Névnapok: Lujza, Absa, Absolon, Axel, Harri, Harriet, Hendrik, Henriett, Henrietta, Henrik, Kada, Károly, Lél, Szendile
Események:
1818 – Giovanni Battista Belzoni olasz kalandor megtalálja a Hafré-piramis bejáratát, és bejut a sírkamrába.
1886 – először rendeztek Budapesten Operabált.
1933 – New Yorkban bemutatják a King Kong című filmet.
1965 – minden idők egyik legnépszerűbb zenés filmjének, A muzsika hangja című életrajzi drámának premierje (Julie Andrews, Christopher Plummer).
1969 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 14. szimfóniáját (Op. 135).
1973 – a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darab premierje a Vígszínházban.
1977 – Bette Davis az első nő, aki megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját.
1993 – Rock for the Rainforest jótékonysági koncert a Carnegie Hallban (NYC). Előadók: Sting , James Taylor , Bryan Adams , Tom Jones , George Michael és Herb Alpert.
2021 – Dr. Seuss (Theodor Seuss Geiselh) hat könyvének kiadását állítják le, rasszista és érzéketlen képek miatt.
Megszületett Arany János (1817–1882) költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.
A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő és kiemelkedő Shakespeare fordító, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben (Őszikék, A walesi bárdok, Vörös Rébék). ––> Őszi-kék felhők
Megszületett Bedřich Smetana (1824-1884) cseh zeneszerző. cseh zeneszerző, akinek a nevéhez később a nemzete függetlenedéséhez kapcsolódó zenei motívumvilág megteremtése kapcsolódik.
Emiatt hazájában sokan a cseh zene atyjának tekintik. A zongorázás terén őstehetségnek számított, első koncertjét hatéves korában adta. Első nemzeti érzelmű szerzeménye a Habsburgok elleni 1848-as felkelés idején született, a harcokban rövid ideig maga is részt vett. Svédországba költözött, ahol tanárként és karmesterként dolgozott Göteborgban. Itt fogott hozzá a nagyívű zenekari műveihez. Az 1860-as években érezhető szabadabb politikai légkör hatására visszaköltözött Prágába. Hamar belevetette magát a cseh zenei életbe, és az új cseh opera egyik első híres egyénisége volt. Bár elvesztette a hallását, hátralévő életében aktívan alkotott, zenét szerzett. Hazájában halála után is a cseh zene atyjának tartották, és a kritikusok kortársainál s követőinél is többre értékelik munkásságát (Az eladott menyasszony, Hazám, Moldva).
Megszületett Basilides Barna (1903-1967) festőművész, grafikus, gobelintervező.
Pályája 1920-ban indult, amikor az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafikai osztályának növendéke lett. 1921–1925 közt tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. 1925-től, Olaszországban, Párizsban, Bécsben járt tanulmányúton. 1940–41-ben tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társaságnak és a Szolnoki művésztelepnek. Festészetében nincsenek jól elkülöníthető korszakok, stílusváltozások, élete végéig rajzos hangulatú, meseszerű alkotások kerültek ki műterméből. Keresett művész volt az 1940-es években. A második világháború után háttérbe szorult, képei külföldi megrendelésre készültek. Főleg tájképfestőként ismert (Szegénylegények, Bodrogparti házak, Furulyázó).
Ezen a napon született:
Bérczy Károly (1821-1867)
író, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike. 1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. Madách Imre barátja és első életrajzírója volt. Lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai (Bitorlott szerelem, Az őrült nő sziklája, A gyógyult seb).
Bárkány Mária (Adrienne Lecouvreur, 1862-1928)
német(-magyar) drámai színésznő. Szülei könyvkötészetet tanulni Bécsbe küldték, ő azonban színésznek képezte ki magát. Laroche és Sonnenfeld fedezték fel rendkívüli tehetségét és 15 éves korában már Frankfurtba hívták meg. Itt első fellépésekor már nagy sikert aratott, mint Adrienne Lecouvreur.
Góth Móric (Maurice Goth, 1873-1944)
festőművész. Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon tanítványa volt. 1906-tól 1908-ig Párizsban élt, később Bretagne-ban telepedett le. Naturalisztikus tájképeiből 1909-ben a Műcsarnokban, 1911-ben és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1926-ban az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. Sokáig élt az Amerikai Egyesült Államokban, majd Hollandiában telepedett le (Krumplihámozó, Cirkusz, Szekér lovakkal).
Jászi Oszkár (Jakubovits, 1875–1957)
társadalomtudós, szerkesztő, politikus, majd emigráns politikus, egyetemi tanár. A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reformelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette (Magyar kálvária, magyar föltámadás; A Monarchia jövője; Művészet és erkölcs).
Moiret Ödön (Edmund Moiret, 1883–1966)
szobrászművész, építész, éremművész, grafikus, művésztanár, a gödöllői művésztelep tagja. 1902-ig a bécsi akadémián tanult szobrászatot, majd 1905-ig Brüsszelben az akadémián folytatta tanulmányait. 1926-ban egy tervével szerepelt a bécsi városrendezési kiállításon (Léda, Szent György lovag, Az élet misztériuma).
Marót Károly (Kronstein, 1885-1963)
Kossuth-díjas klasszika-filológus, akadémikus. Kutatási területe: A görög eposz kora és etnográfiai vonatkozásai. Vallástörténet. A rasszista üldöztetés elől a második világháború utolsó éveiben bujkálnia kellett. 1947. augusztus 27-én a budapesti egyetemre távozott, ahol a Klasszika-Filológia Tanszéken professzori állást kapott, majd tanszékvezető volt 1962. júliusi nyugdíjazásáig (Fejezetek a Homeros kérdéshez, A népköltészet elmélete és magyar problémái, Az epopeia helye a hősi epikában).
Almár György (Fränkel, 1895-1974)
műépítész, iparművész, festő, grafikus. Korán kezdett el festeni, már gyerekkorából maradtak fenn képei. 1920-ban a budapesti József Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. A Mentor könyvkereskedés körül szerveződő modern művészeti csoport mellett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és a Magyar Műhely-Szövetség munkájába is bekapcsolódott. Komplex szemléletére jellemző, hogy bútortervezés mellett dekoratív falfestéseket, fali tapétaképeket is készített. 1955-ben nyugdíjba vonult, és életének hátralevő közel két évtizedét a festészetnek szentelte. Természetközeli tájképek, csendéletek után lépésről lépésre tért át az absztrakt ábrázolásmódra.
Prohászka Lajos (1897-1963)
pedagógus, kultúrfilozófus, akadémikus, a 20. századi magyar neveléstudomány egyik kiemelkedő egyénisége. Három területen jelentkezett: kultúrfilozófia, kultúrpedagógia és könyvtártudomány. A pedagógiaoktatás feladataival és a pedagógiai közéletben növekvő szerepvállalásával együtt alkotó tevékenységében egyre inkább a neveléstudomány lett a meghatározó (A pedegógiai naturalizmus, Az oktatás elmélete, A nevelés története a középkorban).
Theodor Seuss Geiselh (Dr. Seuss, 1904-1991)
német származású amerikai író, karikaturista, forgatókönyvíró. Több mint 60 gyerekkönyvet írt rímes, verses formában, illetve rajzolt félreismerhetetlen, egyedi, kicsit rémisztő stílusban. 1937-től kezdve négy nemzedék gyermekeinek szívébe lopta be magát és tanította olvasni őket 44 könyvével (Ha lenne egy cirkuszom, Zöld sonkás tojás, A Grincs).
Fodor János (1906–1973)
Kossuth-díjas operaénekes (basszbariton), érdemes és kiváló művész. Énekelni a harmincas évek elején kezdett alkalmi fellépésekkor a Városi Színházban. Az Operaház 1938-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd magánénekesként. Kezdetben a bariton szerepkört is énekelte, később évtizedekig az Operaház vezető basszbaritonja lett. Minden idők legjobb magyar Wagner-énekesei közé tartozott. Ösztönös, nagyszerű színészi képessége révén karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott.
Witold Szalonek (1927-2001)
lengyel zeneszerző és zenepedagógus. Olyan környezetben nőtt fel, amely egész művészi pályájára kihatással volt. Piekary Śląskie bazilikájának harangjai egész életére megragadták. A háború utáni kortárs lengyel zene legvitatottabb és legszínesebb egyénisége volt. Korai művei a lengyel népzene modális jellegzetességeit őrzik, de Bartók hatását is tükrözik, mind a harmóniai nyelvezetükben, mind a formai felépítésükben. A végeredmény érzelemmel teli zene, terjedelmes, már-már könyörtelen rétegekkel, amelyek fullasztó és reménytelen hangulati intenzitást teremtenek (Trió fuvolára, klarinétra és fagottra; Rituális szimfónia vonósnégyesre; Poszeidón és Medúza, piccolóra, altfuvolára, crotalesre és basszusfuvolára).
Tom Wolfe (Thomas Kennerly „Tom” Wolfe, 1930-2018)
amerikai író, újságíró. 1957-ben a Yale Egyetemen amerikai tanulmányokból szerezte. 1956-ban kezdte meg tíz évig tartó újságírói karrierjét. Első könyve a New York magazine és az Esquire számára írott, a hatvanas évekről szóló cikkeinek gyűjteményeként. Művei nagy népszerűségnek örvendenek, ugyanakkor nagyon vitatottak is. 2010-ben vehette át az életművét elismerő, az Egyesült Államok Nemzeti Könyvdíjának az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásért járó medált (Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, Amerikai kapcsolat, Vérzivatar).
Sebestyén János (1931–2012)
nemzetközileg is elismert Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas orgona- és csembalóművész, érdemes művész. 1952-től a Zeneakadémián tanult, 1955-ben diplomázott. 1970-ben ő alapította a Zeneakadémia csembalószakát. Élete nagy részében rádiós személyiségként és zeneíróként is tevékenykedett.
John Irving (John Wallace Blunt, Jr., 1942)
amerikai író, Oscar-díjas forgatókönyvíró. 1961-től a Pittsburghi Egyetemen angol irodalmat tanult, majd 1962/1963-ban két félévet Bécsben töltött, ahol ötleteket merített első regénye megírására. Az áttörést íróként negyedik művével, a Garp szerint a világgal érte el. 1985-ben megírta az Árvák hercege című regényt, amelynek fő motívuma az abortusz, és amely az 1999-es megfilmesítéssel hozta meg számára az igazán nagy sikert. A forgatókönyvet Irving maga írta, amiért Oscar-díjat kapott (Fohász Owen Meanyért, A cirkusz gyermeke, A negyedik kéz).
Peter Straub (1943-2022)
amerikai horroríró és költő. Már egész fiatalon is gyakran és sokat olvasott, de irodalmi érdekeltsége nem tetszett szüleinek. A Milwaukee-i Country Iskola ösztöndíjas tanulója volt, és ottléte alatt kezdett el írni. 1969-ben Írország fővárosába, Dublinba költözött, itt vette kezdetét profi írói karrierje. Több verseskötete is megjelent (Tudom, ki vagy; Pokoltűz Klub; Lebegő sárkány).
Ifj. Sánta Ferenc (1945)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, prímás, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti vezetője. 13 évesen már a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott, két évvel később felvételi nélkül bekerült a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába. 1963-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult, de eközben már országjáró cigányzenész volt. Hegedűművészi és tanári diplomáját 1969-ben szerezte meg. Időről időre klasszikus zenét is játszik.
Horváth Zsuzsa (1948)
Jászai- és Aase-díjas színésznő. Gimnazistaként került a kaposvári színház stúdiójába, művészi pályáját táncosként, csoportos szereplőként kezdte. 1976-tól a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol idővel a színház egyik meghatározó művésze, vezető színésznője lett. Szabadfoglalkozású művészként független színházak előadásain gyakran szerepelt. 2012-től játszik Sopronban is, jelenleg is a Soproni Petőfi Színház társulatának művésze (Szamba, Az alkimista és a szűz, Az igazi ajándék).
Gates McFadden (Cheryl Gates McFadden, 1949)
amerikai színésznő és koreográfus (Fantasztikus labirintus, Vadászat a Vörös Októberre, Star Trek).
Balázs Fecó (1951-2020)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zeneszerző. Már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tagja volt az iskola zenekarának. 1967-ben a Neoton együttes tagjaként kezdett. Két évet külföldön dolgozott. Hazatérte után, 1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, majd 1978-ban, erre az együttesre építve megalapította a Korál együttest. 1979–1984 között egymás után hatszor az év legjobb billentyűsének választották. 1986-tól szólókarrierbe kezdett. Belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett, koncerteket rendeztek, és a bevételekből állták a felújítás költségeit. A Covid-19 szövődményei következtében hunyt el (Kőfalak leomlanak, Homok a szélben, Kevés voltam neked). ––> Ne állj meg soha!
Demény Attila (1955-2021)
romániai magyar operarendező, zeneszerző, zongoraművész. A kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979-ben végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd 1987-ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett. 1987 óta a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője, majd főrendezője. Zongoristaként több mint 300 egyéni szóló-, kamara-, és zenekari estje volt. Számos színházi kísérőzenét szerzett, és több színházi produkció zenei vezetője volt. Szimfonikus hangversenyeket és operaelőadásokat vezényelt. Több mint húsz opera rendezője.
Oliver von Dohnányi (1955)
származású szlovák karmester, zeneigazgató és a Prágai Állami Operaház egykori művészeti vezetője. Kezdetben zongora- és hegedűleckéket kapott, később a Prágai Előadóművészeti Akadémián karmesteri tanulmányokkal foglalkozott, majd a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. 1979-ben a Pozsonyi Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestere lett. 1986-tól 1991-ig a Szlovák Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. 2010-ben a Prágai Állami Operaház igazgatójává nevezték ki. Világszerte neves zenekarokkal dolgozott együtt.
Györgydeák György (1958-2008)
képzőművész. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tíz évig grafikusként, 1991-től kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztőjeként dolgozott. Közel három évtizedig készített rajzokat, valamint a legkülönbözőbb anyagokból furcsa szobrokat, bábokat, amelyeket „bübük”nek hívott. 1989-től a Veszprémi Művész Céh tagja volt.
Jon Bon Jovi (John Francis Bongiovi, Jr., 1962)
amerikai zenész, dalszerző és színész. A Bon Jovi együttes énekese. Karrierje során kiadott két szólóalbumot, és tizennégy albumot a Bon Jovival. Műfajai a hard rock, glam rock, stúdió rock. Az 1988-as New Jersey című albuma nem kevesebb mint öt Top10-es slágert hozott. A világkörüli lemezbemutató turné 200 fellépése mind az öt kontinenst érintette és két éven keresztül zajlott.
Perjési Hilda (1966)
színésznő. Színészi pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte, 1985-ben. 1987-ben Budapesten színművészeti főiskolás lett prózai szakon, majd a Fővárosi Operettszínházban tovább folytatta tanulmányait operett-musical szakon. Játszott Zalaegerszegen (Hevesi Sándor), Szegeden (Nemzeti Színház), 2007-től ismét a Veszprémben (Petőfi). 2016-ban a budai Spirit színházhoz szegődött, társulatának tagja 2019-től.
Csernus Imre (1966)
a „kiabálós” pszichiáter, író. Általános és középiskoláit Jugoszláviában végezte, 18 éves korában került Budapestre. Számos könyve jelent meg előadásokat tart, és csoportdinamikával foglalkozik (Drogma, Ki nevel a végén?, Főnix).
Makay Andrea (1967)
színésznő, szinkronszínész. Tanulmányait a Nemzeti Színiakadémián végezte. Évekig a Rock Színház (1989–1995) és a Budapesti Operettszínház (1996–2005) színésznője volt. Színpadi szerepei mellett számos sorozatban szerepelt, jelenleg többnyire szinkronhangját hallhatja a közönség. Az 1000SZÍN-HÁZ színitanoda alapítója és oktatója.
Daniel Craig (1968)
angol színész, legismertebb szerepe az angol titkosügynök, James Bond, akit 2006-ban alakított először. 16 éves korában tagja lett a National Youth Theatre-nek, majd tanulmányait Londonban folytatta. Steven Spielberg fontos szereppel bízta meg a Münchenben, de a világsikert a Casino Royale hozta meg számára, ahol James Bond benne elevenedett meg újra. Néhány rajongó és bulvárlap nem fogadta el Craiget mint új 007-es ügynököt, de a premier után a film is és a színész is pozitív kritikát könyvelhetett el (Elizabeth, Lara Croft: Tomb Raider, A kárhozat útja).
Ittzés Gergely (1969)
fuvolaművész, egyetemi tanár. 1987-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, diplomáját 1993-ban szerezte meg. Ezt követően egy évet a nemzetközi Prágai Mozart Akadémián, majd néhány hónapot Kanadában, a Banff Centre for Arts and Creativity művésztelepen töltött. Számos mesterkurzuson vett részt. Elméleti munkásságának egy részét a Fuvolaszó című folyóirat szerkesztőjeként fejtette ki az ezredfordulón, de írt szakcikkeket és esszéket a Parlando kiadványaiba is.
Erdei Sándor (Erdei Sándor Zsolt, 1976)
humorista, előadóművész. 1996 és 2002 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Kulturális antropológia szakos hallgatója volt. Színpadi szerepléseit a miskolci Pécsi Sándor Gurulószínház tagjaként kezdte 1996-tól 1997 tavaszáig. Humorista pályafutása is 1996-ban indult. 2005-ben humorista munkája mellett visszanyúlt költészet iránti szeretetéhez, és megjelentetett egy verses maxi cd-t, valamint egy meditatív lírai albumot.
Bryce Dallas Howard (1981)
amerikai színésznő, rendező, producer és modell. A New York Egyetem Tisch School of the Arts iskolájába járt, utána a Broadway-n kezdett el szerepelni. Igazán széles körben ismertté 2010-ben vált, az Alkonyat – Napfogyatkozás című vámpíros sikerfilmben, ahol Victoriát alakította, előtte 2009-ben a Terminátor: Megváltás-ban volt látható (Fifti-fifti, Jurassic World, Argylle: A szuperkém).
Nathalie Emmanuel (Nathalie Joanne Emmanuel, 1989)
angol színésznő. Ismert szerepe volt Sasha Valentine a Holloyaks című brit szappanoperában, továbbá Megan Ramsey számítógép hacktivista a Halálos iramban-filmekben. 2013 és 2019 között Missandeit játszotta az HBO Trónok harca című fantasysorozatában.
Ezen a napon halt meg:
Bod Péter (1712-1769)
lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „a késő-barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa.” Széles körű gyűjtőmunkával és levelezéssel, magyar és külföldi történetírók munkájának tanulmányozásával arra törekedett, hogy egyházának és szűkebb hazájának kulturális hagyatékát összegyűjtse. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a teológiára, egyházjogra, egyháztörténetre, történelemre, nyelvtudományra és irodalomtörténetre.
Horace Walpole (1717-1797)
angol író, horror-történetek szerzője, politikus. Nem vett részt a törvényhozásban, és 1758-ban visszavonult Strawberry Hill nevű birtokára, amelyet középkori várrá alakított át és ahol könyvekből, műkincsekből és egyéb drágaságokból értékes gyűjteményt rendezett be. Kísértetregénye, a The castle of Otranto, amely 1764-ben jelent meg először, mintául egy egész regénysorozatnak. Walpole igazi hírnévre leveleivel és memoárjaival tett szert, amelyek szellemesek és a kort, valamint szereplőit érintő kíméletlen gúny hatja át (Az élet felé. Egy pompás fiú regénye).
Berthe Morisot (Berthe Marie Pauline Morisot, 1841–1895)
francia impresszionista festőnő. Párizsban Jean-Baptiste Camille Corot festő irányítása mellett tanulta a professzionális festést, mestere nagy hatással volt munkáira. Közben megismerkedett Édouard Manet-val. egyéni stílusa az 1870-es évek végén alakult ki. Nem alkalmazta képein a színfoltok módszeres felbontását, műveinek egyediségét a könnyedén odavetett, kötetlen irányú széles ecsetvonások adják. Ezzel a módszerrel festett bensőséges hangulatú enteriőröket vagy plein air jeleneteket.
Howard Carter (1874–1939)
brit rajzoló, amatőr régész, az egyiptológia egyik leggazdagabb és leghíresebb leletének, az i. e. 14. században élt Tutanhamon egyiptomi fáraó sírjának, a Királyok völgye 62-nek felfedezője. Tutanhamon sírja a máig a leggazdagabb lelet, mely az ősi Egyiptomból származik.
Gedeon Alajos (1875-1926)
író, pedagógus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Kollégium tagjaként végezte, magyar-német szakos tanári és bölcsészdoktori oklevéllel végzett. 1909-ben Nagyváradon telepedett le, reáliskolai igazgató és tankerületi főigazgató-helyettes lett. A megszálló román csapatok érkezésekor, nincstelenül érkezett meg Makóra (Csíky Gergely mint drámaíró, Német hősmondák, Német stílusgyakorlatok).
Abafáy Gusztáv (Öffenberger, 1901-1995)
romániai magyar író, publicista, irodalomtörténész. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához (A Dosztojevszkij hagyaték, Ortega módszere, Móricz Zsigmond németűl).
Balázs János (1904–1927)
festőművész. Tehetsége korán megmutatkozott, tizenhat évesen már tudatosan festőművésznek készült. Több bibliai ihletésű, továbbá Ady- és Babits-verset illusztráló szecessziós grafikát készített. Letisztult, tömör formákban fogalmazott képek kerültek ki életének utolsó periódusában a keze alól. Tuberkulózisban halt meg huszonkét évesen. Különösen szuggesztívak önarcképei, melyeken tiszta jelleme és művészet iránti rajongása ütköznek át.
Endrődi István (1920-1988)
karikaturista, grafikus. Rajztanulmányait Budapesten Gallé Tibor grafikus, festőművész festő- és szobrászképző iskolájában és Jaschik Álmos – pedagógus, polihisztor képző- és iparművész, szakíró, jelmeztervező magániskolájában végezte. 1945 után leginkább politikai és társadalomkritikai rajzokat készített. Egyik alapító tagja lett a Magyar Képzőművészeti Alapnak. A Füles rejtvényújság kiadványaiban 1966-tól haláláig rajzolt. Munkássága során folyamatosan illusztrált könyveket, reklámkiadványokat, készített plakát terveket, és rajzaival találkozhattunk kártyanaptárakon is.
Philip K. Dick (1928-1982)
amerikai sci-fi író, aki a műfajt alapjaiban változtatta meg. Nem tudományos tényekre építette írásainak tematikus alapját, hanem metafizikai alternatívákra. Annak ellenére, hogy már életében olyan személyiségek tisztelték, mint Stanisław Lem, művei nem élveztek nagy publicitást. Egészen haláláig, ami után több regényéből készített sikeres filmet mutattak be, s ez végül maga után vonta megérdemelt elismerését. Műveit legalább 25 nyelvre fordították le (Az ember a fellegvárban; Csordulj könnyem, mondta a rendőr; Kamera által homályosan).
Serge Gainsbourg (Lucien Ginsburg, 1928-1991)
francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező. Az elátkozott költő és provokátor szerepét magára öltő művész egyike volt kora legtermékenyebb énekes-dalszerzőinek, aki minden zenei stílust kipróbált, de belekóstolt a filmkészítésbe és az irodalomba is. Számos film, videóklip, és több mint negyven filmzene szerzője.
Wayne Shorter (1933–2023)
többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-szaxofonos és zeneszerző, a Weather Report zenésze. 1964 és 1970 között tizenegy, stílusában, hangszerelésében és zenekari tagságában nagyon változatos albumot készített.
Koós János (Kupsa, 1937-2019)
énekes, parodista, színész. Diákkorában úszott, vízipólózott, futballozott. Saját döntését követően átment a miskolci Zenepalotában működő zenei gimnáziumba. A gimnázium elvégzése után a Zeneművészeti Főiskola oboatanszakát végezte el. 1960. december 25-én volt az első fellépése a Zeneakadémián. Első táncdalénekesi felkérését 1960-ban kapta. Komolyabb sikereit aztán a Magyar Televízió Táncdalfesztivál című könnyűzenei versenyein indulva aratta, ahol kétszer is első díjat nyert. Hofi Gézával és Kovács Katival készítették el 1976-ban a Kell néha egy kis csavargás című zenés rádiójátékot. Ők hárman alkották a zenés paródia műfaj első trióját. Énekesi karrierje később a mulatós nóták felé fordult (Kislány a zongoránál, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült).
Zana József (1938-2020)
színész, tanár. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végezte színészi tanulmányait 1956–1959 között. 1959-1962 között a Vígszínház tagja volt. 1967–2002 között a Vidám Színpad és a későbbi Centrál Színház tagja volt, 1990-től rendezett is. 15 évig nem állt színpadra, ám filmen, televízióban és szinkronban is vállalt szerepeket. Szomorú tény, hogy utolsó éveiben a szakma már egyáltalán nem kereste, nem hívták meg fellépésekre, darabokba (Gyula vitéz télen-nyáron, A szeleburdi család, Csinibaba).
Szegedi Molnár Géza (1939-2008)
színész, parodista. Az 1963-as Ki mit tud? című televíziós vetélkedőben parodistaként jelentkezett. 1964-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1968–69-ben a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1975 és 1977 között a Kamara Varieté társulatában játszott. Énekes világsztárokról készített paródiáival külföldre is többször meghívták. 1985. december 27-én a schwechati terrortámadás során súlyosan megsebesült, gerinclövést kapott és deréktól lefelé véglegesen megbénult.
Illyés Mari (Illyés Mária, 1950-2018)
színésznő. 1966-ban az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját. Tulajdonképpen azóta ennek a színházi társulatnak volt a tagja, csak a színház elnevezése változott az évek során. 1977-től Népszínház, majd 1990-től Budapesti Kamaraszínház néven működött. Karakteres, jellegzetes beszédhangjának köszönhetően a szinkronstúdiókban az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznő.
