrász. Ötvenöt éves pályafutása során több, mint 35 emlékművet készített Párizsban és tucatnyit más helyen. Legismertebb műve a Brazíliában, Rio de Janeiróban felállított A Megváltó Krisztus szobra című alkotás, amelyet Heitor da Silva Costa brazil építésszel és Gheorghe Leonida román szobrásszal együttműködve készített. Ő tervezte a Krisztus-fejet és a kezeket, és a megbízása alapján Leonida faragta ki a fejet (A Reformáció nemzetközi emlékműve, Az ökölvívó, Szent Genovéva szobra).

Kántor Andor (1901-1990)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1922–1926 között Rudnay Gyula tanítványa a művészképzőben, később tanársegéde a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól a Nagybányán dolgozott, 1932-től oktatott. Tagja volt a Képzőművészek Új Társasága, az Új Művészek Társasága és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek (Tájkép, Háztetők fényben, Téli nap Szentendrén).

Csallány Dezső (1903-1977)
régész, múzeumigazgató. 1936-1944 között a szegedi Somogyi-könyvtár és a Városi Múzeum, 1954-1972 között pedig a nyíregyházai Jósa András Múzeum igazgatója. Összegezte Közép-Európa avar kori leletanyagát és megalkotta a gepida corpust (Kora avar kori sírleletek, A bizánci fémművesség emlékei, Székely rovásírásos szövegek megfejtése).

Botong Francisco (Carlos Modesto „Botong” Villaluz Francisco, 1912–1969)
filippínó modernista falfestő. Leginkább történelmi alkotásairól ismert. Ő volt, aki 1965-ben a ma már híres Angono Petroglifákat (Kr.e. 3000 körül készült, a Fülöp-szigeteken található, ősi sziklarajzokat) felfedezte.

Horváth Ferenc (1913-1993)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató, főiskolai tanár, érdemes és kiváló művész. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt 1932-1935 között. 1939-1941 között a Goldmark Színház előadásaiban szerepelt. 1945-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító igazgatója, amely egy év múlva Honvéd Színház, 1951-től Magyar Néphadsereg Színháza néven működött tovább. 1953-1970 között a Madách Színház társulatának tagja. 1952-1954 között a Színművészeti Főiskola beszédtanára volt. Pályájának súlyponti része a kiváló versmondó képessége volt (Díszmagyar, Budapesti tavasz, A kőszívű ember fiai).

Vayer Lajos (1913-2001)
Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA rendes tagja. Kutatási területe a régi európai, elsősorban a reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19-20. század magyar művészete. 1955-83 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár. Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek (Magyar uralkodók, A rajzművészet mesterei: XIV-XVIII. század, Az itáliai reneszánsz művészete).

Lénárt István (Löwinger, 1921–2021)
gyártásvezető-gyártásszervező, színész, 2004-től a Magyar Televízió örökös tagja. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szakát végezte el (1954). A Vígszínház médiamenedzsere (1996-tól), a Magyar Film- és Televíziós Művészek Szövetsége Etikai Bizottságának Elnöke (2005-től), a Fészek Művészklub Felügyelő Bizottságának Elnöke, a Filmjus Alapítvány kuratóriumi tagja (Én és a nagyapám, Gázolás, Szürkület).

Záray Márta (1926-2001)
kétszeres EMeRTon-díjas énekesnő. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt. 1946-ban elvégezte az Országos Színészképzőt. 1950-től az EMKÉ-ben kezdett énekelni, ahol megismerte későbbi férjét, Vámosi Jánost (Homokóra, Köszönet a boldog évekért, Micsoda évek vannak mögöttünk).

Keleti István (1927-1994)
színházi rendező, dramaturg, színigazgató, érdemes művész. Pályáját amatőr színészként kezdte, majd a Népművelési Intézet illetve az Országos Közművelődési Központ munkatársa volt. Egyik alapítója volt a Szkéné Színháznak, valamint 1969-ben a Pinceszínháznak is, melyet 1985-ig vezetett. 1985-1989 között a Budapesti Gyermekszínház valamint az Arany János Színház igazgatója volt, 1990-től az intézmény stúdióvezetője és dramaturgja. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának.

Dévavári Zoltán (Dér, 1928-2007)
vajdasági magyar író, irodalomtörténész, újságíró. Csáth Géza és Kosztolányi Dezső életének és műveinek kutatója, írói hagyatékaik gondozója. A jugoszláv kommunista hatóságok internálták, fogsága után könyvelő lett, majd a szabadkai Városi Múzeum történeti osztályát vezette. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a szabadkai 7 Nap hetilap szerkesztőségében dolgozott. Első verseskönyve Az öröm felé címmel 1954-ben jelent meg Szabadkán. Verseskötetei mellett dokumentumregénye, ifjúsági regénye, szín- és hangjátékai, művelődési jegyzetei, fordítások és számos tanulmánykötete jelent meg (Emlékek aknamezőjén, Szembesülések, Perben a pusztulással).

Pákozdi János (1928-1991)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1957-től Miskolcon kezdte színészi pályáját. 1966-tól két évadot a Békés Megyei Jókai Színházban töltött, majd ismét Miskolcon szerepelt. 1973 és 1977 között a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1982-től játszott a Radnóti Színpadon. 1983-tól a Népszínház színésze volt (Az erőd, Ki beszél itt szerelemről?, Napló szerelmeimnek).

Ronnie Corbett (1930-2016)
skót származású brit színész, humorista. Az 1960-as évek elején színházakban musicalekben szerepelt. 1963-ban találkozott a későbbi Two Ronnies másik Ronnie-jával Ronnie Barker-rel. A Két Ronnie című show 1971-ben hatalmas sikert aratott, melyet 12 évad sikersorozata követett egészen 1987-ig (Csak semmi szexet kérem, mi angolok vagyunk, Fészkes fenevadak, Piknik).

Payer András (1941-2011)
EMeRTon-díjas zeneszerző, énekes, a magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja volt. Jóformán az egész magyar élvonal énekelte, illetve énekli dalait. Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is ő írta (Annyi arc ismerős, Almát eszem, Nincsen olyan ember).

Lelkes Péter (1942-2022)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, ipari formatervező, egyetemi oktató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 1962 és 1967 között tanult az Iparművészeti Főiskolán. Az ipari tervezés és a művészi tervezés kölcsönhatásának hirdetője, folyamatosan szorgalmazta az iparművészeti és a képzőművészeti szervezetek együttműködését. Jeles kötete: ArtDesigner : a magyar formatervezés fél évszázada.

Katona János (1949-2015)
színművész, humorista. 1983-tól Nemzeti Színház és 1992-től haláláig a József Attila Színház tagja volt. Kabarékban is sokat szerepelt, emlékezetes kabarészerepei közül kiemelkedő a Markos-Nádas-Boncz trióval közösen készített Telepohár, a Televáró és a Teletelep (Szervusz Szergej; A kárókatonák még nem jöttek vissza…; Nevetni kell, ennyi az egész).

Brandon Lee (1965-1993)
amerikai színész, harcművész, a szintén harcművész-színész Bruce Lee fia. Színészi pályafutását az 1986-os Kung-fu – A film mellékszereplőjeként kezdte, majd az 1980-as évek folyamán alacsony költségvetésű akciófilmekben játszott főszerepeket. Az 1990-es évektől neves hollywoodi stúdiók filmjeiben is szerepeket kapott, így látható volt a Leszámolás Kis-Tokióban és a Mint a tűz című akciófilmekben. A holló című misztikus film forgatásán a huszonnyolc éves színész halálos balesetet szenvedett az egyik jelenet felvétele közben. Az egy évvel a színész halála után bemutatott film jegyeladási és bevételi szempontból is sikert aratott és kultuszfilmmé vált.