„Az élet nem elég – mondta a pillangó -, kell egy kis napfény, szabadság és egy kis virág.”
Hans Christian Andersen (Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) dán író, meseíró, költő.
„Az elvetett magok most bizonyára szenvednek a földben, s fényre áhítoznak; őket is nyomja a lidérc, ők is azt álmodják, hogy hosszú föld alatti folyosón kúsznak, rájuk omlik a föld, dühödten küszködnek, hogy kijussanak a napra. Aztán halkabban sírdogált tovább, mondván, hogy a tél a föld betegsége, s ő maga is meg fog halni a földdel együtt, hacsak a tavasz meg nem gyógyítja mindkettőjüket.”
Émile Zola (Párizs, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.) francia regényíró és művészeti kritikus, a világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője.
„A világ tele van ágaskodó, duzzadt kollektív öntudatokkal, ezeket fordítják le a politikák a maguk frázisaira. Ami civilben nevetséges volna, így a politika által ünnepélyes lesz.”
Konrád György (Debrecen, 1933. április 2. – Budapest, 2019. szeptember 13.) Kossuth-díjas író, esszéíró, szociológus, a kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja.
„Az ember szabad: de megszűnik az lenni, mihelyt nem hisz szabadságában: és minél több hatalmat tulajdonít a végzetnek, annál többet rabol el saját szabadságából.”
Giacomo Casanova (Velence, 1725. április 2. – Dux, Csehország, 1798. június 4.) velencei író, kalandor.
„Tegnap még azt hitte, hogy a megkönnyebbülés pillanata lesz. Hogy boldogan megy el innen. Hogy elmegy valahonnan, ahová véletlenül született, és ahová nem tartozik. De ebben a pillanatban tudta, hogy egyetlen hazájából megy el, és nincs másik.”
Milan Kundera (Brno, Csehszlovákia, 1929. április 1.) cseh, 1993-tól már csak francia nyelven publikáló író, drámaíró, költő, esszéista.
„Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.”
Molnár Ferenc (Neumann, Budapest, Józsefváros, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, újságíró.
„A hideg gúny mélyén akadhatnak forró szikrái az örök, hatalmas szeretetnek. És ki tudja, talán később mindenki elismeri, hogy ugyanannak a törvénynek folytán, amely szerint a büszke és erős ember a bajban hitványnak és gyengének bizonyul, a gyenge pedig óriássá nő a csapások alatt – ugyanennek a törvénynek folytán, az, aki gyakran mélyről, belülről fakadó könnyeket ont, talán éppen az nevet a legjobban az egész világon!”
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (Szorocsinci, 1809. április 1. – Moszkva, 1852. március 4.) ukrán származású orosz író, az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja.
„Magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Edmond Rostand (Marseille, 1868. április 1. – Párizs, 1918. december 2.) francia költő, drámaíró, az újromantika képviselője.
Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak.
/Edgar Allan Poe/
„Mikor nincs pénze az embernek, mindig azt képzeli, minden megváltozik, ha egyszer hozzájut.”
John Fowles (Leigh-on-Sea, 1926. március 31. – Lyme Regis, 2005. november 5.) modernista, posztmodern angol író.
Legyek bár vendég a hazámban
és koldus a föld kerekén,
a szépnek, amit láttam, így is
örök gazdája vagyok én.
Szabó Lőrinc (Szabó Lőrinc József, Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.
„Legyen a zene mindenkié!” /Kodály Zoltán/
Legyen a tiéd is! /papiruszportal.hu/
Egy érdekes hangszer és két lelkes híve.
Ronald Barnes (Ronald Montague Barnes; Lincoln, Nebraska , Egyesült Államok, 1927. június 11 – San Francisco, Kalifornia , Egyesült Államok, 1997. november 3.) amerikai karillonművész (carilloneur, harangjátékos), zeneszerző és zenetudós. Tinédzserként kezdett el harangozni szülővárosa templomában. 1963-tól 1975-ig a Washingtoni Nemzeti Katedrális, valamint 1982-től 1995-ös nyugdíjazásáig a Kaliforniai Egyetem karillonosa volt. 56 eredeti kompozíciót és több száz feldolgozást készített. Jelentős szerepe volt a harangjáték elterjedésében az Egyesült Államokban. Sok korai harangjáték kéziratot adott ki és igyekezett szabványokat kidolgozni a harangjáték előadására. Stílusa a harangjátékhoz viszonyítva gyakran finom, romantikus jellegű volt, de ugyanakkor mindig a hangszer lehetőségeire összpontosított. Számos kompozíciója kiemelkedően énekelhető dallamot tartalmaz.
A hongkongi (makaói?) Zoe Lei (Kai Wai [Zoe] Lei) az University of Michigan végzős hallgatója, a szakrális zene művészetének doktora (Orgona, DMA). Orgonaművészeti mesterdiplomáját a Torontói Egyetemen szerezte. Angol, kantoni és mandarin nyelveken beszél. 2021-ben a Domonyvölgyi Fesztiválon hazánkban is fellépett. Több segélyszervezet és alapítvány lelkes képviselője, résztvevője (Vöröskereszt, Alice Ho Miu Ling Nethersole Kórház, Szent János elsősegély szervezet).
„Amit ma demokráciaként művelnek, annak nem sok köze van a res publicához; inkább szabadpiaci demokráciának hívnám. Némi önfegyelmezéssel igen kellemes létforma, de hamar vége lesz, mert pimaszul halad a központosítás, a pénz és a hatalom centralizálása felé; akkor pedig az önfegyelmezésnek és a kellemességnek is vége lesz. Nem valami diszkrét fasizmus vár ránk, sok biológiai körítéssel, teljes szabadságelvonással, viszonylagos anyagi jólétben?”
Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.) Nobel- és Kossuth-díjas író.
„Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk.”
René Descartes (Renatus Cartesius, Franciaország, 1596. március 31. – Stockholm, 1650. február 11.) francia filozófus, matematikus, természettudós, író.
filippínó modernista falfestő. Leginkább történelmi alkotásairól ismert. Ő volt, aki 1965-ben a ma már híres Angono Petroglifákat (Kr.e. 3000 körül készült, a Fülöp-szigeteken található, ősi sziklarajzokat) felfedezte.
„Művészete a lineáris festészet kiváló példája, ahol a vonalak és a kontúrok határozottan jelennek meg” /Helmuth Josef Zotter, restaurátor/.
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél…
Paul Verlaine (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.) francia parnasszista és szimbolista költő. Párizsban jogot tanult, de érdeklődése hamar az irodalom felé fordult.
„Szeretem az embert. Szeretek benne mindent, ami szép, jó és nemes. Ezt egyformán megtalálja minden fajban, minden népben. De sajnos, az ellenkezőjét is.”
Karl May (Karl Friedrich May, Ernstthal, 1842. február 25. – Radebeul, 1912. március 30.) német író.
Heti találós kérdésünk
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
A felsorolt költők közül, kinek köszönhetjük e verset és mi a címe?
1. Ady Endre
2. Babits Mihály
3. Dutka Ákos
4. Juhász Gyula
5. Kosztolányi Dezső
„Én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és döghalált. Rég levettem én a kezem az úgynevezett társadalomról.”
Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
„Az igazság, ha elfojtják, lassan ható méreg. Már vastag börtönfalakon, ránehezedő évszázadokon is keresztülrágta magát.”
Rejtő Jenő (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. – Jevdakovo, Kamenkai járás, Voronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió, 1943. január 1.) író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Az épületet Viktória királynő adta át 1871. március 29-én. Megnyitása óta a világ számos előadói műfaj vezető művészei jelentek meg a színpadon. Évente több mint 390 előadásnak ad otthont a nagyterem, beleértve a klasszikus, rock és pop koncerteket, balettet, operát, filmvetítéseket, sport, díjátadó ünnepségeket, közösségi rendezvényeket, valamint a jótékonysági előadásokat.
„Volt egy műsorom, de nem tartott tovább fél évnél. Azt próbáltuk bebizonyítani az átlag nézőnek, hogy a kultúra, ad abszurdum, akár még szórakoztató is lehet. Hogy nem csak egy szűk elit, az elefántcsonttornyukban élő értelmiségiek privilégiuma. Ez volt az elgondolás. Ami az eredményt illeti, azt hiszem, kudarcot vallottunk.”
Mario Vargas Llosa (Arequipa, Peru, 1936. március 28.) Nobel-díjas perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja.
„A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.”
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
„Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás segítségével válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyümölcsében.”
Makszim Gorkij (Alekszej Makszimovics Peskov, Nyizsnyij Novgorod, 1868. március 28. – Moszkva, 1936. június 18.) ötszörösen irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású alakja.
Előző heti találóskérdésünk helyes megfejtése:
3. Raffaello Sanzio
Festészetet kezdetben apjától tanult, 1946-ban Perugiába került festőinasnak. 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett, elsősorban nyugodt, barátságos stílusa miatt. II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. Az athéni iskola című műve a reneszánsz művészet egyik csúcsa. X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak
„Ha nem tudsz őszintén beszélni magadról, akkor más emberekről sem tudsz.”
Virginia Woolf (London, 1882. január 25. – Sussex, Rodmell, 1941. március 28.) angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista, a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon.
„Könyvek révén sokan lesznek tudóssá az iskolán kívül is, könyvek nélkül viszont senki nem lesz tudós, még az iskolában sem!”
Comenius (Szeges Ámos János vagy Jan Amos Komenský, Nivnice, 1592. március 28. – Amszterdam, 1670. november 15.) cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”.
1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlésén 40 ország küldötte határozata alapján tartjuk 1962 óta annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt Párizsban az ott működő Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen a napon köszöntik a színészeket. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Azóta minden esztendőben egy-egy neves színházi szakember vagy drámaíró fogalmazza meg az ünnepi köszöntőt, amelyet március 27-én a magyar színházak előadásai előtt is felolvasnak.
Bővebben: „Színház az egész világ” – színházi világnap
Thália templomának ünnepére
„A kultúra nagyrészt leépül, visszafejlődik, mert az egyre szaporodó és egyre fejlettebb műholdas adók egyre nagyobb mennyiségben zúdítják az emberekre a szórakoztató, banális, kalandos, butító, eltompító, mindig könnyen emészthető, nem különösebben változatos ócskaságok tömkelegét, mindenhová eljuttatják a végtelenül leegyszerűsített mintákat, elfojtják az egyéni gondolkodást, nem is csak az öltözködésben és a szokásokban, hanem a viselkedési normákban, a kívánatos és követendő mesterséges ideálokban is.”
Stanisław Lem (Lwów, Lengyelország, 1921. szeptember 12. – Krakkó, 2006. március 27.) lengyel science fiction-író, könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el.
„A társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.”
Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 1.) író, publicista, filmrendező, forgatókönyvíró és producer, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, emigrációjában amerikai állampolgár.
„Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.”
Robert Merle (Tébessa, 1908. augusztus 28. – Grosrouvre, Franciaország, 2004. március 27.) francia író.
Comments on “Heti papiruszok (2313)”